The Tanami Road

(Magyar változat a végén)

Halls Creek, Thursday, 19 May 2016

Monday morning, 16 May, we came back to Alice Springs from the East MacDonnell ranges, to get ready for the next section of our trip, across the Tanami desert. The road goes from Alice Springs to Halls Creek in Western Australia, a distance of 1070 km, of which about 800 kms is gravel road. There are a couple of small aboriginal communities along the way, but very few where food and/or fuel can be bought. So we went shopping, replenished our supplies, filled up the tank plus two 20-l fuel cans, checked our mail and sent a few messages, had lunch in our van, then left Alice Springs around 3pm.

Tilmouth Well campsite

The Tanami road turn-off is 20 km North from Alice Springs, then the first section is still sealed road, narrow but in good condition. That afternoon we drove to Tilmouth Well Roadhouse, 169 km from the turn-off. We spent the night at the campground beside the roadhouse.

According to our map the bitumen should have ended just after Tilmouth, but when we left on Tuesday morning, the sealed road continued almost until Yuendumu, a small aboriginal settlement, and the last place with a fuel station. 

Chatting with the Dutch man in Yuendumu

We went in to refill. The guy who filled up our tank was an interesting character. A European of about 60-odd years, in dirty clothes but very friendly and talkative. We learnt that he was Dutch, grew up in Argentina after the war, then came to Australia with his parents. He was a geologist working in the outback, his wife got a job as a schoolteacher in this place, and he gave up his job to be closer to his family. He lived in this town for more than 30 years.

Yuendumu streetscape

 After filling up the tank, we drove around the town just to have a look. An interesting combination of old unkempt houses, dirt and rubbish, and some well-built public buildings, police station (which the guy at the station said it costed 6.5 million and nobody wanted it), sport complex, school, administrative centre. It seems the government has spent a lot of money on this community.

The administrative office in Yuendumu

The Tanami Road

Leaving Yuendumu was the start of the "real" adventure, on the gravel out in the desert, but there were a few surprises. The road turned out much easier than we thought. It was wide and flat, in reasonably good conditions most of the time. We saw the traces of the recent big rain, but apart from a few muddy patches in the middle of the road that we could bypass on the side, it was completely dry. Some parts were heavily corrugated which made driving quite unpleasant, but we were counting on that. 

The dust cloud of an oncoming truck

A bigger problem was the dust beaten up by oncoming vehicles, but fortunately we met very few vehicles, maybe about 30 all day. Some of them were huge road trains, a bit scary, but they always drove very carefully, moving as far to the side as possible. 

Passing the big trailer

Even scarier was when we had to overtake two big oversize trucks carrying prefabricated houses to one of the mine sites. They went very slowly. We had to drive into their huge dust cloud with lights on, until the driver noticed us, then he slowed down even more and pulled aside to let us pass. These were the most difficult moments. Apart from that it was an easy and uneventful drive.

Traces of the rain

Nevertheless, I was a bit worried all the time. Information booklets always say, "you should carry at least two spare tyres" on such isolated gravel roads, and we only have one for the car and one for the caravan. We simply have no space to carry another spare. In 2012 we travelled 30,000 kms including close to 1,000 km dirt road without a flat tyre. But of course it is no guarantee that it won't happen this time, and if it did, we would be very far from help, and it could cost a small fortune.

The Tanami "desert"

The other surprise was the scenery, the "desert": there was much more vegetation than we thought should be in a desert. Thick bush, large tufts of spinifex, some larger trees and lots of termite or other ant mounds. We found the explanation in the information booklet about the Tanami road: by definition, a desert is an area where the yearly precipitation is less than the yearly evaporation. So it has little to do with the amount of vegetation, but of course there is a limit of how much can grow under these dry conditions. 

Cattle on the road

One thing we have not seen though was animals. Not even a kangaroo or an emu. The only animals I have seen, apart from birds and cattle, were two snakes passing across the road in from of the car. Fortunately both have survived this encounter...

Different types of ant mounds

We travelled 415 kms on Tuesday and spent the night in the bush beside the road near the Rabbit flat roadhouse, now closed. A group of people from Melbourne, 3 couples travelling together camped there already, and after dinner we joined them for a chat around their campfire. It was a nice warm night under a clear moonlit sky.

Wednesday we continued under similar conditions. We passed a huge open-cut mining site, then the Western Australia border. After another 100 km further we went passed Billiluna, the first place where fuel was available but we had enough remaining for the rest of the way to Halls Creek.

Wolfe Creek Crater from the air (captured from a calendar)
The parking and the campground in the bottom left corner

Inside of the crater from the rim

Early afternoon we reached the Wolfe Creek Crater where we wanted to stay for the night. This is the only really interesting sight along the Tanami: the second largest meteorite crater (the largest is in Arizona, USA) on the Earth. It was created 300,000 years ago by a 50,000 tonne meteorite plunging in the Earth, punching a huge hole in the ground, pulverising the rocks underneath. The remaining crater has a diameter of 880 m, originally it was about 120 m deep, by now it has gradually filled up to no more than 20 m. 

Rocks blasted by the impact

We set up camp in the nearby campground, then went up to the crater. We climbed up and walked a section of the rim. Very impressive sight. One can see the traces of the impact on the rocks around the rim. Inside there is a deep basin, sometimes filled with water, keeping more vegetation. 

After dinner we sat outside and had a good chat with a friendly couple from Adelaide. Both they and us were happy to camp together at that place made famous by the Australian film, Wolfe Creek, that neither of us have seen, but heard enough of the story to be scared to stay here alone...

Thursday morning we packed up, said good by to our friends from Adelaide and went on the last 130 kms of the Tanami towards Halls Creek. We did not know, but soon found out that we had the most difficult part of the trip. The road conditions became worse, more water damage, more rutting, sometimes we could not go faster than 20 km/h. Then came a long section of rough, rocky section, and 15 kms from the sealed road, we got a flat tyre on the right rear wheel.

