The Gibb River Road

(Magyar összefoglaló a végén)


Tuesday, 26 June, El Questro campsite - We left the Cockburn rest area quite early and headed to the Gibb River Road turnoff. There we stopped to reduce the tyre pressure by 10 psi both in the car and the van as recommended. And so we started off the Gibb River Road, for our first stop at Emma Gorge, 25 km further down. The road is quite wide and easy but fairly corrugated. The lower tyre pressure helped a bit, but there was still a lot of noise and resonance in the car. We'll just have to get used to this for the next 6-800 kms if we want to do this - and we do want to. And hope our car and van will be up to the challenge...

Emma gorge

Emma Gorge is part of the El Questro wilderness park, so first we had to buy a permit at the resort to have the privilege to access the gorge. In the car park we had to open up the van and switch the fridge to gas, then we went on the gorge walk. It is a 1.6 km trek along the creek bed up to a huge circular waterhole among 120 m high vertical rock cliffs and a waterfall. It was quite a difficult walk, clambering through big fallen rocks and loose gravel, but it was worth the effort. The view and the vegetation all along and especially at the end is spectacular. The weather was clear and sunny but the air was not very hot so we did not feel like plunging in the pool, just had a bit of rest and appreciation of the surroundings then turned back.


From there it was another 11 kms to the turnoff to El Questro, and another 16 kms to the Station, on similar corrugated gravel road, with a few water crossings, including the Pentecost river, the first "real" water crossing with our van, even if the water was no more than 20-30 cm - it went without any problems. At the station we booked into the campsite and booked an afternoon boat tour to Chamberlain Gorge. We felt quite tired after the morning walk, so this seemed a better activity for the afternoon than another gorge walk. Then we set up the van, had lunch and a bit of rest, and by 3 pm we were at the jetty for the boat tour. 

Chamberlain gorge

The tour was not bad, but not a big deal either. The Chamberlain gorge is beautiful, but after Ketherine Gorge, it is hard to get excited about it. Especially after cyclone Ingrid devastated the whole area in 2005 and destroyed the vegetation along the water edge. The boat trip was a relatively short upstream run and back, but the lack of substance was compensated by the amount of champagne and fruit offered. There was also a bit of fish feeding at the turn-back. 
Overall, this El Questro wilderness park is far too commercial, profit oriented in every respect. We paid $40 for the permit (for 2 persons) and then another $40 for the campsite, where neither power, nor water are provided, only the site and amenities. Compared with other caravan parks and national parks it seems highly overpriced for what it provides. It was not a surprise, we knew what to expect, I am just confirming what we read in our guidebook. And it seems that there are plenty of customers who are happy (or at least, willing) to pay these prices, including ourselves... We had to come here because "you never-never know if you never-never go"!

Zebedee Springs

Wednesday, 27 June, Ellenbrae Station - We got up early and by 7 am we were at the Zebedee Hot Springs, only a few kms from the El Questro campsite. The water is about 30 degrees, flowing through several small pools in a beautiful palm jungle among the towering rock cliff faces. The pools are quite small and it is a very popular spot, but at early morning it was still not too busy. The water felt very good in the chilly morning, when the air is about 10 degrees. Coming out though is a bit of a shock, but it was worth it. Then we went back to the camp, had breakfast, packed up and left. There would have been many more attractions to visit at El Questro, but we had enough of this place. 

The Gibb River road

We crossed the Pentecost River

We travelled along the Gibb River road. The road was not too bad, quite wide and dusty, some sections fairly corrugated, but with the lower tyre pressure it was more bearable, though we had to get used to the rattling and dust from oncoming cars. Fortunately there was not too much traffic, about 2-3 cars per hour. The first real obstacle was the Pentecost River crossing, quite wide and bumpy rock bed, but the water was no more than about 30-40 cm, we got through easily.

We made a quick detour to Home Valley Station, just to look around. On the way out we were held up by a group of horsemen herding some cattle to a holding paddock, one of the tourist attractions offered by the station. 

