From Carnarvon to Cervantes

(Magyar összefoglaló a végén)

The one-mile jetty now

The jetty in its heyday from a mural

Thursday, 26 July, Carnarvon - We spent the day in and around Carnarvon, trying to get used to the colder climate. The morning was cold and windy, despite the sunshine, then it warmed up a little bit by midday. We went in the town centre, but most of it was cordoned off for reconstruction works. We drove out to the one-mile jetty and the old lighthouse, the lighhouse keeper's cottage and the old railway connecting the jetty to the town, now all managed by the local historical society. We drove around the small boat harbour on the other side of the town. 

Melon fields

The Dish

After lunch we went out to visit the "Dish", the OTC satellite earth station which was used to track the movements of the spacecrafts of the Apollo Moon project. There is a small museum beside the dish with lots of info, photos and memorabilia of the Apollo space program, it was interesting. Then we made a tour of the plantations on the two sides of the Gascoyne river, mostly banana and grape but many other fruits and vegetables as well. Finally we were invited to pre-dinner drinks to a couple with whom we have met several times along the way in the last week since South Hedland, Bill and Bosalin. They are also from NSW, previously living in Sydney, now retired to the North Coast near Taree. We had a good chat and it looks like we may still meet later as they are going on the same itinerary as us.

The shearing shed 

Friday, 27 July, Denham - We left Carnarvon in the morning and by lunchtime we got into Denham, about 320 km drive. The only event worth mentioning is that finally we have seen an emu, if only for a few seconds, just beside the road. Denham is in the Shark Bay World Heritage area, close to Mokey Mia. We had a site booked in a caravan park here for two nights. After setting up the van and having lunch we went to the info centre to discuss our program for tomorrow. Then we drove in to the Francois Peron National Park, just North of Denham. We walked through the heritage precinct, showing the life of the sheep station which was working here before the NP was established in the 1990s. 

The road to Big Lagoon

After that we went a bit further into the park, to a place called the Big Lagoon, which is supposed to have a unique flora and fauna. It was a 10 km narrow 4WD-only track on soft sand, for which we hed to reduce the tyre pressure to avoid getting bogged. We got in and out without any problems, but did not see anything very interesting. However, on the way back to Denham, just before reaching the town, we had a close encounter with another emu, this time it came out on the road just in front of our car, and walked ahead of us for quite a while, before wading back to the bush. So at least we saw some emus now.

They are coming!

Saturday, 28 July, Denham - The sky has cleared out during the night and we woke up to a clear sunny day. We got up early and had to leave Denham at 7 am to get to Monkey Mia by 7.45 when the first dolphin feeding starts. We were there in time, but the dolphins were not. There was a big crowd at the beach, but we could but wait, in fact they are wild animals, not working on strict schedule. Fortunately the weather was beautiful, clear sunshine although the air was still cold, we did not mind having two jumpers on. Finally they started to arrive around 9.15 and then the action began. For a while they just swam around getting closer to the rangers standing in the water, and at the end, some more helpers came down with buckets, and invited a few of the spectators to offer fish to the dolphins circling very close to the shore. There is a limit of 3 pieces for each dolphin and they know that, after the 3rd piece they turn around and disappear. Smart animals.

Dolphin feeding

Here is the dugong

Looking for dugongs

Next, we went on a boat cruise on the Aristocat 2, a motor-sailing catamaran. This is a boat licensed to go into the exclusion zone of the marine park and interact with the animals. The aim was to find dolphins and especially dugongs or any other interesting marine creatures, turtles, etc. We saw many more dolphins swimming and playing around the boat, lots of birds, cormorants, and after a lot of seraching we found a dugong and followed it for a long time, and saw it come up for air a few times very close to the boat. At the end we were taken to a pearl farm where our guide explained the whole process of pearling. It was a successful and enjoyable tour, especially in this clear sunny weather. The tour ended at 1 pm, then we had lunch at the Monkey Mia resort restaurant.

Cormorants in action

In the afternoon, having returned to Denham for a coffee break at home, we went out Southbound for a bit more sight-seeing. We stopped at Eagle Bluff, with nice views across Shark Bay, and two small islands just below full of birds. Then another stop at the town lookout. Finally we visited the little Anglican Church in Denham, built of unique shell blocks. 

Shell Beach

Sunday, 29 July, Kalbarri - Today we left Denham and travelled all day further South, with a few stops on the way. First we visited Shell Beach, a long stretch along Shark Bay where millions of small white Coquina shells have accumulated in a depth of 5 m or more. Over time the shells bind together in a kind of limestone, which is easy to cut into blocks and was used in the construction of old buildings like the Anglican Church in Denham. 

Stromatolites

The next stop was at Hamelin Pool, at the Southern end of Shark Bay. There is an old telegraph station from 1884 which is supposed to be a museum about the history of the region, but it is in very poor condition and closed. The main interest here is the stromatolites, the larges and oldest living fossils along the shallow and extremely salty water of the bay. These are colonies of micro-organisms that resemble the oldest and simplest forms of life found on Earth around 3.5 billion years ago. We walked along the boardwalk to see these rocky lumps, they don't seem such a big deal unless you consider all the history behind them. But the whole area is pretty nice, worth a stopover.

The rest of the day we drove down to Kalbarri. The landscape has changed gradually, with thicker and higher bush, even full trees, then cultivated land as we got closer to the Murchison river. The wildflowers are also starting to bloom, some areas are in yellow, others in pink. We arrived in Kalbarri around 5 pm, set up camp, and went out to a lookout at the mouth of the Murchison river in front of the town just in time to see another pretty sunset in the ocean. 

The Murchison River gorge

Monday, 30 July, Kalbarri - After a pretty chilly early morning, this was again a beautiful clear sunny day. We wanted to go on a whale-watching tour, but we found it is not running right now. So we went into Kalbarri National Park instead. A 25 km sandy dirt road took us to another beautiful gorge carved into the colourful layered sandstone by the Murchison river. The most famous feature is Nature's Window, a natural rock arch. 

Nature's Window

The Z-Bend

There are other lookouts with pretty views of the rock slopes and the meandering river. We had our picnic lunch at the Z-Bend, then came home for our coffee break.

