South Australia Tour - 2: In Adelaide

(Magyar változat a végén)

We arrived in Adelaide on Wednesday morning, 25 Oct. We had pre-booked accommodation for 5 nights in the caravan park nearest to the city. It was easy to find thanks to our GPS navigation system.

Street-art in the pedestrian mall

The old post office

The city of Adelaide is a stand-alone centre with rectangular street network separated by a wide green park belt from the surrounding suburbs built later. Our accommodation was only 2 kms from the city, but it would have been difficult go in there on foot. We drove in the first afternoon, which turned out to be a bad idea: the North-East part of the city was a huge work site. They are working on the extension of the tram network, road narrowings and deviations everywhere. When we finally got in, we found out that parking is far more expensive than we would have thought. Finally we parked at the edge of the city, although even there it was not cheap. But we found out in the tourist info centre that there are several free bus services around the city, plus, with our seniors card we can travel for free on any public transport outside the peak hours. So we left the car in the caravan park on the following days.

St. Peters Cathedral

One of the arcades in the centre

In the afternoon we walked around in the centre. We have been here with our children in 1996, but the city has changed a lot since. It is a nice town of about 1 million residents. Some tall offices in the centre, many old sandstone public buildings, wide boulewards, heavy traffic, cars and pedestrians. Outside the centre, the suburbs are a patchwork of very wide rectangular streets overshadowed by double tree-alleys, mostly single-storey houses with big backyards.

Most of the old public buildings - parliament, railway station, convention centre, war memorial, art gallery - are along the North Terrace, which is now a big mess due to the tram extension project. The classic building of the railway station is now used as a casino, while the trains are running below ground.

Ayers House - the family dining room

Ayers House

Ayers House is one of the last remaining grand Victorian-era residences that once lined the North Terrace. At first a small cottage built in the early 1850s the house was extended in stages to encompass more than 40 rooms by Henry Ayers, one of the colony's wealthiest and influential businessmen and politicians. Today it is open to the public as a museum. Some of the rooms are refitted with contemporary (although largely not original) furniture, but the hand-painted wall and ceiling decorations are original.

Botanic Gardens - Bicentennial Conservatory, the largest single-span glass house in Australia

The cactus garden

We spent a morning in the Botanic Gardens, a favourite pass-time in every city. It was superb. We saw the largest waterlily in the world from the Amazon region, a tropical rainforest, the Palm House built in 1877 with hanging glass walls... The fascinating collection of cacti and succulents from South America and Africa was amazing. The Museum of Economic Botany, housing a wast collection of plant specimens and showing the wide variety of their uses, was also very interesting. 

The Amazon waterlily

Friday afternoon we spent some time in a bar sipping champagne and listening to live guitar music. The music was fairly average, but it was an interesting insight into the "happy hour" atmosphere before the weekend.

Glenelg, Centenary Memorial

One day we visited some of the beaches beside the town. Glenelg is the most well-known and busiest with direct tram services from the city. Wide sandy beach, parking and walkways lined by the typical Norfolk pines, big hotels and residences. This is where the pioneer settlers landed in 1836. The memorial commemorating the 100th anniversary of the foundation of the province of South Australia stands behind the long jetty.

Brighton beach

A bit further South, Brighton beach was quieter and more to our liking.

Port Adelaide

We drove up North to Port Adelaide. It lies at the mouth of a short inner waterway, which is also the home of the Port River Dolphins. Most of the settlers came to shore in this port, established in 1840. Today freight traffic is dominant but cruise ships also visit sometimes. The small centre beside the port preserved its original 19. century buildings and atmosphere.

Hahndorf main street

Another day we went up to the Adelaide Hills, another early wine region. Hahndorf is a small village established by German Lutherans, still keeps its original German character, plenty of sausages, wurst, fried hocks, accordion music, bier gardens. Kati tried an original "strudel" but she was quite disappointed. Unfortunately the village became too popular with tourists, too commercialised, too many souvenir shops too many people and cars.

