South Australia Tour - 2: In Adelaide

(Magyar változat a végén)

We arrived in Adelaide on Wednesday morning, 25 Oct. We had pre-booked accommodation for 5 nights in the caravan park nearest to the city. It was easy to find thanks to our GPS navigation system.

Street-art in the pedestrian mall

The old post office

The city of Adelaide is a stand-alone centre with rectangular street network separated by a wide green park belt from the surrounding suburbs built later. Our accommodation was only 2 kms from the city, but it would have been difficult go in there on foot. We drove in the first afternoon, which turned out to be a bad idea: the North-East part of the city was a huge work site. They are working on the extension of the tram network, road narrowings and deviations everywhere. When we finally got in, we found out that parking is far more expensive than we would have thought. Finally we parked at the edge of the city, although even there it was not cheap. But we found out in the tourist info centre that there are several free bus services around the city, plus, with our seniors card we can travel for free on any public transport outside the peak hours. So we left the car in the caravan park on the following days.

St. Peters Cathedral

One of the arcades in the centre

In the afternoon we walked around in the centre. We have been here with our children in 1996, but the city has changed a lot since. It is a nice town of about 1 million residents. Some tall offices in the centre, many old sandstone public buildings, wide boulewards, heavy traffic, cars and pedestrians. Outside the centre, the suburbs are a patchwork of very wide rectangular streets overshadowed by double tree-alleys, mostly single-storey houses with big backyards.

Most of the old public buildings - parliament, railway station, convention centre, war memorial, art gallery - are along the North Terrace, which is now a big mess due to the tram extension project. The classic building of the railway station is now used as a casino, while the trains are running below ground.

Ayers House - the family dining room

Ayers House

Ayers House is one of the last remaining grand Victorian-era residences that once lined the North Terrace. At first a small cottage built in the early 1850s the house was extended in stages to encompass more than 40 rooms by Henry Ayers, one of the colony's wealthiest and influential businessmen and politicians. Today it is open to the public as a museum. Some of the rooms are refitted with contemporary (although largely not original) furniture, but the hand-painted wall and ceiling decorations are original.

Botanic Gardens - Bicentennial Conservatory, the largest single-span glass house in Australia

The cactus garden

We spent a morning in the Botanic Gardens, a favourite pass-time in every city. It was superb. We saw the largest waterlily in the world from the Amazon region, a tropical rainforest, the Palm House built in 1877 with hanging glass walls... The fascinating collection of cacti and succulents from South America and Africa was amazing. The Museum of Economic Botany, housing a wast collection of plant specimens and showing the wide variety of their uses, was also very interesting. 

The Amazon waterlily

Friday afternoon we spent some time in a bar sipping champagne and listening to live guitar music. The music was fairly average, but it was an interesting insight into the "happy hour" atmosphere before the weekend.

Glenelg, Centenary Memorial

One day we visited some of the beaches beside the town. Glenelg is the most well-known and busiest with direct tram services from the city. Wide sandy beach, parking and walkways lined by the typical Norfolk pines, big hotels and residences. This is where the pioneer settlers landed in 1836. The memorial commemorating the 100th anniversary of the foundation of the province of South Australia stands behind the long jetty.

Brighton beach

A bit further South, Brighton beach was quieter and more to our liking.

Port Adelaide

We drove up North to Port Adelaide. It lies at the mouth of a short inner waterway, which is also the home of the Port River Dolphins. Most of the settlers came to shore in this port, established in 1840. Today freight traffic is dominant but cruise ships also visit sometimes. The small centre beside the port preserved its original 19. century buildings and atmosphere.

Hahndorf main street

Another day we went up to the Adelaide Hills, another early wine region. Hahndorf is a small village established by German Lutherans, still keeps its original German character, plenty of sausages, wurst, fried hocks, accordion music, bier gardens. Kati tried an original "strudel" but she was quite disappointed. Unfortunately the village became too popular with tourists, too commercialised, too many souvenir shops too many people and cars.

Hahndorf - the sign is inviting but the shop is closed...

The last morning, Sunday 29. Oct, we spent in the Art Gallery and enjoyed it very much. The building itself is very impressive, and the collections - European, Australian and Aboriginal - are enjoyable.

Art Gallery

Aboriginal collection in the Art Gallery

The weather was fairly variable during our stay, one day 18 degrees, the next 32 and windy, then again 19 only. We can't complain though, it was quite good for sight seeing.

Monday morning we continued our journey Southbound.
----------------------

Szerdán (okt. 25) délelőtt érkeztünk Adelaide-be. Már előre lefoglaltuk a helyet 5 éjszakára a városközponthoz legközelebbi kempingben. Ilyenkor jól jön a GPS, könnyen odataláltunk. 

