New England

(Magyar összefoglaló a végén)

Tamworth from the road (can you find me?)

Tamworth from the lookout

Friday (28 Feb) and Saturday (1 March), we spent two days in Tamworth, but we did not find much of interest in it. This is where the Country Music Festival is held every year, when a different band is playing at every street corner, the town must be more alive at that time. We went up to a lookout to appreciate the view of the township and the surrounding Liverpool plains on the two sides of the Peel river. 

Tamworth main street (Peel St)

With my friend, Smoky

We walked along the main street, recently developed in a pedestrian-friendly atmosphere, the typical shops and eateries all along, but not that many people on the street, at least on the weekend. We met the greats of country music, Smoky Dawson and Slim Dusty with their respective partners nicely made in bronze. A few old public buildings show the history of the town. On a rainy Saturday afternoon in the local library we saw a photo exhibition about Paul Kelly, an Australian poet and singer-songwriter.

Slim Dusty with the girls

We used our stay to recover from the 5 days away in the bush, doing some washing, cleaning, shopping and refilling our tanks and our electrical instruments.

Our camp as Swampy Creek

Norm digging for gold

The next 3 days we spent at a free camping spot, Swampy Creek, near Nundle, about 60 km SE of Tamworth. Gold was discovered in this area in 1852, there was a mining boom until the turn of the century, and now it is a very popular area for fossicking. Many people still spend their time, either as a hobby or because they have nothing better to do, looking for gold and precious stones, sapphires, zircons and crystals. We also met quite a few of them at the campsite, and one of them, Norm, has offered to show us how to do it. We went down to the creek and we watched him as he dug out some dirt from the riverbed and worked it through his pan, and indeed, after about a quarter of an hour of hard work he showed us the reward: 2 or 3 minuscule bright grains of gold. 

Washing out the dirt

Is there something in there?

It might be  exciting to wait for what may come out of the dirt, but looking at the work that must be done to get it, I immediately knew this is not something I could do for more than 10 minutes. Instead, we spent our time looking around the area and just resting and enjoying the quiet scenery on the bank of the creek.

The view from Hanging Rock lookout

One morning we made a tour by car, went up to the Hanging rock lookout at 1190 m elevation. We saw the remains of the cemetery of the old Hanging Rock settlement, we  made a little detour in a beautiful thick pine forest, and a bit further on, we stopped at Sheba Dams, that were built to supply water to the mines and the settlement in the 1860s. Now it is a nature reserve with another nice free camping site.

Sheba Dams

Coming down to Nundle, we sampled the (few) interests of this little village, which is obviously struggling to stay alive. The old General Store is closed, for sale. There is still a school, a coffee shop, a pub, a caravan park that survives on the fossicking buisness. We toured the local museum, and a wool mill that was established in 1999 in order to give some work to the locals and to attract tourists. We found that most of it is actually a retail shop, with some machinery in the back that did not seem very interesting. The most interesting was a rocks, gems and minerals collection at the local information centre, donated by a collector from Tamworth, Gil Bennet.  

The forest road

Múlt hétvégén két napot Tamworth-ben töltöttünk, ugyan sok érdekeset nem találtunk benne. Itt tartják évente a Country zenei fesztivált január végén, olyankor minden utcasarkon más banda játszik, akkor biztos rdekesebb lehet. Felmentünk egy kilátó-pontra ahonnan beláttuk a várost és környékét a Peel folyó (most inkább csak patak) két partján. Sétáltunk a városka nemrég felújított gyalogos-barát főutcáján, a szokásos üzlet-sorok de elég kevés ember között, legalábbis a hétvége kezdetén. Találkoztunk a country zene hazai nagyjaival, Smoky Dawson and Slim Dusty bronz-szoborba öntött alakjával. Néhány szép régi középület emlékeztet a város múltjára. Az esős szombat délután megnéztünk egy fénykép kiállítást a helyi könyvtár galériában Paul Kelly, mai ausztrál költő és énekesről. 
Emmellett felhasználtuk az alkalmat, hogy rendbehozzuk magunkat az ötnapos erdei táborozás után, mosás, autó-takarítás, vásárlás, víz- és üzemanyag-töltés, valamint az elektromos készülékeink feltöltése.
A következő 3 napot egy szabad táborhelyen töltöttük a Swampy Creek partján Nundle mellett, kb 60 km-re Tamworth-től dél-keletre. 1852-ben aranyat találtak ezen a környéken, majd a század végéig virágzott a bányászat, aztán kimerültek a készletek, de még ma is népszerű terület a kincskeresőknek. Sokan, hobbiból vagy mert nincs jobb dolguk, töltik a napjaikat arany és drágakövek után kutatással. Mi is találkoztunk jó pár kincskeresővel a táborhelyen, és az egyikük, Norm, felajánlotta, hogy megmutatja hogy kell csinálni. Lementünk vele a patakmederhez, és végignéztük amint nehéz munkával kibányászott egy kevés kavicsos sarat a mederből, és vagy negyedóráig mosogatta a speciális aranymosó táljában, míg végül megvolt az eredmény: 2-3 mákszemnyi fénylő arany-szemcse. Biztos izgalmas lehet várni hogy mit hoz a szerencse, de látva hogy mennyi és milyen nehéz munkába kerül, mindjárt eldöntöttem, hogy ez nem nekem való tevékenység. Inkább bejártuk a környéket és pihentünk a patakparti táborhelyünkün.
Egyik délelőtt körülautóztuk a környéket. Felmentünk a Hanging Rock kilátópontra 1190 m magasra, ahonnan szép kilátás nyilik a környező tájra. Hanging Rock is egy aranybányászó kis település volt az 1800-as évek végén, megnéztük a temető maradványait, kicsit beautóztunk egy gyönyörű fenyőerdőbe, majd továbbmenve megálltunk a Sheba Dams víztározónál. Ezt is az aranybányák vízellátására építették akkoriban, ma természetvédelmi terület és itt is lehet szabadon táborozni, kellemes hely csak jóval hűvösebb (1100 m magasan) mint lent a patakparton.
Lejövet bementünk Nundle-be és végignéztük azt a néhány látnivalót ami akadt. Nundle egy nagyon helyes kis falu, de láthatóan küzd az életbenmaradásért. Az egyetlen vegyesbolt bezárt, eladó. Van még egy iskola, egy kávézó, egy kocsma, egy kemping ami az átutazó kincskeresőkből még viszonylag jól megél. Megnéztük a kis helyi múzeumot, és egy gyapjú feldolgozó üzemet, amit 1999-ben létesítettek turista-csalogatónak és hogy a helyieknek munkát adjon. Kiderült, hogy a legnagyobb része az egy ruházati bolt, a háttérben néhány békésen álldogáló gépsorral. A legérdekesebb a turista központban egy ásvány-gyűjtemény volt, amit egy Tamworth-i gyűjtő hagyományozott a falura.

