The Pilbara - Karijini NP

(Magyar összefoglaló a végén)

Saturday, 14 July, Auski (Munjina) Roadhouse - This morning we had to go shopping once more in South Hedland for those things we forgot yesterday. Then we left and drove down to this roadhouse (whatever its name), about 250 km from South Hedland. This is  at the edge of the Karijini National Park, so we can get there early tomorrow, and hopefully we will get a place to stay at the campground. The landscape has changed as we came closer, interesting rocky ranges, dark brownish red, sometimes even pinkish. Lots of big long road trains and service ute-s on the road, a few oversized vehicles carrying prefabricated houses, huge machinery or whatever. Not as many caravans as before. A lot of mining and construction activity in the area.

Auski Roadhouse

The roadhouse also looks more like a big construction site. There is a caravan park, but most of it is occupied by the people working in the area. It's not very nice, but we got power and water, only mobile reception is missing. We had a quiet afternoon, resting and cooking, and reading a weekend paper, the first time in 3 months. Actually, we have just finished the 3rd month on the road today. We are almost at the half-way mark in time and close to the point furthest from Sydney. 

Dales campground

Sunday, 15 July, Dales campground, Karijini National Park - We left the Auski Roadhouse early, around 8 am and drove into the Karijini National Park, about 80 km away. It was important to get here early to have a better chance to get a campsite. At the visitor centre we were told to go to the Dales campground and join the queue and if we can't get a place, go to the overflow camp area. We went to the campground - and there was no queue at all, we could directly get a nice site for 2 nights. We set up the van, and immediately went on to see the gorges.

Dales Gorge

Our first stop was at the Dales Gorge parking area. Only a few steps from there we got the first sight of the gorge, again very different from all the others we have seen before, and again very impressive. We climbed down to the bottom and walked to Fortescue Falls, then on to Fern Pool, both very attractive. 

Fern Pool

Zebra rocks in Dales Gorge

Circular Pool

There is a walk along the bottom of the gorge, but that would have been too much for us, so we climbed back up, and drove further to the other car park at the end of the gorge. There are two lookouts close to this car park. From one we could see down to Circular Pool, between 100 m high vertical dark red rock walls, that's where the gorge ends and apparently it has not outflow at either ends (?). The other lookout is called Three Ways lookout, where there is a bend in the gorge at the junction with another side gorge. The rock walls are amazing with their colourful layers of various types of rocks.

Kalamina Gorge

We went back to the van for lunch and a bit of rest. This was again a beautiful clear sunny day, but windy and cool, no more than 18-20 degrees at noon. In the afternoon we drove out to the next closest site (about 35 kms, 24 on dusty gravel), Kalamina Gorge. Here also we climbed down to the bottom, there is a little waterfall and pool (the water was quite disgusting, something frothy got into it), and then walked along the creek for a while. The whole place is amazing but the rich variety of the rock layers is the most interesting. This was enough for today, we drove back to the van by sunset, around 5.30 pm. Now we are preparing ourselves for a cold night, around 6 degrees is the forecast.

The view above one of the gorges

Flowering tree

Monday, 16 July, Dales campground, Karijini National Park - The forecast was not perfect. At 6 am it was 3 degrees inside our caravan, it must have been even less outside. The night was not very enjoyable, and the early morning was even less, but we survived. The sun came up only around 7 am here because of the mountains, then it quickly started to warm up. 

Junction Pool from above

After breakfast we packed a picnic and went over to the Western side of the park, about 55 km from here, mostly on gravel. First we went to the Junction Pool lookout then on to Oxer lookout, they are very close to each other. The views from there are extraordinary. It is the junction of 3 gorges: Joffre, Hancock and Red Gorge. The bottom of these gorges is about 100 m below the cliff, the red rock escarpments provide a fantastic view. Then we went back to the Weano car park and headed into Weano Gorge. We got in about half way, but there we had to scramble through a creek of dirty, smelly water several times and at the second crossing we had enough and turned back. On the way I saw a long snake gliding into the bush in front of us. Most likely it was an olive python. 

Red Gorge from Oxer Lookout

The rock face in Hancock Gorge

Just so that we don't leave without a gorge experience, we climbed down into Hancock Gorge, through a quite steep and difficult rock escarpment and a ladder at the bottom. We had a look around, did not go too far but it was worth the effort.
We had our lunch at the car park picnic area, then drove back to the Karijini Eco Retreat for a good plunger coffee. 

