Hervey Bay: Whales and Fraser Island

(Magyar változat a végén)

We arrived in Hervey Bay on Thursday, 21 July, and spent the next 3 nights there. The main reason to come here, beside the fact that we have never been here before, was to go whale watching. Hervey Bay is the whale watching capital of Australia and the main tourist activity here, providing work for a large part of the local population. Every year between July and November, thousands of humpback whales, on their annual migration from the Antarctic waters up to the tropics, are stopping for a rest in the calm waters of Hervey Bay. A large industry is built up to offer whale watching tours to the tourists.

On Thursday afternoon we managed to organise our tour, and Friday (22. July) morning we were taken out to Platypus Bay on a large comfortable catamaran with the promise of seeing many whales (all the companies offer money-back guarantee in case there are no whales spotted). It was a clear sunny day, beautiful weather, calm water, hardly any ripples on the surface - but nothing happened for a very long time. We saw a few sea turtles but nothing else. Later we spotted a few whales from afar but by the time we got closer, they disappeared.

Then, after about 2 hours searching we got lucky. We found a pair of young whales that became curious of our boat and came closer to check it out. They stayed around the boat for about an hour, playing, diving, turning, making various manoeuvres, and letting us take many - far too many - pictures and videos. It was an amazing experience to watch these enormous creatures from so close in the water.






When these two left, our captain got the news from another boat about a whale and we went closer to investigate. Unfortunately we could not get very close, but still it was interesting to watch it from a distance: a whale breaching, that is jumping out of the water almost completely several times. It has done it at least a dozen times, one after the other, until he got tired and dived under. It  was an amazing show and a fitting finish for our tour.

See more whale photos here ...

Fraser Island rainforest

On Saturday (23. July) we went on another full-day tour to Fraser Island. Fraser Island is the world's largest sand island, separating Hervey Bay from the Pacific Ocean. Most of the island is covered by dense sub-tropical rainforest, a unique environment on the World Heritage list since 1992. There are no roads built on the island, the rugged sandy tracks are only accessible by 4WD vehicles. 

Wanggoolba Creek

After a 1-hour ferry ride from the mainland to Kingfisher Resort on the West coast of Fraser Island, we travelled most of the day in a small custom-designed 4WD bus and visited some of the interesting sites on the island. The tracks were indeed very rugged we were bumping up and down in the bus all the time. 

Our first stop was at Central Station, the former logging station for the bustling timber industry, now the main tourist stop with information displays and picnic area. From here we strolled through the board-walk along Wanggoolba Creek, among huge Ghost Gums, pine trees and a few remaining turpentine trees. 

75-mile beach from the air

Then we drove down to the 75-mile Beach stretching along the whole length of the East side of the island. This beach is in fact a gazetted highway with traffic signs and the main vehicular thoroughfare from South to North. At most part you can travel at 80 km/h on the wet but smooth and solid sand at low tide as many cars do, but there are also quite a lot of accidents. As we passed along the beach we saw several whales on their way up North quite close to the shore.

Not only the beach is used as a highway, it is also used as a runway. A company with 3 small planes offers 15-minute flights for a reasonable price. We took up the offer and went for a ride (although I am always a bit wary of these small planes...) We survived and it was an interesting experience. We saw the island and the beach from a different perspective and some parts that we could not have seen otherwise: a number of freshwater lakes (there are about 150 lakes on the island), some large barren sandy valleys in the thick rainforest, a few whales swimming in the ocean.

Maheno shipwreck

Back on land, we stopped at Eli creek, then at the Maheno shipwreck. This ship was washed ashore during an out-of-season cyclone in 1935 and since then it became one of the main attractions on the island. Our Northernmost stop was at the Pinnacles, a stretch of multi-coloured sand dunes.

After lunch at the Eurong Beach Resort, we drove to Lake McKenzie, one of the large freshwater lakes with crystal clear water and white sandy beach. The water was very cold for our liking but we could not miss this opportunity to jump in for a "revitalising swim". After getting out and getting back any feeling in our bodies, we felt revitalised indeed. 

Lake McKenzie

From here we drove back to Kingfisher resort and then to the mainland with the ferry. It was a very full day, lots to see and do, tiresome but interesting. We had been on a similar tour in 1995 starting from the Southern end, but it was worth seeing it again after 21 years.

More photos on Fraser Island ...
-----------------

Csütörtökön, jul. 21-én érkeztünk Hervey Bay-be három éjszakára. Azon kívül hogy még nem jártunk itt, elsősorban a bálnák miatt jöttünk ide. Egész Ausztráliában Hervey Bay a legjobb hely a bálna-lesre, az egész turista-ipar arra épült itt, a lakosság nagy részének ez ad munkát. Július és november között minden évben bálnák ezrei vándorolnak föl az Antarktisz-mellől melegebb trópusi vizekbe, és menet közben itt állnak meg pihenni az öböl nyugodt vizében. A látogatók egy sor bálna-néző hajótúrából válogathatnak. A legtöbb cég visszatérítést is garantál arra az esetre ha nem tudnak bálnát mutatni.

