South Australia Tour - 2: In Adelaide

(Magyar változat a végén)

We arrived in Adelaide on Wednesday morning, 25 Oct. We had pre-booked accommodation for 5 nights in the caravan park nearest to the city. It was easy to find thanks to our GPS navigation system.

Street-art in the pedestrian mall

The old post office

The city of Adelaide is a stand-alone centre with rectangular street network separated by a wide green park belt from the surrounding suburbs built later. Our accommodation was only 2 kms from the city, but it would have been difficult go in there on foot. We drove in the first afternoon, which turned out to be a bad idea: the North-East part of the city was a huge work site. They are working on the extension of the tram network, road narrowings and deviations everywhere. When we finally got in, we found out that parking is far more expensive than we would have thought. Finally we parked at the edge of the city, although even there it was not cheap. But we found out in the tourist info centre that there are several free bus services around the city, plus, with our seniors card we can travel for free on any public transport outside the peak hours. So we left the car in the caravan park on the following days.

St. Peters Cathedral

One of the arcades in the centre

In the afternoon we walked around in the centre. We have been here with our children in 1996, but the city has changed a lot since. It is a nice town of about 1 million residents. Some tall offices in the centre, many old sandstone public buildings, wide boulewards, heavy traffic, cars and pedestrians. Outside the centre, the suburbs are a patchwork of very wide rectangular streets overshadowed by double tree-alleys, mostly single-storey houses with big backyards.

Most of the old public buildings - parliament, railway station, convention centre, war memorial, art gallery - are along the North Terrace, which is now a big mess due to the tram extension project. The classic building of the railway station is now used as a casino, while the trains are running below ground.

Ayers House - the family dining room

Ayers House

Ayers House is one of the last remaining grand Victorian-era residences that once lined the North Terrace. At first a small cottage built in the early 1850s the house was extended in stages to encompass more than 40 rooms by Henry Ayers, one of the colony's wealthiest and influential businessmen and politicians. Today it is open to the public as a museum. Some of the rooms are refitted with contemporary (although largely not original) furniture, but the hand-painted wall and ceiling decorations are original.

Botanic Gardens - Bicentennial Conservatory, the largest single-span glass house in Australia

The cactus garden

We spent a morning in the Botanic Gardens, a favourite pass-time in every city. It was superb. We saw the largest waterlily in the world from the Amazon region, a tropical rainforest, the Palm House built in 1877 with hanging glass walls... The fascinating collection of cacti and succulents from South America and Africa was amazing. The Museum of Economic Botany, housing a wast collection of plant specimens and showing the wide variety of their uses, was also very interesting. 

The Amazon waterlily

Friday afternoon we spent some time in a bar sipping champagne and listening to live guitar music. The music was fairly average, but it was an interesting insight into the "happy hour" atmosphere before the weekend.

Glenelg, Centenary Memorial

One day we visited some of the beaches beside the town. Glenelg is the most well-known and busiest with direct tram services from the city. Wide sandy beach, parking and walkways lined by the typical Norfolk pines, big hotels and residences. This is where the pioneer settlers landed in 1836. The memorial commemorating the 100th anniversary of the foundation of the province of South Australia stands behind the long jetty.

Brighton beach

A bit further South, Brighton beach was quieter and more to our liking.

Port Adelaide

We drove up North to Port Adelaide. It lies at the mouth of a short inner waterway, which is also the home of the Port River Dolphins. Most of the settlers came to shore in this port, established in 1840. Today freight traffic is dominant but cruise ships also visit sometimes. The small centre beside the port preserved its original 19. century buildings and atmosphere.

Hahndorf main street

Another day we went up to the Adelaide Hills, another early wine region. Hahndorf is a small village established by German Lutherans, still keeps its original German character, plenty of sausages, wurst, fried hocks, accordion music, bier gardens. Kati tried an original "strudel" but she was quite disappointed. Unfortunately the village became too popular with tourists, too commercialised, too many souvenir shops too many people and cars.

Hahndorf - the sign is inviting but the shop is closed...

The last morning, Sunday 29. Oct, we spent in the Art Gallery and enjoyed it very much. The building itself is very impressive, and the collections - European, Australian and Aboriginal - are enjoyable.