Then stopped at a lookout a few kms further West. There is a nice view from here to the Cockburn Ranges. The other "attraction" is that if you climb up at a big rock and hold your arm up high, you can get mobile reception. Not very strong but good enough to send a few SMS messages to our children. 

The outdoor bathroom at
Ellenbrae Station

Around noon we found a parking spot and stopped for lunch, and by 3 pm we reached Ellenbrea station. We had enough of the driving for one day, so we booked into the campground. The station is a small but interesting place if one prefers more natural, down-to-earth environment rather than a tourist resort. The facilities are very basic and unusual, built by hand from bush materials. The campground is huge, and there was only one other camper on the site when we arrived, and one more came later in the evening. There is a swimming hole nearby, we had a look but did not feel like going in. Rather, we had a good hot shower heated by firewood, in the half-open bathroom-toilet. In the evening the 3 camping families came together around a campfire and we had a good chat with a couple from Perth and another from Austria.


Thursday, 28 June, Manning Gorge campsite - The night at Ellenbrae stn was even colder than before. At sunrise there was 7 degrees in the van. We have enough clothes and sleeping bag for the night, but it is not very comfy to get out of bed, and it takes about 2 hours to warm up to a more acceptable temperature. Unfortunately we have no facilities for heating without electricity. So the evenings and mornings are very chilly even inside the van.

Wandering cattle on the Gibb River Road

This morning, after long deliberation we changed our plan. We wanted to go up to the Mitchell Plateau, but it would take 4 days, one to Drysdale Stn, one to the Mitchell Plateau campsite, one to do the walk to Mitchell Falls, and one to get back to Drysdale stn, and we sould have to spend two nights in a tent, and the evening and morning outside where it would be even colder than in the van. Also, the travel on these gravel roads is anything but enjoyable, we will have enough of that on the 680 kms of the Gibb River road itself without detour. We have seen the Mitchell Falls from the air on our scenic flight last Thursday. Still, I know it would be much more interesting to do the walk and see it from ground level, but on balance, we though it would not worth all the inconvenience and hassle for 4 more days.

The van in the water

So we headed South-West on the Gibb River road. The road quality was very variable, some sections are almost as good as a sealed road, other parts are terribly corrugated. The landscape around the road is not particularly interesting. There were a few more water crossings but nothing serious. We got to the Kalumburu road junction by midday, where se stopped at the rest area for lunch and a little rest. Then we went on towards Derby for another 100 kms, including a few terribly rough sections. We got to the Mount Barnett Roadhouse around 3 pm, filled up the tank and booked into the Manning Gorge campsite, which is 7 kms up North from there. It is a nice wide area under big boab trees. There are a lot of people here, but enough place for everybody. We found a good site, made up the van, had a hot shower, cooked dinner and had a nice evening.

The Manning gorge campsite

Crossing the river

Friday, 29 June, Manning Gorge campsite - This morning we did the walk to the gorge itself. It was quite a difficult walk. The guide says it is 2 kms one way, but it felt much longer. First we had to cross the Manning river, which is about 50 m wide and deep, clear and very cold water. According to the guide the only way to cross is by swimming, and using the styrofoam boxes provided to take our gear across. We were prepared to do that but there was no need. There was a tin dinghy for everyone to use that could be pulled across on a rope and pulley. Then the walk took us across open stone country, up and down 3 little hills and valleys. It took more than an hour to get to the gorge in soaring heat. 

Manning gorge

There are several wide pools of water among the rock walls, and a pretty cascading waterfall at the end, a very picturesque place. We tried the water, but it was icy cold, I could not stand it for more than 30 seconds. But it was good to cool down. Then we just sat on a sandy bank for a while and enjoyed the scenery. Then it was time to go back, another one and a half hour trek in the midday heat. But the gorge was really beautiful, it was worth the effort. 