Along the Thunderbolt Way

(Magyar összefoglaló a végén)

Friday, 28 February 2014



A lot happened since my last blog, but we did not have internet connection in the last 5 days. 

The first two days we spent around Gloucester, at the bottom of the Barrington Tops, our next main target. 

The road to Barrington Tops

Saturday (22 Feb) morning we drove up to Barrington Tops. The first part was easy, but followed by 40 kms of very steep dirt road, the last 20 km of which was in terrible conditions, full of pot-holes impossible to avoid. We were glad to have left the van down in the town. Barrington Tops National Park is part of the World Heritage listed East Australian Rainforests, it is a shame that this are is not better maintained. The "tops" are about 1350 m above sea level, and the weather has gradually changed as we climbe up. At the top we were in thick clouds, fog, rain and 13 degrees, visibility not more than 20-30 metres. We stopped at the Honeysuckle campground and walked along a 1 km loop track in an ancient Antarctic Beech forest. The vegetation was truly magnificient, worth the effort to drive up. We also saw quite a few animals while driving up, lirebirds, dingos. But the weather - and the road - was so unpleasant that we did not want to go any further.

In the Antarctic Beech Forest

Barrington Tops

On the way down we made a detour to the Copeland historic goldfields, where we had a picnic lunch and a walk around the valley to visit the remnants of the gold mining from the 1890s.

Grass trees ("black boys")

The view from Gloucester Tops

Sunday (23 Feb) morning we moved a bit further South, to the small privately owned Gloucester River caravan park, left the van there, and climbed up the Gloucester Tops, also part of the Barrington Tops NP. This was also at high altitude, 1200 m, but the gravel road was in better condition and the weather, although also quite cold, 13-14 degrees, was more agreeable. We did several short walks here, one again in an equally impressive Antarctic Beech forest, another to a lookout and a waterfall and one on the upper plateau of the Gloucester river, with interesting wetland vegetation. 

Gloucester Tops

An Atlantic Beech tree

Along the Thunderbolt Way

On Monday (24 Feb) morning, coming out of the Gloucester River camping, we caught a glimpse of a platypus at one of the fords we had to cross. We went back to Gloucester to do some shopping and then continued North along the Thunderbolts Way, but only for about 30 kms, for our next stop at Woko National Park. There is a nice campground here along the Manning River, which turned out to be one of the most beuatiful camping grounds we have seen so far. The weather has also become very nice, warm but not hot, partly cloudy but enough sunshine. Very few people around this time, we had plenty of green grassy space around us that a group of cattle came to visit every day. 

Our campsite at Woko NP

We spent two days and nights here, doing nothing much but enjoying the quiet atmosphere, the birds, the river. We did one walk up to the cliff face, about 4 km but 250 m up and down, it was enough activity for the 2 days. We even had a plunge in the river, which is quite shallow, no more than knee-deep, but clean and quite warm.