Art Gallery

Aboriginal collection in the Art Gallery

The weather was fairly variable during our stay, one day 18 degrees, the next 32 and windy, then again 19 only. We can't complain though, it was quite good for sight seeing.

Monday morning we continued our journey Southbound.
----------------------

Szerdán (okt. 25) délelőtt érkeztünk Adelaide-be. Már előre lefoglaltuk a helyet 5 éjszakára a városközponthoz legközelebbi kempingben. Ilyenkor jól jön a GPS, könnyen odataláltunk. 

A Szabadkőművesek központja (Masonic Hall) a lezárt North Terrace-on

A városháza

Adelaide központja derékszögű úthálózattal tervezett város, amit körös-körül széles zöld park-övezet választ el a környező később épült lakónegyedektől. A szállásunk alig 2 km-re volt a központtól, közel, de mégis kicsit messze lett volna gyalog bemenni. Az első nap autóval mentünk be, amit hamar megbántunk: kiderült, hogy a város felénk eső fele egy hatalmas munkaterület, most bővitik a villamos-hálózatot, mindenhol hatalmas rendetlenség, útszűkület és forgalom-elterelés fogadott. Mikor végre bejutottunk, kiderült, hogy a parkolás sokkal drágább mint gondoltuk. Végül a város szélén álltunk le, bár ott is elég sokba került. Viszont a turista-központban megtudtuk, hogy van több ingyenes buszjárat a központ körül, sőt, a nyugdíjas igazolványunkkal (seniors card) ingyen utazahatunk minden járművön a csúcs-időt kivéve. Többé nem mentünk autóval a központba.

Délután körülsétáltunk a belvárosban, a gyalogos főutcában. Itt is jártunk már a gyerekekkel 1996-ban, de azóta elég sokat változott a város. Tipikus nagyváros, kb. 1 millió lakos, a központban vannak magas épületek, széles bulvárok, tipikus 19. szd-i homokkő középületek, nagy forgalom, gyalogosok, autók. A város többi része lapos, sűrűn fásított széles utcákkal, kertes családi házakkal. 

Egy régi édességbolt kirakata

A legtöbb középület - parlament, vasutállomás, kongresszusi központ, háborús emlékmű, művészeti galéria -  a központ északi oldalán a North Terrace mentén van, ami most eléggé fel van dúlva a villamos-építés miatt. A régi vasutállomás klasszikus épülete most kaszinóként múködik, a vonatforgalom a föld alatti szintre szorult.

Adelaide Oval (krikett-pálya)

Ayers House - dísz-ebédlő

Ayers House, a város legszebb még épen maradt 19. szd-i Victoria-stílusú palotája is a North Terrace mentén található. Az 1850-es években épült kisebb házat Henry Ayers, az akkori leggazagabb üzletember és politikus bővítette a mai alakjára. Ma múzeumként látogatható. Több helyisége korabeli, bár többnyire nem eredeti bútorzattal van berendezve, de a kézzel festett mennyezeti dekoráció eredeti.

Trópusi őserdő a botanikus kertben

Pálmház és kaktusz-kert

Egy délelőtt a botanikus kertben sétáltunk, azt nagyon szeretjük, most sem csalódtunk benne. Láttunk hatalmas dél-amerikai vízi-liliomot, trópusi őserdő-részletet, az 1877-ben épült acél-üveg pálmaházat. A legérdekesebb a kaktusz-gyűjtemény volt a világ minden tájáról. A Museum of Economic Botany is érdekes volt: egy tematikus gyűjtemény a változatos növény-fajtákról és gazdasági felhasználásukról. 

Museum of Economic Botany

Így készül a profi cocktail

Péntek délután egy bárban élő gitár-zenét hallgattunk és pezsgőztünk. A zene nem volt valami frenetikus, de érdekes volt bepillantani a hétvége előtti "happy hour" hangulatba.

Glenelg

Egy nap végigjártunk a város melletti tengerpartokon. Glenelg a turisztikailag legfelkapottabb, ide villamos járat is kijön. Széles, homokos tengerpart, Norfolk-fenyőkkel szegélyezett sétány, nagy szállodák. Itt szálltak partra az első telepesek 1836-ban. A tengerbe nyúló hosszú móló bejáratánál áll a Dél-Ausztrália alapítása 100. évfordulójára állított emlékmű.






