Darwin to Broome - 2: Life on the Ship

(Magyar változat a végén)

Our ship, Coral Expeditions I

The ship, Coral Expeditions I, is a small catamaran, taking only 42 guests in 21 cabins and about 15 crew. The cabins and common areas are organised on 3 levels. The top deck (Deck 4) contains the bridge, a few guest cabins, and the Sundeck, a large open space with a bar, where the pre-dinner drinks are held. The ship had an "open bridge" policy, which meant that we could go in there and chat with the captain and his mate any time. They were happy to explain all the various instruments and answer any questions.

Our cabin

Our cabin was one level below on Deck 3, a small but comfortable little cabin with 2 separate beds, a little bathroom with shower and toilet, and two nice big windows looking out to the sea. On this level at the front was the Forward Lounge, where we listened to many interesting presentations given by our expedition leader, Steve, and his helper guides: Liz, his assistant, Alasdair, the art historian, and Dave, the naturalist. There was also a small open space at the back with a few deck chairs where we could have a little rest and enjoy the scenery. Although we did not have much time to sit there, we had a very busy program most of the time.

The Explorer

On Deck 2 below, there were a few more cabins, plus the kitchen, the Dining Room with a bar. Behind the dining room, we could access an important accessory hitched up to the back of the ship: a big flat-bottomed aluminium boat called Explorer. All guests could fit in the boat at the same time. We used this every day to take us on shore and on excursions on islands and shallow waterways. Each time we boarded the Explorer, we had to sign out from the ship, then sign in again after returning to ensure that nobody is left behind. There were also 2 inflated Zodiac boats up at the back of Deck 4 that we used a few times to get to those places that even the Explorer could not access.

The first day we spent out on sea, as the ship crossed the Joseph Bonaparte Gulf to reach the Kimberley coast. Right after leaving Darwin port, we were called down to Deck 2 for an emergency safety briefing. Everyone had to put on the life jackets and stand in line for the official roll-call. From then on, every day we had at least one, but often two excursions on the Explorer to visit some interesting natural or historic sites.

A bit of rest

Meals were served in the Dining Room. Breakfast and lunch were buffet style, which meant that every day we had to fight against the urge to eat much more than we should have - with not much success...:)  Dinner was a more formal setting, with our previously selected 3-course meal choices served by the crew under the watchful eye of our French-borne purser, Manfred. Seating was free around the 6-place tables, so we had a chance to meet and mingle with our fellow guests.

Chatting with other guests we found that we were close to, or maybe a bit above, the median age. There were some younger couples but also quite a few much older than us. Again as in many times before, we were the only "foreigners" on board. Even if we have lived in Australia for more than 27 years, each time we introduced ourselves, the first question we were asked was: "Where are you from?"... While it is a bit annoying, it is true that we could not get rid of our Hungarian accent, but we are well used to this and accepted it. And the Australian people are usually so friendly and accommodating, it has never been a problem. It was good to meet many different people in the group, mostly married couples, apart from two sisters and two women friends. Doctors, farmers, teachers, racehorse stud owners, a much wider range of people than we had a chance to meet before. Mostly retired and, obviously, well-to-do.

In the Explorer

The Kimberley region has one of the highest tidal ranges in the world. Difference in the water level between high and low tide may be up to 14 metres on some days depending on the movement of the Sun and the Moon. Even at the lowest tides (called "neap tide") the difference may be up to 4-5 metres. This means that some coastal locations can only be accessed at certain times during any day. This had to be taken into account by the expedition leaders when setting up our daily programs. Several times we had to skip breakfast and leave on an early outing to reach a site that could not have been accessed later. On these occasions, we had a "brunch" after returning to the ship around 11 am. It was difficult to fill two meals into one stomach, but nobody complained.