Ready to change the tyre

I had changed a tyre on this car before, I knew how difficult it was, I knew I can do it, but I was not looking forward to the task. I was prepared for such eventualities, I brought some old clothes for this reason. I changed into that, we unhitched the caravan, and was preparing to start the work, but then...

A car passed by, slowed down and the driver asked if we can manage, I said yes, and he went on. Then another car came, again it slowed down, a young man asked if I can do it, I said yes, but obviously I did not sound very convincing, because he stopped and got out, a second car stopped behind also, it turned out they were two brothers and their parents travelling together. Without any further discussion they got to work and changed the tyre. I was just looking and smiling and trying to help but they did not let me much to do. As they finished, they got back to their car and went on, we could hardly say thank you. This is the true aussi spirit and character.

We went on and reached the main sealed road, and in half an hour we pulled into the first service station in Halls Creek to fill up the tank, when someone told me "you have a flat tyre" - the same right rear, that we have just changed...

So we had no more spare to use, and I had no idea what to do in such a case. There was a tyre service further up in town, but how to get there with a flat tyre? 

Again, the true aussi spirit and character came to my help, in the form of a young guy filling up at the other pump. I asked him what I should do. He found out that I had all the necessary tools and equipment needed: with his guidance, first we pumped up the flat tyre with my 12-V air compressor. He laid down beside the wheel and directed me to move forward until he found the hole with his hand on the tyre surface. I had the tyre repair kit that I had never used and totally forgotten. He picked it up and put a patch in the hole, it took no more than a minute. then I could pump up the tyre to normal pressure and was ready to go again. He said such a patch can last quite a long time, once he travelled more than 10,000 kms with such a tyre. I only had to go a km further to the tyre repair service. But both tyres were damaged beyond repair so I had to buy two new tyres.

That was the end of our Tanami adventure. Should we call it lucky or unlucky? Of course it would have been better not to have any punctures. But if we had to have some, it was much better to have it at the very end of the section rather than in the middle of nowhere. And we had a lot to thank for the helpful and generous character of true aussi blokes. 

On the other hand, this episode has somewhat diminished our self-confidence and put some question marks on our abilities to deal with such situations on our own. However, we also learnt a few lessons that may be useful in the future...

-----

Hétfõ reggel visszajöttünk Alice Springs-be és a délelõttöt a következõ útszakaszra - a Tanami sivatag átszelésére - felkészüléssel töltöttük. Alice Springs-bol a Nyugat-Ausztráliai Halls Creek-be 1070 km az út, amibõl kb 800 km földút. Van néhány kis aboriginal település az út közelében, de nagyon kevés olyan hely ahol élelmiszert és üzemanyagot lehet venni. Hétfõ délelott bevásároltunk, feltöltöttük a készleteinket, meg a tankot plusz két húsz-literes kannát Diesel-lel, küldtünk egy pár üzenetet, megebédeltünk, aztán elindultunk Alice Springs-bol du. 3 felé.

A Tanami út 20 km-el északra indul Alice Springs-tõl nyugat felé. Az elsõ szakasz még burkolt, jó állapotú aszfalt út. Hétfo délután csak a Tilmouth Well roadhouse-ig mentünk, 169 km-re az elágazástól. Az éjszakát a roadhouse melletti táborhelyen töltöttük. 

A térképünk szerint itt kellett volna kezdõdnie a földútnak, amikor tovább indultunk kedd reggel, még tovább tartott a burkolat majdnem egészen Yuendumu-ig. Ez egy kis aboriginal település, az utolsó hely ahol még tankolni lehet. Bementünk tankolni, és a férfi aki feltöltötte a tankot nagyon érdekes alak volt. Európai kinézetû hatvan körüli férfi, ócska koszos ruhában, de nagyon barátságos és beszédes. Megtudtuk hogy holland származású, Argentinában nõtt fel, és fiatalon jött Ausztráliában a szüleivel. Geológus lett, és ezen a környéken dolgozott az "outback"-ben, a felesége pedig itt kapott állást mint tanitónõ. Õ feladta a munkáját, hogy közel lehessen a családjához, és már több mint 30 éve ebben a kis településben élt. 

Sportcsarnok Yuendumu-ban

Kicsit körülautóztunk a városkában. Érdekes egyveleg, sok régi lerobbant ház, sok szemét, piszok, rendetlenség mindenfelé, de közben igen jó állapotú középületek, rendõrség (ami a benzikutas szerint 6.5 millióba került és senkinek nem volt szüksége rá), sportcsarnok, iskola, adminisztratív központ. Úgy látszik, a kormány jó sok pénzt áldozott erre a közösségre.

Yuendumu után kezdõdött az "igazi" kaland, a földúton a sivatagban, de várt ránk néhány meglepetés. Az út sokkal könnyebb volt, mint gondoltuk. Széles és lapos, álatalában jó állapotban. Láttuk a nyomait a nemrégi nagy esõnek, de néhány kisebb tócsát leszámítva amiket könnyû volt kikerülni a szélén, teljesen száraz volt az út. Sok szakasz erõsen bordázott volt, amin nagyon kellemetlen vezetni a zörgés és rázkódás miatt, de erre számítottunk. Még kellemetlenebb volt a szembejövõ autók által felvert porfelhõ, de szerencsére nagyon kevés autó jött szembe, talán 30 a nap folyamán. Ezek közül jó pár óriási ún. "road train", hatalmas vontató 3 vagy 4 pótkocsival, több mint 50 m hosszú, ezek elég ijesztõek, de mind nagyon óvatosan hajott, és lehúzódott amennyire csak lehetett. 

A ház-szállító kamion mögött

Még ijesztõbb volt amikor nekünk kellett megelõzni két óriási vontatót amik elõregyártott házakat szállítottak az egyik bányatelepre. Ezek nagyon lassan haladtak, muszáj volt megelõzni õket. Ehhez bele kellett hajtani majdnem vakon az általuk keltett porfelhõbe felkapcsolt lámpákkal, amíg a vezetõ észrevett, még jobban lelassított és lehúzódott hogy meg tudjuk elõzni. Ezek voltak a legnehezebb pillanatok. Ezt leszámítva viszonylag könnyû és eseménytelen volt a vezetés.