Kicsit délebbre Brighton beach csendesebb, de ugyanolyan szép.

Brighton beach

Felautóztunk a kikötőhöz is. Port Adelaide egy kis folyó torkolatában fekszik, amiben egy delfin-fajta is él. Főleg teherforgalma jelentős, de személyhajók is megfordulnak benne. Az öböl menti kis központ megőrizte eredeti 19. szd-i épületeit és hangulatát. 

Hahndorf főutcája

Hahndorf - itt söröztem 21 éve, ma már csak a korsót foghatom

Másnap a közeli Hanhdorf-ban sétáltunk, a város mögötti hegyekben (Adelaide Hills). Ez egy luteránus németek által alapított kis falu, most is megőrizte még a németes jellegét, van sramli-zene, sokféle kolbász meg sült csölök, sör, Kati vett is egy "valódi rétest" (strudel), de azt mondja, nem az igazi... Csak sajnos nagyon felkapott turista-központ lett belőle, túl sok emléktárgy és ajándék-bolt, túl sok autó és ember.




Utolsó nap (okt. 29), a művészeti galériát jártuk végig. Maga az épület is impresszív, van Európai, Ausztrál és Aboriginal gyűjtemény.

A galéria egyik pavilonja

Aboriginal művek

Az idő elég változékony volt, egyik nap 18 fok, másnap 32 de nagyon szeles, aztán megint 19. Azért nem panaszkodhatunk, kiránduláshoz, városnézéshez egész jó volt.

Hétfőn  tovább indultunk dél felé.

South Australia Tour - 1: From Sydney to Adelaide

(Magyar változat a végén)

More than 6 months have passed since our last caravan trip. Although we spent more than half of that time in Europe, travelling, sight-seeing, visiting family and friends, in the meantime we were already planning our next aussi adventure. Our target this time is South Australia, the famous wine regions, the capital Adelaide, and to top it off, Kangaroo Island. Due to some later commitments again we only have limited time, less than a month, but that should be enough for this trip.

Oura Beach

After 3 days of intense preparations we left Sydney on Thursday, 19 October. In the morning we had an easy ride Southward on the Hume Hwy in sunny weather. After lunch it started to rain, first quietly, then heavily - which was good news for the agriculture, not as good for us. We spent the first night at a free campsite at Oura Beach along the Murrumbidgee river. We have been here several times before, a nice place even in the rain. But we were lucky again, the rain has ceased while we set up the caravan, and we still had time for a walk around the beach to visit our favourite giant tree with its huge root system visible in the banks of the river. Then it rained again till midnight but that did not bother us too much in the van.

The big tree

The Riverina

Next morning (Friday, 20 Oct) we woke up to clear skies and continued Westward in sunny weather on the Sturt Hwy. This is the Riverina region, flat like a tabletop, important agricultural centre, large grain fields and paddocks with cattle and sheep. We went through this same road 4 years ago on the way to Mungo NP and the Flinders Ranges. We spent Friday evening at a new campsite beside Lake Benanee. Another nice spot, clear sunshine but strong cold wind from the South. The lake itself is no big deal, but we found flowering pepper trees along the shore and picked some red peppers from one. The night was pretty cold, only 9 degrees in the van in the morning. 

Lake Benanee

Mildura town centre

On Satruday, 21 Oct, we only travelled the short distance to Mildura, a nice town straddling the Murray River, which is the border between Victoria and NSW. We had been here also earlier, but stopped for a rest in a caravan park. Did a walking tour of the city to appreciate the heritage and history of the town, did some shopping, then profited from the opportunity of having WiFi in the caravan park to have a chat on Skype with our daughter Eszter and the grand-kids.

Then we had to process all our fruits and vegetables, so that we can get into South Australia the next day. There are severe quarantine restrictions between the two states to protect growers from the fruit flies.

Resting beside the water near Renmark

Sunday, 22 Oct. We passed through the quarantine inspection without problems and arrived to South Australia. Soon we reached Renmark, and spent the rest of the day and the night at a splendid free camp site beside one of the backwater channels of the Murray. Here the river meanders through the flat terrain, with many dead channels around. We have been here 4 years ago, but were happy to come back. We arrived early, found a good spot near the water. It was a nice sunny afternoon, most of the time we sat outside reading and relaxing at the water's edge.
The map on the left shows the Murray and the dead channels near Renmark. Our campsite is indicated by the dark blue dot.