Black Boys (grass trees) in Kalbarri NP

This is all we could see from a whale

In the afternoon we went looking for whales from the coastal lookout points, first at Eagle Gorge lookout, then at Red Bluff. We did not see whales as such, but we saw their air blows coming up from the water surface many times, quite close to the shore. For the moment that's what we have to contend with. But the coastal scenery itself was worth the time, especially in this nice sunny weather. Around sundown clouds started to seep in from the South and we can expect rain tomorrow according to the forecast. 

The Kalbarri coastline

Tuesday, 31 July, Kalbarri - Today we had a rest day, hardly leaving the van. In the morning the weather was not too bad, partly cloudy, but the rain has arrived in the afternoon as forecast, and it is still raining pretty heavily in the evening. This was our first rainy day since 24 May in Lawn Hill NP, but from now on we'll have more of these unfortunately. We spent the day resting, reading and doing some useful work on our computers, like tax returns. 

Greenough Historic Settlement

Wednesday, 1 Aug, Cervantes - The rain has stopped during the night and the sky has gradually cleared out in the morning. We packed up and continued Southbound on the coastal highway in nice sunny weather, among undulating hills and sand dunes on the right, with occasional glimpses of the ocean. At noon we stopped at the Greenough Historic Settlement, a small agricultural centre from the 1860s, renovated and maintained by the National Trust. We walked through the well preserved historic buildings, a school, a few cottages, two churches, presbytery, a police station and gaol, and a community hall. A few alpaccas were grazing peacefully around the site. After the walk we had lunch in our van and coffee in the Greenough Coffee.

Then we continued our drive along the coastal highway. Beautiful yellow flowering canola fields on both sides. The weather turned cloudy again and we were lucky to reach Cervantes under threatening stormy clouds but without any rain. We set up the van in the Pinnacles caravan park, and are hoping for better weather tomorrow, but the forecast is not looking good.

The Pinnacles

Thursday, 2 Aug, Cervantes - We woke up at first light to clear sky and went out for a walk around the deserted town and seafront. Back in the van, by 8 am it was raining, but the rain stopped around 9.30 so we quickly jumped in the car and drove out to the Pinnacles (Nambung National Park). There was clear sunshine by the time we got there and we had a beautiful drive around the 4 km loop among the thousands of limestone pillars sticking out of the yellow sand. An amazing view. 

We were also lucky to see a group of young emus chasing each other and doing a funny dance just in front of us. After the drive-through we visited the discovery centre to read about these rock formations and the flora and wildlife in the area. There are different theories about how these columns have formed but no general agreement. 

On the way back we stopped at the lobster factory processing the thousands of lobsters caught in the area and could not resist buying one - just to support the local industry... We had a very good lunch back in the camp and a quiet afternoon after this successful morning.

Our itinerary can be seen at the following Google Map:
http://g.co/maps/wcwv8 
(Note that to see the route after Bowen, you need to move down to the bottom of the left panel, and select the following pages!)


