Hervey Bay to Sydney

(Magyar változat a végén)

Remains of a volcano behind the Sunshine Coast

We left Hervey Bay on Sunday, 24 July and we were on the home stretch back towards Sydney. But first we had one more event on Sunday: to pay a visit to our son's "not-in-law-in-laws" (or "out-laws"?...), that is, his partner's parents. They live in Peregian Beach near Noosa. We had a wonderful lunch and a nice chat with Sue and Peter on the verandah of their beautiful big house, looking out to their even more beautiful big garden, then we went on a bit more Southward and spent the night at the Mudjimba caravan park.

Not much else to report on the trip back home. We drove all day along the coast, back to New South Wales, with a lunch stop and a night rest each day. The weather was sunny but it got gradually colder, and Tuesday morning it was 6.5 degrees inside the van when we woke up around 6 o'clock. We spent the nights at caravan parks so we had power and could heat up the van a little bit with our small electric heater. We arrived home around midday on Wednesday 27 July and found everything in order. Now we have the enviable task of unpacking, cleaning, washing, setting everything in order.

The Gateway Bridge above the Brisbane River

So that was the end of this 3-month tour of the North. We drove a lot, more than 16 thousand kms, we had a few troubles with our car (2 flat tyres) and van, but we managed to solve all these. We have seen some beautiful places again and we enjoyed the tropical climate and flora and fauna - despite the inconveniences (heat, humidity, insects). This was our second long trip to the North. There were some places that we wanted to get back to but we tried to pick places that we had left out in 2012. It was interesting to see the changes after 4 years: it seems caravanning has become even more popular, there were far more vans on the road everywhere, it has become difficult to find a spot in the more popular areas, all the caravan parks are full and much more expensive than they were four years ago. It has become even more difficult to find places where we could be alone undisturbed in nature. But this process is likely to continue in the future, so we might have to look for other, more remote destinations for our next trip...

Our full itinerary - A teljes útvonalunk

------

Vasárnap, jul. 24.-én indultunk el hazafelé Hervey Bay-ből, de aznap még volt egy korábban megbeszélt programunk: meglátogattuk Marci fiunk partnerének a szüleit akik a Peregian Beach-en laknak Noosa közelében egy hatalmas gyönyörű házban egy még hatalmasabb s szebb kertben. Jól megebédeltünk és elbeszélgettünk velük a verandán üldögélve, aztán még kicsit tovább mentünk dél felé. Az éjszakét a Mudjimba kempingben töltöttük.

Egy felnyitható híd NSW-ben

A hazaút további részéről nem sok mondanivaló van. Utaztunk egész nap a tengerpart mentén egy déli pihenővel és esténként megaludtunk egy kempingben. Visszaértünk New South Wales államba és az idő ugyan szép napos volt de egyre hűvösebb lett. Kedd reggel 6.5 fok volt a lakókocsiban amikor felébredtünk 6 óra felé. A kempingben volt áramunk így be tudtunk egy kicsit fűteni egy kis hűsugárzóval. Szerdán, jul. 27-én déltájban értünk haza, és itthon mindent rendben találtunk. Most jön az utazás legkellemetlenebb része: mindent ki kell pakolni, takarítani, mosni, rendet rakni, stb.

Így ért véget a három-hónapos észak-ausztráliai túránk. Rengeteget autóztunk, több mint 16-ezer km-t, volt egy pár gondunk az autóval (két defekt) és a lakókocsival, de ezeket sikerült megoldani. Láttunk sok szép helyet és élveztük a trópusi időjárást és növényzetet - a kellemetlenségek ellenére (hőség, pára, szunyogok, homoki legyek). Ez volt a második hosszabb utazásunk az északi országrészeken. Volt egy pár hely ahova vissza akartunk menni de igyekeztünk olyan helyeket választani ahol nem jártunk 2012-ben. Érdekes volt látni a változást négy év után: a lakókocsis utazás sokkal népszerűbb lett, sokkal több lakókocsival találkoztunk az úton, a népszerűbb helyeken nehéz volt helyet kapni, minden kemping szinültig volt és jóval drágább mint négy éve. Még nehezebb lett olyan helyeket találni ahol viszonylag magunkban lehettünk a természetben. És ez valószínűleg csak egyre rosszabb lesz a jövőben. A következő utunkra kevésbé népszerű helyszíneket kell keresni majd...