Wine tasting at the Jacob's Creek winery

A vineyard near Tanunda

The next two days we spent in the Barossa Valley, perhaps the most famous wine region of the country. We settled in the caravan park at Tanunda, the civic centre of the region. It was established by Prussian Lutheran immigrants in 1842, they started the wine industry soon after. The small rolling hills around are full of vineyards and plenty of cellars. The first afternoon we walked along the main street in Tanunda, did a tour near the township and paid a visit at the Jacob's Creek winery cellar - which, in fact, is not a cellar, but an elegant building with restaurant surrounded by flower gardens, terrace and parking... We tasted a few nice wines and of course we could not leave without taking a couple of bottles with us.

The Seppelt family Mausoleum

On Tuesday, 24 Oct, we made a bit longer tour around the region. We drove up to a small hill with a lookout to the surrounding vineyards. We planned to visit a few more cellars after lunch but it started raining, so we stayed in the van and waited for the rain to stop. It did not stop completely, but later we drove out to the mausoleum of the Seppelt family, a place we visited 21 years ago in January 1996 with our children. A double palm-alley is leading up to the building on top of a small hill with nice view of the surrounding vineyards - unfortunately it was not as enjoyable in the drizzle and cold wind as the first time.

Wednesday morning we packed up and continued to Adelaide.

----------------------

Megint eltelt több mint 6 hónap a legutóbbi lakókocsis túránk óta. Ugyan ennek nagyobb részét, 3 és fél hónapot Euróbáan töltöttük, utazgatással és család-látogatással, de már eközben tervezgettük a következő "aussi"-kalandot. Uticélunk ezúttal Dél-Ausztrália, a híres borvidékek, a főváros, Adelaide, és egy kuriózum: a Kenguru Sziget. További már lekötött programok miatt megint behatárolt az időnk, kevesebb mint egy hónap, de erre az útra elég lesz.

A Murrumbidgee folyó Oura-nál

Péter a nagy fa tövében

Három napi készülődés után okt. 19.-én csütörtök reggel indultunk el. Délelőtt szép időben haladtunk dél felé a Hume autópályán. Délután sajnos elkezdett esni, sőt zuhogni, amire már nagy szükség volt, bár nem nekünk. Első este az Oura beach nevű szabad táborhelyen álltunk meg a Murrumbidgee folyó partján. Itt már többször jártunk, igen kellemes hely - még esőben is. De szerencsénk volt, épp egy kis szünet volt amíg felállítottuk a lakókocsit, mág egy rövid sétára is volt időnk utána, meglátogattuk kedvenc fa-óriásunkat az alámosott folyóparton. Aztán esett kb éjfélig, de az már nem zavart minket annyira.

A Riverina

Másnap (okt. 20) reggelre kitisztult, és szép napos időben haladtunk tovább nyugat felé a folyó közelében. Ez az ún. Riverina vidék, sík mint egy asztallap, fontos mezőgazdasági központ, óriási gabona-táblák és legelők között vezet az út (Sturt Hwy). Ez még mind ismert útvonal, jártunk már erre 4 éve mikor a Mungo NP-ba és a Flinders Ranges-hez mentünk. Péntek este legalább egy új táborhelyen álltunk meg, egy kis tó partján (Lake Benanee), ez is kellemes hely volt. Szép napsütés, csak erős, hideg szél. A tó mellett virágzó bors-fákat láttunk, szedtünk is egy kevés borsot az egyikről. Hajnalra jól lehűlt a levegő, csak 9 fok volt a lakókocsiban. Jól felöltöztünk, aztán reggeli után hamar tovább indultunk.

Virágzó bors-fa a Benanee tó partján

Mildura methodista templom

Szombaton (okt. 21) nem sokat jöttünk tovább, csak egy Mildura nevű kisvárosig a Murray folyó partján ami egyben az államhatár is Victoria és NSW között. Itt is jártunk már, de azért megálltunk egy kicsit pihenni, ezúttal egy kempingben. Kicsit vásároltunk, nézelődtünk a városban, aztán kihasználtuk az internet-lehetőségeket, beszéltünk Eszterrel, láttuk az unokákat is.