Azért mégis egyfolytában izgultam egy kicsit. Az ilyen elhagyott földutakról mindig azt írják, hogy "vigyen magával legalább két pótkereket", de nekünk csak egy van az autóhoz, és egy a lakókocsihoz. Egyszerûen nem tudnánk hová tenni még két pótkereket. 2012-ben utaztunk 30 ezer km-t, benne több mint ezer km földuttat, egyetlen defekt nélkül. De persze ez nem biztosíték arra, hogy most is így lesz, és ha itt baj történne, nagyon nehéz és költséges lenne segítséget szerezni.

A Tanami "sivatag"

A másik meglepetés a "sivatagi" táj volt: sokkal több volt a növényzet, mint amire egy sivatagban számítottunk. Sûrû bozótos, nagy spinifex fûcsomók, néhány nagyobb facsoport és rengeteg termesz- vagy más hangya-vár-építmény. A Tanami útról kapott ismertetõben megtaláltuk a magyarázatot: a hivatalos definíció szerint minden olyan terület sivatagnak számít, ahol az évi csapadék mennyisége kevesebb, mint az évi kipárolgás. Tehát a növényzet mennyisége közvetlenül nem számít, bár persze van egy határ hogy mennyi tud megélni ilyen klímában. Állatokat viszont egyáltalán nem láttunk, se kengurút, se emut. Madarakon kívül összesen két kígyót láttam átcsúszni az úton az autó elõtt. Szerencsére mindkettõ túlélte ezt a találkozást.

Kedden 415 km-t haladtunk, az éjszkát az út mentén a bozótban töltöttük a Rabbit Flat roadhouse közelében, ami most nem üzemel. Egy melbourne-i társaság már ott táborozott mikor odaértünk. Vacsora után mi is odaültünk a tábortüzükhöz kicsit beszélgetni. Nagyon kellemes meleg este volt a tiszta csillagos holdsütötte égbolt alatt.

Szerdán hasonló körülmények között haladtunk tovább. Elmentünk egy óriási nyíltszíni bánya mellett, aztán átértünk Nyugat-Ausztráliába. Újabb 100 km után értünk Billiluna aboriginal településhez, ahol megint vehettünk volna üzemanyagot, de nem volt rá szükségünk.

Kiégett szikla-maradvány Wolfe Creek kráter mellett

Koradélután elértünk a Wolfe Creek Kráter-hez, itt akartuk tölteni az éjszakát. Ez az egyetlen igazán érdekes látnivaló a Tanami út mentén: a második legnagyobb meteorit kráter a földön (a legnagyobb Arizona-ban van, USA). 300-ezer évvel ezelõtt keletkezett, amikor egy 50-ezer tonnás meteorit becsapódott a földbe. A kráter átmérõje 880 m, eredetileg 120 m mély volt, de mostanra feltöltõdött kb 20 m-re.

Táborhelyünk a Wolfe Creek kráternél

Letáboroztunk, aztán felmásztunk a kráter peremére. Nagyon érdekes az egész. Lehet látni a becsapódás nyomait a környezõ szikla-maradványokon. A belseje egy mély medence, amiben néha összegyûlik a víz, dúsabb a növényzet.

Vacsora után kint üldögéltünk egy szimpatikus Adelaide-i házaspárral. Õk is, mi is örültünk hogy egymás mellett táborozhatunk ezen a helyen, amit a pár évevel korábbi ausztrál film, Wolfe Creek, tett híressé. Egyikünk sem látta a filmet, de eleget hallottunk a történetrõl ahhoz, hogy nem szivesen maradtunk volna egyedül ezen az ijesztõ helyen.

Tank-feltöltés légy-invázióban

Csütörtök reggel felpakoltunk, búcsút mondtunk Adelaide-i barátainknak és tovább indultunk. Már csak 130 km volt hátra a Tanami útból Halls Creek-ig. Hamarosan megtudtuk, hogy ez volt a legnehezebb része az útnak. Egyre rosszabb lett, a víz helyenként egészen elmosta, mély keréknyomok, néhol csak egész lassan tudtunk haladni. Aztán egy hosszú száraz de erõsen köves szakasz következett, és már csak 15 km-re voltunk a fõúttól, amikor defektet kaptunk a jobb hátsó keréken.

Cseréltem már kereket ezen a nagy nehéz autón, tudtam hogy milyen nehéz, tudtam, hogy meg tudom csinálni, de nem örültem a feladatnak. Fel voltam készülve, hoztam magammal ócska ruhát szereléshez. Átöltöztem, lekapcsoltuk a lakókocsit, már éppen nekiláttam a munkának, amikor...

Érdekes növényzet a kráter oldalán

Jött egy autó, lelassított, a vezetõ megkérdezte mi baj, kell-e segítség, mondtam hogy nem, köszönöm, továbbment. Jött egy másik autó, az is megállt, egy fiatal srác kérdezte hogy meg tudom-e csinálni, mondtam, hogy igen, de nem lehettem valami meggyõzõ, mert kiszállt, mögötte egy másik autó is megállt, kiszállt a testvére, együtt utaztak négyen a szüleikkel. Szó nélkül nekiálltak és kicserélték a kerekünket. Én csak álltam és mosolyogtam, próbáltam hasznossá tenni magam. Amint kész lettek, visszaültek és mentek tovább, épp hogy meg tudtuk köszönni nekik. Ilyenek az igazi "aussi"-k.

Továbbmentünk, elértük a burkolt utat, és fél órán belül beértünk Halls Creek-be. Beálltam a benzinkúthoz tankolni, amikor valaki szólt, hogy "kiipukkadt a hátsó kereked" - ugyanaz a jobb hátsó, amit elõbb cseréltünk le.