Joffre Gorge (see the people on the rock face?)

On the way home we stopped at the Joffree Falls lookout, and watched from above as a group of people climbed down to the bottom on the other side. Then on to Knox Gorge lookout, to complete the list of gorges joining at this junction. Both of these lookouts offer unbelievably beautiful views, hard to leave them. We were very lucky to have clear sunshine and in both cases we were the only persons at the lookout, we could enjoy the views undisturbed for quite a while.

Joffre Falls

Knox Gorge

Sunset at Dales campground

We came home a bit earlier today, still in warm sunny weather, so we put out the shower tent and had a good hot shower before sunset. By that time thin cloud strips appeared in the sky, making it a beautiful sunset. Hopefully it will also make the night less cold than yesterday.


Tuesday, 17 July, Tom Price caravan park - Yes, the night was better, 8 degrees at sunrise in the van, although the sky was not fully clouded, just a few patches on the East side. The five degrees more made a big difference, but also I put on a few more layers for the night. Then after 7, as the sun went higher, the air has warmed up quite quickly.

Mount Nameless near Tom Price

We packed up the van and drove to Tom Price. It is about 90 km from the campground, a young little town, established in the 1960-s, as a mining centre. There is a Rio Tinto open-cut iron ore mine just beside the town. Its other claim to fame is that it is the highest twon in WA, we found out on the internet that its elevation is about 750 m above sea level. 
There was a big queue of caravans waiting to get into the park, it was a bit chaotic but finally we got a site and set up the van. It was time again for some household works. Kati did the washing, and I went to wash the car. It was a big job, took 1.5 hours to get rid of all the red dirt in- and outside, but now again we can get in the car without getting dirty. 

The Rio Tinto mine from the top of Mount Nameless

After lunch we went on a little tour of the surroundings. First we wanted to check out the only touristic attraction, the lookout from Mount Nameless (or Jamdrunmunhna), a 1128 m high peak just beside the town. There was a warning that "4WD vehicle access only", but we were surprised how difficult the track was. Very steep, very rough, very narrow, lots of sharp rocks, a bit scary. Fortunately our magnificent car has made easy work of it, no problems at all - except that the back of the car is a bit dirty again... But the views from the top were amazing, it was worth it. On one side we can see the open-cut mine, on the other the township and the reddish hills of the Hammersley Ranges. Having safely returned to level ground, we went to the town, visited the visitor centre and did a bit of shopping at Coles. We drove around the town centre to get a feel of life here, then came back to the park. Now that we have internet connection again, we have a lot of work to do in the evening.


Wednesday, 18 July, Tom Price caravan park - The night was much warmer than the previous ones, it was 18 degrees in the morning. Not sure why, as we are at about the same elevation. But we don't complain about that.

A big truck

This morning we went on a mine tour. It was a 1.5 hour guided bus tour, although we did not catch much of what the guide said with its broad and poorly articulated aussi accent, but it must have been humorous as others in the bus laughed a lot. We went through the mine, stopped at a lookout to the big pit, a large hole in the ground where originally a big hill was standing, now only small parts of it exist on the side. Huge machines are working in and around, trucks as big as 3-storey buildings, mostly driven by female drivers. More than 50% of the rock is pure iron ore. 

The main pit

The whole region has its reddish colour due to the oxidated iron in the earth, but it is not worth excavating if the concentration is below 50%. We drove through the processing plants where the ore is crushed and classified based on its iron concentration, then loaded into rail carriages and transported to the ports in Dampier and Karratha. The mine control centre is near Perth airport, several thousand kms from here. Actually, there are 13 different mine sites around here, all controlled from there, an amazingly complex operation. 

The processing plant

This was our only program for today. In the afternoon we are enjoying the internet connection, working on the blog, and preparing for the next stage of our trip. Our next destination is Exmouth and the Ningaloo Reef area.


Our itinerary can be seen at the following Google Map:
http://g.co/maps/wcwv8 
(Note that to see the route after Bowen, you need to move down to the bottom of the right panel, and select the following pages!)