Hahndorf - the sign is inviting but the shop is closed...

The last morning, Sunday 29. Oct, we spent in the Art Gallery and enjoyed it very much. The building itself is very impressive, and the collections - European, Australian and Aboriginal - are enjoyable.

Art Gallery

Aboriginal collection in the Art Gallery

The weather was fairly variable during our stay, one day 18 degrees, the next 32 and windy, then again 19 only. We can't complain though, it was quite good for sight seeing.

Monday morning we continued our journey Southbound.
----------------------

Szerdán (okt. 25) délelőtt érkeztünk Adelaide-be. Már előre lefoglaltuk a helyet 5 éjszakára a városközponthoz legközelebbi kempingben. Ilyenkor jól jön a GPS, könnyen odataláltunk. 

A Szabadkőművesek központja (Masonic Hall) a lezárt North Terrace-on

A városháza

Adelaide központja derékszögű úthálózattal tervezett város, amit körös-körül széles zöld park-övezet választ el a környező később épült lakónegyedektől. A szállásunk alig 2 km-re volt a központtól, közel, de mégis kicsit messze lett volna gyalog bemenni. Az első nap autóval mentünk be, amit hamar megbántunk: kiderült, hogy a város felénk eső fele egy hatalmas munkaterület, most bővitik a villamos-hálózatot, mindenhol hatalmas rendetlenség, útszűkület és forgalom-elterelés fogadott. Mikor végre bejutottunk, kiderült, hogy a parkolás sokkal drágább mint gondoltuk. Végül a város szélén álltunk le, bár ott is elég sokba került. Viszont a turista-központban megtudtuk, hogy van több ingyenes buszjárat a központ körül, sőt, a nyugdíjas igazolványunkkal (seniors card) ingyen utazahatunk minden járművön a csúcs-időt kivéve. Többé nem mentünk autóval a központba.

Délután körülsétáltunk a belvárosban, a gyalogos főutcában. Itt is jártunk már a gyerekekkel 1996-ban, de azóta elég sokat változott a város. Tipikus nagyváros, kb. 1 millió lakos, a központban vannak magas épületek, széles bulvárok, tipikus 19. szd-i homokkő középületek, nagy forgalom, gyalogosok, autók. A város többi része lapos, sűrűn fásított széles utcákkal, kertes családi házakkal. 

Egy régi édességbolt kirakata

A legtöbb középület - parlament, vasutállomás, kongresszusi központ, háborús emlékmű, művészeti galéria -  a központ északi oldalán a North Terrace mentén van, ami most eléggé fel van dúlva a villamos-építés miatt. A régi vasutállomás klasszikus épülete most kaszinóként múködik, a vonatforgalom a föld alatti szintre szorult.

Adelaide Oval (krikett-pálya)

Ayers House - dísz-ebédlő

Ayers House, a város legszebb még épen maradt 19. szd-i Victoria-stílusú palotája is a North Terrace mentén található. Az 1850-es években épült kisebb házat Henry Ayers, az akkori leggazagabb üzletember és politikus bővítette a mai alakjára. Ma múzeumként látogatható. Több helyisége korabeli, bár többnyire nem eredeti bútorzattal van berendezve, de a kézzel festett mennyezeti dekoráció eredeti.

Trópusi őserdő a botanikus kertben

Pálmház és kaktusz-kert

Egy délelőtt a botanikus kertben sétáltunk, azt nagyon szeretjük, most sem csalódtunk benne. Láttunk hatalmas dél-amerikai vízi-liliomot, trópusi őserdő-részletet, az 1877-ben épült acél-üveg pálmaházat. A legérdekesebb a kaktusz-gyűjtemény volt a világ minden tájáról. A Museum of Economic Botany is érdekes volt: egy tematikus gyűjtemény a változatos növény-fajtákról és gazdasági felhasználásukról. 

Museum of Economic Botany

Így készül a profi cocktail

Péntek délután egy bárban élő gitár-zenét hallgattunk és pezsgőztünk. A zene nem volt valami frenetikus, de érdekes volt bepillantani a hétvége előtti "happy hour" hangulatba.