Tia Falls

Wednesday (26 Feb) morning we left the Woko campground with very good memories, and continued our way up along the Thunderbolts Way. We stopped at Walcha, a small town of about 1800 people at 1050 m altitude, for lunch and a bit of shopping, then turned East on the Oxley Highway. Our next stop was about 40 kms from Walcha, at the Tia Falls. This is part of the Oxley Wild Rivers NP,a huge system of gorges and high waterfalls. We have not heard of this area before but we did not regret to come here. It is an amazing place. Here also there was a nicely maintained campground where we spent the next two nights, all alone. Wednesday afternoon we made the short walk to the Tia Falls and gorge lookouts. Although there was hardly any rain in the last few months and the vegetation around the area was pretty dry, there was some water falling still into the bottom of the gorge, about 200 m down.

Tia Gorge

 In the evening we cooked our dinner at the campfire beside our van.

Apsley Falls - without water

On Thursday (27 Feb) we left the van at the Tia campground and went to visit Apsley Gorge, about 20 km back towards Walcha. This gorge is much larger and more popular and better developed than the Tia gorge. We walked around the rim of the gorge, visited all the various lookout points. The gorge is steep and dramatic, about 300 m deep, but unfortunately there was no water flowing into it right now. Still the views of the gorge and surrounding cliffs were breath-taking, well worth a visit even without the water. But we thought it would be worth coming back once in the wet season. Around noon we went back to the Tia campground and had a lazy afternoon (with a little rain) in and around the van.  

The lower falls at Apsley

Today, Friday (28 Feb), we came back through Walcha and arrived by noon to Tamworth, the country music capital of Australia. We will spend the next two nights here.

Jó sok minden történt az előző jelentkezésem óta, de öt napig nem volt internet kapcsolatunk. 

Az első pár napot Gloucester városka környékén töltöttük, a Barrington Tops Nemzeti Park közelében. Múlt szombaton, 22-én, felmentünk autóval a "tops"-ra, ami kb 1350 m magasban van. Az út elso fele elég könnyu volt, de utána kb 40 km nagyon meredek, keskeny, kanyargós földút következett, amibol a második 20 km nagyon rossz állapotban, tele hatalmas lukakkal, örültünk, hogy a lakókocsit lent hagytuk a városban. Ez a park is a Kelet-Ausztráliai Esoerdok Világ-örökség része, elég szégyen, hogy ennyire nem tartják karban. A klíma fokozatosan változott ahogy egyre feljebb értünk, a tetején teljesen benne voltunk a felhokben, csepergo esoben, ködben, 13 fokban, alig lehetett 20 m-re ellátni. Megálltunk az elso kemping-helynél, és bementünk az erdobe egy rövid sétára. A növényzet fantasztikus, osi Antarctic Beech (bükk) erdo, érdemes volt feljönni, minden nehézség ellenére. Elég sok állatot is láttunk útközben, de az ido és az út olyan rossz volt, hogy nem volt kedvünk továbbmenni, inkább visszafordultunk.
Lefelé jövet tettünk egy kitérot Copeland mellett egy völgyben, az 1890-es évekbeli aranybányászat megmaradt emlékeit néztük meg egy pár km-es sétával.
Vasárnap átköltöztünk egy kicsit délebbre a Gloucester River kempingbe, és onnan megint felmentünk a Gloucester Tops-ra. Ez is része a Barrington Tops nemzeti parknak, szintén jó magasan, 1200 m fölött, de az ido kicsit jobb volt mint szombaton és az út is jobb állapotban volt. Itt is tettünk néhány szép sétát, hasonló régi erdoségben, láttunk egy vízesést és a környéket egy kilátó-pontról.
A következo két napot a Woko nemzeti parkban töltöttük, kb 30 km-el északabbra Gloucestertol, az ún. Thunderbolt Highway mentén. Egy gyönyöru kis szabad kemping-hely van itt a Manning folyó partján, talán a legszebb hely ahol valaha kempingeztünk. Az ido is jóra fordult, kellemes meleg, kicsit felhos, de többnyire napsütés. Elég kevesen is járnak erre ilyenkor, jó sok helyünk volt, szép füves terület, a tehenek is minden nap körül-legeltek minket. Két napig jobbára csak pihentünk itt és élveztük ezt az idilli környezetet, még a patakban is fürödtünk egy jót, ugyan csak térdig ért a víz, de nagyon kellemes meleg és tiszta volt. Egyik délelott felmentünk a völgy oldalán a szikla-orom tövéig, egy kb 4 km-es gyalogút de 250 szintkülönbség, elég testgyakrolás volt a két napra. Szerda reggel szép emlékekkel mentünk tovább innen észak felé a Thunderbolt Highway mentén. Az út felkanyargott 1000 m fölé, Walcha városkánál megálttunk ebédelni, majd tovább kelet felé az Oxley Hwy mentén még 40 km-t a Tia Falls-hoz. Ez az Oxley Wild Rivers nemzeti park része, több meredek szuk katlan és magas vízesés is van itt. Korábban nem hallottunk errol, de érdemes volt eljönni, csodálatos vidék. A Tia Falls-nál egy kis elhagyott szabad kempinghelyen táboroztunk két napig. Szerda délután elsétáltunk a közeli vízeséshez és a szurdok-völgy kilátójához. A nagy szárazság ellenére itt még folyt valamennyi víz a vízesésbol, vagy 250 m mélységbe. Este nyílt tüzön sütögettük a vacsoránkat a lakókocsi mellett, kellemes este volt. 
Csütörtökön délelőtt elmentünk a másik közeli érdekességet, az Apsley Falls-t megnézni. Ez jóval nagyobb, látogatottabb és jobban kiépített mint a Tia Falls. Körülsétáltuk a szurdok peremét, végigjártuk az összes kilátó-pontot, minden oldalról megnéztük a völgyet és a vízesések - helyét, mert sajnos víz az most éppen nem folyt benne. Azért így is lélekzet-elállító a látvány, egyedülálló élmény. Talán még egyszer visszajövünk megnézni amikor víz is lesz benne. Délután visszamentünk Tia Falls-hoz, de elromlott az ido, csak pihentünk a lakókocsiban.
Ma, pénteken jöttünk tovább Walcha-n keresztül nyugat felé, déltájban érkeztünk Tamworth-be, country-zene ausztrál fővárosába. Most két napig itt maradunk, de erről majd a következo blog-ban olvashattok.