A Pilbara az egy nagyobb tájegység neve Western Australia-ban, a Port Hedland tengerparti vidéke is hozzá tartozik, beljebb pedig a Hammersley Range (hegység). Ez a hegyvidék az ország egyik legfontosabb bányavidéke, foleg vasércet, de mindenféle mást is bányásznak itt több helyen, aztán hordják vasuton és nagy teherautó-konvojokon (road trains) a kikötokbe, onnan meg a világ minden tájára, de mostanában foként Kínába. Emellett sok különleges természeti szépség is van itt, több nemzeti parkban, ezekbol a legnagyobbat látogattuk meg, a Karijini nemzeti parkot.
Szombat reggel indultunk South Hedland-bol, és lejöttünk 260 km-el délebbre, egy Auski (vagy aboriginal nevén Munjina) Roadhouse-hoz, ahol van egy kis kemping is. Az úton rengeteg nagy road train-nel találkoztunk, meg idonként "túlméretes" szállítmányokkal is, amikor le kell húzódni az út szélére amíg elmennek mellettünk. Az egész vidéken látszik hogy milyen intenzív gazdasági és építomunka folyik itt. Délre már odaértünk a roadhouse-hoz, és délután csak ott pihentünk, foztünk, készültünk a következo napokra.
Vasárnap jó korán reggel elindultunk tovább, és bementünk a nemzeti parkba. Korán kellett odaérni hogy nagyobb legyen az esélyünk helyet kapni. Itt a park gondozásában van egy táborhely, ahol érkezési sorrendben lehet bejutni. Azt mondták, hogy sorba kell állni és megvárni amíg ürülnek a helyek. Odamentünk, és nem is volt sor, egybol bejutottunk, kaptunk egy szép táborhelyet. Itt jó tágas helyen megközelíto hurok utak mentén vannak kijelölve számozott táborhelyek jó távol egymástól. Persze ez nem egy kemping, az egyetlen szolgáltatás a wc (pottyantós de nagyon rendes), de minden mással fel vagyunk szerelve. Felállítottuk a lakókocsit, és mindjárt tovább mentünk nézelodni. Ez a vidék (is) a gorge (szurdok? kanyon?)-jairól híres, de egész más mint amiket korábban láttunk. A kozet nagyon érdekes, többnyire tiszta vörös, réteges, fantasztikusak a különbözo színu rétegzodések, ebben vannak az értékes ércfajták. A kozet nagyon régi, 2500 millió éves, és nagyon kemény, de a víz ebbe is mély kanyonokat vágott az idok során, ezek itt a fo látnivaló. Délelott a közeli Dales Gorge-hoz mentünk. Itt egy kilátó pontról láthattunk bele a kanyonba, a rétegezett függoleges sziklafalak közé. A végén volt egy kis vízesés, Fortescue Falls, oda lemásztunk, közelrol is megnéztük, és tovább mentünk a Fern pool-hoz, egy kis természetes tavacskához, amit egy forrás táplál. Aztán felmásztunk, és továbbmentünk a következo kilátó pontig, ahonnan a Circular Pool-ba lehet lelátni. Ez egy köralakú tavacska a kanyon másik végén, több mint 100 m magas függoleges sziklafalak között, fantasztikus látvány. A kanyon fenekén is végig lehet mászni idáig, de azt inkább kihagytuk.
Ebéd után elautóztunk egy másik kanyon-hoz, Kalamina Gorge, itt is lemásztunk az aljára, és jó hosszasan elsétáltunk a fenéken, ez nem volt olyan nehéz, csak egy helyen kellett a vizen átlépkedni. Nemcsak a szuk kanyon, de maga a sziklafal is nagyon érdekes a különbözo színu vizszintes rétegeivel.
Éjszaka nagyon hideg volt. Reggel a lakókocsiban 3 fokot mutatott a homéro. Jól felöltöztünk, de azért így is fáztunk egy kicsit, és felkelni volt a legnehezebb. Aztán 7 óra felé feljött a nap, és elkezdett melegedni. 9-re már megint egy szál ingben lehetett járni.