Evening drinks on the Sundeck

Every day at 6 pm we gathered upstairs on the Sundeck for pre-dinner drinks. On the first, and the last day we were the guests of the Master of the ship, Captain Anaru. Here we could chat with our fellow travellers and enjoy the beautiful sunsets in the Indian Ocean. Also, Steve or one of his team gave us an overview of the program for the next day.

One evening, instead of having the drinks and dinner on the ship, the crew arranged a Beach BBQ at a beautiful location (Raft Point), a secluded beach surrounded by interesting sandstone rock formations. Camping chairs and tables were set up, our fantastic chef, Stevie, making dinner on the BBQ, food and drinks served by the crew. We were just as well served in this wonderful natural setting as on the ship, and had a memorable dinner in the fading light.

Drinks on the beach

The next day we had only the evening drinks served on an even more interesting beach location, surrounded by an awesome array of contorted alternating sandstone and volcanic rock layers. After another beautiful sunset, we returned to the ship for our usual dinner.

Every day after dinner, we had a movie shown in the Forward Lounge, about the flora or fauna, or the art history of the Kimberleys. By this time, we were so tired of the activities of the whole day, only the fittests and most interested could resist the temptation to go to bed early.

You can see more photos HERE

------------------------

Élet a hajón

Beszállás Darwinban

A hajó neve Coral Expeditions I volt, egy kisméretű katamarán, összesen 42 utassal 21 kabinban és kb 15 személyzettel. A kabinok és közös helységek a 3 felső fedélzeten kaptak helyet. A legfelső szinten (4. fedélzet) elöl van a hajóhíd ahonnan a hajót irányítják, mögötte két sor kabin, majd a tat felé a Nap-fedélzet, egy elég nagy nyitott tér asztalokkal-székekkel és egy bár. Itt gyűltünk össze minden este vacsora előtti koktélra és beszélgetésre. A hajóhídra bármikor szabad volt bemenni, a kapitány vagy ügyeletes tiszt megmutatta a műszereket és térképeket és szívesen válaszolt a kérdéseinkre.

Pihenés

A mi kabinunk a 3. fedélzeten volt, egy elég kicsi de kényelmes kabin 2 külön ággyal, egy kis fürdőszobával, két nagy tengerre néző ablakkal. Ezen a szinten volt elöl egy társalgó ahol az előadásokat hallgattuk, esténként meg vacsora után filmvetítés volt. Az előadásokat az expedíció vezetője, Steve, vagy egyik-másik segítőtársa tartotta: Liz volt a helyettese, Alasdair a művészet-történész, és Dave a természettudós. Hátul volt még egy kisebb nyitott tér néhány nyugággyal ahova kiülhettünk pihenni és a tájat nézni - de erre nem sok idő volt a mindennapi sűrű program mellett.

A 2. fedélzeten is volt még egy pár kabin, meg a konyha és az étkező. A hajó végében, az étkező mögötti szabad téren szállhattunk be a hajó fontos tartozékába: egy nagy laposfenekű aluminium csónakba amit Explorer-nek hívtak. Az egész társaság belefért egyszerre. Ezzel mentünk minden nap, néha többször is, kiránduló-felfedező utakra a környező partvidéken, szigeteken és folyókon. Minden alkalommal mielőtt elhagytuk a hajót, ki kellett iratkozni egy listán, aztán visszaérkezés után ujra feliratkozni, nehogy valaki lemaradjon. Volt 2 felfújt Zodiac gumicsónak is a hajón amit néha olyan helyeken használtunk amit az Explorer sem tudott megközelíteni.

Az első nap végig a nyílt tengeren voltunk amíg a hajó keresztezte a Joseph Bonaparte Öblöt és elérte a Kimberley partvidéket. Darwinból elindulás után mindenkit lehívtak a 2. fedélzet végébe egy kötelező biztonsági próbára. Be kellett bújnunk a mentőmellényekbe és sorbanállni a névsorolvasáshoz. Szerencsére többé nem volt szükség ezekre. Az út további részében minden nap volt legalább egy, de gyakran több kirándulás az Explorer fedélzetén.