We had a late lunch in the van - in 32 degrees; these are the usual conditions here, freezing cold in the evening, night and morning, and baking hot over the day, no other option; if you don't like it, you should not come here - and a nice lazy afternoon resting and reading. In the evening we celebrated Kate's birthday in style, with some champagne. A nice day overall.


Saturday, 30 June, Bell Gorge campground - Today we drove another 100 km along the Gibb River Road Westward, and got to the Silent Grove campgorund. On the way we stopped at the Imintji store, just to have a look. This area is part of the Leopold Ranges National Park. The campgound is about 20 km to the North of the Gibb River Road, a wide, shaded and well managed area with some showers and toilets. We picked a good-looking site - it was good to arrive early, before 11 am, as this is a very popular place, it fills up quickly - set up the van, then immediately went on to visit Bell Gorge. 

Swimming in Bell gorge

The Bell Gorge car park is 10 km further up. Then it's a short walk to the top of the falls. It was a much easier walk than yesterday, although the track was rocky, uneven. According to some guides this is the most beautiful gorge along the Gibb River road - it is hard to rank them, but definitely this is a wonderful place. After looking around from the top, we took off our shoes and crossed the creek, then climbed down to the bottom part of the falls. There are several large waterholes down there among the smooth and slippery rock platforms, with lots of people swimming and sitting around. We also had a few good swims; the water is pretty cold, but not as freezing as Manning Gorge was. After the refreshing plunge, we had our picnic lunch there. Then we climbed back up and came back to the camp around 3.30 pm. By that time the camp has filled up well, we got a few neighburs a bit close for comfort. We still had some time for resting and cooking and hope to have a nince evening.

At the top of Bell Gorge

Windjana gorge campground

Sunday, 1 July, Windjana Gorge campground - Windjana Gorge is again about 100 kms further West on the Gibb River Road, then another 21 kms to the South to get to the campground. The Gibb River road section was quite good, with a few sections just re-graded in front of us. But then the access road to the gorge was pretty heavily corrugated in the first few kms. At the entrance we met the couple from Perth, Mark and Judy, whom we had an evening together at Ellenbrae stn. We got to the campsite early again, so we could pick a nice shady spot and set up the van. We had lunch and a rest. 

Windjana gorge

After 3 pm, when the heat abated a bit, we went to the gorge itself. It is an amazing place. Each time I think, another gorge, how boring, but when we got there, it turns out that it is soo totally different from the others we have seen. This one is a Devonian reef, 360 million years ago it was a coral reef under the sea. It is still very easy to see the same formations as what we have seen when snorkeling at the Great Barrier Reef. And the river going through the gorge, the Lennard river, is full of "freshies", we saw a lot of them resting along the water edge. 

Freshies in Windjana gorge

We came back to the campground around 4.30 pm, had a shower, then our firends, Mark and Judy invited us over for a bit of a chat and pre-dinner drinks. At the same time we had a chance to enjoy the sunset lights on the towering limestone walls behind the campground.

With Mark and Judy at the camp, the reef cliff in the background

Inside Tunnel Creek Gorge

Monday, 2 July, Windjana Gorge campground - This morning we left the van at the campground and went to visit Tunnel Creek National Park. It is 35 kms to the East, on fairly good gravel road, still part of the same Devonian Reef range. As the name suggests, Tunnel creek has carved a tunnel across the limestone of the Napier Range. It is about 750 m long tunnel that one can walk through, or rather scramble through slippery rocks and wade along the creek itself in darkness, using your own torch. The entrance is quite impressive with the walls of the Napier Range towering above. Inside we got into a big hall where there is still some daylight, with high ceiling and some stalactites. The path further in would go through a knee-deep pool of water and behind that the complete darkness, but we felt we had seen enough. We don't like caves, we did not have very good torches and my wet shoes filled up with gravel and became quite uncomfortable. So we turned back and came out only after a few minutes. Still it was interesting, it was not a waste of time.
On the way back we stopped at a historic site, the ruins of Lillimooloora Homestead, later a Poice Outpost. This was the place where the aboriginal freedom fighter (or outlaw by the settlers) Jandamarra shot a policemen and started his 3-year war against the police, finally having been shot at the entrance of Tunnel Creek. There is not much remaining from the building, only a few walls, but the story is interesting enough to attract visitors.
Back in the campsite we found a bad surprise. We have left the awning out on the van and by the time we got back, a strong windblow has damaged it. Someone in our absence has put a rope and tied the edge to the ground. The curved roof rafter was bent over, and one end where the awning is attached to the van was broken. The case of the awning was also bent a bit. I managed to realign it so that we could close it but it dose not look very safe. I fitted a rope around that end, hope it wont fell off on the road. The awning still looks usable but not sure how long. We will have to have it checked out by someone in Derby or Broome.
In the afternoon we had a second walk in Windjana Gorge. It is such a wonderful place, it was worth a second look. 