The Mid-North Coast

(Magyar összefoglaló a végén)

Thursday, 20 Feb 2014, Old Bar

We are travelling again! We left Sydney on Saturday, 15 February for a month-long trip of sight-seeing and rest. Our plan was to spend about a week somewhere on the coast enjoying the summer at the beach, before continuing inland towards Armidale along the Thunderbolt Way. Unfortunately the weather was not on our side this time.

Yagon - walk to the beach

We reached Seal Rocks by Saturday evening, and spent the night at the Yagon campground, a popular surfing and fishing spot in the Myall Lakes National Park. The campground is behind the dunes, with walk access to the beach, quite a long walk actually. Everything was wet and muddy, but quite warm, about 26 degrees and 80% humidity. In the morning we walked down to the beach to look around. A few brave people were snorkeling but no one else in the water. We thought it is not exactly the place we were dreaming about, so we moved on further North.

Yagon beach

Our campsite at the Ruins

Our next stop was the Ruins camping ground in Booti Booti National Park, to the North of Pacific Palms. This campground is also just behind the dunes at the Southern end of Seven Mile beach. It is managed by NPWS, it even has hot showers, but no electricity for a relatively high daily fee. The beach is quite close and looks nice, but the water was not very inviting. 

Seven Mile Beach

Wallis Lake

On Sunday afternoon we went for a walk along the shore of Wallis Lake, on the West side of the highway. A nice quiet lake with lots of pelicans. We were lucky to get back to the camp before a big storm came around 5 pm. The whole campground seemed under water by the end of the rain, but it quickly disappeared in the sandy soil. The air remained still quite warm but very humid.

Old Bar beach

On Monday we came up to this caravan park in Old Bar, near Taree. This is a very nice place, directly along the beach, with all the usual amenities - the only problem being that just the day before the water pipeline broke just outside the park, so there was no water, and they were not sure how long it would take to get it repaired. We decided to take the risk and set up camp at a nice place with direct ocean views. It turned out to be the right choice, as the water was back by early afternoon. Since then we enjoy this place as much as the weather permits, with some rain, some little sushine, warm (26-28) and very humid air. We walked along the beach, but did not feel like going into the water, the pool in the caravan park seemed a better choice.

Old Bar caravan park, our van in the background

Flying Foxes in Brush Reserve

 On Tuesday we went on a day trip following a 100 km tourist drive up to the mountains behind Taree. We stopped in Wingham to walk through the Brush Reserve along the Manning River, a small patch of original rainforest, where thousands of flying foxes nest and roost. 

Dingo Tops Rest Area

From then on we climbed up along a narrow winding but well maintained gravel road to about 1000 m elevation to the Tapin Tops National Park. We had a picnic lunch at the Dingo Tops Rest Area, a beautiful spot among the tall Californian Redwood trees. 

The view from Blue Knob lookout 

We stopped at the Blue Knob lookout to enjoy the 360 view from 1100 m, then on the way back we saw Ellenborough Falls, the second tallest (200 m) waterfall in Australia. It was a long drive on gravel road but it was worth it.

Ellenborough Falls

Ellenborough Falls

When the sun is out, we are hiding from it...

Wednesday was quite sunny, it was good to rest in the shade. 


Today (Thursday), the weather is much worse again, raining most of the time. We stayed in the van mostly, I had some work to do and Kate enjoyed her book. Unfortunately it looks like the weather will stay the same for the next few days. We are not sure what to do, but probably will make a move tomorrow.

Cooking dinner in the rain

Megint utazunk! Múlt szombaton, feb. 15-én indultunk Sydneyből egy újabb egyhónapos túrára. Az volt a terv, hogy egy hetet töltünk valahol a tengerparton, élvezzük a nyár örömeit a vízparton, aztán bemegyünk a hegyek közé Armidale felé az ún. Thunderbolt Way útvonalon. Sajnos az időjárás eddig nem járt a kedvünben.