Az elmúlt héten folytattuk az utunkat dél felé, itt-ott meg-megállva egy-két napra. Csütörtökön (jul. 26) Carnarvon-ban voltunk, körülnéztünk a városkában de nem sok érdekeset találtunk. Van egy hosszú móló (one-mile jetty) amit már nem használnak csak történelmi ereklye, egy régi világítótorony és mellette az or régi háza, ma "múzeum", mindenféle régi bútorokkal és használati tárgyakkal. A város szélén van a "Dish", egy nagy parabola-antenna, amit az Apollo urprogramban használtak, mellette egy nemrég nyílt múzeum az urprogram részleteirol és az itteni kommunikációs központ szerepérol. Estefelé a kempingben összejöttünk egy házaspárral akikkel már több napja mindig találkoztunk, jót beszélgettünk egy kis borozás közben.
A következo két napot (jul. 27-28) Denham-ban és környékén, a Shark Bay Világörökségi területen töltöttük. Ez két párhuzamos tengeröböl közötti földnyelven van, szép helyen. A fo attrakció itt a tengeri élovilág, delfinek és dugong-ok (tengeri tehén, bár inkább az elefánttal van közeli rokonságban) élnek itt a védett öblökben, ahol az erosen sós víztol rengeteg sea-grass (tengeri fu) no, ezt eszik a dugong-ok. De a táj is érdekes és szép. Az elso délután elmentünk a Francois Peron nemzeti parkba, felautóztunk 10 km laza homokos nehéz úton egy elhagyott öbölbe (Big Lagoon), nem láttunk semmi különöset, de azért érdekes volt. Másnap reggel korán átmentünk a másik öböl partjára (Monkey Mia) ahol rendszeres delfin-etetés van minden reggel. Ott voltunk 7.45-kor, de a delfinek nem jöttek, vártunk rájuk másfél órát. Akkor mégis megjöttek, és láthattuk a nagy eseményt. Aztán elmentünk egy hajótúrára további tengeri állatok után nézni, ami végül is sikeres volt, láttunk egy csomó delfint, és egy dugong-ot is elég közelrol. Gyönyöru napsütéses ido volt, ugyan nem túl meleg, de így nagyon kellemes hajóút volt. Délután még egy kis körutat tettünk a másik öböl partján, néhány szép kilátópontról körülnéztünk, sok vizimadarat láttunk, foleg kormoránokat munka (halászat) közben.
Ezen a vidéken végre láttunk emu-t is, amit már korábban hiányoltunk. Most két alkalommal is az autónk elé jött egy közvetlen közel, jól megfigyelhettük, elottünk ment az úton hosszában egy darabig, aztán letért vissza a bozótba.
Vasárnap (jul. 29) indultunk tovább Denham-ból, de még útközben további két érdekességnél megálltunk a Shark Bay mellett. Az egyik a Shell Beach, csupa apró kagylóból áll a tengerparti föveny vagy száz m szélességben és 5 m mélységben. Idovel az eso kioldja a kalciumot a kagylókból és azok össze-cementezodnek természetes beton-szeru tömbökké, amit régen bányásztak és építkezéhez használtak a környéken. A másik a Hamelin Pool, az egyik öböl legmélyén, egy régi telegráf állomás, ma múzeum lenne ez is, de nagyon rossz állapotban és zárva. Valamikor ez volt a külvilági kapocs a környezo juhtenyészto farmoknak. A gyapjút is innen szállították el hajóval. De az igazi érdekesség itt a "stromatlite"-ok. Ezek évmilliókon keresztül megkövesedett mikro-organizmusok amik az öböl nagyon sós vizében tenyésznek most is és érdekes gomba-formákat alakítanak a víz szélén. Ezeket tartják a legosibb élo szervezeteknek a földön. Ránézésre nem mutatnak nagyon sokat, de a történetük érdekes, és az egész környék nagyon szép.
A következo 3 napot Kalbarri-ban töltöttük. Vasárnap estefelé értünk ide, ez is nagyon szép  tengeparti vidék a Murchison folyó torkolatánál. Már útközben láttunk szép megmuvelt földeket, hosszú ideje eloször. Hétfon (jul. 30) elmentünk a város mögötti nemzeti parkba, újabb kanyonokat nézni. A Murchison folyó le-föl kanyarogva 150 m mély kanyont vágott a vörös homokko sziklába, ennek egyes szakaszait néztük meg több kilátópontról és kis gyaloglással. A leghíresebb pontja a Nature's Window "a természet ablaka", egy természetes homokko boltozat egy kiugró hegyoldalon, de több más szép ponton is megfordultunk. Szerencsénkre megint nagyon szép tiszta napos ido volt ez is hozzájárult a látványhoz. No meg a rengeteg vadvirág, amik mostanában kezdenek elobújni, helyenként csupa sárga vagy lilás az egész mezo. Délután meg a tengerpart mentén látogattunk meg több kilátó-pontot, bálna-vadászat céljából, mármint csak szemmel és fényképezogéppel. Most folyik a bálnák észak felé vonulása, ez a város az egyik legjobb hely ahol a part közelébe jönnek. El akartunk menni egy bálna-nézo hajótúrára de sajnos nem ment most egy sem, így a part mellol próbáltunk leselkedni. És láttunk is, illetve a testét nem, de a fellövellt gozfelhot sokat láttunk egész közel a parthoz is. Sajnos kiugrani most éppen egyiknek sem volt kedve, pedig azt is szoktak, és a Ningaloo Reef-nél mi is láttunk olyat, de jó messzirol.
Kedden (jul. 31) egész nap a lakókocsiban üldögéltünk, rossz ido volt. Délelott még csak felhos, huvös, de délfelé megjött a beígért eso és jól zuhogott egész estig. Ez volt az elso esos napunk május 24. óta a Lawn Hill nemzeti parkban. Sajnos mostantól egyre több esore számíthatunk. Nem volt haszontalan nap, a pihenés-olvasás mellett megcsináltam az adóbevallásunkat is.
Szerda (aug. 1) reggelre elállt az eso, összepakoltunk és továbbjöttünk dél felé az Indiai óceán partját követve, hullámzó dombok és homokdunék között, újra tisza napsütéses idoben. Déltájban megálltunk a Greenough nevu régi kis településnél (1860-as évekbol) ami most skanzen-ként látogatható. Végigsétáltunk a foutcán és belenéztünk a megmaradt épületekbe, két templom, paplak, néhány lakóház, közösségi épület, rendorség és börtöncellák. Nagyon szépen rendbe vannak hozva. Néhány alpacca legelészett az épületek között, nagyon békés látványt nyújtottak a szép napos meleg idoben. Délután továbbutaztunk dél felé, egyre fenyegetobb viharfellegek között, elottünk-mögöttünk esett, de mi szerencsére eso nélkül megérkeztünk Cervantes-be és szárazon tudtuk felállítani a lakókocsit.
Csütörtök reggel majdnem tiszta égboltra ébredtünk és még napkelte elott (itt most csak 7 után kel a nap) elmentünk kicsit sétálni a tengerparton meg a városka kihalt központjában, de miután visszaértünk és megreggeliztünk, már esett az eso elég rendesen. Aztán fél tíz felé abbamaradt, és kiderülni látszott az ido. Gyorsan autóba ugrottunk és elmentünk a közeli Nambung nemzeti parkba megnézni a Pinnacles-t, ezért jöttünk ide. Ez egy tengerpart melletti homokdunés terület, ahol mészko oszlop-alakzatok ezrei merednek ki a homokból néha 3-4 m magasra. Egy 4 km-es hurokban lehet körülautózni a területen, megint szerencsénk volt, tiszta napsütésben sikerült végignéznünk ezt az érdekes attrakciót. Sot, még egy csapat fiatal emu is különelodást tartott nekünk, egész közel az autónk elott kergetoztek és furcsa táncot lejtettek elottünk, valamennyit sikerült is lefilmezni belole. A végén elolvastuk a történetét is a vendégházban, úgy látszik nem is tudják pontosan hogyan keletkeztek ezek az oszlopok.
Hazafelé bementünk a helyi lobster(homár)-feldolgozó üzembe, és vettünk egy frissen fogott és megfozött példányt ebédre, finom volt. Délután csak pihentünk és örültünk a jól sikerült délelottnek. 


Az útvonalunk a következo Google Map-on látható:
http://g.co/maps/wcwv8
(A Bowen utáni szakaszokhoz le kell menni a baloldali panel aljára, és a következo oldalakra kattintani!!)

Exmouth and the Ningaloo Reef

(Magyar összefoglaló a végén)


Thursday, 19 July, Barradale Rest Area - We left Tom Price and travelled most of the day towards Exmouth. This road is called the Warlu Way, a scenic tourist drive going through Paraburdoo, another mining town with an airport used mostly by the miners on a fortnightly fly in - fly out shift schedule. The landscape is interesting, rugged red rock hills following the road on both sides. Very little traffic. We reached the main road following the West Coast at the Nanutarra Roadhouse. After filling up the tank we went on another 70 kms and stopped for the night at the Barradale Rest Area near the Yannarie river, a vast flat dusty place near the road. A popular place, many other campers around, but enough space for everyone. After a good shower again we had a nice quiet evening and night, apart from the rumbling of the occasional road trains passing by.