Hétfon elautóztunk a park másik végébe, kb 60 km földúton, jó poros és rázós, de mit lehet tenni, legalább a lakókocsit nem kellett vinni. Itt 4 kanyon fut össze majdhogynem egy pontban, ezeket néztük meg, többnyire fölülrol. Mindegyik vagy 100 m mély, fantasztikus színes, de dominánsan sötétvörös rétegezett sziklafalak között. Több kilátópont van, amik autóval és egy kis sétával könnyen elérhetok. Azért az egyikbe (Hammresley Gorge) lemásztunk hogy alulról is láthassuk. Déltájban itt egy piknik-helyen ebédeltünk, és egy Eco Retreat nevu intézményben kávéztunk. Délután további két gorge-ot néztünk meg itt, nekem a Joffre Gorge tetszett a legjobban. Itt vagy félórát bámultuk ahogy egy csoport ember lemászott a kanyon másik oldalán a vízeséshez, onnan föntrol nagyon veszélyesnek látszott. Még napnyugta elott visszaértünk a lakókocsihoz, és felállítottuk a zuhanyozó-sátrunkat és jót zuhanyoztunk a saját melegvizünkbol. Ritkán van rá szükség, de akkor nagyon jól jön.
A hétfo éjszaka nem volt annyira hideg, reggel 8 fok, és jobban fel is öltöztünk, nem fáztunk. Kedd reggel összepakoltunk és továbbindultunk. Megint nem messzire, csak 80 km, egy Tom Price nevu kisvárosba. Ez egy bányászati központ, a 1960-as években építették, közvetlenül mellette van egy nagy nyíltszíni bánya. Itt vagyunk most egy kempingben, megint van villany, víz, és fóleg mobil vétel. Kedden foleg háztartási munkákkal voltunk elfoglalva, Kati mosott, és meg lemostam az autót kívül-belül, jó nagy munka volt, de most megint hozzá lehet nyúlni anélkül hogy mindenünk vörös maszatos legyen. Délután kis pihenés után elmentünk kicsit körülnézni. Közvetlenül mögöttünk van egy nagyon impresszív meredek hegy, a Mount Nameless, 1128 m magas, és terepjáróval fel lehet menni a tetejére. Hát, felmentünk, de elég nehéz volt. Nagyon meredek, nagyon keskeny és nagyon egyenetlen, tele éles kövekkel, kicsit izgi volt, de baj nélkül felértünk, és a kilátás valóban nagyon szép, érdemes volt küszködni. Egyik oldalon a nyíltszíni bánya, a másikon a kisváros és további látványos hegyvonulatok. Lefelé még ijesztobb a meredeken, de minden rendben ment, szerencsére az autónk nagyon jól szuperál. Aztán bementünk a városkába, nézelodtünk a turista irodában, és vásároltunk egy kicsit.
Este és éjszaka sokkal melegebb volt mint elozoleg, reggel is 18 fok volt, pedig itt is kb olyan magasan vagyunk, mint a nemzeti parkban, kb 750 m-en. Ma, szerda (jul. 18) délelott elmentünk megnézni a bányát. Egy másfél órás busz-túrával, sok magyarázattal, amibol nagyon keveset értettünk, a vezeto elég elnagyolt artikulálásából, no meg közben a környezetet is kellett figyelni, de nagyon érdekes volt. Óriási gépekkel dolgoznak, eltörpült mellette a buszunk. Hatalmas mély lukat vájtak egy régen volt hegy helyén, negyven éve folyik a kitermelés és még kb húsz évre van mit kiszedni. A kitermelt kozet több mint ötven százaléka tisza vasérc. Azt monta a vezeto, hogy az egész Pilbara vidék az eloxidált vasérctol olyan vörös, mindenhol az van, de ahol kevesebb mint 50% ott nem érdemes kitermelni. Megnéztük a nagy lukat (pit), aztán végighaladtunk a feldolgozó részlegen, ahol zúzzák és osztályozzák a kozetet, aztán vagonokba töltik és viszik a kikötobe. Az egész hatalmas bányamu irányító központja Perth mellett van, innen többezer km-re, onnan kellett a buszvezetonek is engedélyt kérnie az egyes területekre behajtásra. Ez volt a mai összes program, most délután pihenünk, készítem a blogot, és készülünk a következo napokra. Következo uticélunk a tengerparton az ún. Ningalo Reef környéke, egy újabb korall-zátony.


Az útvonalunk a következo Google Map-on látható:
http://g.co/maps/wcwv8
(A Bowen utáni szakaszokhoz le kell menni a jobboldali panel aljára, és a következo oldalakra kattintani!!)