Az étkezésekre a 2. fedélzeti étkezőben gyűltünk össze. A reggeli és ebéd büfé jellegű volt, ami azzal járt hogy mindig többet ettünk mint kellett volna. A vacsora formálisabb volt, az előre kiválasztott 3 fogást a személyzet szolgálta fel a francia nemzetiségű fekete főpincér, Manfred felügyelete alatt. Az ülésrend kötetlen volt, a 6-személyes asztalok mellett szabadon keveredhettünk a többi utasokkal.

A társainkkal beszélgetve úgy találtuk, hogy az átlag-életkor közelében, vagy kicsit felette lehetünk. Voltak nálunk fiatalabb párok, de jónéhány sokkal idősebb is. Megintcsak mi voltunk az egyedüli "külföldiek" a hajón. Ugyan már több mint 27 éve élünk Ausztráliában, bemutatkozás után mindig az az első kérdés: "Honnan jöttetek?"... Bármennyire kellemetlen, az kétségtelen, hogy a magyar akcentusunk két-három szóból felismerhető, de ehhez már hozzászoktunk és elfogadtuk. És az ausztrálok nagy többsége mindig barátságos és nyílt, befogadó természetű, ez sosem okozott problémát, most sem. Jó volt sok különböző emberrel találkozni és beszélgetni. Nagyrészt házaspárok voltak, két nővér és két barátnő együtt. Orvosok, farmerek, tanárok, veresnyló tenyésztők, ... legtöbbjük már nyugdíjas, és nyilván a tehetősebb rétegből.

A Kimberley vidéken az ár-apály vízmozgás a legnagyobbak között van a földön. Egyes napokon a szintkülönbség elérheti a 14 métert, a nap és a hold állásától függően. Még a legkisebb vízmozgás idején is 4-5 méter lehet a különbség. Ez azt jelenti, hogy egyes partszakaszok csak bizonyos napszakban érhetők el, és ezt a szervezőknek figyelembe kellett venni a napi programunk összeállításánál. Több alkalommal reggeli nélkül indultunk kirándulni olyan helyekre, amit később nem tudtunk volna elérni a vízállás miatt. Ilyenkor egy kombinált reggeli-ebédet, "brunch"-ot szolgáltak fel miután visszaértünk a hajóra 11 óra felé. Nem volt könnyű 2 étkezést betölteni egy gyomorba, de senki nem panaszkodott.

Minden nap este 6-kor a Nap-fedélzeten volt a vacsora előtti aperitif. Az első és utolsó este a Kapitány vendégei voltunk. Iszogatás és beszélgetés közben élvezhettük amint a nap lebukik az Indiai Óceánba. Közvetlenül vacsora előtt még Steve vagy egyik segítője röviden ismertette a következő napi programot.

Készül a vacsora a parton

Egy este, a szokásos aperitif és vacsora helyett egy elhagyatott homokos tengerparton rendeztek BBQ vacsorát a részünkre. Kempingszékeket raktak ki, néhány asztalt, és a szakácsunk, Stevie, a partra kitett BBQ-n sütögette a húsokat. Itt is ugyanolyan tökéletes kiszolgálásban volt részünk, mint a hajón, és emlékezetes estét töltöttünk ezen a gyönyörű helyen az alkonyi világításban.

Következő este csak az aperitif idejét töltöttük egy még különlegesebb partszakaszon, fantasztikus rétegesen összegyűrődött szikla-formák között. Egy újabb festői naplemente után tértünk vissza a hajóra vacsorázni.

A társalgó - előadó

Vacsora után minden este filmvetítés volt a 3. fedélzeti társalgóban, többnyire valamilyen természetfilm a Kimberley növény- és állatvilágáról, vagy az ősi sziklarajzokról. Ilyenkor már általában olyan fáradtak voltunk, hogy csak a legkitartóbbak tudtak ellenállni az ágy korai hívásának.




ITT találod a többi képet!