The SS Mildura

Friday, 20 July, Exmouth - In the morning we drove in to Exmouth, about a further 200 kms, and set up the van at the pre-booked Cape Holiday Park. We went to the visitor centre and booked a full-day boat tour for tomorrow, hopefully to see some whale sharks. After lunch we went on a tour around the area, up to the West side. We stopped at the lighthouse to enjoy the views, then at the Northernmost point of the peninsula where the ruins of the SS Mildura are visible on the coral shore. Back in Exmouth, we saw the calm waters at low tide at Town Beach, and made a tour of the Marina. Most of the town is very recent, and a lot of new residential buildings, apartments, holiday homes are in construction. Looks like business is booming in this town.

Going snorkelling

Saturday, 21 July, Exmouth - Today we went on an all-day "whale shark" tour. We had to get up early, to be picked up at 7.10 am, but then we were taken to the dive centre shop, and had to wait a lot before any action took place. We had to select our gear, wet suits, fins and face masks, and wait for the other group members to arrive. Then we were taken by a small bus to the other side of the peninsula, where we boarded the boat. The boat was much smaller than I expected. First we went out just inside the reef and did a bit of snorkelling, to make sure that everyone is comfortable with their equipment, and for the tour guides to ensure that we are able to swim. The coral was interesting, as always, but not as colourful as on the East coast around Cairns. We saw some nice little fish. 

Swimming with a whale shark

Then came the main attraction: we went outside the reef, looking for whale sharks. These big fish (the largest fish on the planet, it can grow up to 20 m long) are spotted by helicopters and their location is reported to the tour operators. There are always many of them here around this time of the year. When they have located one for us, our boat went there, and we could jump in and swim beside these huge, amazing creatures. Usually it does not take long before we lose them, either they are swimming too fast, or they dive deeper. 

Face to face

A manta ray

We jumped in twice and saw one each time, quite close, a few matres away as they slowly move forward with their mouth open feeding on the plankton. The first one was about 4 m long, the second much larger, 5-6 m. On the way we also saw a few humpback whales breaching a few times not too far away, and later on some manta rays. It was a unique experience indeed, but we had to suffer a lot for it. Not so much in the water, with the wetsuits on and swimming as fast as we could it was ok, but when we came out of the water, sitting in the open, windy boat we were very cold. And unfortunately the weather was not ideal today, partly cloudy, strong winds, the sea was very choppy. Also, the boat was very small for that many people, hard to move around. So overall, it was not as good as we expected, especially for the amount of money it costed. Unfortunately most of the action occurred under water, so we could not take any photos. The ones included here were taken by our guide.
We came back around 3.30 pm, had a long hot shower to warm up, then a relaxing evening. 

Shothole Canyon

Sunday, 22 July, Exmouth - This morning we woke up to rain quietly pattering on the top of the van. This is how the weather remained all day, no wind, fully overcast, about 20 degrees, and light intermittent rain. They say Exmouth has about 320 days of sunshine every year, so today was one of the other 45 days. A pity, but again we are lucky it did not happen yesterday, it would have been even colder out on the boat.

Charles Knife Canyon

Nevertheless, we went out on a tour of the East side of Cape Range NP, about 20 km further South. First we drove along the Shothole Canyon road, a gravel road meandering along the floor, a scenic drive among the colourful rock layers of the sheer canyon walls. Then, another few kms further, the Charles Knife road climbs up the side of the Cape Range ridge in between two parallel gorges, offering fantastic views into the gorges. The road ends at the Thomas Carter lookout, with views of the whole peninsula and the ocean around it, very impressive even in this overcast grayish weather. On the way back we stopped at Pebble beach where Kate could not resist picking up a few memorabilia. 
Back in the van, we had lunch and a rest. In the afternoon we went shopping and hired two wetsuits for our planned snorkeling during the next two days on the West coast of the peninsula.

Our campsite at Pilgramunna

Monday, 23 July, Cape Range NP, Pilgramunna campsite - Two days ago we managed to book a place at this DEC-managed campsite, after some unsuccessful attempts earlier. So this morning we drove out here, at the other side of the peninsula, about 80 kms from Exmouth. The sky was still overcast when we left Exmouth but it cleared out by the time we got here. And this turned out to be a wonderful place, just beside the beach, in a small bay, only 9 campsites, all natural environment, sand dunes, and coral reef right here at the beach. We set up camp, and stayed here all day, enjoying the environment. 

A flock of cockatoos at the campsite

After lunch we went snorkelling. With our borrowed wetsuits the water was quite enjoyable, and the reef was fantastic. Here also, the coral is not as colourful as on the East coast, but the abundance and variety of the fish we saw very close was amazing. We stayed in the water for about 1.5 hours. Then we came back to the camp, and just rested, reading, walking around, cooking dinner, etc. The weather was ideal, sunny, warm but not hot, light breeze, just perfect. And again, a beautiful sunset in the ocean.

Yardie Creek Gorge

Tuesday, 24 July, Cape Range NP, Pilgramunna campsite - During the night we woke up to the noise of strong wind-gusts, and it remained very windy all day. In the morning we went to check out the other parts of the NP. First we drove South to the end of the sealed road at Yardie Creek. We walked up along the top of the escarpment of the gorge with nice views down to the creek and the red rock walls. Sometimes it was hard to stand agains the windgusts. 
Then we drove back Northbound to see some of the other beaches and bays along the coast. We stopped at the Oyster Stacks, another good place for snorkelling at high tide. 

Turquoise Bay

Then at Turquoise Bay, which seems to be the most famous and popular place, all the organised tours come here. The colour of the water is really turquoise and calm, and the whole area is really beautiful. It is also a good place for snorkelling. We were tempted to try it out, but did not have all the gear with us, so we went home.
After lunch we went snorkelling again. The water was a bit choppy and not as clear as yesterday, but we still saw a lot of different fish and corals. The rest of the afternoon we spent at the camp reading and resting. Later the sky became cloudy and by sunset it was almost fully overcast again. Just so that tomorrow morning we won't regret so much leaving this wonderful place...


Wednesday, 25 July, Carnarvon - Another frustrating windy night. The wind blew away the clouds, but woke us up many times. We packed up in the morning and went back to Exmouth, then continued our journey Southbound. We left with very good memories of this area, with the only regret that we did not see any emus, although the Exmouth tourist guide introduced them as "our reception committee".