At the end of the Gibb River Road

Tuesday, 3 July, Derby - In the morning we packed up and left Windjana Gorge, and got to the end of the Gibb River road. It was an interesting trip, with many great places we were able to see, but we were glad to be back on the tarmac. No more dirt and corrugations! We had enough of that for a while. Our car worked very well, apart from the electric park brake that hated the dirt and often complained about it with screeching noises and refused to work. Our van coped also quite well with the difficult conditions, except for the dust intake which we were unable to stop. I would expect an off-road caravan should be better insulated.


We reached Derby and by midday we booked into a caravan park close to the centre of town. And we had mobile connection and email, and some radio stations, although not our favourite (ABC Classic). Back to the civilized world. After lunch and coffee we went for a tour of the town, the jetty, the main street lined with beautiful boab trees, and did some shopping. We also visited the visitor centre, and booked a luxury tour to the Horizontal Falls for Thursday.


Now we have the monumental task of cleaning everything, the van and the car in and outside, and all our clothes and belongings, as everything is full of red dirt. It will take a few days to get through it, but that is part of the experience.


Our itinerary can be seen at the following Google Map:
http://g.co/maps/wcwv8 
(Note that to see the route after Bowen, you need to move down to the bottom of the right panel, and select the following pages!)


Kedden, 26-án indultunk el a Gibb River Road-on. A tanácsokat követve leengedtünk a keréknyomásból 10 psi-t, remélve hogy a földút bordázata így elviselhetobb lesz. Ezen a napon nem mentünk messzire, csak kb 50 km-t, de így is eléggé megszenvedtük a bordázatot. Volt egy elég nagy patak is amin keresztül kellett menni, ez volt az elso "igazi" vízkeresztje a lakókocsinak, minden simán ment. Elso uticélunk az Emma Gorge volt, itt elgyalogoltunk a gorge-ba, nem hosszú de elég nehéz úton, sokat kellett patakmederben, nagy köveken csúszni-mászni. A végén eljutottunk egy kerek katlanba, vagy 120 m magas függoleges falak között, egy szép vízesés az oldalán, alján meg jó nagy vízmedence, gyönyöru hely. Sokan fürödtek, mi megkóstoltuk a vizet, és ennyi elég volt, jéghideg. De a látvány megérte a fáradságot.
Aztán továbbmentünk az El Questro Station kempingtáborába, oda is elég nehéz bevezeto földúton, néhány patakon átkelve. Itt megszálltunk, és délután befizettünk egy hajótúrára a Chamberlain Gorge-ba. Úgy elfáradtunk a délelotti mászkálásban, jobban esett kényelmesen nézelodni. A Chamberlain Gorge jóval szélesebb, és nem volt olyan érdekes, mint amiket eddig láttunk, de azért jól elnézelodtünk. Ami hiányzott a látvány különlegességébol, azt pótolták gyümülccsel, pezsgovel, nem bántuk. Volt egy kis hal-etetés is a végén, még egy teknost is láttunk.