Aztán nekiálltunk feldolgozni az összes nálunk levő gyümölcsöt-zöldséget, mert másnap készültünk átmenni Dél-Ausztrláiába, és oda nem szabad semmi ilyesmit átvinni - félnek a kórokozóktól (valamilyen gyümülcsbe telepedő légy).

A határ Victoria és Dél-Ausztrália között

Táborhelyünk a holtág mellett

Vasárnap, okt. 22.-én sikeresen átmentünk a karantén-inspekción és átértünk Dél-Ausztráliába. Az éjszakát egy nagyon kellemes szabad kemping-helyen töltöttük a Renmark nevű kisváros mellett, a Murray folyó egyik holtágában. Itt is jártunk már 4 éve, de érdemes volt visszajönni. A Murray folyó itt vég nélül kanyarog össze-vissza a sík terepen, a vidék körös-körül tele van holt- vagy félholt folyóágakkal. Korán ideértünk, jó helyet találtunk a vízparton, kellemes meleg napos idő volt, délután kint üldögéltünk-olvastunk a lakókocsi mellett. 

Tanunda - Lutheran church

A következő két napot a Barossa völgyben töltöttük, ez talán az egész ország leghíresebb borvidéke. Egy Tanunda nevű kisváros a központja, itt laktunk a kempingben. Lutreánus porosz telepesek alapították 1842-ben, ők honosították meg a bortermelést. Szép dimbes-dombos környék, tele szőlő-ültetvényekkel, és persze borospincékkel. Első délután végigsétáltunk Tanunda főutcáján, és a környéken, meglátogattuk a Jacob's Creek borászat pincéjét - ami persze nem pince, hanem egy elegáns épület, körülötte nagy parkoló, virágos kert, kiülő terasz, étterem... Megkóstoltunk egy pár finom bort, és persze venni is kellett néhány üveggel.

Kilátás a Jacob's Creek "borpincéből"

Szőlő a dombokon

Másnap (kedd, okt. 24.) délelőtt tettünk egy kicsit nagyobb körutat a borvidéken. Egy kis dombról szép kilátás nyílt a környező szőlő-ültetvényekre. Ebéd után még több pincészetet akartunk meglátogatni, de sajnos esett az eső, inkább a lakókocsiban olvastunk és vártuk hogy elálljon az eső. Mikor megenyhült, még elautóztunk a Seppelt-família családi kriptájához, ahol 21 éve, 1996 januárjában jártunk még a gyerekekkel együtt. Szép pálmasorokkal szegélyezett út vezet fel a dombon álló mauzóleumhoz. Sajnos a szemerkélő esőben, hűvös szélben nem volt olyan kellemes, mint első alkalommal.

Kilátás a Seppelt mauzóleum elől

Szerda reggel tovább indultunk Adelaide-be.

South Coast Tour

(Magyar változat a végén)

There have been a lot of changes since we were on the road last year. First, we had our second grandchild, a little girl called Rubi Klementina, born in August 2016. Second, I have finally fully retired from work at the end of the year. Third, we bought a new car in December 2016. We loved our old Disco very much, but it was more than 11 years old, and we started to get worried if it can still be trusted to do the job without major breakdowns. So we swapped it for a newer version of the same model. It's not exactly a new car, but only 2 years old with less than 10k-s in it, so it should be a very good car for a long time.

Our caravan was sitting in front of the house for 6 months and we were itching to get going again. But we don't have much time. We have several events booked from the end of February, then possible work commitments in March-April (despite retirement), and we plan to go overseas for the European summer. So we only had about two weeks for a trip in February. 

We left home on Monday, 6 Feb 2017. It was not an easy start. In Sydney it was 34 degrees and very humid, not ideal for packing up. I managed to hurt my left forefinger in the process. Then, when everything was ready and we were about to leave, we checked the light connections to the van as usual, and found the right indicator not working. This was not a total surprise, because this indicator has been half filled with rainwater in the last 3 years. Fortunately, for this reason we have ordered and received a spare set long ago. Changing the indicator in the back of the caravan is not an easy thing, but Kati managed to do it. 

We got away on the second attempt. The highway was very busy and the weather was still very hot when we stopped for lunch at a roadside rest area before Ulladulla. It was so hot and humid that rather than making our own coffee in the caravan, we went to an airconditioned cafe in Ulladulla to cool down a bit. 