Woolgoolga Beach, NSW

Hervey Bay: Whales and Fraser Island

(Magyar változat a végén)

We arrived in Hervey Bay on Thursday, 21 July, and spent the next 3 nights there. The main reason to come here, beside the fact that we have never been here before, was to go whale watching. Hervey Bay is the whale watching capital of Australia and the main tourist activity here, providing work for a large part of the local population. Every year between July and November, thousands of humpback whales, on their annual migration from the Antarctic waters up to the tropics, are stopping for a rest in the calm waters of Hervey Bay. A large industry is built up to offer whale watching tours to the tourists.

On Thursday afternoon we managed to organise our tour, and Friday (22. July) morning we were taken out to Platypus Bay on a large comfortable catamaran with the promise of seeing many whales (all the companies offer money-back guarantee in case there are no whales spotted). It was a clear sunny day, beautiful weather, calm water, hardly any ripples on the surface - but nothing happened for a very long time. We saw a few sea turtles but nothing else. Later we spotted a few whales from afar but by the time we got closer, they disappeared.

Then, after about 2 hours searching we got lucky. We found a pair of young whales that became curious of our boat and came closer to check it out. They stayed around the boat for about an hour, playing, diving, turning, making various manoeuvres, and letting us take many - far too many - pictures and videos. It was an amazing experience to watch these enormous creatures from so close in the water.






When these two left, our captain got the news from another boat about a whale and we went closer to investigate. Unfortunately we could not get very close, but still it was interesting to watch it from a distance: a whale breaching, that is jumping out of the water almost completely several times. It has done it at least a dozen times, one after the other, until he got tired and dived under. It  was an amazing show and a fitting finish for our tour.

See more whale photos here ...

Fraser Island rainforest

On Saturday (23. July) we went on another full-day tour to Fraser Island. Fraser Island is the world's largest sand island, separating Hervey Bay from the Pacific Ocean. Most of the island is covered by dense sub-tropical rainforest, a unique environment on the World Heritage list since 1992. There are no roads built on the island, the rugged sandy tracks are only accessible by 4WD vehicles. 

Wanggoolba Creek

After a 1-hour ferry ride from the mainland to Kingfisher Resort on the West coast of Fraser Island, we travelled most of the day in a small custom-designed 4WD bus and visited some of the interesting sites on the island. The tracks were indeed very rugged we were bumping up and down in the bus all the time. 

Our first stop was at Central Station, the former logging station for the bustling timber industry, now the main tourist stop with information displays and picnic area. From here we strolled through the board-walk along Wanggoolba Creek, among huge Ghost Gums, pine trees and a few remaining turpentine trees. 

75-mile beach from the air

Then we drove down to the 75-mile Beach stretching along the whole length of the East side of the island. This beach is in fact a gazetted highway with traffic signs and the main vehicular thoroughfare from South to North. At most part you can travel at 80 km/h on the wet but smooth and solid sand at low tide as many cars do, but there are also quite a lot of accidents. As we passed along the beach we saw several whales on their way up North quite close to the shore.

Not only the beach is used as a highway, it is also used as a runway. A company with 3 small planes offers 15-minute flights for a reasonable price. We took up the offer and went for a ride (although I am always a bit wary of these small planes...) We survived and it was an interesting experience. We saw the island and the beach from a different perspective and some parts that we could not have seen otherwise: a number of freshwater lakes (there are about 150 lakes on the island), some large barren sandy valleys in the thick rainforest, a few whales swimming in the ocean.

Maheno shipwreck

Back on land, we stopped at Eli creek, then at the Maheno shipwreck. This ship was washed ashore during an out-of-season cyclone in 1935 and since then it became one of the main attractions on the island. Our Northernmost stop was at the Pinnacles, a stretch of multi-coloured sand dunes.

After lunch at the Eurong Beach Resort, we drove to Lake McKenzie, one of the large freshwater lakes with crystal clear water and white sandy beach. The water was very cold for our liking but we could not miss this opportunity to jump in for a "revitalising swim". After getting out and getting back any feeling in our bodies, we felt revitalised indeed. 

Lake McKenzie

From here we drove back to Kingfisher resort and then to the mainland with the ferry. It was a very full day, lots to see and do, tiresome but interesting. We had been on a similar tour in 1995 starting from the Southern end, but it was worth seeing it again after 21 years.