Naplemente Wolfe Creek kráter mellett

Több tartalék kerekünk nem volt, és fogalmam se volt mit lehet tenni egy ilyen helyzetben. Megtudtuk, hogy van egy gumi-szerviz kicsit messzebb a városban, de hogy jutunk oda lapos kerékkel?

Megint egy igazi "aussi" jött a segítségemre. Mellettem tankolt egy fiatal férfi, megkérdeztem, hogy van-e valami ötlete. Kérdezgetett, és kiderült, hogy megvolt minden felszerelésem a megoldáshoz: az irányításával elõbb felfujtuk a kereket a nálam lévõ 12-voltos kompresszorral. Aztán lefeküdt a kerék mellé, mondta hogy guruljak elõre, a kezével simította a gumi felületét, amíg megtalálta a lukat ahol fújt ki a levegõ. Volt olyan javító készletem is, amivel egy perc alatt beletett egy dugót a lukba. Aztán fel tudtam fujni a kereket normál nyomásra, és ujra menetkész voltam. Mondta hogy õ már járt ilyen dugaszolt kerékkel több mint 10-ezer km-t is. Nekem csak 1-2 km-t kellett mennem, és ott voltam a gumi-szervíznél. De mind a két gumi javíthatatlan volt, vennem kellett két újat - szerencsére volt nekik a szükséges méret.

Így ért véget a Tanami kalandunk. Szerencsések voltunk vagy balszerencsések? Persze jobb lett volna defektek nélkül megúszni, de ha nem lehetett, sokkal jobb volt, hogy csak az út legvégén történt, mint az út közepén, távol mindentõl. És hálásak lehetünk az ausztrálok barátságos, segítõkész karakterének.

Másrészt, ez az epizód kicsit letörte az önbizalmunkat és megkérdõjelezte a képességeinket hogy mennyire tudunk ilyen helyzetekkel megbirkózni a magunk erejébõl. Viszont tanultunk is egy pár dolgot, ami hasznos lehet a jövõben...

The East MacDonnell Ranges

(Magyar változat a végén)

Alice Springs, 16 May 2016

Friday (13 May) morning we had to pack up very quickly and by 8 am we were at the auto-electrician workshop. It took more than two hours, but finally they found the problem - a burnt-out fuse in a hidden place - and fixed it, for another nice sum, but we hope it will be really the end of this long and expensive story. 

Trephina Gorge

Walk on the West rim

Then we headed out Eastward from Alice Springs on the Ross Highway. It was an easy drive on a good sealed road, and after about an hour we turned into Trephina Gorge Nature Park. About 8 km from the turn-off (4 km gravel and a few creek-crossings) we reached the campground. It is a very nice spot, beside the dry river-bed, between towering impressive rock hills. We settled down and spent the next 3 nights here. 

After lunch and a bit of rest, we went to have a look in the gorge itself. About an hour-long walk led us first up the West-side rim, then down to the gorge and back along the river-bed. 

In the evening we did some cooking and had dinner and played outside under the awning. The sun went down pretty early, by 6pm it was almost completely dark, but it was quite warm, a welcome change after the cold evenings in Alice Springs, very enjoyable under the clear starry sky.

Trephina Gorge, from the West rim

Saturday at daybreak we climbed up again on the Western rim for a view of the surroundings in the morning sunshine. 

Rock carvings in N'Dhala Gorge

After breakfast we drove out to N'Dhala Gorge Nature Park, on a 11-km quite difficult 4WD track with several water crossings. A short walk leads across the gorge, where many aboriginal rock carvings, called petroglyphs, can be seen. They are said to be between 2 to 10 thousand years old. We saw some of them, they were not as interesting as what we have seen in the Kakadu NP, but the landscape itself and the vegetation were impressive enough.

Ross River Resort

We had our picnic lunch at the gorge after the walk, then on the way back we made a short detour to Ross River Homestead. It functions now as a resort, but the old furniture and many old photographs still show the old lifestyle of the original owners.










We started Sunday with another walk, this time on the Eastern side of the gorge, called Panorama circuit, but we did only half of it. Then the main program of the day was a visit to

Old machinery at Arltunga

Arltunga Historical Reserve, another 33 km gravel road, but this was well maintained and easy. Arltunga was the first European settlement in Central Australia, established in 1887 when gold was discovered in the area. The gold rush ended in 1917, but some residents remained in the town until the 1950s. 

The police station, Arltunga

There is an impressive visitor centre, with a lot of information, old tools and machinery, photographs and personal items. We drove around the large area where once the town was scattered, saw the old (now reconstructed) police station, some other ruins, mine sites and an old cemetery. It is hard to imagine how these people could survive in this very isolated, hot and dry environment.

A "Ghost Gum" in Trephina Gorge

After 3 very enjoyable days in the East MacDonnell ranges, on Monday, 16 May, we packed up and came back to Alice Springs to prepare for our trip through the Tanami Desert.

------

Május 13 péntek reggel gyorsan felpakoltunk és nyolckor már az autó-elektromos szervizben voltunk. Kétórai keresgélés után végül sikerült megtalálni a hibát, egy rejtett biztosítékot ami félig kiégett, amit aztán egy újabb szép összegért kicseréltek. Reméljük, hogy most már valóban ez lesz a vége ennek a hosszú és igen drága históriának.

A Ross Highway-n hagytuk el Alice Springs-t kelet felé, és alig egy órával késobb megérkeztünk a Trephina Gorge Nature Park-ba. A táborhely egy száraz folyómeder partján van, kétoldalt magasra tornyosuló sziklafalak között. Letáboroztunk és itt töltöttük a kovetkezo 3 éjszakát.

Trephina Gorge

Ebéd és pihenés után elmentünk körülnézni a szakadékban. Felmásztunk a nyugati oldal peremén, majd le a szakadék túloldalán, aztán vissza a folyómederben.