Másnap (szerda, jun 27) reggel korán felkeltünk, és elmentünk autóval a közeli Zebedee Hot Springs-hez, hoforrásokhoz egy szép suru pálmaligetben. Több kisebb természetes vízmedencén folyik keresztül a patak, ezekben lehet fürödni. Elég kicsi az egész, és nagyon népszeru, jó korán mentünk, így még elviselheto volt. Bemenni nagyon kellemes, kijönni a reggeli 10-12 fokba nem annyira. Utána vissza a kempingbe, reggeli, pakolás, indulás. 
Tulajdonképpen még rengeteg látnivaló lett volna az El Questro station területén, de azokat inkább kihagytuk. Nem volt egy szimpatikus hely. Nagyon kommerciális, és ahhoz képes amit nyújtanak, nagyon drága. A kemping alapszolgáltatásaiért kétszer annyit fizettünk, mint máshol, és jóval kevesebbet kaptunk érte. Viszont remek a nemzetközi propagandájuk, áradnak hozzájuk a gazdag ázsiai és európai turisták, mindig sokan vannak, megtehetik hogy sokat kérnek.
Tovább a Gibb River road-on (GRR). Ez a szakasz nem volt olyan rossz, jó széles és viszonylag egyenes, néha rövidebb szakaszok erosen bordázottak, de az alacsonyabb keréknyomással jobban elviselheto. A zaj és vibráció mellett a szembejövo autók porfelhoje is elég kellemetlen, és jól le kell lassítani, mert teljesen láthatatlanná válik az út egy idore. Szerencsére nem volt nagy forgalom, óránként talán 3-4 autó jött szembe, és 1-2 meg is elozött, mert nem mentem gyorsabban 60 km-nél, így biztonságosabb. Nem sokkal az indulás után kereszteztük a Pentecost folyót, ez a legnagyobb vízfolyás amin keresztül kell menni, elég széles, jó köves az alja, de most a víz nem volt több mint 30-40 cm, így könnyen átjutottunk.
Útközben tettünk egy kitérot a Home Valley Station-hoz, csak éppen körülnézni, mert errol is azt olvastuk, hogy nagyon kommersz lett. Egy kicsit tovább volt egy kilátópont ahol megálltunk egy rövid idore, megcsodálni a környezo Cockburn hegyláncot, no meg gyorsan küldeni egy SMS-t a gyerkeinknek. Az egész GRR mentén ez az egy pont ahol mobil vétel található, de csak úgy, ha a telefont feltatom amilyen magasra csak birom.
Délután elértünk Ellenbrae Station-hoz, itt szálltunk meg éjszakára. Ez egy muködo marha legelteto telep, de van kempingjük is. Érdekes hely, minden ház, épület, mellékhelyiség helyi anyagokból van elég kezdetleges de ötletes módon összetákolva, nem ötcsillagos hely, de nekünk jobban tetszett, mint az El Questro. Itt alig van látogató, csak 3 pár volt velünk együtt, este összeültünk egy kis tuz mellett, jót beszélgettünk egy perth-i és egy ausztriai házaspárral. Az éjszaka nagyon hideg lett, reggel 7 fok volt a lakókocsinkban napkeltekor. Alvás közben nem fáztunk, jól fel tudunk öltözni, de az este meg foleg a reggel nagyon kellemetlen. Aztán 1-2 óra alatt jól felmelegszik megint, déltájban meg már harminc fok van vagy több is, de azt jobban viseljük mint a hideget. Sajnos csak egy kis elektormos hosugárzónk van, ami áram nélkül nem sokat ér. Ezekben a GRR melletti táborhelyeken nem lehet sem áramot sem vizet kapni a lakókocsihoz, csak WC és zuhany van általában, de meleg víz már nem mindig, az is csak délután, estére kifogy a napelemmel melegített víz.