More photos on Fraser Island ...
-----------------

Csütörtökön, jul. 21-én érkeztünk Hervey Bay-be három éjszakára. Azon kívül hogy még nem jártunk itt, elsősorban a bálnák miatt jöttünk ide. Egész Ausztráliában Hervey Bay a legjobb hely a bálna-lesre, az egész turista-ipar arra épült itt, a lakosság nagy részének ez ad munkát. Július és november között minden évben bálnák ezrei vándorolnak föl az Antarktisz-mellől melegebb trópusi vizekbe, és menet közben itt állnak meg pihenni az öböl nyugodt vizében. A látogatók egy sor bálna-néző hajótúrából válogathatnak. A legtöbb cég visszatérítést is garantál arra az esetre ha nem tudnak bálnát mutatni.

Csütörtök délután sikerült helyet foglalni az egyik túrára és péntek reggel egy nagy kényelmes katamarán fedélzetén kihajóztunk a Platypus öbölbe. Szép napos tiszta idő volt, csendes síma tenger - de sokáig nem történt semmi. Láttunk egy pár tengeri teknőst de semmi mást. Később felbukkant néhány bálna is messziről, de mire közelebb mentünk, eltűntek.

Aztán, vagy két órai keresgélés után ránk mosolygott a szerencse. Találtunk két fiatal bálnát, akik kíváncsiak lettek a hajónkra, közelebb jöttek és ott maradtak a hajó körül vagy egy órát, nézelődtek, ki-ki dugták a fejüket, forgolódtak játszottak, megmutatták magukat minden oldalról, volt alkalmunk sok - túl sok - fotót csinálni. Nagy élmény volt ilyen közelről figyelni ezeket a hatalmas lényeket.

Miután ez a kettő elmaradt, hírt kaptunk egy másik hajótól egy másik bálnáról. Sajnos nem tudtunk nagyon közel kerülni, de így is érdekes volt figyelni amit csinált: többször egymás után kiugrott a vízből majdnem a teljes testével, aztán hatalmas loccsanással esett vissza a vízbe (ezt hívják angolul breaching-nek). Vagy egy tucatszor megismételte ezt a mutatványt, aztán belefáradhatott és lemerült. Csodás bemutató volt, méltó befejezése a bálnanéző túrának.

Itt van még több kép a bálna-lesről

Kauri fenyők a Fraser szigeten

Szombaton, jul. 23-án is elmentünk egy egésznapos túrára, ezúttal a Fraser szigetre. Ez a világon a legnagyobb tisztán homokból épült természetes sziget a Hervey Bay keleti oldalán. A sziget nagy részét szub-trópusi esőerdő borítja, ami szintén egydülálló a földön, és a Világörökségi listára is felkerült 1992-ben. Az egész sziget egy védett nemzeti park, nincsenek rajta utak, csak keskeny döcögős ösvények a homokban amiken csak terepjáróval lehet haladni.

Egy órás hajóúttal jutottunk át a szigetre, aztán egész nap egy kisebb speciálisan homokra tervezett terepjáróval utaztunk végig a szigeten. Az utak valóban nehezen járhatók, egyfolytában dobált minket a busz.

Az első megálló a Central Station-nál volt, ahol a régi fakitermelő telep épületei álltak, ma ez a fő turista központ információs táblákkal és piknik-hellyel. Innen végigmentünk a Wanggoolba patak menti kiépített ösvényen, megcsodáltuk a hatalmas eukaliptusz és fenyő fákat.

A Wanggoolba patak

Aztán lementünk a 75-mile beach-re, a sziget keleti partján végigfutó széles homokos tengerpartra a Csendes Óceán partján. Ez a partszakasz egy nyilvántartott autóút, közlekedési táblákkal s szabályokkal, itt bonyolódik a sziget fő észak-déli forgalma. Legnagyobb részén 80 km/óra sebességgel lehet (illetve szabad - lehet többel is...) haladni a nedves de sima szilárd homokon apály idején. Sok autó jár rajta, de sok baleset is van. Észak felé haladva több bálnát is láttunk a buszból egész közel a parthoz.

Az Eli patak

A tengerpartot felszálló pályaként is használják. Egy élelmes cég 3 kis repülővel negyedórás sétarepülést ajánl egész elfogadható áron. Nem tudtunk ellenállni az ajánlatnak, ugyan mindig félek az ilyen kis repülőktől, felmentünk egy körre. Túléltük és érdekes volt. Egész más  volt felülről látni a szigetet, láttunk olyasmiket, amit egyébként nem lathattunk volna: néhány belső édesvizű tavacskát (van vagy százötven a szigeten), itt-ott kopár homokos völgyeket az erdőben, bálnákat a tengerben.