But it cooled down quickly in the afternoon, and started raining. By the time we arrived at our first evening destination, Congo Point, it stopped raining but it was only 21 degrees. We had been at this camping ground several times before, it is a nice place managed by the national parks. We set up the van under a huge pine tree, and went for a walk along the creek and the beach. 

Our campsite at Congo Point

Tuesday, 7 Feb, it was raining again. We packed up and continued South in the rain. We

The Seamen's Memorial, Eden

reached Eden by late lunchtime, and decided to stay there for the night. After a late lunch and a short siesta, we went for a drive around town. The rain has stopped but it remained a cool and cloudy afternoon. We had been here in 2010 with our friends, but it's a nice place to look around. There is a nice lookout to the waters of Twofold Bay. The Seamen's Memorial near the lookout commemorates the sailors who were lost at sea and never returned. The Mary MacKillop Hall is an old church building converted to school by Mother Mary MacKillop, Australia's first canonized saint.

Wednesday, 8 Feb. A cloudy day but no rain. We left Eden and soon passed the Victorian border. Not much traffic on the highway, but the road is like a rollercoaster, up one hill, down the next valley, quite stressing with a car towing a 2.5 ton caravan. We arrived to Mallacoota around midday. This was our main destination for this trip. It was recommended by our daughter who came here to collect little snails (gastropods) on the beach for her thesis, and she liked it a lot.

Mallacoota inlet

Mallacoota is a small town, less than a thousand population, but it is a major holiday destination. The town centre is built on a headland and the biggest caravan park on the Southern hemisphere surrounds the town centre all along around the water's edge. It has more than 800 sites. We did not make a booking in advance, thinking that surely we must be able to get a site in such a huge park. On arrival we got a bit worried, as the park seemed to be completely full. But there was no problem, we got our place. We booked for 3 nights, thinking that we can extend it later if we want to stay longer.

In the afternoon we went for a walk around the camp. The town is surrounded by the inlet, a wast body of shallow water behind a long and wide sand bar, with a narrow shifting entrance to the ocean. It's called Bottom Lake, followed inwards by the Top Lake. It's an ideal place for boat people and recreational fisherman.

During the night the wind became very strong, continuously battering our awning. We had to get up after midnight and pull it back to avoid any damage.

Quarry Beach

Thursday, 9 Feb. The wind died down and we woke up for a sunny, hot and very humid day. After breakfast we drove out South along the coast. We stopped at Quarry Beach with its coloured layers of marine sandstone sediments. Further South we climbed down to Secret Beach where one can get into a half under-water cave, but we found it almost completely filled with sand. Then we came back to Betka Beach, suggested as a nice place to rest and swim. By that time it was very hot, about 36 degrees, combined with above 80% humidity. We stayed there for the rest of the morning behind the beach in the shade of a big tree. Even in the shade it was not very comfy. I went for a drip in the water a few times, but the water was very far, I was hot and dry again by the time I went back.

After lunch in our van, to escape from the heat we went for coffee in an air-conditioned cafe in the twon centre, and stayed there until closing time.

On the walking trail

Friday, 10 Feb. An overcast, cool and sometimes rainy, but still very humid day. In the morning we went for a walk along the shore of Bottom Lake, across the "Narrows" connecting it to the Top Lake. An easy walking track through thick eucalyptus bushland, with nice views of the two lakes. Plenty of small boats and fishermen on the water. 

In the afternoon we joined a 2-hour boat tour starting from Mallacoota wharf. It went up to the Top Lake and back. It was a pleasant tour although we did not see anything particularly interesting, apart from a sea eagle catching a dead fish dropped in the water by our captain. The captain told a lot of information and stories about the area and its residents. A pity we only caught about half of what he said.

On the boat

In the evening we joined a group of fellow Eco tourers for a cup of tea. They were two couples of retired primary school teachers, friends and colleagues for about 50 years. They told us some interessting stories about a project one of them is working in India run by their Rotary Club. We had a nice chat long into the dark night.

Saturday, 11 Feb. We wanted to extend our stay, but it turned out there were no powered sites available for the weekend. We could get an unpowered site very close to our van, but it meant that in the morning we had to move to that site. It took a while as there was somebody else on that site. We had to wait until they left, then we moved in.