Másnap reggel (csüt, 28 jun), részben a hideg éjszaka hatására is, megváltoztattuk az utitervünket. Eredetileg azt terveztük, hogy felmegyünk a Mitchell Plateau-ra, ami egy 4 napos kitéro lenne az GBR-ról, és abból kettot sátroban kellene tölteni, mert oda nem jutna föl a lakókocsi. Nehéz volt lemondani róla, de úgy érzetük, hogy nem érné meg a kellemetlenségeket, a nehéz, rossz, döcögos uton kb 500 km plusz vezetést (borzasztó távolságok vannak itt), a még hidegebb estéket-éjszakákat, nem is beszélve arról ha valami baj történik az autóval azon a méginkább elhagyatott környéken. A fo látványosságot, a Mitchell vízesést már egyébként is láttuk a repülorol múlt csütörtökön.
Így hát tovább mentünk délnyugat felé a GRR-en, változó minoségu útszakaszokon, de változatlan állandó nagymennyiségu porfelhoben. Megint kb du. 3 felé értünk az aznapi végcéunkhoz, Mount Barnett Roadhouse-hoz, ahol megtankoltunk és 7 km beköto úton bejutottunk a Manning Gorge táborhelyre. Ez egy szép tágas terület, sok boab fával. Jó helyet találtunk, és pihentünk, foztünk, kellemes esténk volt. 
Másnap (péntek, jun 29) is ittmaradtunk. Reggel elgyalogoltunk a gorge-hoz, ami egy elég nehéz túra volt. Eloször át kellett jutni egy jó széles (több mint 50 m) és mély patakon. Az utikünyvünk szerint át kell úszni, a holmit meg a parton odakészített hungarocell dobozokban áttólni, de végül erre nem volt szükség (szerencsére, mert késobb megtapasztaltuk, hogy a víz jéghideg), mert volt egy kis csónak két csiga között kötélen kifeszítve, abba beülve át tudtuk húzni magunkat szárazon. Aztán jött egy jó hosszú és elég nehéz gyalogút, míg végül eljutottunk a gorge-hoz, ami nagyon látványos volt, megérte a fáradságot. Lehetett volna fürödni is, én meg is próbáltam, de fél percnél tovább nem bírtam, olyan hideg volt a víz. Úgyhogy csak üldögéltünk és élveztük a látványt egy ideig, aztán mentünk vissza, ugyanazon az úton. Délután kipihentük a fáradalmakat, este pedig megünnepeltük Kati születés- és az én névnapomat egy üveg pezsgovel.
Szombaton (jun. 30) továbbmentünk kb 100 km-t a GRR-on, és még 20 km-t a beköto úton a Bell Gorge táborhelyéhez.  Ez egy nemzeti parkban van, de nagyon rendes kis hely. Jó hogy korán érkeztünk, így jó árnyékos helyet tudtunk választani. Miután felállítottuk a lakókocsit, még 10 km-t kellett autózni a gorge-hoz. Onnan már elég rövid volt a gyalogút, és gyönyöru szép a gorge, ez az egyik legszebb a sok közül. Megnéztük fölülrol, aztán lemásztunk az aljához, és itt jót fürödtünk is mindketten, jobb volt a víz, bár itt is elég hideg, de kibírható. Itt ettük meg az ebédünket, aztán mentünk vissza a táborba.
Vasárnap (jul 1) újabb kb 100 km után fordultunk el a Windjana Gorge táborhelyhez. Ez is hasonló volt az elozohöz, itt is jó helyet találtunk, és megszálltunk két éjszakára. Elso délután besétáltunk a Windjana Gorge-ba, ez tényleg könnyu séta volt az elozo napokhoz képest, és megint egészen különlegesen szépet láttunk. Minden alkalommal úgy indulunk, hogy na megint egy gorge, milyen unalmas, és mindig kiderül, hogy teljesen másmilyen mint az elozo, össze sem lehet hasonlítani oket. Ez a gorge egy 360 millió évvel ezelott (Devon) egy tengerparti korall-zátony vonulat része volt, aztán a  tenger visszahúzódótt, a terület felemelkedett, és a Lennard folyó lassan keresztülvágta magát a kanyonon. Jó széles, a kétoldalán vagy 120 m magas függoleges sziklafalak, amiken tisztán kivehetoek a korall-alakzatok, hasonlóak ahhoz, amit a Great Barrier Reef-en a vízalatt búvárkodva láttunk. A másik érdekessége hogy a Lennard folyóban rengeteg édesvizi krokodil él, láttunk vagy egy tucatot a parton sütkérezni, meg sem mozdulnak, és nem félnek az embertol, egész közel lehet menni hozzájuk. Nagyon érdekes hely volt. 