Glenelg

Egy nap végigjártunk a város melletti tengerpartokon. Glenelg a turisztikailag legfelkapottabb, ide villamos járat is kijön. Széles, homokos tengerpart, Norfolk-fenyőkkel szegélyezett sétány, nagy szállodák. Itt szálltak partra az első telepesek 1836-ban. A tengerbe nyúló hosszú móló bejáratánál áll a Dél-Ausztrália alapítása 100. évfordulójára állított emlékmű.






Kicsit délebbre Brighton beach csendesebb, de ugyanolyan szép.

Brighton beach

Felautóztunk a kikötőhöz is. Port Adelaide egy kis folyó torkolatában fekszik, amiben egy delfin-fajta is él. Főleg teherforgalma jelentős, de személyhajók is megfordulnak benne. Az öböl menti kis központ megőrizte eredeti 19. szd-i épületeit és hangulatát. 

Hahndorf főutcája

Hahndorf - itt söröztem 21 éve, ma már csak a korsót foghatom

Másnap a közeli Hanhdorf-ban sétáltunk, a város mögötti hegyekben (Adelaide Hills). Ez egy luteránus németek által alapított kis falu, most is megőrizte még a németes jellegét, van sramli-zene, sokféle kolbász meg sült csölök, sör, Kati vett is egy "valódi rétest" (strudel), de azt mondja, nem az igazi... Csak sajnos nagyon felkapott turista-központ lett belőle, túl sok emléktárgy és ajándék-bolt, túl sok autó és ember.




Utolsó nap (okt. 29), a művészeti galériát jártuk végig. Maga az épület is impresszív, van Európai, Ausztrál és Aboriginal gyűjtemény.

A galéria egyik pavilonja

Aboriginal művek

Az idő elég változékony volt, egyik nap 18 fok, másnap 32 de nagyon szeles, aztán megint 19. Azért nem panaszkodhatunk, kiránduláshoz, városnézéshez egész jó volt.

Hétfőn  tovább indultunk dél felé.

South Australia Tour - 1: From Sydney to Adelaide

(Magyar változat a végén)

More than 6 months have passed since our last caravan trip. Although we spent more than half of that time in Europe, travelling, sight-seeing, visiting family and friends, in the meantime we were already planning our next aussi adventure. Our target this time is South Australia, the famous wine regions, the capital Adelaide, and to top it off, Kangaroo Island. Due to some later commitments again we only have limited time, less than a month, but that should be enough for this trip.

Oura Beach

After 3 days of intense preparations we left Sydney on Thursday, 19 October. In the morning we had an easy ride Southward on the Hume Hwy in sunny weather. After lunch it started to rain, first quietly, then heavily - which was good news for the agriculture, not as good for us. We spent the first night at a free campsite at Oura Beach along the Murrumbidgee river. We have been here several times before, a nice place even in the rain. But we were lucky again, the rain has ceased while we set up the caravan, and we still had time for a walk around the beach to visit our favourite giant tree with its huge root system visible in the banks of the river. Then it rained again till midnight but that did not bother us too much in the van.

The big tree

The Riverina

Next morning (Friday, 20 Oct) we woke up to clear skies and continued Westward in sunny weather on the Sturt Hwy. This is the Riverina region, flat like a tabletop, important agricultural centre, large grain fields and paddocks with cattle and sheep. We went through this same road 4 years ago on the way to Mungo NP and the Flinders Ranges. We spent Friday evening at a new campsite beside Lake Benanee. Another nice spot, clear sunshine but strong cold wind from the South. The lake itself is no big deal, but we found flowering pepper trees along the shore and picked some red peppers from one. The night was pretty cold, only 9 degrees in the van in the morning. 