Csütörtök délután sikerült helyet foglalni az egyik túrára és péntek reggel egy nagy kényelmes katamarán fedélzetén kihajóztunk a Platypus öbölbe. Szép napos tiszta idő volt, csendes síma tenger - de sokáig nem történt semmi. Láttunk egy pár tengeri teknőst de semmi mást. Később felbukkant néhány bálna is messziről, de mire közelebb mentünk, eltűntek.

Aztán, vagy két órai keresgélés után ránk mosolygott a szerencse. Találtunk két fiatal bálnát, akik kíváncsiak lettek a hajónkra, közelebb jöttek és ott maradtak a hajó körül vagy egy órát, nézelődtek, ki-ki dugták a fejüket, forgolódtak játszottak, megmutatták magukat minden oldalról, volt alkalmunk sok - túl sok - fotót csinálni. Nagy élmény volt ilyen közelről figyelni ezeket a hatalmas lényeket.

Miután ez a kettő elmaradt, hírt kaptunk egy másik hajótól egy másik bálnáról. Sajnos nem tudtunk nagyon közel kerülni, de így is érdekes volt figyelni amit csinált: többször egymás után kiugrott a vízből majdnem a teljes testével, aztán hatalmas loccsanással esett vissza a vízbe (ezt hívják angolul breaching-nek). Vagy egy tucatszor megismételte ezt a mutatványt, aztán belefáradhatott és lemerült. Csodás bemutató volt, méltó befejezése a bálnanéző túrának.

Itt van még több kép a bálna-lesről

Kauri fenyők a Fraser szigeten

Szombaton, jul. 23-án is elmentünk egy egésznapos túrára, ezúttal a Fraser szigetre. Ez a világon a legnagyobb tisztán homokból épült természetes sziget a Hervey Bay keleti oldalán. A sziget nagy részét szub-trópusi esőerdő borítja, ami szintén egydülálló a földön, és a Világörökségi listára is felkerült 1992-ben. Az egész sziget egy védett nemzeti park, nincsenek rajta utak, csak keskeny döcögős ösvények a homokban amiken csak terepjáróval lehet haladni.

Egy órás hajóúttal jutottunk át a szigetre, aztán egész nap egy kisebb speciálisan homokra tervezett terepjáróval utaztunk végig a szigeten. Az utak valóban nehezen járhatók, egyfolytában dobált minket a busz.

Az első megálló a Central Station-nál volt, ahol a régi fakitermelő telep épületei álltak, ma ez a fő turista központ információs táblákkal és piknik-hellyel. Innen végigmentünk a Wanggoolba patak menti kiépített ösvényen, megcsodáltuk a hatalmas eukaliptusz és fenyő fákat.

A Wanggoolba patak

Aztán lementünk a 75-mile beach-re, a sziget keleti partján végigfutó széles homokos tengerpartra a Csendes Óceán partján. Ez a partszakasz egy nyilvántartott autóút, közlekedési táblákkal s szabályokkal, itt bonyolódik a sziget fő észak-déli forgalma. Legnagyobb részén 80 km/óra sebességgel lehet (illetve szabad - lehet többel is...) haladni a nedves de sima szilárd homokon apály idején. Sok autó jár rajta, de sok baleset is van. Észak felé haladva több bálnát is láttunk a buszból egész közel a parthoz.

Az Eli patak

A tengerpartot felszálló pályaként is használják. Egy élelmes cég 3 kis repülővel negyedórás sétarepülést ajánl egész elfogadható áron. Nem tudtunk ellenállni az ajánlatnak, ugyan mindig félek az ilyen kis repülőktől, felmentünk egy körre. Túléltük és érdekes volt. Egész más  volt felülről látni a szigetet, láttunk olyasmiket, amit egyébként nem lathattunk volna: néhány belső édesvizű tavacskát (van vagy százötven a szigeten), itt-ott kopár homokos völgyeket az erdőben, bálnákat a tengerben.

A Maheno roncsa

Leszállás után az Eli pataknál sétáltunk, aztán a Maheno hajóroncsnál álltunk meg. Ezt a hajót 1935-ben vetette partra egy ciklon, azóta az egyik fő attrakció a szigeten. A legészakibb megálló a Pinnacles-nél volt, ez egy többféle színű homokrétegekből álló dűne-sor, sajnos a nap pont szembesütött, keveset láttunk belőle.

Az Eurong Beach Resort-ban kaptunk ebédet, aztán a McKenzie tó volt az utolsó állomás. Ez az egyik nagy édesvizi belső tó kristálytiszta átlátszó vízzel és hófehér homokfövennyel a partján, gyönyörű látvány, a sziget másik nagy attrakciója. A vize sajnos ilyenkor elég hideg a mi foglamaink szerint (kb 18 fokos lehet), de azért nem hagyhattuk ki a lehetőséget, megfürödtünk mind a ketten. Miután kijöttünk és ujra visszatért az élet a testünkbe, valóban felfrissülve éreztük magunkat.

A McKenzie tó

Innen aztán már hazafelé mentünk, busszal a Kingfisher resort-hoz, majd hajóval a szárazföldre. Igen tartalmas és hosszú nap volt, rengeteg látnivaló, fárasztó de érdekes. Egyszer már jártunk itt 1995-ben egy hasonló túrán, de érdemes volt ujra végigjárni.

Még egy pár kép a Fraser szigetről