Szombat este elértünk Seal Rocks-ig, az éjszakát a Yagon nevű kempinghelyen töltöttük a Myall Lakes Nemzeti Parkban. Ez egy népszerű szörfölő- és horgászó hely a homokdűnék mögött. Le lehet gyalogolni a tengerpartra, de elég hosszú az út. Jó nedves, sáros volt minden de elég sokan voltak. Reggel lementünk megnézni a partot, egy pár bátor lélek búvárkodott, de a víz nem volt valami hívogató.

Vasárnap a következő állomásunk a Ruins kemping hely volt a Booti Booti Nemzeti Parkban, Pacific Palms-tól északra. Ez is közvetlenül a parti dombok mögött van, a Seven Mile beach déli végén. Kinéztünk itt is a partra, de nem volt kedvünk fürödni. Ugyan ez sem egy valódi kemping, a nemzeti park üzemelteti, de van melegvizes zuhany is, viszont áram az nincs, és ehhez képest elég drága. Az idő tövábbra is felhős, nagyon párás, de elég meleg volt. Délután elmentünk egy sétára az út belső oldalán a Wallis Lake partján. Ez az egész vidék tele van tavakkal, ez is egy szép nagy nyugodt tó, sok pelikán úszkált rajta. Éppen visszaértünk a kempingbe mielőtt egy nagy zápor jött, jól feláztatta az egész területet, de aztán hamar felszívta a homokos talaj.  

Hétfőn reggel továbbjöttünk egy Old Bar nevű kis településre, azóta itt vagyunk egy közvetlen tengerpati "valódi" kempingben, jól felszerelt és szépen karbantartott hely - csak éppen pont előző nap volt csőtörés, így víz nem volt amikor megérkeztünk. Azért mégiscsak ittmaradtunk, és szerencsénkre már koradélutánra megjavították a csövet, visszajött a víz. Szép helyet kaptunk, tengeri kilátásunk van a lakókocsinkból. Persze ilyenkor elég kevesen vannak itt, könnyebb jó heleyet kapni. Azóta élvezzük ezt a kellemes helyet, amennyire az idő engedi. Továbbra is felhős, esős, nagyon párás de elég meleg idő van, néha azért a nap is kisüt. Sétáltunk a vízparton is, de fürödni még mindig nem volt kedvünk.

Kedden elementünk egy egésznapos kirándulásra a part mögötti hegyekbe. Először egy Wingham nevű kisvárosban álltunk meg, végigsétáltunk a Brush Reserve-ben a Manning folyó partján, egy kis maradvány az ősrégi esőerdőből, ahol többezer "flying fox" (denevér-fajta) fészkel és zsivajog naphosszat. Onnan egy keskeny kanyargós földúton másztunk föl kb ezer m magasra a Tapin Tops Nemzeti parkba szép magas erdős hegyoldalak között. Egy Dingo Tops nevű helyen ebédeltünk nagyon szép környezetben, hatalmas kaliforniai vörösfenyők tövében. Délután a Blue Knob kilátóból néztük a panorámát, majd a visszaúton megálltunk az Ellenborough Falls-nál, ez a második legmagasabb vízesés Ausztráliában, kb 200 m-ről zuhog le a víz. Jó hosszú és fárasztó út volt, de sok szépet láttunk.

Szerdán kicsit sütött a nap is, kellemesebb idő volt, egész nap üldögéltünk az árnyékban a lakókocsi mellett. Mára megint elromlott az idő, elég sokat esett, borús, szeles, nem mentünk sehova. Nekem volt egy kis munkám, Kati meg olvasott. Sajnos úgy néz ki, hogy továbbra is ilyen marad az idő. Nehéz eldönteni hol volna jobb ilyen időben, de talán holnap továbbmegyünk innen. 

Back to Sydney

(Magyar összefoglaló a végén)

Friday, 8 Nov 2013, Sydney

The Yarra at Melbourne CBD

On Tuesday we spent most of the day in Melbourne city centre. We went in by train and walked around the city streets and the South bank of the Yarra, sometimes catching a train. It was a nice sunny and warm day but not too hot. The whole city was buzzing in the anticipation of the Melbourne Cup. 

Going to the races

A public holiday in Victoria, lots of people around, huge tv-screens set out at several places so that no one should miss the big event. The main race was at 3 pm, but there were other races from 11 am. We also sat down at Federation Square for a while to watch one of the runs. At that time there were still places to sit down, but by the afternoon the whole square was full of excited spectators. 

Melbourne Cup day at Federation Square

After lunch we got on a city sight-seeing tram that goes around the centre. A few minutes before 3 pm the tram was at the stop in front of the Victorian Parliament. We waited for the tram to go on, but it did not ... After a while we realised that the driver has disappeared. He came back about 15 minutes later, swiftly got back to the controls and drove on. The "race that stops the nation" has stopped our tram, too. Around 4 pm we had enough of the day's activities, we returned to Caravan Court (CC) by train.
While our caravan was jacked up for repairs we spent the two nights in a spare caravan generously provided by CC. We were happy for this solution and it also confirmed our belief how good our own van is. It was much bigger than ours, but the layout much less comfortable than ours and quite awkward. 
Wednesday morning work has restarted at CC. We did not go out, I preferred to stay close and watch what's going on with our van, hoping to learn something. Early afternoon our van was ready to go. As an added bonus, they also installed a new awning instead of the one damaged by strong winds earlier. CC has done a fine job and we ended up paying much less than expected.