N'Dhala Gorge

Este foztünk, kint vacsoráztunk és játszottunk a lakókocsi elott. A nap nagyon korán lement, 6 óra felé már majdnem teljesen sötét volt, de kellemes meleg este, váratlan meglepetés az Alice-ben töltött hideg éjszakák után. Gyönyöru csillagos égbolt, holdfény...

Szombaton napkelte táján ujra felmásztunk a nyugati fal tetéjre, szép látvány volt a korai napsütésben. Reggeli után elautóztunk a N'Dhala Gorge Nature Park-ba, 11 km igen nehéz földúton. Ebben a szakadékban osi, öt-tízezer éves szikla-vésetek, ún. petroglyph-ek láthatók. Láttunk is egy párat, én nem találtam olyan érdekesnek mint amiket a Kakadu nemzeti parkban láttunk négy éve. De a környezet, a növényzet maga is elég érdekes volt.

Ross River Homestead, ebédlő

Hazafelé tettünk egy kitérot a Ross River Homestead (kb. farm-ház) felé. Ez egy régi család lakóhelye és gazdasági központja volt, ma szálloda-étterem üdülo-központként funkcionál. De a régi családi épület belso berendezése még látható, sok régi fényképpel együtt az eredeti birtokosok életérol.   

 

Trephina Gorge from the East

A vasárnap reggelt egy újabb sétával kezdtük, ezúttal a szakadék keleti oldalán másztunk fel kb félútig az ún. Panoráma túra vonalán. 

Temető, Arltunga

Reggeli után a fő program az Arltunga Historical Reserve látogatása volt. Ide is 33 km földút vezetett, de ez egy könnyű, jól karbantartott szakasz volt. Artlunga volt az első európai település Ausztrlália középső részén. Aranybányászok alapították 1887-ben, de már 1917-re végetért az aranyláz. Néhány lakos még maradt az 1950-es évekig. Találtunk egy nagyon impresszív látogató központot, ami rengeteg információt, képet, használati tárgyakat, szerszámokat, gépeket mutatott be. Körülautóztunk az egykori város területén, láttuk az egykori rendőrség valamikor lerombolt de mára ujjáépített épületét, néhány másik romot, pár magán-bánya helyszínét és egy régi temetőt. Nehéz elképzelni hogy tudtak emberek élni ebben az elhagyatott, forrő száraz környezetben.

Három nagyon kellemes nap után felpakoltunk és visszamentünk Alice Springs-be, hogy felkészüljünk a következő útszakaszra a Tanami sivatagon keresztül.

Alice Springs

(Magyar változat a végén)

Alice Springs, 12 May 2016

We left Mount Isa on Sunday 8 May, in full sun and above 30 degree heat, but the weather has changed after we entered the Northern Territory. After a quick lunch at a roadside rest place we continued Westward, and soon it started to rain, and the temperature has dropped to 21 degrees. It rained more than an hour, then it began to get warmer again after it stopped. 

Cattle droving on the plains

Resting at Barkly Homestead campground

We reached the Barkly Homestead around 5 pm (actually, it was 4.30 as we passed into the NT time zone...). We have passed through and camped here twice in 2012, a very nice place, and again we spent the night here. It was not easy to find a suitable spot as the whole camping area was very muddy after the rain. The weather was still quite warm, and 100 % humidity, like in a sauna. We had a quick plunge in the pool, then dinner outside under the awning, an enjoyable evening.

Unfortunately we also realised when we arrived that the electrical problems with our car and van are not totally solved. The tail light are working on the van all right, but now the batteries in the van were almost flat by the time we arrived. So this saga is to be continued...:(( 

Monday morning we drove on towards Tennant Creek, and again, there was a big, heavy downpour for more than an hour. On paper, from the 1st of May it is officially the "dry season" here, but the rain does not know this. It seems we started our trip a bit too early. 

The Devil's Marbles

By the time we reached the Stuart Highway, the rain has stopped and the weather improved gradually. We got to the Devil's Marbles around 1 pm. This is an interesting formation of ancient granite rock boulders, carved to their current shape by the sun, the heat and water. They look like heaps of big potatos. We have been here in 2012, but it is a very nice camping spot, not free but very cheap as a national park, we were happy to visit again. 

After lunch we walked around the area, took photos and we had a very enjoyable evening. During the night we noticed a fire just beside the campground. It was burning all night, sometimes it seemed to be very close, a bit scary, some people even decided to leave, but the wind blew from the opposite direction, so we did not feel the smoke and it was not dangerous at all. At daybreak I climbed up to the closest potato hill and realised that the fire was actually quite far away by that time, and there were people and vehicles at the edge, managing the fire. So it might have been a controlled burning.

Alice Springs from ANZAC Hill

Tuesday we drove into Alice Springs and settled in to the same caravan park as four years ago. In the afternoon we booked someone to look at our fridge the next day, did some shopping, and had a surprisingly cold evening and night in the caravan park. 2 days earlier it was 38 degrees in Mount Isa, in Alice the daily maximum was 17, and it went down to 6 in the morning outside, 10 degrees inside our van. Fortunately we have a little electric heater that we can use when we have power.

Wednesday morning someone came out and within an hour our fridge was fixed. We had another little problem with the jockey wheel holder on our van, that we also managed to fix that morning. I then had to go to a doctor to clean my ears as they started to clog. I found another auto-electrician but they said to come back next morning. So it was a reasonably successful day...

Modern Catholic Church, Alice Springs

Aboriginal art

This morning I got the car to the service, they checked the power to the Anderson plug (that connects to the van) and it seemed it was working OK. So tomorrow morning we will have to go back with the caravan connected, to see why the batteries are not charged...

Apart from all this trouble, we had some time to look around again and visit a few places we liked. Alice Springs is a well organised and maintained little town, with a lot of green trees, wide streets, lots of tourist and art shops. There are also many aboriginal people, families with children and old, wandering around the streets aimlessly. It is so sad to see all these people not finding any purpose in life, having been lost their ancient lifestyle but not being able to fit into the current environment and conditions. 