The beach at Bastion Point

It was again a nice sunny warm day, not as hot as before. We went to Bastion Point, a little South from the camping, with a boat ramp outside the inlet. We watched for a while the docking and undocking of the boats. There was a small somewhat protected beach beside the boat ramp. We settled down there for the morning, had a few swims and enjoyed the nice weather.

In the afternoon we had another walk around the camp along the water. We saw a seal in the Boat harbour who probably got lost in the shallow water of the inlet and could not find the way out. 

Sunday, 12 Feb. Another cool and rainy day, as forecast, so we decided to leave and start our way back North. We had to pack up in the rain and there were a few heavy showers during the drive. We reached Merimbula by around 1pm and got a place in the Sapphire Valley caravan park. 

The weather was still rainy and overcast so we did not go anywhere in the afternoon apart from a quick shopping trip to replenish our supplies. 

By the evening the clouds disappeared and we had a very cold night, only 7 degrees in the van next morning.

Merimbula, boardwalk along the lake

Monday, 13 Feb. A bright, sunny day, cold first but warming up quickly. In the morning we went for a walk along the water. Merimbula also has a vast inlet called Top Lake, and a nice boardwalk along the shore. We have done this walk in 2010 when we were here for a week with our friends, but it was good to do it again. It is about 2 km long and there is a cafe at the outer end. We could not resist having a coffee before returning. 

Kati in the water at Mitchies Jetty

Then we drove out to Mitchies Jetty, which is just behind the sand dunes of Main Beach, on the foreshore of Merimbula Lake. Had a swim in the clear and quiet water, quite cold but refreshing. 

Back in the caravan park we also tried the swimming pool and the spa, before lunch and another coffee in our van. 

In the afternoon we had a walk around the town centre, then drove out to the Northern side of the lake. At Bar Beach, just beside the entrance to the lake there is another sheltered beach. We enjoyed another swim here. The tide was ebbing out of the lake, there were very strong currents going out and turning back closer to the shore, but it seemed safe enough if one watched carefully which way it went.

Tuesday, 14 Feb. The weather turned cloudy again but otherwise not too bad. We left Merimbula and continued North along the Sapphire Coast drive, through Tathra. It was much quieter than the Princess Highway, nice countryside but still continuously undulating terrain. We stopped in Bermagui and had a walk out to the cliff edge to look at the rugged rocks running out into the ocean.

We went on Northbound and reached Depot Beach, our next destination, around late lunchtime. Depot Beach campground is in Murramarang National Park, right by the beach in a tall spotted gum forest. We had been here exactly a year ago and enjoyed it very much. It was good to come back to this wonderful place.

Out campsite at Depot Beach

It took a while to set up our van, and we had a very late lunch. In the afternoon we had a short walk down the beach.

At the beach

Wednesday to Friday, 15-18 Feb. Finally we had 3 consecutive nice days, warm but not too hot, sunny and not too humid. We spent each morning on the beach, just sitting under the umbrella, watching the birds, reading, having a swim in the clear water, enjoying the environment. We also enjoyed the solitude, only a few other people on the beach, well far away from us.

In the afternoon we stayed at out caravan sitting under the awning, watching the many different birds and the kangaroos freely grazing close to us. A perfect summer holiday.

Friday morning we got up at 6am and walked out to the Southern tip of the beach to catch the sunrise. It came out of the ocean around 6.25 in between thick gray clouds, a beautiful view.

Morning lights at the beach

Saturday 19 Feb. We knew it is going to be a rainy day, followed by a few more rainy days, so we thought there is no point staying any longer. As we knew the rain is coming, we already packed up everything outside the van the evening before. We left the campground in drizzling rain, then we had a few very heavy showers on the way, but by the time we arrived home around lunchtime, the sun was out again and the weather was nice.

So that was our short tour to the South Coast, cut a bit shorter than planned. The weather was far from ideal, very vaariable, one hot day followed by one cloudy or rainy and cool. Another disappointment was to find that our new car consumes about 1 litre more than the old one when towing. It does not feel right, but maybe it can be rectified later. Other than that, we enjoyed again living in our caravan, and looking forward to the next trip.

More photos can be seen at this link.