Our campsite near Toolangi

We left CC around 3 pm, happy to be back on the road. We started towards Sydney, but rather than going on the shortest route we made a detour towards the Yarra Valley. This is another famous wine-making region, we saw pretty vineyards and lots of wineries inviting for wine tasting but we had enough of that. We spent the night in a small public reserve among tall mountain ash trees beside a small village, Toolangi.

Morning walk near Toolangi

Moving on Thursday morning we soon reached the Hume Highway and continued straight towards Sydney. In the evening we stopped once more for the night at a public reserve at Binalong. There was even a pool just beside where we could have a plunge before dinner, very refreshing after the 36 degree heat during the day.

Friday was just as hot, but our route was easy and by midday we were home in Sydney. We found everything in order in the house, but most of the plants have dried out in the garden as expected.
So that was the end of our trip. We travelled almost 6000 kms in a month, visited 3 states and a number of National Parks. There were a few highlights, especially the beautiful evenings and nights at various free campsites at the riverbanks, along the Murrumbidgee, the Darling and the Murray. There were also more problems than expected, both with the car and with the caravan, but we solved them all, and it seems these are also part of the deal with this kind of lifestyle. 
Now it's time to start planning for the next trip!

See our itinerary on the following map:
https://www.google.com.au/maps/@-34.7246877,139.403393,6z/data=!4m2!6m1!1szQ8zxb0MhjcQ.kJc3MQBBgQ4s?hl=en

A keddi napot Melbourne belvárosában töltöttük. Vonattal mentünk be, aztán többnyire sétáltunk, néha villamosoztunk, mert egész napra szóló jegyünk volt. Szép napos, kellemes meleg idő volt, az egész város a lóversenyzés lázában égett, rengeteg ember mindenfelé, több helyen óriási tv-képernyők kirakva, hogy nehogy valaki lemaradjon a nagy eseményről. A fő futam, a "Melbourne Cup" délután 3- kor volt, de már 11-től voltak más futamok, mi is elüldögéltünk egy kicsit a Federation téren, a város legújabb, legmodernebb központjában egy ilyen nagy képernyő előtt. Akkor még lehetett ülőhelyet találni, de később az egész tér szinültig megtelt emberekkel. Mi ebéd után egy városnéző villamoson utaztuk körbe a belvárost, és 3 előtt pár perccel éppen a Parlament épülete előtt voltunk egy megállóban. Aztán csak vártunk, vártunk, később észrevettük, hogy a vezető eltűnt, és csak kb 15 perc múlva került elő, visszaült a helyére és szó nelkül folytatta az utat. A "lóverseny ami megállítja az országot" megállította a mi villamosunkat is. Aztán hamarosan elfáradtunk, hazamentünk.
A két éjszakát amíg a mi lakókocsink felbakolva állt egy kölcsön lakókocsiban töltöttük a Caravan Court jóvoltából, az ő saját telepükön. Nagyon kedvesek voltak, örültünk neki, hogy nem kell külön szállásért is fizetnünk, és arra is jó volt, hogy megint megbizonyosodjuk róla, hogy milyen jó beosztású lakókocsink van - mert ez a másik, ugyan jóval nagyobb volt, de elég esetlen, kényelmetlen elrendezéssel. Szerdán újra indult a munka, mi meg már nem mentünk sehova, én inkább néztem, hogy mi történik a lakókocsinkkal, hátha tanulok valami hasznosat. Kora délutánra el is készült amint igérték, és nagyon rendesen megcsinálták. Ráadásként még kicserélték a tavaly megsérült előtetőnket is, aminek nagyon örültünk, és végül nem is került oyan sokba, jóval kevesebbe, mint számítottunk.
Három óra felé elindultunk hazafelé. Az út kb 1000 km Melbourne-től, szerdán még egy kis kitérővel indultunk, a Yarra völgyén keresztül, ez is egy híres borvidék, láttunk sok szép szőlőskertet és borospincét de már nem volt kedvünk kóstolgatni. Egy kis falu mellett, magas "mountain ash" (hegyi kőris a fordítása, de igaziból ez is egy eukaliptusz fajta) erdőben töltöttük az éjszakát egy kis tisztáson.
Csütörtökön aztán hamarosan felmentünk az autópályára, és onnan már elég egyenes volt az út. De elég hosszú ahhoz, hogy mégegyszer megálltunk egy kis faluban egy esti-éjszakai pihenőre. Még egy kis strand is volt mellette, ahol vacsora előtt meg tudtunk mártózni, kellemes volt a 36 fokos meleg után.
Pénteken is nagy hőség volt, de baj nélkül hazaértünk déltájban. Útközben már a következő utazást kezdtük tervezgetni. A házban mindent rendben találtunk, egy szomszéd kislány öntözte a virágokat odaben, de a kertben elég nagy pusztítást végzett a meleg, lehet ujrakezdeni a munkát.
Így ért véget az utunk. Egy hónap alatt utaztunk 6000 km-t, jártunk 3 államban és több nemzeti parkban. Sok szépet láttunk, de a legemlékezetesebbek a folyóparti szabad táborhelyeken töltött esték-éjszakák voltak, a Murrumbidgee, a Darling és a Murray folyó partján. Több problémánk is akadt, mind az autóval, mind a lakókocsival, de mindet meg tudtuk oldani, és úgy látszik, ezek is hozzátartoznak ehhez az életformához.
Most aztán itt az ideje a következő utat tervezni!