Simpsons Gap

We went up to the ANZAC Hill to get a 360-degree view of the town and surroundings. We visited the Botanic Gardens created by a very determined woman, Miss Olive Pink in the 1950s. This afternoon we went out towards the West McDonnell Ranges, and walked to the Simpsons Gap, then to Standley Chasm, two interesting places along the Larapinta Trail, that we've seen in 2012 but thought they are worth a second look.

In fact, aside of the problems we needed to fix, we are staying here to wait for the road conditions to improve. Our plan is to head to Halls Creek in Western Australia, through the Tanami road, a 1000 km dirt road. It was closed due to the big rain the previous days when we arrived here. Now it is open, but it is still in quite bad condition. We want to give it a few more days to dry out before we leave. So tomorrow - after having our battery charging problem fixed (fingers crossed!) - we head out to the East McDonnell Ranges for a few days. That part we have not seen yet, and it seems there are some nice places there as well.  

-----

Vasárnap indultun tovább Mount Isa-ból, meleg napsütéses időben, de miután átértünk Northern Territory-ba, megváltozott az idő. Egy gyors ebéd-pihenő után tovább mentünk nyugat felé. Hamarosan esni kezdett és lehűlt 21 fokra. Több mint egy órát esett, aztán újra felmelegedett.

Du. 5 felé értünk a Barkly Homestead-hoz (pontosabban csak fél 5 volt, mert közben átléptünk a Northern Territory időzónába). Itt már kétszer is aludtunk 2012-ben, nagyon kellemes hely, most is itt töltöttük az éjszakát. Elég nehéz volt alkalmas helyet találni, az egész kemping-terület egy sártenger volt. Az idő még jó meleg volt és 100%-os páratartalom, mint egy gőzfürdőben. Fürödtünk egyet a kemping úszómedencéjében, kint a lakókocsi előtt vacsoráztunk, kellemes esténk volt. 

Sajnos arra is rájöttünk, hogy a lakókocsink elektromos problémái korántsem oldódtak meg teljesen. A hátsó lámpák most égnek, viszont a lakókocsi akkumolátorai majdnem lemerültek mire megérkeztünk. Úgyhogy ennek a végeláthatatlan sorozatn még további folytatása lesz... 

Hétfő reggel tovább indultunk nyugat felé, és hamarosan megint esni kezdett. Nagy zápor volt vagy egy óráig ömlött, ami kicsit meglepő. Papíron május elsejével kezdődik itt a "száraz évszak", az eső ugy látszik, erről nem tudott. Lehet hogy kicsit túl korán indultunk erre az útra...

Mire elértük a Stuart Highway-t (a kontinenst É-D irányban átszelő főútvonalat), elállt az eső  és fokozatosan javult az idő. Egy óra tájban értünk a Devil's Marbles-hez. Itt érdekes ősrégi gránit-kéződmányek vannak, amiket a nap, a hő és a víz nagyjából gömbölyűre formált, úgy néznek ki mint óriási krumpli-hegyek. Itt is jártunk már 2012-ben, de ez egy nagyon kellemes kemping hely, nem ingyenes, de nagyon olcsó, szívesen jöttünk vissza.

Táborhelyünk a Devil's Marbles-nál

Ebéd után újra végig-mászkáltunk a krumpli-hegyeken, csináltunk sok fotót, aztán egy nagyon kellemes estét töltöttünk a kempingben. Éjszaka észrevettük, hogy tűz van a táborhely közelében. Egész éjjel égett, néha ngyon közelinek látszott, de szerencsére a szél az ellenkező irányból fújt, nem éreztük a füstöt és nem volt veszélyes. Hajnalban felmásztam a legközelebbi krumpli-dombra, onnan láttam hogy a tűz már elég messze van, és emberek és járművek vannak körülötte, valószínűleg ők gyújtötták és irányították a (megelőző) tüzet. Közben a napfelkelte is nagyon szép színeket produkált.  

Modern Katolikus Templom, Alice Springs

Keden délfelé érkeztünk meg Alice Springs-be, megszálltunk ugyanabban a kempingben mint négy éve. Meglepően hideg volt. Két napja Mount Isa-ban 38 fok volt, itt napközben a maximum 17, reggelre lement kint 6 fokra, bent a lakókocsiban is csak tíz fok volt. Szerencsére van egy kis hősugárzónk, amit ilyenkor ha van hálózati áramunk, tudunk használni.
  
Délután sikerült egy hűtőszekrény-szerelőt szerezni, másnap reggel ki is jött, és egy órán belül ki is cserélte a hibás alkatrészt. Volt egy másik kis gondunk is a lakókocsival, azt is sikerült megoldani szerda délelőtt. Találtam megint egy elektromos szerelőt, de csak ma reggel fogadott. Megmérték az autóból a lakókocsi felé kimenő feszültséget, ott minden rendben van. Úgyhogy holnap reggel vissza kell majd menni a lakókocsival együtt, hogy megtalálják, miért és hol nem megy a töltés.  

A mindenféle bajok orvoslása mellett azért volt egy kis időnk nézelődni is. Alice Springs egy nagyon jól szervezett és rendben tartott kisváros, sok zöld növényzettel, széles utcákkal, sok turistával és helyi műtárgy-boltokkal. Sok aboriginal-t is lehet látni, gyerekes családokat, öregeket, látszólag céltalanul kóborolnak az utcákon. Szomorú látvány.

Felmentünk a város közepén az ANZAC-hegyre, ahonnan teljes kör-kilátás van a városra és a környező hegyvonulatokra. Sétáltunk a botanikus kertben, amit egy elszánt nő létesített az 1950-es években. Ma délután kiautóztunk a West McDonnell ranges felé, a Simpson Gap-hoz, majd a Standley Chasm-hoz, két érdekes szakadék a hegyvonulatba, ahol már jártunk négy éve, de úgy gondoltuk, érdemes mégegyszer megnézni.