Coral Bay

At lunchtime we stopped at Coral Bay, another small seaside resort at the Southern end of the Ningalo Reef. It is at the tip of a small headland, surrounded by white sandy beaches and sparkling blue and turquoise water, a beautiful place in the clear sunshine. We walked up to a lookout, went down to test the water, then had lunch and coffee.
Then off again, and a bit later we crossed the Tropic of Capricorn - unfortunately in the wrong direction... We have to say goodbye to the nice warm tropical days. The coutryside has also changed,  the almost barren plains that we saw earlier gradually got more and more vegetation, and a bit later we were surrounded by banana and other fruit plantations, the first cultured land since the irrigated santalwood blocks beside Kunnunurra. Soon we arrived to Carnarvon, the agricultural centre of the region, and checked into a van park. We got the first taste of cold weather, overcast, windy and 18 degrees, which felt as a shock after the last few months. We'd better get used to it.


Our itinerary can be seen at the following Google Map:
http://g.co/maps/wcwv8 
(Note that to see the route after Bowen, you need to move down to the bottom of the right panel, and select the following pages!)


Az elmúlt hetet Exmouth-ban és környékén, a Ningaloo Reef közelében töltöttük. Ez hasonló a Great Barrier Reef "Nagy korallzátony"-hoz a keleti partvidéken, de nem olyan hosszú, de legalább olyan érdekes és híres, ez is Világörökségi terület. 


Múlt csütörtökön (jul. 19) jöttünk el Tom Price-ból, másfél napot utaztunk Exmouth-ig, kb 650 km. A csütörtök éjszakát egy útmenti pihenoben töltöttük, elég kellemes volt. Pénteken (jul 20) délelott értünk Exmouth-ba, ahol elore foglaltunk szállást 3 éjszakára egy kempingben. Exmouth egy észak felé kinyúló félsziget keleti oldalán van, és a csúcsán meg végig a külso, nyugati oldalán van a korallzátony, tengeri természetvédelmi terület, a nyugati parton pedig végig az ún. Cape Range nemzeti park. Elso fontos dolgunk az volt, hogy helyet foglaljunk egy "whale shark" túrán, ami itt a legnagyobb szenzáció, szerencsére sikerült. Aztán délután körülnéztünk a környéken. Megnéztük a közeli beach-eket, a yachtkikötot, a félsziget csúcsán egy világítótornyot, és egy 1907-ben zátonyra futott hajó roncsait. Az egész város nagyon újnak tunik, rengeteg új üdülo és egyéb épület és további építkezések, láthatólag jól megy a turista-biznisz.


Szombaton (jul 21) mentünk a whale shark hajótúrára. A whale shark (bálna-cápa) a világon a legnagyobb halfajta, 20 m-re hosszúra is megno, pedig csak planktonnal táplálkozik. Július táján mindig sok van ezen a vidéken, ez itt a fo turista-attrakció. A cápát repülorol keresik meg a vízben, és a helyzetét megadják a hajónak. Amikor a közelébe érünk, a hajót a cápa haladási irányában kicsit eléje kormányozzák, ekkor egy vezeto-búvár (spotter) beugrik a vízbe és ha sikerült meglátnia a cápát (ezek általában közvetlenül a felszín alatt úsznak lassan, nyitott szájjal, és így szurik ki a vízbol a planktont), feltartja a karját a víz fölött, akkor lehet a magunkfajtáknak is beugrani a szemüveggel, pipával és úszótalpakkal, és a cápa mellett úszni, követni amíg bírjuk. Általában nem sokáig lehet követni, vagy túl gyorsan úszik, vagy lebukik mélyebbre, de addig a rövid ideig is fantasztikus látvány egy ilyen tengeri óriást közelrol látni a természetes környezetében. Ezt többször is meg lehet ismételni. Nekünk kétszer sikerült, persze ezek nem voltak olyan óriásiak, csak kb 5-6 m hosszúak, de egész közelrol nagyon nagynak látszanak. Valóban egydülálló élmény volt, de elég sokat kellett szenvedni érte. A túra majdnem egész napos volt, egy elég kicsi nyitott hajóban, eros szél fújt és nem volt nagy meleg, sokat fáztunk útközben a vizes búvárruhában. Útközben azért volt még más attrakció is. Eloször a korallzátonyon belül mentünk egy kicsit snorkel-olni, sok érdekes halat meg korallt láttunk, bár itt a korall nem olyan színdús, mint a keleti parton, de azért jó volt. Késobb, útközben láttunk bálnát is amint kiugrott a vízbol, de elég messze volt. A vége felé meg hatalmas manta rájákkal is találkoztunk, azok mellé is be lehetett ugrani, de már nekünk elegünk volt az akcióból. Sajnos ezen az úton a legérdekesebb dolgok a vízalatt történtek, így saját felváteleink nincsenek róla, de a vezeto búvárnak volt víalatti kamerája, tole kaptuk a blogra feltett képeket. 
Vasárnapra (jul 22) kicsit elromlott az ido, csepergett az eso, felhos volt, de azért kihasználtuk az idot. A félsziget keleti oldalán meglátogattunk két újabb kanyont, a Cape Range nemzeti parkban. Földúton kellett belemenni, az egyik (Shothole Canyon) a kanyon aljában haladt, a másik meg (Charles Knife) a felso peremén, mindkettonél sok szép vadregényes sziklás tájakat láttunk. 


Hétfon átköltöztünk a félsziget nyugati oldalára, a Cape Range nemzeti park egyik táborhelyére. Ezeket a táborhelyeket elore le lehet foglalni egy weboldalon, de ilyenkor nagyon nagy a kereslet, nehéz helyet találni. Eloször nekünk sem sikerült, de másodszorra találtunk egy helyet a Pilgramunna nevu táborhelyen. A számozott táborhelyek közvetlenük a tengerparton vannak, csak kis csoportokban, max 8-10 hely, az egyedüli szolgáltatás egy pottyantós wc, de ide minden felszereléssel együtt szokás jönni. A táborhelyünk nagyon szép volt, közvetlenül a parton egy kis öböl mellett, és egész közel a parthoz már ott a korall, lehet snorkelolni. Még vasárnap béreltünk búvárruhát Exmouthban, mert azért a víz nem olyan meleg, kb 22-23 fokos lehet. Két napot töltöttünk itt, mindkét napon mentünk snorkelolni, sok szép halat és korallt láttunk. Hétfon nagyon szép ido volt, napsütés, meleg, csendes, nagyon élveztük. Éjszaka aztán feltámadt a szél, és egész kedden erosen és egyenetlenül fújt, a hullámzás is nagyobb lett, a víz nem volt olyan tiszta, de így is jó volt azért. Kedden elmentünk egy kicsit körülnézni is a park többi tengerparti szakaszán. A Turquoise Bay a leglátogatottabb hely, idehozzák a turista-buszokat napközben, egész valószínutlen világoskék színu a víz benne. A park déli végében még egy kanyont is megnéztünk, még nem untuk meg.


