From Carnarvon to Cervantes

(Magyar összefoglaló a végén)

The one-mile jetty now

The jetty in its heyday from a mural

Thursday, 26 July, Carnarvon - We spent the day in and around Carnarvon, trying to get used to the colder climate. The morning was cold and windy, despite the sunshine, then it warmed up a little bit by midday. We went in the town centre, but most of it was cordoned off for reconstruction works. We drove out to the one-mile jetty and the old lighthouse, the lighhouse keeper's cottage and the old railway connecting the jetty to the town, now all managed by the local historical society. We drove around the small boat harbour on the other side of the town. 

Melon fields

The Dish

After lunch we went out to visit the "Dish", the OTC satellite earth station which was used to track the movements of the spacecrafts of the Apollo Moon project. There is a small museum beside the dish with lots of info, photos and memorabilia of the Apollo space program, it was interesting. Then we made a tour of the plantations on the two sides of the Gascoyne river, mostly banana and grape but many other fruits and vegetables as well. Finally we were invited to pre-dinner drinks to a couple with whom we have met several times along the way in the last week since South Hedland, Bill and Bosalin. They are also from NSW, previously living in Sydney, now retired to the North Coast near Taree. We had a good chat and it looks like we may still meet later as they are going on the same itinerary as us.

The shearing shed 

Friday, 27 July, Denham - We left Carnarvon in the morning and by lunchtime we got into Denham, about 320 km drive. The only event worth mentioning is that finally we have seen an emu, if only for a few seconds, just beside the road. Denham is in the Shark Bay World Heritage area, close to Mokey Mia. We had a site booked in a caravan park here for two nights. After setting up the van and having lunch we went to the info centre to discuss our program for tomorrow. Then we drove in to the Francois Peron National Park, just North of Denham. We walked through the heritage precinct, showing the life of the sheep station which was working here before the NP was established in the 1990s. 

The road to Big Lagoon

After that we went a bit further into the park, to a place called the Big Lagoon, which is supposed to have a unique flora and fauna. It was a 10 km narrow 4WD-only track on soft sand, for which we hed to reduce the tyre pressure to avoid getting bogged. We got in and out without any problems, but did not see anything very interesting. However, on the way back to Denham, just before reaching the town, we had a close encounter with another emu, this time it came out on the road just in front of our car, and walked ahead of us for quite a while, before wading back to the bush. So at least we saw some emus now.

They are coming!

Saturday, 28 July, Denham - The sky has cleared out during the night and we woke up to a clear sunny day. We got up early and had to leave Denham at 7 am to get to Monkey Mia by 7.45 when the first dolphin feeding starts. We were there in time, but the dolphins were not. There was a big crowd at the beach, but we could but wait, in fact they are wild animals, not working on strict schedule. Fortunately the weather was beautiful, clear sunshine although the air was still cold, we did not mind having two jumpers on. Finally they started to arrive around 9.15 and then the action began. For a while they just swam around getting closer to the rangers standing in the water, and at the end, some more helpers came down with buckets, and invited a few of the spectators to offer fish to the dolphins circling very close to the shore. There is a limit of 3 pieces for each dolphin and they know that, after the 3rd piece they turn around and disappear. Smart animals.

Dolphin feeding

Here is the dugong

Looking for dugongs

Next, we went on a boat cruise on the Aristocat 2, a motor-sailing catamaran. This is a boat licensed to go into the exclusion zone of the marine park and interact with the animals. The aim was to find dolphins and especially dugongs or any other interesting marine creatures, turtles, etc. We saw many more dolphins swimming and playing around the boat, lots of birds, cormorants, and after a lot of seraching we found a dugong and followed it for a long time, and saw it come up for air a few times very close to the boat. At the end we were taken to a pearl farm where our guide explained the whole process of pearling. It was a successful and enjoyable tour, especially in this clear sunny weather. The tour ended at 1 pm, then we had lunch at the Monkey Mia resort restaurant.

Cormorants in action

In the afternoon, having returned to Denham for a coffee break at home, we went out Southbound for a bit more sight-seeing. We stopped at Eagle Bluff, with nice views across Shark Bay, and two small islands just below full of birds. Then another stop at the town lookout. Finally we visited the little Anglican Church in Denham, built of unique shell blocks. 