Lake Benanee

Mildura town centre

On Satruday, 21 Oct, we only travelled the short distance to Mildura, a nice town straddling the Murray River, which is the border between Victoria and NSW. We had been here also earlier, but stopped for a rest in a caravan park. Did a walking tour of the city to appreciate the heritage and history of the town, did some shopping, then profited from the opportunity of having WiFi in the caravan park to have a chat on Skype with our daughter Eszter and the grand-kids.

Then we had to process all our fruits and vegetables, so that we can get into South Australia the next day. There are severe quarantine restrictions between the two states to protect growers from the fruit flies.

Resting beside the water near Renmark

Sunday, 22 Oct. We passed through the quarantine inspection without problems and arrived to South Australia. Soon we reached Renmark, and spent the rest of the day and the night at a splendid free camp site beside one of the backwater channels of the Murray. Here the river meanders through the flat terrain, with many dead channels around. We have been here 4 years ago, but were happy to come back. We arrived early, found a good spot near the water. It was a nice sunny afternoon, most of the time we sat outside reading and relaxing at the water's edge.
The map on the left shows the Murray and the dead channels near Renmark. Our campsite is indicated by the dark blue dot.

Wine tasting at the Jacob's Creek winery

A vineyard near Tanunda

The next two days we spent in the Barossa Valley, perhaps the most famous wine region of the country. We settled in the caravan park at Tanunda, the civic centre of the region. It was established by Prussian Lutheran immigrants in 1842, they started the wine industry soon after. The small rolling hills around are full of vineyards and plenty of cellars. The first afternoon we walked along the main street in Tanunda, did a tour near the township and paid a visit at the Jacob's Creek winery cellar - which, in fact, is not a cellar, but an elegant building with restaurant surrounded by flower gardens, terrace and parking... We tasted a few nice wines and of course we could not leave without taking a couple of bottles with us.

The Seppelt family Mausoleum

On Tuesday, 24 Oct, we made a bit longer tour around the region. We drove up to a small hill with a lookout to the surrounding vineyards. We planned to visit a few more cellars after lunch but it started raining, so we stayed in the van and waited for the rain to stop. It did not stop completely, but later we drove out to the mausoleum of the Seppelt family, a place we visited 21 years ago in January 1996 with our children. A double palm-alley is leading up to the building on top of a small hill with nice view of the surrounding vineyards - unfortunately it was not as enjoyable in the drizzle and cold wind as the first time.

Wednesday morning we packed up and continued to Adelaide.

----------------------

Megint eltelt több mint 6 hónap a legutóbbi lakókocsis túránk óta. Ugyan ennek nagyobb részét, 3 és fél hónapot Euróbáan töltöttük, utazgatással és család-látogatással, de már eközben tervezgettük a következő "aussi"-kalandot. Uticélunk ezúttal Dél-Ausztrália, a híres borvidékek, a főváros, Adelaide, és egy kuriózum: a Kenguru Sziget. További már lekötött programok miatt megint behatárolt az időnk, kevesebb mint egy hónap, de erre az útra elég lesz.

A Murrumbidgee folyó Oura-nál

Péter a nagy fa tövében

Három napi készülődés után okt. 19.-én csütörtök reggel indultunk el. Délelőtt szép időben haladtunk dél felé a Hume autópályán. Délután sajnos elkezdett esni, sőt zuhogni, amire már nagy szükség volt, bár nem nekünk. Első este az Oura beach nevű szabad táborhelyen álltunk meg a Murrumbidgee folyó partján. Itt már többször jártunk, igen kellemes hely - még esőben is. De szerencsénk volt, épp egy kis szünet volt amíg felállítottuk a lakókocsit, mág egy rövid sétára is volt időnk utána, meglátogattuk kedvenc fa-óriásunkat az alámosott folyóparton. Aztán esett kb éjfélig, de az már nem zavart minket annyira.