Ma, szerda (jul 25) reggel indultunk tovább onnan, újabb kb 300 km-el délebbre, sajnos egyre huvösebb tájak felé. Délben még megálltunk a Coral Bay-ben, egy másik kis turista-település a Ningalo Reef déli végében, szintén valószínutlenül kék tenger és fehér homok szegélyezi, aztán kicsit késobb átléptünk a Baktérítot, és nemrég megérkeztünk Carnarvon-ba. Ahogy közeledtünk, banán-ültetvények meg szoloskertek jelentek meg, hosszú ideje most eloször láttunk megmuvelt földet, ez egy fontos mezogazdasági központ. És meglepoen hideg, felhos szeles ido fogadott, a 18 fok elég sokkoló volt, de most már ehhez sajnos hozzá kell szoknunk, végül is itt most tél közepe van. 


Az útvonalunk a következo Google Map-on látható:
http://g.co/maps/wcwv8
(A Bowen utáni szakaszokhoz le kell menni a jobboldali panel aljára, és a következo oldalakra kattintani!!)

The Pilbara - Karijini NP

(Magyar összefoglaló a végén)

Saturday, 14 July, Auski (Munjina) Roadhouse - This morning we had to go shopping once more in South Hedland for those things we forgot yesterday. Then we left and drove down to this roadhouse (whatever its name), about 250 km from South Hedland. This is  at the edge of the Karijini National Park, so we can get there early tomorrow, and hopefully we will get a place to stay at the campground. The landscape has changed as we came closer, interesting rocky ranges, dark brownish red, sometimes even pinkish. Lots of big long road trains and service ute-s on the road, a few oversized vehicles carrying prefabricated houses, huge machinery or whatever. Not as many caravans as before. A lot of mining and construction activity in the area.

Auski Roadhouse

The roadhouse also looks more like a big construction site. There is a caravan park, but most of it is occupied by the people working in the area. It's not very nice, but we got power and water, only mobile reception is missing. We had a quiet afternoon, resting and cooking, and reading a weekend paper, the first time in 3 months. Actually, we have just finished the 3rd month on the road today. We are almost at the half-way mark in time and close to the point furthest from Sydney. 

Dales campground

Sunday, 15 July, Dales campground, Karijini National Park - We left the Auski Roadhouse early, around 8 am and drove into the Karijini National Park, about 80 km away. It was important to get here early to have a better chance to get a campsite. At the visitor centre we were told to go to the Dales campground and join the queue and if we can't get a place, go to the overflow camp area. We went to the campground - and there was no queue at all, we could directly get a nice site for 2 nights. We set up the van, and immediately went on to see the gorges.

Dales Gorge

Our first stop was at the Dales Gorge parking area. Only a few steps from there we got the first sight of the gorge, again very different from all the others we have seen before, and again very impressive. We climbed down to the bottom and walked to Fortescue Falls, then on to Fern Pool, both very attractive. 

Fern Pool

Zebra rocks in Dales Gorge

Circular Pool

There is a walk along the bottom of the gorge, but that would have been too much for us, so we climbed back up, and drove further to the other car park at the end of the gorge. There are two lookouts close to this car park. From one we could see down to Circular Pool, between 100 m high vertical dark red rock walls, that's where the gorge ends and apparently it has not outflow at either ends (?). The other lookout is called Three Ways lookout, where there is a bend in the gorge at the junction with another side gorge. The rock walls are amazing with their colourful layers of various types of rocks.

Kalamina Gorge

We went back to the van for lunch and a bit of rest. This was again a beautiful clear sunny day, but windy and cool, no more than 18-20 degrees at noon. In the afternoon we drove out to the next closest site (about 35 kms, 24 on dusty gravel), Kalamina Gorge. Here also we climbed down to the bottom, there is a little waterfall and pool (the water was quite disgusting, something frothy got into it), and then walked along the creek for a while. The whole place is amazing but the rich variety of the rock layers is the most interesting. This was enough for today, we drove back to the van by sunset, around 5.30 pm. Now we are preparing ourselves for a cold night, around 6 degrees is the forecast.

The view above one of the gorges

Flowering tree

Monday, 16 July, Dales campground, Karijini National Park - The forecast was not perfect. At 6 am it was 3 degrees inside our caravan, it must have been even less outside. The night was not very enjoyable, and the early morning was even less, but we survived. The sun came up only around 7 am here because of the mountains, then it quickly started to warm up. 

Junction Pool from above

After breakfast we packed a picnic and went over to the Western side of the park, about 55 km from here, mostly on gravel. First we went to the Junction Pool lookout then on to Oxer lookout, they are very close to each other. The views from there are extraordinary. It is the junction of 3 gorges: Joffre, Hancock and Red Gorge. The bottom of these gorges is about 100 m below the cliff, the red rock escarpments provide a fantastic view. Then we went back to the Weano car park and headed into Weano Gorge. We got in about half way, but there we had to scramble through a creek of dirty, smelly water several times and at the second crossing we had enough and turned back. On the way I saw a long snake gliding into the bush in front of us. Most likely it was an olive python. 

Red Gorge from Oxer Lookout

The rock face in Hancock Gorge

Just so that we don't leave without a gorge experience, we climbed down into Hancock Gorge, through a quite steep and difficult rock escarpment and a ladder at the bottom. We had a look around, did not go too far but it was worth the effort.
We had our lunch at the car park picnic area, then drove back to the Karijini Eco Retreat for a good plunger coffee. 

Joffre Gorge (see the people on the rock face?)