Shell Beach

Sunday, 29 July, Kalbarri - Today we left Denham and travelled all day further South, with a few stops on the way. First we visited Shell Beach, a long stretch along Shark Bay where millions of small white Coquina shells have accumulated in a depth of 5 m or more. Over time the shells bind together in a kind of limestone, which is easy to cut into blocks and was used in the construction of old buildings like the Anglican Church in Denham. 

Stromatolites

The next stop was at Hamelin Pool, at the Southern end of Shark Bay. There is an old telegraph station from 1884 which is supposed to be a museum about the history of the region, but it is in very poor condition and closed. The main interest here is the stromatolites, the larges and oldest living fossils along the shallow and extremely salty water of the bay. These are colonies of micro-organisms that resemble the oldest and simplest forms of life found on Earth around 3.5 billion years ago. We walked along the boardwalk to see these rocky lumps, they don't seem such a big deal unless you consider all the history behind them. But the whole area is pretty nice, worth a stopover.

The rest of the day we drove down to Kalbarri. The landscape has changed gradually, with thicker and higher bush, even full trees, then cultivated land as we got closer to the Murchison river. The wildflowers are also starting to bloom, some areas are in yellow, others in pink. We arrived in Kalbarri around 5 pm, set up camp, and went out to a lookout at the mouth of the Murchison river in front of the town just in time to see another pretty sunset in the ocean. 

The Murchison River gorge

Monday, 30 July, Kalbarri - After a pretty chilly early morning, this was again a beautiful clear sunny day. We wanted to go on a whale-watching tour, but we found it is not running right now. So we went into Kalbarri National Park instead. A 25 km sandy dirt road took us to another beautiful gorge carved into the colourful layered sandstone by the Murchison river. The most famous feature is Nature's Window, a natural rock arch. 

Nature's Window

The Z-Bend

There are other lookouts with pretty views of the rock slopes and the meandering river. We had our picnic lunch at the Z-Bend, then came home for our coffee break.

Black Boys (grass trees) in Kalbarri NP

This is all we could see from a whale

In the afternoon we went looking for whales from the coastal lookout points, first at Eagle Gorge lookout, then at Red Bluff. We did not see whales as such, but we saw their air blows coming up from the water surface many times, quite close to the shore. For the moment that's what we have to contend with. But the coastal scenery itself was worth the time, especially in this nice sunny weather. Around sundown clouds started to seep in from the South and we can expect rain tomorrow according to the forecast. 

The Kalbarri coastline

Tuesday, 31 July, Kalbarri - Today we had a rest day, hardly leaving the van. In the morning the weather was not too bad, partly cloudy, but the rain has arrived in the afternoon as forecast, and it is still raining pretty heavily in the evening. This was our first rainy day since 24 May in Lawn Hill NP, but from now on we'll have more of these unfortunately. We spent the day resting, reading and doing some useful work on our computers, like tax returns. 

Greenough Historic Settlement

Wednesday, 1 Aug, Cervantes - The rain has stopped during the night and the sky has gradually cleared out in the morning. We packed up and continued Southbound on the coastal highway in nice sunny weather, among undulating hills and sand dunes on the right, with occasional glimpses of the ocean. At noon we stopped at the Greenough Historic Settlement, a small agricultural centre from the 1860s, renovated and maintained by the National Trust. We walked through the well preserved historic buildings, a school, a few cottages, two churches, presbytery, a police station and gaol, and a community hall. A few alpaccas were grazing peacefully around the site. After the walk we had lunch in our van and coffee in the Greenough Coffee.

Then we continued our drive along the coastal highway. Beautiful yellow flowering canola fields on both sides. The weather turned cloudy again and we were lucky to reach Cervantes under threatening stormy clouds but without any rain. We set up the van in the Pinnacles caravan park, and are hoping for better weather tomorrow, but the forecast is not looking good.

The Pinnacles

Thursday, 2 Aug, Cervantes - We woke up at first light to clear sky and went out for a walk around the deserted town and seafront. Back in the van, by 8 am it was raining, but the rain stopped around 9.30 so we quickly jumped in the car and drove out to the Pinnacles (Nambung National Park). There was clear sunshine by the time we got there and we had a beautiful drive around the 4 km loop among the thousands of limestone pillars sticking out of the yellow sand. An amazing view. 

We were also lucky to see a group of young emus chasing each other and doing a funny dance just in front of us. After the drive-through we visited the discovery centre to read about these rock formations and the flora and wildlife in the area. There are different theories about how these columns have formed but no general agreement. 

On the way back we stopped at the lobster factory processing the thousands of lobsters caught in the area and could not resist buying one - just to support the local industry... We had a very good lunch back in the camp and a quiet afternoon after this successful morning.