A Maheno roncsa

Leszállás után az Eli pataknál sétáltunk, aztán a Maheno hajóroncsnál álltunk meg. Ezt a hajót 1935-ben vetette partra egy ciklon, azóta az egyik fő attrakció a szigeten. A legészakibb megálló a Pinnacles-nél volt, ez egy többféle színű homokrétegekből álló dűne-sor, sajnos a nap pont szembesütött, keveset láttunk belőle.

Az Eurong Beach Resort-ban kaptunk ebédet, aztán a McKenzie tó volt az utolsó állomás. Ez az egyik nagy édesvizi belső tó kristálytiszta átlátszó vízzel és hófehér homokfövennyel a partján, gyönyörű látvány, a sziget másik nagy attrakciója. A vize sajnos ilyenkor elég hideg a mi foglamaink szerint (kb 18 fokos lehet), de azért nem hagyhattuk ki a lehetőséget, megfürödtünk mind a ketten. Miután kijöttünk és ujra visszatért az élet a testünkbe, valóban felfrissülve éreztük magunkat.

A McKenzie tó

Innen aztán már hazafelé mentünk, busszal a Kingfisher resort-hoz, majd hajóval a szárazföldre. Igen tartalmas és hosszú nap volt, rengeteg látnivaló, fárasztó de érdekes. Egyszer már jártunk itt 1995-ben egy hasonló túrán, de érdemes volt ujra végigjárni.

Még egy pár kép a Fraser szigetről

Alva Beach to Hervey Bay

(Magyar változat a végén)

Monday, 18 July we spent the night at Alva Beach in a pretty nice caravan park. We did a short walk to the lookout point overlooking the beach then a quick plunge in the cold but refreshing water of the large swimming pool of the park.

The wetland at Saint Lawrence

Curious wallabies on the track to the viewing platform

The next day (Tuesday, 19 July) we travelled all day, and in the evening we set up camp in a free camp site at Saint Lawrence. There is a large protected wetland beside the camp site, a resting place for flocks of water birds, mostly Magpie Geese. We could hear them chatting all night, in between the many noisy freight trains passing through very close to the camp site. Wednesday morning we walked out to the viewing platform to have a look at the birds. Thousands of Magpie geese, and many other types, egrets, jabiru, black swan, etc. It was an interesting sight.  

A jabiru among the Magpie geese

General Store, St.Lawrence

We also drove through the little town itself before heading South again. A very small township with not much life in it, seemingly struggling to survive. The only job opportunity here is the railway, but that does not seem very rewarding. 

The main entrance to the Capricornia Caves

Wednesday (20 July) again we travelled most of the day, but we made a stop at The Caves, a little town just above Rockhampton and visited the privately owned Capricornia Caves with a guided tour. This is a series of limestone caves with some interesting stalactite and stalagmite formations - nice but not as rich as in the Jenolan Caves. One of the larger caves which has good acoustics is used for weddings and opera performances. 

The wedding cave

The "Palm garden" in the cave

We spent the night at the Boyne River rest area near Benarabi, another free camp site. The whole place was full of caravans, we were lucky to catch the last available place just beside the main road. It was a bit noisy but we had a good sleep after all.

Thursday morning we continued to the South and by lunchtime we came to Hervey Bay, where we had booked a place for the next 3 nights.

-----

Alva Beach kemping

A hétfő (jul. 18) éjszakát az Alva Beach kempingben töltöttük. Este még kinéztünk a tengerparti kilátó pontra, majd fürödtünk egy gyorsat a kemping nagyon szép nagy medencéjében. Jó hideg volt a víz, de jól esett.

Vizimadarak tömege a St.Lawrence melletti mocsárban

Magpie ludak és egy kócsag

Másnap (kedd, jul. 19) egész nap utaztunk. Estefelé egy szabad táborhelyen telepedtünk le Saint Lawrence település közelében. A táborhely mellett egy nagy védett mocsaras terület van ahol rengeteg vizimadár, főleg Magpie lúd, tanyázik. Egész éjjel hallottuk a gágogásukat. Más zajok is voltak, egy csomó tehervonat elment a tábor melletti vasútvonalon.

Szerda reggel kimentünk a közeli madár-leshelyre megnézni a madarakat. Rengeteg Magpie ludat láttunk, de egy sor más fajtát is, kócsagokat (egret), egy gólya-fajtát (jabiru), fekete hattyúkat. Egy csomó kisebb kenguru-fajta (wallaby) is ugrándozott a mocsár körüli magas fűben.