On the way home we stopped at the Joffree Falls lookout, and watched from above as a group of people climbed down to the bottom on the other side. Then on to Knox Gorge lookout, to complete the list of gorges joining at this junction. Both of these lookouts offer unbelievably beautiful views, hard to leave them. We were very lucky to have clear sunshine and in both cases we were the only persons at the lookout, we could enjoy the views undisturbed for quite a while.

Joffre Falls

Knox Gorge

Sunset at Dales campground

We came home a bit earlier today, still in warm sunny weather, so we put out the shower tent and had a good hot shower before sunset. By that time thin cloud strips appeared in the sky, making it a beautiful sunset. Hopefully it will also make the night less cold than yesterday.


Tuesday, 17 July, Tom Price caravan park - Yes, the night was better, 8 degrees at sunrise in the van, although the sky was not fully clouded, just a few patches on the East side. The five degrees more made a big difference, but also I put on a few more layers for the night. Then after 7, as the sun went higher, the air has warmed up quite quickly.

Mount Nameless near Tom Price

We packed up the van and drove to Tom Price. It is about 90 km from the campground, a young little town, established in the 1960-s, as a mining centre. There is a Rio Tinto open-cut iron ore mine just beside the town. Its other claim to fame is that it is the highest twon in WA, we found out on the internet that its elevation is about 750 m above sea level. 
There was a big queue of caravans waiting to get into the park, it was a bit chaotic but finally we got a site and set up the van. It was time again for some household works. Kati did the washing, and I went to wash the car. It was a big job, took 1.5 hours to get rid of all the red dirt in- and outside, but now again we can get in the car without getting dirty. 

The Rio Tinto mine from the top of Mount Nameless

After lunch we went on a little tour of the surroundings. First we wanted to check out the only touristic attraction, the lookout from Mount Nameless (or Jamdrunmunhna), a 1128 m high peak just beside the town. There was a warning that "4WD vehicle access only", but we were surprised how difficult the track was. Very steep, very rough, very narrow, lots of sharp rocks, a bit scary. Fortunately our magnificent car has made easy work of it, no problems at all - except that the back of the car is a bit dirty again... But the views from the top were amazing, it was worth it. On one side we can see the open-cut mine, on the other the township and the reddish hills of the Hammersley Ranges. Having safely returned to level ground, we went to the town, visited the visitor centre and did a bit of shopping at Coles. We drove around the town centre to get a feel of life here, then came back to the park. Now that we have internet connection again, we have a lot of work to do in the evening.


Wednesday, 18 July, Tom Price caravan park - The night was much warmer than the previous ones, it was 18 degrees in the morning. Not sure why, as we are at about the same elevation. But we don't complain about that.

A big truck

This morning we went on a mine tour. It was a 1.5 hour guided bus tour, although we did not catch much of what the guide said with its broad and poorly articulated aussi accent, but it must have been humorous as others in the bus laughed a lot. We went through the mine, stopped at a lookout to the big pit, a large hole in the ground where originally a big hill was standing, now only small parts of it exist on the side. Huge machines are working in and around, trucks as big as 3-storey buildings, mostly driven by female drivers. More than 50% of the rock is pure iron ore. 

The main pit

The whole region has its reddish colour due to the oxidated iron in the earth, but it is not worth excavating if the concentration is below 50%. We drove through the processing plants where the ore is crushed and classified based on its iron concentration, then loaded into rail carriages and transported to the ports in Dampier and Karratha. The mine control centre is near Perth airport, several thousand kms from here. Actually, there are 13 different mine sites around here, all controlled from there, an amazingly complex operation. 

The processing plant

This was our only program for today. In the afternoon we are enjoying the internet connection, working on the blog, and preparing for the next stage of our trip. Our next destination is Exmouth and the Ningaloo Reef area.


Our itinerary can be seen at the following Google Map:
http://g.co/maps/wcwv8 
(Note that to see the route after Bowen, you need to move down to the bottom of the right panel, and select the following pages!)