Our itinerary can be seen at the following Google Map:
http://g.co/maps/wcwv8 
(Note that to see the route after Bowen, you need to move down to the bottom of the left panel, and select the following pages!)


Az elmúlt héten folytattuk az utunkat dél felé, itt-ott meg-megállva egy-két napra. Csütörtökön (jul. 26) Carnarvon-ban voltunk, körülnéztünk a városkában de nem sok érdekeset találtunk. Van egy hosszú móló (one-mile jetty) amit már nem használnak csak történelmi ereklye, egy régi világítótorony és mellette az or régi háza, ma "múzeum", mindenféle régi bútorokkal és használati tárgyakkal. A város szélén van a "Dish", egy nagy parabola-antenna, amit az Apollo urprogramban használtak, mellette egy nemrég nyílt múzeum az urprogram részleteirol és az itteni kommunikációs központ szerepérol. Estefelé a kempingben összejöttünk egy házaspárral akikkel már több napja mindig találkoztunk, jót beszélgettünk egy kis borozás közben.
A következo két napot (jul. 27-28) Denham-ban és környékén, a Shark Bay Világörökségi területen töltöttük. Ez két párhuzamos tengeröböl közötti földnyelven van, szép helyen. A fo attrakció itt a tengeri élovilág, delfinek és dugong-ok (tengeri tehén, bár inkább az elefánttal van közeli rokonságban) élnek itt a védett öblökben, ahol az erosen sós víztol rengeteg sea-grass (tengeri fu) no, ezt eszik a dugong-ok. De a táj is érdekes és szép. Az elso délután elmentünk a Francois Peron nemzeti parkba, felautóztunk 10 km laza homokos nehéz úton egy elhagyott öbölbe (Big Lagoon), nem láttunk semmi különöset, de azért érdekes volt. Másnap reggel korán átmentünk a másik öböl partjára (Monkey Mia) ahol rendszeres delfin-etetés van minden reggel. Ott voltunk 7.45-kor, de a delfinek nem jöttek, vártunk rájuk másfél órát. Akkor mégis megjöttek, és láthattuk a nagy eseményt. Aztán elmentünk egy hajótúrára további tengeri állatok után nézni, ami végül is sikeres volt, láttunk egy csomó delfint, és egy dugong-ot is elég közelrol. Gyönyöru napsütéses ido volt, ugyan nem túl meleg, de így nagyon kellemes hajóút volt. Délután még egy kis körutat tettünk a másik öböl partján, néhány szép kilátópontról körülnéztünk, sok vizimadarat láttunk, foleg kormoránokat munka (halászat) közben.
Ezen a vidéken végre láttunk emu-t is, amit már korábban hiányoltunk. Most két alkalommal is az autónk elé jött egy közvetlen közel, jól megfigyelhettük, elottünk ment az úton hosszában egy darabig, aztán letért vissza a bozótba.
Vasárnap (jul. 29) indultunk tovább Denham-ból, de még útközben további két érdekességnél megálltunk a Shark Bay mellett. Az egyik a Shell Beach, csupa apró kagylóból áll a tengerparti föveny vagy száz m szélességben és 5 m mélységben. Idovel az eso kioldja a kalciumot a kagylókból és azok össze-cementezodnek természetes beton-szeru tömbökké, amit régen bányásztak és építkezéhez használtak a környéken. A másik a Hamelin Pool, az egyik öböl legmélyén, egy régi telegráf állomás, ma múzeum lenne ez is, de nagyon rossz állapotban és zárva. Valamikor ez volt a külvilági kapocs a környezo juhtenyészto farmoknak. A gyapjút is innen szállították el hajóval. De az igazi érdekesség itt a "stromatlite"-ok. Ezek évmilliókon keresztül megkövesedett mikro-organizmusok amik az öböl nagyon sós vizében tenyésznek most is és érdekes gomba-formákat alakítanak a víz szélén. Ezeket tartják a legosibb élo szervezeteknek a földön. Ránézésre nem mutatnak nagyon sokat, de a történetük érdekes, és az egész környék nagyon szép.