The Great Ocean Road

(Magyar összefoglaló a végén)

Monday, 4 Nov 2013, Melbourne

Friday morning, we turned South from Echuca. This was an unexpected detour. When the water heater was replaced in Renmark, the people doing the work warned us that the suspension under our van was damaged. We took some photos and talked to the makers of our van, and they advised to get it repaired as soon as possible. As they are located in Melbourne, we decided to change our plans and head down that way. We booked in the van for repairs on Monday, and to fill in the time between, we headed South to pass through the Great Ocean Road. We went through there in 1991 with our kids, but we thought it's worth another look after 22 years.

The Bendigo Tramway

Castlemain

From Echuca we passed through Bendigo, a large commercial centre with some nice old buildings, it even has a tram line, then had a stop in Castlemain, a much smaller, but equally pretty country town. We had a short walk, saw some big churches, lots of colourful flowers and men with big beards. Then we went on through Ballarat and stopped at Lake Colac, at a nice free campsite along the lake. The weather was nice and warm, we spent an enjoyable evening watching the sunset and the birdlife on the lake.

Lake Colac

Johanna Beach

On Saturday morning we continued Southbound, climbed through the Otway Ranges and by midday we got to Johanna Beach, another well maintained fee campsite just behind the dunes. It is a popular place, lots of people already there, but we managed to find a good place to set up the van. After a quick lunch we went further West to visit the big attractions. 

The Apostles

We stopped at all the major sites, the (less than) 12 apostles and other interesting rock formations. The weather was clear and sunny but a strong Southerly wind, and sometimes the flocks of tourists, made it less enjoyable than it looks on the photos. 

But the major sites are now much better developed for this large tourist traffic than they were 22 years ago. The rock towers - the apostles - look a bit more battered, but most of them are still standing. 

The underpass to the 12 Apostles' Lookout

Johanna Beach

After returning to our campsite, we still had a nice evening but by midnight the wind and rain has arrived.
Sunday morning was very windy and much colder, with a few showers, but we were lucky to pack up and leave the camp in a dry spell. We drove along the Great Ocean Road to Geelong and on to and across Melbourne. We stopped only a few times for a quick lookout as it was not too comfortable in the very cold, windy weather, no more than 10-12 degrees.

Great Ocean Road

We reached our pre-booked caravan park at Dandenong by around 2 pm. After lunch we went out on a short tour along the shore of Port Phillip Bay just to get a glimpse of the water, but we did not last long in the chilly weather. Some people seemed to enjoy the conditions, though...

Port Phillip Bay

London Bridge

Monday morning we packed up early and drove to Caravan Court (the makers of our van), not far from our campsite. We left the van there hoping to get it back all finished and perfect again by the afternoon, then we spent the day at the Mornington Peninsula. The weather was still pretty cold, but gradually improving, becoming sunny and less windy than on Sunday. We went down to the South coast, paid a nostalgic visit to the "London Bridge", another rock arch formation that we saw in 1991 (still standing), then went for a walk in the Point Nepean National Park at the tip of the peninsula. 

Point Nepean, the entrance to Port Phillip Bay

We saw the Gunners Cottage, the Harold Holt Memorial at Cheviot Beach (where the then Prime Minister of Australia disappeared in the water in 1967), Fort Pearce and Eagles Nest with their huge gun base installations, and Observatory Point on the Bay side. Later we had lunch at a bayside fish-and-chip place, then coffee and a bit of rest at a beach car park.

Beach cottages along Port Philip Bay

We drove back to Caravan Court just before 5 pm, but instead of our finished van we got some bad news: they found much more serious damage to the suspension system and the wheels than expected and they were unable to finish the repairs. Tomorrow is Melbourne Cup day (the first Tuesday of November), a public holiday in Victoria, so the repairs won't be completed before Wednesday afternoon.
So now we are stuck in Melbourne for the next two days. Caravan Court were kind enough to set us up on site in one of their spare caravans and we'll have to wait and see what happens with our van on Wednesday. In the meantime we'll try to forget our problems and enjoy our unexpected stay in Melbourne.