Standley Chasm (szakadék)

Tulajdonképpen az út-viszonyok javulására várunk. A Western Australia-i Halls Creek-be szeretnénk innen tovább menni az ún. Tanami Road-on, ami egy kb. ezer km-es földút. Mikor ideértünk, le volt zárva a korábbi eső miatt. Azóta már megnyílt, de még mindig elég rossz állapotban van. Mág várunk pár napot hogy jobban felszáradjon mielőtt arra indulunk. Ezért holnap - miután az akku-töltést sikerült megjavíttatni (reménykedünk!) - elmegyünk pár napra az East McDonnel ranges-be, ahol még nem jártunk, de erről is jókat olvastunk.

North Australia Tour

(Magyar változat a végén)

Mount Isa, 7 May, 2016

We are on the road again! This is the start of a 3-month tour of the North, with a roughly planned but fairly flexible itinerary. Our first main destination is the Dampier Peninsula, just North of Broome, which happens to be exactly the opposite side of the continent, about 4-5,000 kms from Sydney, depending on the route taken. We had big plans to get across the outback along the shortest route, from Sydney up to Winton, then to Boulia and the Plenty Highway to Alice Springs. From there taking the Tanami Road up to Halls Creek, then Fitzroy Crossing and Broome - if everything goes well...

In the swimming pool in Gwydir Caravan park, Moree

We left Sydney on Sunday, 1st of May, and made good progress through Gunnedah, then Moree, where we spent an afternoon enjoying the hot artesian baths. We found another nice hot spa in Mitchell, Queensland. We spent most nights at free roadside camp-sites, and enjoyed a few nice sunsets. 

Evening lights at on of our rest spots

The artesian baths in Mitchell, QLD

Unfortunately not everything went according to plan... We had some trouble with our 3-way fridge not working reliably on gas, which would be essential on the dirt roads without power for a few days. Also, the tail lights on our van not working again. This is a recurring problem that we thought had been fixed before our departure, but it happened again.

Due to these problems, we did not want to risk getting stuck on the Plenty Highway without a working fridge, so we came up to Mount Isa instead, hoping to get these problems fixed, then continue to Alice Springs on the sealed road through Tennant Creek.  

Queensland bottle trees 

We arrived yesterday, and went directly to an auto electrician. Unfortunately he found that the problem was far more complicated than we thought and it took until 5pm to get everything fixed. So we did not have time to get to the fridge dealer, and we don't want to stay here till Monday, so this will have to wait till we get to Alice Springs, but we can live with that on the sealed road where powered caravan sites are available.



Today we had a bit of rest, did some shopping and cooking. In the afternoon we went out to Lake Moondarra, previously called Leichardt Dam. This is the place where the locals go on weekends for a bit of fishing, boating and having fun. It is a nice man-made lake, between interesting rock formations. I could not resist to jump in for a cooling swim in the 35 degree heat.

Tomorrow we head to Barkly Homestead, a nice place we have visited twice before and liked a lot. Then on to Tennant Creek and Alice Springs.

Lake Moondarra, near Mount Isa

Megint úton vagyunk! Ez az első pihenő állomás a mostani 3 hónapra tervezett Észak-Ausztráliai túránkon. Az első fő cél-állomásunk a Dampier-félsziget, Broome fölött, ami Sydney-től kb 4-5-ezer km-re van, a választott útvonaltól függően, pont a kontinens másik oldalán. Az volt a tervünk hogy a legrövidebb útvonalon megyünk keresztül a földrész közepén, többnyire földutakon, de sajnos ez eddig nem teljesen sikerült...
  

Jellegzetes Queenslandi Bottle-fa

Múlt vasárnap, május 1-én indultunk Sydney-ből, azóta leginkább csak utaztunk, több mint 2,200 km-t tettünk meg 5 nap alatt. Éjszakánként ingyenes útmenti parkolókban aludtunk, láttunk pár szép naplementét. Csak Moree-ban szálltunk meg egy kempingben, és egy délutánt az ottani artézi forróvizes fürdőkben töltöttünk. Másnap még egy hasonló fürdőt találtunk már Queensland-ben, egy Mitchell nevű kis településben.

Az egyik esti pihenő helyünk

Két napja sajnos meg kellett változtatnunk az utitervet. Két problémánk is van: az egyik a hűtüszekrénnyel, ami árammal és gázzal is működik, de most egyre nehezebb gázzal beindítani. Eddig még mindig sikerült nagy nehezen, de nem mertük kockáztatni, hogy a tervezett 3-4-napos földúton, ahol végig nem lenne áramunk, ne tudjuk beindítani és megromlik minden élelmiszerünk. Másrészt a lakókocsink hátsó lámpái sem működnek - pedig megcsináltattuk mielőtt elindultunk, de megint előjött ugyanaz a hiba. Ezért fájó szívvel úgy döntöttünk, hogy a jóval hosszabb (550 km-el) kerülő úton megyünk Alice Springs-be, és feljöttünk Mount Isa-ba, remélve, hogy itt meg tudjuk csináltatni a hibákat.

Tegnap de. 11 felé értünk ide, és egyenesen az autó-elektromos szerelőhöz mentünk, ahol el is vállalták a munkát. Amire nem számítottunk, az hogy kiderült, hogy a probláma jóval komplikáltabb mint gondolták, és csak du. 5-re lett kész. Persze jó sokba is került, de talán most sikerült véglegesen megoldani az összes ezzel kapcsolatos problémát, amit két korábbi szerelő "javításai" okoztak.

Így a hűtő-szerelőhöz nem jutottunk el, és ma már nem dolgoznak, de nem akatunk hétfőig ittmaradni, úgyhogy azt majd Alice Springs-ben próbáljuk megoldani. Addig meg csak sikerül működtetni valahogy.