Körüljártuk a kis települést is mielőtt tovább indultunk dél felé. Kis elhagyatott falucska, nem sok élet van benne, láthatólag küzd az életben-maradásért. Az egyetlen munkalehetőség itt a vasút, de az sem lehet túl kifizetődő.

Anglikán templom, St.Lawrence

Fagyökerek lenyúlnak a barlangba

Szerdán (jul. 20.) megint egész nap utaztunk, de déltájban megálltunk a The Caves nevű kis falunál Rockhampton fölött, megnéztük a Capricornia Barlangot. Ez egy magánkézben levő cseppkőbarlang, érdekes de messze nem olyan gazdag mint a Jenolan Caves a Kék Hegyekben Sydney mellett. Az egyik nagyobb termének igen jó az akusztikája, itt esküvőket szoktak tartani meg néha opera-előadásokat is.

Capricornia barlang

Az éjszakát a Boyne River pihenőben töltöttük,egy másik szabad táborhelyen. Mikor odaértünk, már teljesen tele volt lakókocsikkal, épp hogy elcsíptük az utolsó szabad helyet közvetlenül a főút mellett. Kicsit zajos volt, de azért egész jól aludtunk.

Csütörtökön folytattuk az utat és dél tájban megérkeztünk Hervey Bay-be. Itt foglaltunk szállást a következő 3 éjszakára.

Cairns to Ayr

(Magyar változat a végén)

We left Cairns on Thursday 14 July, and spent the next two days at the Babinda Boulders, only 60 kms South of Cairns. Babinda is a typical small rural town, in the wettest area of the tropics, with an average rainfall of 4616 mm. So it was not a surprise that it was raining most of the time during those two days. Fortunately the rain was not too heavy and by Friday afternoon it stopped and the weather started to improve. 

Babinda Creek, the "Bouldres"

The Boulders is a popular cool swimming and picnic area just 6 kms out of town, along Babinda Creek coming off the foothills of Bartle Frere, Queensland's highest mountain (1622 m). There is also a free camp site well equipped and maintained by the local council. It is a small site, only ten places, but we arrived early in the morning, we got a good site. 

On Thursday it was raining all day, so we spent most of the time in the van, but in the afternoon we did a walk along the creek to two lookout points to see the "Boulders", a series of huge rounded granite rocks thrown over the cascading, sparkling clear water. The creek is surrounded by a dense, lush tropical jungle with a myriad of trees, ferns, vines, fungi, moss and lichen. It was an enjoyable walk despite the rain. Later, we invited over a Tasmanian couple huddled below their small awning for a drink in our van, and we had a good few hours chatting with them, we even found some common acquaintances in Hobart - small world.

Tropical rainforest

Josephine Falls

Friday morning we drove down to the nearby Josephine Falls, only 17 kms further South, also on the foothills of Mt. Bartle Frere. It is part of the same Wooroonooran National Park, with several picnic spots and walking tracks, including one going up to the mountain peak. We only went up to the lookout points along the creek to see the falls. It was still a drizzle but not cold, around 20-22 degrees, a group of young people were splashing and playing in the water. 

The only hotel built by the state of Queensland

The rain has stopped by the time we got back to Babinda and walked around the town centre. A nice little town, seemingly struggling to stay alive; many shops were closed and "for sale" along the main street. In the afternoon we again walked up to the lookouts along Babinda Creek and I also tried the water - it was "refreshing", as they say, meaning it felt pretty cold to me.

Mt. Bartle Frere, the peak still in clouds

Saturday (16 July) morning when we left, it was sunny weather with some clouds and we could see glimpses of the high mountains around. The road is surrounded by sugar cane fields and banana plantations, the typical products of this region.

Banana plantation

Kurrimine Beach

Again, we did not go very far, only about another 60 kms further South we came down to the coast at a small place called Kurrimine Beach. We spent two nights here, in a tightly filled small caravan park, full of people from the Southern States. There is not much to do here other than walking along the beautiful abandoned beach lined with coconut palms. The coral reef here, called King Reef, is very close to the shore, one can walk out to it at low tide, but we were not there at the right time. Still walking along the beach was very pleasant.


Today (Monday, 18 July) we woke up to heavy rain. Fortunately it has almost stopped by around 8 am so we could pack up and leave without getting too wet. Then we drove down to Townsville in intermittent rain, sometimes heavy, other times just a drizzle. We planned to stay in Townsville, but we could not get a site, it seems the whole town is full of grey nomads from the Southern States. So we did some shopping and went on Southbound. We ended up at a caravan park at Alva Beach near Ayr.