Péntek reggel délnek fordultunk Echuca-ból. Ez egy váratlan kitérő volt, mivel amikor kicserélték a vízmelegítőt, figyelmeztettek, hogy a lakókocsi kerékfelfüggesztése erősen sérült. Lefényképeztük a sérülést, elküldtük a cégnek amelyik a lakókocsit készítette, és azt a választ kaptuk, hogy bizony ezt mielőb meg kéne javíttatni. Mivel a cég (Caravan Court) Melbourne-ben van, célszerőnek látszott azonnal arra venni az utat. Hétfőre jelentkeztünk be szervizre, és a hétvégét arra szántuk, hogy a Great Ocean Road-ot 22 év után ujra megnézzük.
Echuca-ból Bendigo felé vezetett az út, ez egy elég nagy vidéki város, sok szép régi épülettel, még villamos is jár benne. Ezután megálltunk egy kis nézelődésre Castlemaine-ben, egy sokkal kisebb, de ugyancsak helyes vidéki kisvárosban. Körülsétáltunk, láttunk néhány szép nagy templomot, sok szines virágot, és sok nagyszakállas öregembert - úgy látszik, itt divat a szakáll. Innen tovább Ballarat után Lake Colac mellett táboroztunk le egy szabad kempinghelyen a tó partján. Szép meleg napos idő volt, kellemes estét töltöttünk itt, néztük az esti fényeket és a pelikánokat a vízen.
Szombat reggel továbbmentünk dél felé, átmásztunk az Otway hegységen és dél felé elértünk Johanna Beach-be, egy újabb szabad kemping-helyre a tengerparti dűnesor mögött. Ez egy igen népszerű hely, jó sokan voltak már, de sikerült egy jó táborhelyet találnunk. Gyorsan megebédeltünk, aztán a lakókocsit hátrahagyva továbbmentünk Nyugat felé. Végigjártuk az összes nevezetes helyeket, a "12 apostolt" (ugyan már nincs meg mind) és a többi érdekes tengerből kiálló szikla-alakzatokat. Az idő még mindig szép tiszta napos volt, de igen erős hideg déli szél fújt, és rengeteg turistával kellett megosztani a látványt. Nagyon fellendült a turista-forgalom mióta itt jártunk, de szerencsére a parkolókat és sétautakat is szépen kiépítették azóta. Estére visszatértünk Johanna Beach-re, még mindig kellemes nyárias időben, a dűnék mögötti szélvédett szakaszon, de éjszakára megjött a beígért változás, erős lehűlés, szél és eső.
Vasárnap reggel szerencsénk volt, sikerült szárazon felpakolni és elindulni. Végighaladtunk a Great Ocean Road-on kelet felé Geelong-ig, csak néhány rövid megállással mert az idő kellemetlen hideg (10-12 fok) és szeles volt, néha kicsit esett is, nem sok kedvünk volt kint nézelődni. Geelong-ból tovább Melbourne-be, keresztül a város és a Port Phillip Bay másik oldalára, ahol előre foglalt szállásunk volt. Ebéd után tettünk egy kört a tengeröböl belső partján, csak hogy lássunk is valamit, de a hideg szél hamar hazazavart.
Hétfő reggel korán felpakoltunk és elvittük a lakókocsit a Caravan Court-hoz, ami elég közel volt a szállásunkhoz. Átadtuk a lakókocsit javításra, mi meg lementünk a Mornington félszigetre körülnézni. Itt is jártunk már 1991-ben, most is megnéztük a "London Bridge"-t, egy ívesre lukadt sziklatömböt a part közelében, aztán a félsziget legvégén a Point Nepean nemzeti parkban tettünk egy kis sétát. Megnéztük Harold Holt emlékművét (ausztrál miniszterlenök, aki 1967-ben itt tűnt el a tengerben fürdés közben), láttunk egy régi erődöt nagy ágyúállásokkal, és más katonai védelmi maradványokat. Az idő sokat javult délelőtt, szép napsütés lett megint, a szél is megenyhült, de a levegő még mindig elég hűvös volt, ideális séta-idő. Az öböl belső odalán ebédeltünk egy fish-and-chips helyen, majd kávéztunk és pihentünk egy kicsit egy nyugodt öbölparti szakaszon. Aztán vissza a CC-hoz, remélve, hogy hamarosan tovább indulhatunk. 
Sajnos azonban a kész lakókocsi helyett rossz hírrel fogadtak: kiderült, hogy a hiba sokkal súlyosabb, mint gondoltuk, nem tudták befejezni a munkát, további alkatrészekre is szükség van. Holnap pedig munkaszüneti nap van Victoria-ban, "Melbourne Cup Day", a "lóverseny, ami megállítja az egész országot", így csak szerdán tudják folytatni, és jó esetben délutánra befejezni a munkát.
Így most két napra ittragadtunk Melbourne-ben. CC volt olyan kedves és adott nekünk egy használaton kívüli lakókocsit amiben meghúzhatjuk magunkat addig, aztán meglátjuk mire jutnak szerdán. Addig meg megpróbáljuk elfelejteni a problémáinkat és lehetőleg kellemesen eltölteni az időt Melbourne-ben.