A Pilbara az egy nagyobb tájegység neve Western Australia-ban, a Port Hedland tengerparti vidéke is hozzá tartozik, beljebb pedig a Hammersley Range (hegység). Ez a hegyvidék az ország egyik legfontosabb bányavidéke, foleg vasércet, de mindenféle mást is bányásznak itt több helyen, aztán hordják vasuton és nagy teherautó-konvojokon (road trains) a kikötokbe, onnan meg a világ minden tájára, de mostanában foként Kínába. Emellett sok különleges természeti szépség is van itt, több nemzeti parkban, ezekbol a legnagyobbat látogattuk meg, a Karijini nemzeti parkot.
Szombat reggel indultunk South Hedland-bol, és lejöttünk 260 km-el délebbre, egy Auski (vagy aboriginal nevén Munjina) Roadhouse-hoz, ahol van egy kis kemping is. Az úton rengeteg nagy road train-nel találkoztunk, meg idonként "túlméretes" szállítmányokkal is, amikor le kell húzódni az út szélére amíg elmennek mellettünk. Az egész vidéken látszik hogy milyen intenzív gazdasági és építomunka folyik itt. Délre már odaértünk a roadhouse-hoz, és délután csak ott pihentünk, foztünk, készültünk a következo napokra.
Vasárnap jó korán reggel elindultunk tovább, és bementünk a nemzeti parkba. Korán kellett odaérni hogy nagyobb legyen az esélyünk helyet kapni. Itt a park gondozásában van egy táborhely, ahol érkezési sorrendben lehet bejutni. Azt mondták, hogy sorba kell állni és megvárni amíg ürülnek a helyek. Odamentünk, és nem is volt sor, egybol bejutottunk, kaptunk egy szép táborhelyet. Itt jó tágas helyen megközelíto hurok utak mentén vannak kijelölve számozott táborhelyek jó távol egymástól. Persze ez nem egy kemping, az egyetlen szolgáltatás a wc (pottyantós de nagyon rendes), de minden mással fel vagyunk szerelve. Felállítottuk a lakókocsit, és mindjárt tovább mentünk nézelodni. Ez a vidék (is) a gorge (szurdok? kanyon?)-jairól híres, de egész más mint amiket korábban láttunk. A kozet nagyon érdekes, többnyire tiszta vörös, réteges, fantasztikusak a különbözo színu rétegzodések, ebben vannak az értékes ércfajták. A kozet nagyon régi, 2500 millió éves, és nagyon kemény, de a víz ebbe is mély kanyonokat vágott az idok során, ezek itt a fo látnivaló. Délelott a közeli Dales Gorge-hoz mentünk. Itt egy kilátó pontról láthattunk bele a kanyonba, a rétegezett függoleges sziklafalak közé. A végén volt egy kis vízesés, Fortescue Falls, oda lemásztunk, közelrol is megnéztük, és tovább mentünk a Fern pool-hoz, egy kis természetes tavacskához, amit egy forrás táplál. Aztán felmásztunk, és továbbmentünk a következo kilátó pontig, ahonnan a Circular Pool-ba lehet lelátni. Ez egy köralakú tavacska a kanyon másik végén, több mint 100 m magas függoleges sziklafalak között, fantasztikus látvány. A kanyon fenekén is végig lehet mászni idáig, de azt inkább kihagytuk.
Ebéd után elautóztunk egy másik kanyon-hoz, Kalamina Gorge, itt is lemásztunk az aljára, és jó hosszasan elsétáltunk a fenéken, ez nem volt olyan nehéz, csak egy helyen kellett a vizen átlépkedni. Nemcsak a szuk kanyon, de maga a sziklafal is nagyon érdekes a különbözo színu vizszintes rétegeivel.
Éjszaka nagyon hideg volt. Reggel a lakókocsiban 3 fokot mutatott a homéro. Jól felöltöztünk, de azért így is fáztunk egy kicsit, és felkelni volt a legnehezebb. Aztán 7 óra felé feljött a nap, és elkezdett melegedni. 9-re már megint egy szál ingben lehetett járni.
Hétfon elautóztunk a park másik végébe, kb 60 km földúton, jó poros és rázós, de mit lehet tenni, legalább a lakókocsit nem kellett vinni. Itt 4 kanyon fut össze majdhogynem egy pontban, ezeket néztük meg, többnyire fölülrol. Mindegyik vagy 100 m mély, fantasztikus színes, de dominánsan sötétvörös rétegezett sziklafalak között. Több kilátópont van, amik autóval és egy kis sétával könnyen elérhetok. Azért az egyikbe (Hammresley Gorge) lemásztunk hogy alulról is láthassuk. Déltájban itt egy piknik-helyen ebédeltünk, és egy Eco Retreat nevu intézményben kávéztunk. Délután további két gorge-ot néztünk meg itt, nekem a Joffre Gorge tetszett a legjobban. Itt vagy félórát bámultuk ahogy egy csoport ember lemászott a kanyon másik oldalán a vízeséshez, onnan föntrol nagyon veszélyesnek látszott. Még napnyugta elott visszaértünk a lakókocsihoz, és felállítottuk a zuhanyozó-sátrunkat és jót zuhanyoztunk a saját melegvizünkbol. Ritkán van rá szükség, de akkor nagyon jól jön.
A hétfo éjszaka nem volt annyira hideg, reggel 8 fok, és jobban fel is öltöztünk, nem fáztunk. Kedd reggel összepakoltunk és továbbindultunk. Megint nem messzire, csak 80 km, egy Tom Price nevu kisvárosba. Ez egy bányászati központ, a 1960-as években építették, közvetlenül mellette van egy nagy nyíltszíni bánya. Itt vagyunk most egy kempingben, megint van villany, víz, és fóleg mobil vétel. Kedden foleg háztartási munkákkal voltunk elfoglalva, Kati mosott, és meg lemostam az autót kívül-belül, jó nagy munka volt, de most megint hozzá lehet nyúlni anélkül hogy mindenünk vörös maszatos legyen. Délután kis pihenés után elmentünk kicsit körülnézni. Közvetlenül mögöttünk van egy nagyon impresszív meredek hegy, a Mount Nameless, 1128 m magas, és terepjáróval fel lehet menni a tetejére. Hát, felmentünk, de elég nehéz volt. Nagyon meredek, nagyon keskeny és nagyon egyenetlen, tele éles kövekkel, kicsit izgi volt, de baj nélkül felértünk, és a kilátás valóban nagyon szép, érdemes volt küszködni. Egyik oldalon a nyíltszíni bánya, a másikon a kisváros és további látványos hegyvonulatok. Lefelé még ijesztobb a meredeken, de minden rendben ment, szerencsére az autónk nagyon jól szuperál. Aztán bementünk a városkába, nézelodtünk a turista irodában, és vásároltunk egy kicsit.
Este és éjszaka sokkal melegebb volt mint elozoleg, reggel is 18 fok volt, pedig itt is kb olyan magasan vagyunk, mint a nemzeti parkban, kb 750 m-en. Ma, szerda (jul. 18) délelott elmentünk megnézni a bányát. Egy másfél órás busz-túrával, sok magyarázattal, amibol nagyon keveset értettünk, a vezeto elég elnagyolt artikulálásából, no meg közben a környezetet is kellett figyelni, de nagyon érdekes volt. Óriási gépekkel dolgoznak, eltörpült mellette a buszunk. Hatalmas mély lukat vájtak egy régen volt hegy helyén, negyven éve folyik a kitermelés és még kb húsz évre van mit kiszedni. A kitermelt kozet több mint ötven százaléka tisza vasérc. Azt monta a vezeto, hogy az egész Pilbara vidék az eloxidált vasérctol olyan vörös, mindenhol az van, de ahol kevesebb mint 50% ott nem érdemes kitermelni. Megnéztük a nagy lukat (pit), aztán végighaladtunk a feldolgozó részlegen, ahol zúzzák és osztályozzák a kozetet, aztán vagonokba töltik és viszik a kikötobe. Az egész hatalmas bányamu irányító központja Perth mellett van, innen többezer km-re, onnan kellett a buszvezetonek is engedélyt kérnie az egyes területekre behajtásra. Ez volt a mai összes program, most délután pihenünk, készítem a blogot, és készülünk a következo napokra. Következo uticélunk a tengerparton az ún. Ningalo Reef környéke, egy újabb korall-zátony.


Az útvonalunk a következo Google Map-on látható:
http://g.co/maps/wcwv8
(A Bowen utáni szakaszokhoz le kell menni a jobboldali panel aljára, és a következo oldalakra kattintani!!)