A Szabadkőművesek központja (Masonic Hall) a lezárt North Terrace-on

A városháza

Adelaide központja derékszögű úthálózattal tervezett város, amit körös-körül széles zöld park-övezet választ el a környező később épült lakónegyedektől. A szállásunk alig 2 km-re volt a központtól, közel, de mégis kicsit messze lett volna gyalog bemenni. Az első nap autóval mentünk be, amit hamar megbántunk: kiderült, hogy a város felénk eső fele egy hatalmas munkaterület, most bővitik a villamos-hálózatot, mindenhol hatalmas rendetlenség, útszűkület és forgalom-elterelés fogadott. Mikor végre bejutottunk, kiderült, hogy a parkolás sokkal drágább mint gondoltuk. Végül a város szélén álltunk le, bár ott is elég sokba került. Viszont a turista-központban megtudtuk, hogy van több ingyenes buszjárat a központ körül, sőt, a nyugdíjas igazolványunkkal (seniors card) ingyen utazahatunk minden járművön a csúcs-időt kivéve. Többé nem mentünk autóval a központba.

Délután körülsétáltunk a belvárosban, a gyalogos főutcában. Itt is jártunk már a gyerekekkel 1996-ban, de azóta elég sokat változott a város. Tipikus nagyváros, kb. 1 millió lakos, a központban vannak magas épületek, széles bulvárok, tipikus 19. szd-i homokkő középületek, nagy forgalom, gyalogosok, autók. A város többi része lapos, sűrűn fásított széles utcákkal, kertes családi házakkal. 

Egy régi édességbolt kirakata

A legtöbb középület - parlament, vasutállomás, kongresszusi központ, háborús emlékmű, művészeti galéria -  a központ északi oldalán a North Terrace mentén van, ami most eléggé fel van dúlva a villamos-építés miatt. A régi vasutállomás klasszikus épülete most kaszinóként múködik, a vonatforgalom a föld alatti szintre szorult.

Adelaide Oval (krikett-pálya)

Ayers House - dísz-ebédlő

Ayers House, a város legszebb még épen maradt 19. szd-i Victoria-stílusú palotája is a North Terrace mentén található. Az 1850-es években épült kisebb házat Henry Ayers, az akkori leggazagabb üzletember és politikus bővítette a mai alakjára. Ma múzeumként látogatható. Több helyisége korabeli, bár többnyire nem eredeti bútorzattal van berendezve, de a kézzel festett mennyezeti dekoráció eredeti.

Trópusi őserdő a botanikus kertben

Pálmház és kaktusz-kert

Egy délelőtt a botanikus kertben sétáltunk, azt nagyon szeretjük, most sem csalódtunk benne. Láttunk hatalmas dél-amerikai vízi-liliomot, trópusi őserdő-részletet, az 1877-ben épült acél-üveg pálmaházat. A legérdekesebb a kaktusz-gyűjtemény volt a világ minden tájáról. A Museum of Economic Botany is érdekes volt: egy tematikus gyűjtemény a változatos növény-fajtákról és gazdasági felhasználásukról. 

Museum of Economic Botany

Így készül a profi cocktail

Péntek délután egy bárban élő gitár-zenét hallgattunk és pezsgőztünk. A zene nem volt valami frenetikus, de érdekes volt bepillantani a hétvége előtti "happy hour" hangulatba.

Glenelg

Egy nap végigjártunk a város melletti tengerpartokon. Glenelg a turisztikailag legfelkapottabb, ide villamos járat is kijön. Széles, homokos tengerpart, Norfolk-fenyőkkel szegélyezett sétány, nagy szállodák. Itt szálltak partra az első telepesek 1836-ban. A tengerbe nyúló hosszú móló bejáratánál áll a Dél-Ausztrália alapítása 100. évfordulójára állított emlékmű.






Kicsit délebbre Brighton beach csendesebb, de ugyanolyan szép.

Brighton beach

Felautóztunk a kikötőhöz is. Port Adelaide egy kis folyó torkolatában fekszik, amiben egy delfin-fajta is él. Főleg teherforgalma jelentős, de személyhajók is megfordulnak benne. Az öböl menti kis központ megőrizte eredeti 19. szd-i épületeit és hangulatát. 

Hahndorf főutcája

Hahndorf - itt söröztem 21 éve, ma már csak a korsót foghatom

Másnap a közeli Hanhdorf-ban sétáltunk, a város mögötti hegyekben (Adelaide Hills). Ez egy luteránus németek által alapított kis falu, most is megőrizte még a németes jellegét, van sramli-zene, sokféle kolbász meg sült csölök, sör, Kati vett is egy "valódi rétest" (strudel), de azt mondja, nem az igazi... Csak sajnos nagyon felkapott turista-központ lett belőle, túl sok emléktárgy és ajándék-bolt, túl sok autó és ember.




Utolsó nap (okt. 29), a művészeti galériát jártuk végig. Maga az épület is impresszív, van Európai, Ausztrál és Aboriginal gyűjtemény.

A galéria egyik pavilonja

Aboriginal művek

Az idő elég változékony volt, egyik nap 18 fok, másnap 32 de nagyon szeles, aztán megint 19. Azért nem panaszkodhatunk, kiránduláshoz, városnézéshez egész jó volt.

Hétfőn  tovább indultunk dél felé.