A Riverina

Másnap (okt. 20) reggelre kitisztult, és szép napos időben haladtunk tovább nyugat felé a folyó közelében. Ez az ún. Riverina vidék, sík mint egy asztallap, fontos mezőgazdasági központ, óriási gabona-táblák és legelők között vezet az út (Sturt Hwy). Ez még mind ismert útvonal, jártunk már erre 4 éve mikor a Mungo NP-ba és a Flinders Ranges-hez mentünk. Péntek este legalább egy új táborhelyen álltunk meg, egy kis tó partján (Lake Benanee), ez is kellemes hely volt. Szép napsütés, csak erős, hideg szél. A tó mellett virágzó bors-fákat láttunk, szedtünk is egy kevés borsot az egyikről. Hajnalra jól lehűlt a levegő, csak 9 fok volt a lakókocsiban. Jól felöltöztünk, aztán reggeli után hamar tovább indultunk.

Virágzó bors-fa a Benanee tó partján

Mildura methodista templom

Szombaton (okt. 21) nem sokat jöttünk tovább, csak egy Mildura nevű kisvárosig a Murray folyó partján ami egyben az államhatár is Victoria és NSW között. Itt is jártunk már, de azért megálltunk egy kicsit pihenni, ezúttal egy kempingben. Kicsit vásároltunk, nézelődtünk a városban, aztán kihasználtuk az internet-lehetőségeket, beszéltünk Eszterrel, láttuk az unokákat is.

Aztán nekiálltunk feldolgozni az összes nálunk levő gyümölcsöt-zöldséget, mert másnap készültünk átmenni Dél-Ausztrláiába, és oda nem szabad semmi ilyesmit átvinni - félnek a kórokozóktól (valamilyen gyümülcsbe telepedő légy).

A határ Victoria és Dél-Ausztrália között

Táborhelyünk a holtág mellett

Vasárnap, okt. 22.-én sikeresen átmentünk a karantén-inspekción és átértünk Dél-Ausztráliába. Az éjszakát egy nagyon kellemes szabad kemping-helyen töltöttük a Renmark nevű kisváros mellett, a Murray folyó egyik holtágában. Itt is jártunk már 4 éve, de érdemes volt visszajönni. A Murray folyó itt vég nélül kanyarog össze-vissza a sík terepen, a vidék körös-körül tele van holt- vagy félholt folyóágakkal. Korán ideértünk, jó helyet találtunk a vízparton, kellemes meleg napos idő volt, délután kint üldögéltünk-olvastunk a lakókocsi mellett. 

Tanunda - Lutheran church

A következő két napot a Barossa völgyben töltöttük, ez talán az egész ország leghíresebb borvidéke. Egy Tanunda nevű kisváros a központja, itt laktunk a kempingben. Lutreánus porosz telepesek alapították 1842-ben, ők honosították meg a bortermelést. Szép dimbes-dombos környék, tele szőlő-ültetvényekkel, és persze borospincékkel. Első délután végigsétáltunk Tanunda főutcáján, és a környéken, meglátogattuk a Jacob's Creek borászat pincéjét - ami persze nem pince, hanem egy elegáns épület, körülötte nagy parkoló, virágos kert, kiülő terasz, étterem... Megkóstoltunk egy pár finom bort, és persze venni is kellett néhány üveggel.

Kilátás a Jacob's Creek "borpincéből"

Szőlő a dombokon

Másnap (kedd, okt. 24.) délelőtt tettünk egy kicsit nagyobb körutat a borvidéken. Egy kis dombról szép kilátás nyílt a környező szőlő-ültetvényekre. Ebéd után még több pincészetet akartunk meglátogatni, de sajnos esett az eső, inkább a lakókocsiban olvastunk és vártuk hogy elálljon az eső. Mikor megenyhült, még elautóztunk a Seppelt-família családi kriptájához, ahol 21 éve, 1996 januárjában jártunk még a gyerekekkel együtt. Szép pálmasorokkal szegélyezett út vezet fel a dombon álló mauzóleumhoz. Sajnos a szemerkélő esőben, hűvös szélben nem volt olyan kellemes, mint első alkalommal.

Kilátás a Seppelt mauzóleum elől

Szerda reggel tovább indultunk Adelaide-be.