------------

Babinda főútcája

Csütörtökön, július 14-én indultunk tovább Cairns-ből, és a következő két napot egy Babinda Boulders nevű helyen töltöttük mintegy 60-rel délebbre. Babinda egy tipikus kis falusi település a legcsapadékosabb trópusi vidéken, évi átlagban 4616 mm eső esik. Így nem volt meglepetés hogy most is esett majdnem végig mindkét nap. Szerencsére csak gyenge eső volt, és péntek délutánra megállt és kicsit javult az idő.

A Babinda patak a "boulder"-ek között

A városka mögött emelkedik Queensland legmagasabb, 1622 m-es hegycsúcsa, Bartle Frere. Ennek oldalából zubog le a Babinda patak, tele hatalmas simára koptatott gránit-sziklákkal, ezeket hívják "Boulder"-nek. A várostól 6 km-re van egy kis fürdő- és pihenő-hely, mellette egy szabad táborhellyel, amit a városi tanács üzemeltet. Csak tíz hely van, de szerencsére korán ott voltunk, találtunk egy jó helyet.

Csütörtökön egász nap esett, többnyire csak a lakókocsiban üldögéltünk, de délután elsétáltunk a patak mellett a kilátó-pontokhoz. Az óriási sziklák között zuhogó víz szép látvány volt. Körülötte sűrű trópusi dzsungel, mohás fa-óriások, páfrányok, liánok szövevénye, minden nedves és párás, nehéz volt fényképezni. Nagyon élveztük az eső ellenére. Később meghívtuk a mellettünk táborozó tasmániai házaspárt a lakókocsinkba egy italra, és jól elbeszélgettünk velük, még közös Hobart-i ismerőst is találtunk - kicsi a világ...

Josephine vízesés

Péntek reggel elautóztunk a közeli Josephine vízeséshez, alig 17 km-re dél felé, szintén a Barle Frere hegy oldalában. Ez is a Wooroonooran Nemzeti Park része, itt is vannak piknik helyek és gyalogutak, az egyik felmegy a csúcshoz. Mi csak a ptaka mentén a kilátó pontokig mentünk a vízesést megnézni. Még mindig szemerkélt az eső de nem volt hideg, 20-22 fok körül, egy csomó fiatal pancsolt és játszadozott a patak kiszélesedő szikla-medencéiben.

Mire visszaértünk Babinda-ba elállt az eső, végigsétáltunk a központon. Helyes kis városka, de láthatóan küzd az életben-maradásért. Sok üzlet zárva volt a főutcán, "eladő" táblával a kirakatban. Délután még egyszer végigmentünk a Babinda patak mentén és én meg is fürödtem - a víz "frissítő" volt ahogy mondják, ami azt jelenti hogy jó hideg.

Babinda patak, a gyakori áradás maradványai

Szombaton (jul. 16) napos, kicsit felhős időben indultunk tovább, most először láttunk egy kicsit a környező magas hegyekből. 

Cukornád últetvények az út mellett

Kurrimine Beach

Megint nem mentünk messzire, alig 60 km-el délebbre lefordultunk a tengerpart felé és a következő két napot egy Kurrimine Beach nevű helyen töltöttük egy nagyon szűkös kis kempingben, tele hozzánk hasonló idősebb házaspárokkal a déli államokból. Az egyetlen tennivaló itt a sétálás az elhagyatott szép tengerparti homokon, ezt megtettük többször is a két nap alatt. A korall-zátony itt egészen közel van a parthoz, ha elég alacsony a víz apálykor ki lehet sétálni oda, de most nem volt elég alacsony. A kókusz-pálmákkal szegélyezett tengerparton sétálni így is nagyon kellemes volt.

A kemping Alva Beach-en

Ma reggel (hétfő, jul. 18.) zuhogó esőre ébredtünk. Szerencsére nyolc óra tájban majdnem teljesen elállt, úgyhogy viszonylag szárazon tudtunk felpakolni és elindulni. Aztán váltakozó esőben jöttünk Townsville-ig, hol zuhogott, hol csak szemerkélt. Itt akartuk tölteni az éjszakát, de nem kaptunk helyet, úgy látszik az egész város tele van "grey nomad"-okkal (nyugdíjas nomádok) a déli államokból. Úgyhogy csak bevásároltunk és jöttünk tovább dél felé. Végül egy Alva Beach nevű helyen töltöttük az éjszakát Ayr közelében.