A táborhelyen megint összeakadtunk a perth-i házaspárral akikkel korábban Ellenbrae-ben már találkoztunk. Most is összeültünk egy kis beszélgetésre, szimpatikus emberek. Hívtak, hogy keressük meg oket ha eljutunk Perth-be.
Másnap (hétfo, jul 2), csak autóval elmentünk a közeli (35 km) Tunnel Creek-hez. Ez is annak a Devoni korallzátonynak a része, de itt a folyó a föld alatt vágott alagutat magának a korallon keresztül. Bele lehet menni, és végigmészni a majd egy km-es szakaszán, de nagyrészt vízben kell gázolni, és elemlámpát vinni mert sötét van. Vittünk lámpát, és vízbe való cipot is, de végül csak a kezdeti szakaszába mentünk bele, mert nem volt kedvünk a sötétben vízben botorkálni, a lámpánk meg nem volt elég eros ahhoz, hogy bármit is lássunk. De ez a kezdeti szakasza és a bejárata is elég érdekes volt, azért nem bántuk hogy megnéztük.
Visszafelé megálltunk egy történelmi emlékhelynél, a Lillimooloora Homestead, késobb rendorörs romjainál. Az 1880-as évek vége felé itt nagy kegyetlen véres küzdelem folyt az európai telepesek és az aboriginal oslakók között, és egy helyi szabadságharcos vagy bandita (nézopont kérdése), Jandamarra 3 évig bujkált a rendorök elol, míg végül megölték. A romok nem olyan érdekesek, de a történet sok turistát ide vonz.
A táborba visszaérve kellemetlen meglepetés várt. A A lakókocsink oldalán az árnyékoló elotetot kinyitva hagytuk, és amíg el voltunk, feltámadt a szél és egy szélroham kifordította és megrongálta az egészet. Valaki észrevette és lekötözte a végét a távollétünkben, de így is elég nagy bajt csinált. Egy középso merevíto rúd teljesen eldeformálódott, és a tartószerkezet egyik vége eltörött. Sikerült valamennyire visszahajlítgatni, úgyhogy be  lehet csukni, és talán még használni is lehet majd, de nem lesz tökéletes. Majd meglátjuk hogy muködik, és mit lehet tenni vele késobb.
Kedden, jul 3-án felpakoltunk Windjana Gorge-ban, és továbbindultunk a GRR-on, és délre visszaértünk a burkolt útra! Az oldal-kitéroket beleszámítva kb 900 km-t utaztunk földuton, nagyon érdekes volt, sok szépet láttunk, de örültünk, hogy ujra aszfalt van alattunk. Most egy ideig nem vágyunk újabb földútra, elég volt a porból és rázkódásból.
Déltájban beértünk Derby-be, és megszálltunk egy kempingben. Ujra van áramunk és vizünk, mobil és rádió vételünk. Szeretjük az exotikus kalandokat, de jó dolog egy kis civilizáció is. Most egy ideig ezt fogjuk élvezni.
Amit nem fogunk élvezni, de azért meg kell csinálni, az a tisztogatás ami most következik. Az autó is meg a lakókocsi is tele van porral, sárral kívül-belül, a ruháink és egyéb használati cikkeink is jó piszkosak, ez lesz a következo program.


Az útvonalunk a következo Google Map-on látható:
http://g.co/maps/wcwv8
(A Bowen utáni szakaszokhoz le kell menni a jobboldali panel aljára, és a következo oldalakra kattintani!!)