Ma még itt maradunk, ránkfér egy kis pihenés, meg mindenféle háztartási munka is van amit el kell intézni.

Fürdés a Mount Isa melletti Moondarra tóban

Ahogy jöttünk felfelé, fokozatosan melegedett az idő, most itt már a kemény ausztrál outback őszben vagyunk, napközben 36 fok lesz, este 9-kor is még 33 volt, és reggelre sem ment sokkal 30 alá. Kicsit szenvedünk tőle, de majd megszokjuk. Van egy kis medence is a kempingben, abban lehet időnként lehűlni egy kicsit.

Így állunk ma. Holnap indulunk tovább, át a Northern Territory-ba. A Barkly Homestead-nál fogunk aludni, ahol már kétszer is jártunk. Aztán tovább Tennant Creek és Alice Springs felé. 

Murramarang National Park

(Magyar változat a végén)

12-17 February 2016

This was just a short getaway, a few days' relaxation in the hope of some fine weather before the end of summer. Murramarang National Park is on the South Coast, about 270 km from Sydney, just before Batemans Bay. 

Depot Beach Campground

We booked a place at the Depot Beach Campground, which is in a beautiful tall spotted gum forest, just behind the beach. It is managed by the national park, not a caravan park, but there are showers and toilets, that's all we need. There are a few powered sites, but we wanted to test how long we can live with our own solar power, so we took an unpowered site.

It was a very nice place. When we arrived on a Friday around 1 pm there were only a few fellow campers, but by the evening the whole place was almost full and the remaining few places were filled in by Saturday lunchtime. Many caravans but also lots of families and couples with tents. Then most of the visitors left by Sunday afternoon, and we had two more quiet days until Wednesday morning.

Friendly residents

A large family of Eastern grey kangaroos also seemed to be living at the campground, quietly munching the grass in between the campers, and letting themselves photographed and caressed by people. 
A large goanna was foraging for food around our van a few times.

Plenty of birds also came very close to our caravan, parrots and others looking for food drops and/or handouts.

Can we get some food?...

On the Discovery Trail

We did a few shorter walks and car trips. One short trail goes through the remnants of an ancient rainforest, just behind Depot beach, an interesting mixture of various palms, dense shrubs and large eucalypt trees. 



Another walk goes along the coastline from the nearby Pebble beach, which is a pure sandy beach, but a bit further North we did find a smaller bay with pebbles. We also went through the Durras Lake Discovery Trail, another remnant of endangered rainforest, with informative displays highlighting the history of the forest and early logging in the area. One morning we drove in to Batemans Bay, a coastal holiday town, for a bit of shopping and look-around.





Apart from that, we spent most time just relaxing, reading, playing, watching in and beside our comfortable caravan. Thanks to the good weather, we could also spend a few hours on the beach. I tasted the water every day, and even Kate jumped in once.




Our caravan had passed the test quite well, we could live on our own solar power for 5 days and nights.  


More photos can be found at the following link:
2016-Depot Beach

--------

Ezúttal csak egy rövid pár napos kiruccanásra volt alkalmunk, abban a reményben, hogy még tudunk valamit élvezni a nyárvégi jó időből. Murramarang Nemzeti Park Sydney-től délre van kb 270 km-re a tengerpart mentén.

Depot Beach

A Depot Beach nevű táborhelyen foglaltunk helyet a lakókocsinknak. Ez egy magas ritkás eukaliptusz-erdőben van, közvetlenül a beach mögött. A nemzeti park üzemelteti, nincs úgy felszerelve mint egy kemping, de van benne zuhanyozó és WC, ez nekünk elég is. Van egy pár olyan hely is ahol az elektromos áramra is rá lehet kapcsolódni, de mi most pont azt akartuk kipróbálni, hogy meddig tudunk megélni a saját szolár-generátorunk energiájával. 

Goanna

Nagyon kellemes hely volt. Péntek déltájban érkeztünk, akkor még alig voltak, de estére majdnem teljesen betelt, és szombaton a maradék helyeket is elfoglalták, lakókocsik és sátras családok. Aztán vasárnap délután legtöbben hazamentek, nekünk még volt két nyugodt, csendes napunk. 

Egy nagy kenguru-család is látszólag ott lakott a táborhelyen, nagyon szelidek, békésen rágcslják a füvet és még megsimogatni is hagyják magukat. Egy nagy goanna is keresgélt a közelünkben. 

Mit kapunk?...

Rengeteg madár is repkedett körülöttünk, színes papagájok, és kevésbé látványos, számomra ismeretlen fajták. 

Az "igazi" Pebble beach

Tettünk egy pár rövid túrát, gyalog és autóval. Mindjárt a táborhely mellett indult egy "rainforest walk", egy őskori sűrű eső-erdő maradványa, tele mindenféle pálmákkal, liánokkal, sűrű alj-növényzettel és óriási eukaliptuszokkal. Egy másik séta a tengerpart mentén vezett a Pebble beach-től, ami nevével ellentétben szép tiszta homokos tengerpart, de kicsit később találtunk egy valóban kavicsokkal borított öblöt is. Végigjártuk a Durras Lake Discovery Trail-t is, ahol a tó és egy másik őskori eső-erdő maradványai mellett a múlt száazadi fakittermelés történetéről is láttunk isemretést. Egy délelőtt beautóztunk a közeli Batemans Bay településbe kicsit vásárolni és körülnézni, de nem sok érdekeset láttunk.

Az eső-erdőben

Kati a vízben

Emellett leginkább csak üldögéltünk a lakókocsinban vagy mellette, pihentünk, olvastunk, nézelődtünk. Szerencsénk volt az idővel, tudtunk egy pár órát a tengerparton is tölteni, én fürödtem is minden nap, és Kati is megkóstolta a vizet egyszer.

A lakókocsink jól vizsgázott, minden nehézség nélkül volt elég áramunk végig az öt napon és estén.

Egy hosszabb kép-válogatás látható az alábbi linken:
2016-Depot Beach