A következo 3 napot Kalbarri-ban töltöttük. Vasárnap estefelé értünk ide, ez is nagyon szép  tengeparti vidék a Murchison folyó torkolatánál. Már útközben láttunk szép megmuvelt földeket, hosszú ideje eloször. Hétfon (jul. 30) elmentünk a város mögötti nemzeti parkba, újabb kanyonokat nézni. A Murchison folyó le-föl kanyarogva 150 m mély kanyont vágott a vörös homokko sziklába, ennek egyes szakaszait néztük meg több kilátópontról és kis gyaloglással. A leghíresebb pontja a Nature's Window "a természet ablaka", egy természetes homokko boltozat egy kiugró hegyoldalon, de több más szép ponton is megfordultunk. Szerencsénkre megint nagyon szép tiszta napos ido volt ez is hozzájárult a látványhoz. No meg a rengeteg vadvirág, amik mostanában kezdenek elobújni, helyenként csupa sárga vagy lilás az egész mezo. Délután meg a tengerpart mentén látogattunk meg több kilátó-pontot, bálna-vadászat céljából, mármint csak szemmel és fényképezogéppel. Most folyik a bálnák észak felé vonulása, ez a város az egyik legjobb hely ahol a part közelébe jönnek. El akartunk menni egy bálna-nézo hajótúrára de sajnos nem ment most egy sem, így a part mellol próbáltunk leselkedni. És láttunk is, illetve a testét nem, de a fellövellt gozfelhot sokat láttunk egész közel a parthoz is. Sajnos kiugrani most éppen egyiknek sem volt kedve, pedig azt is szoktak, és a Ningaloo Reef-nél mi is láttunk olyat, de jó messzirol.
Kedden (jul. 31) egész nap a lakókocsiban üldögéltünk, rossz ido volt. Délelott még csak felhos, huvös, de délfelé megjött a beígért eso és jól zuhogott egész estig. Ez volt az elso esos napunk május 24. óta a Lawn Hill nemzeti parkban. Sajnos mostantól egyre több esore számíthatunk. Nem volt haszontalan nap, a pihenés-olvasás mellett megcsináltam az adóbevallásunkat is.
Szerda (aug. 1) reggelre elállt az eso, összepakoltunk és továbbjöttünk dél felé az Indiai óceán partját követve, hullámzó dombok és homokdunék között, újra tisza napsütéses idoben. Déltájban megálltunk a Greenough nevu régi kis településnél (1860-as évekbol) ami most skanzen-ként látogatható. Végigsétáltunk a foutcán és belenéztünk a megmaradt épületekbe, két templom, paplak, néhány lakóház, közösségi épület, rendorség és börtöncellák. Nagyon szépen rendbe vannak hozva. Néhány alpacca legelészett az épületek között, nagyon békés látványt nyújtottak a szép napos meleg idoben. Délután továbbutaztunk dél felé, egyre fenyegetobb viharfellegek között, elottünk-mögöttünk esett, de mi szerencsére eso nélkül megérkeztünk Cervantes-be és szárazon tudtuk felállítani a lakókocsit.
Csütörtök reggel majdnem tiszta égboltra ébredtünk és még napkelte elott (itt most csak 7 után kel a nap) elmentünk kicsit sétálni a tengerparton meg a városka kihalt központjában, de miután visszaértünk és megreggeliztünk, már esett az eso elég rendesen. Aztán fél tíz felé abbamaradt, és kiderülni látszott az ido. Gyorsan autóba ugrottunk és elmentünk a közeli Nambung nemzeti parkba megnézni a Pinnacles-t, ezért jöttünk ide. Ez egy tengerpart melletti homokdunés terület, ahol mészko oszlop-alakzatok ezrei merednek ki a homokból néha 3-4 m magasra. Egy 4 km-es hurokban lehet körülautózni a területen, megint szerencsénk volt, tiszta napsütésben sikerült végignéznünk ezt az érdekes attrakciót. Sot, még egy csapat fiatal emu is különelodást tartott nekünk, egész közel az autónk elott kergetoztek és furcsa táncot lejtettek elottünk, valamennyit sikerült is lefilmezni belole. A végén elolvastuk a történetét is a vendégházban, úgy látszik nem is tudják pontosan hogyan keletkeztek ezek az oszlopok.
Hazafelé bementünk a helyi lobster(homár)-feldolgozó üzembe, és vettünk egy frissen fogott és megfozött példányt ebédre, finom volt. Délután csak pihentünk és örültünk a jól sikerült délelottnek. 


Az útvonalunk a következo Google Map-on látható:
http://g.co/maps/wcwv8
(A Bowen utáni szakaszokhoz le kell menni a baloldali panel aljára, és a következo oldalakra kattintani!!)