----------------------

Sokminden megváltozott a tavalyi utolsó utunk óta. 2016 augusztusban megszületett a második unokánk, egy kislány, Rubi Klementina. Én végleg nyugdíjba mentem az év végén. És vettünk egy új autót 2016 decemberben. Nagyon szerettük a régi autónkat, de már elmút 11 éves, és egyre jobban aggódtunk, hogy megússzuk-e a következő utat nagyobb baj nélkül. Becseréltük egy újabb modellre. Nem igazán új autó, de csak 2 éves és csak 8-ezer km van  benne. Remélhetőleg ez most sokáig egy jó autó lesz.

Több mint 6 hónapja nem utaztunk a lakókocsival, de most sincs túl sok időnk. Február végétől több koncert- és szinház-jegy és baráti látogatás vár ránk, aztán márciustól ujabb munka-lehetőségre számíthatok (nyugdíjasként is lehet dolgozni...), májusban meg európai utazást terveztünk az ottani nyárra. Úgyhogy csak két hetünk volt egy februári túrára.

Hétfőn, feb. 6.-án indultunk otthonról. Nem volt könnyű az indulás. Sydney-ben 34 fok volt és nagyon párás, nem éppen ideális a pakoláshoz. Közben sikerült jól megsebeznem a bal mutatóujjamat. Aztán mikor minden kész volt és indultunk volna, szokás szerint ellenőriztük a lakókocsi lámpáit, és kiderült, hogy a jobb index-lámpa nem ég. Ez nem volt nagy meglepetés, mert ez a búra már 3 éve félig tele volt esővízzel. Szerencsére emiatt már régen megrendeltünk es meg is kaptunk egy másikat. Csak ki kellett cserélni, de az sem egy könnyű dolog a lakókocsiban, főleg sebes, kötözött ujjal. Szerencsére Katinak sikerült betenni.

Tengerparti sziklák Congo Point-nál

Második kísérletre sikerült elindulni. Az orságúton jó nagy forgalom volt, és nagy forróság mikor megálltunk egy útmenti pihenőben ebédelni. Olyan meleg volt a lakókocsiban, hogy utána inkább bementünk egy hűtött kávéházba kávézni hogy lehűljünk egy kicsit.

Délután hamarosan megváltozott az idő, gyorsan lehűlt és esni kezdett. Mire megérkeztünk az első éjszakai szállásunkra, elállt az eső, de csak 21 fok volt. Már többször voltunk ezen a Congo Point táborhelyen, szeretjük ezt a helyet. Nem egy kemping, a nemzeti park felügyelete alatt működik, nincs áram meg zuhany, de közvetlenül a tengerparton van, szép helyen. Egy nagy fenyűfa alatt táboroztunk le, és sétáltunk egyet a tengerparton.

Mindent elborít a "morning glory"

Feb. 7, kedd. Reggel megint esett az eső mikor felpakoltunk és tovább indultunk dél felé. Késő dél-tájban értünk Eden-be, ottmaradtunk éjszakára. Megebédeltünk, pihentünk egy keveset, aztán körbeautóztuk a várost. Jártunk már itt 2010-ben a barátainkkal, de ez is kellemes hely, jó volt ujra látni. Van egy szép kilátó pont a tengeröbölre (Twofold bay), közvetlenül mögötte a Tengerészek emlékműve (Seamen's Memorial), a tengerbe veszett hajósok emlékére. Van egy régi templom épületből átalakított iskola, amit Mother Mary MacKillop, az első szentté avatott ausztrál apáca alapított.

Feb. 8, szerda. Borús idő de nem esik. Nem sokkal Eden után átléptünk Victoria államba. Kicsi a forgalom, de az út mint egy hullámvasút, hegyre föl, völgybe le, jól igénybe veszi az autót a lakókocsival. 

Déltájban beértünk Mallacoota-ba. Ez volt az utunk fő célja. Lányunk ajánlotta, aki itt is járt apró tengerparti csigákat (gastropods) gyűjteni amikor a szakdolgozatát csinálta.

A táborhelyünk Mallacoota campingben

Mallacoota egy kis város, kevesebb mint ezer lakosa van, de hatalmas a turista-forgalma. A városközpont egy földnyelven épült, és a déli földrész legnagyobb kempingje veszi körül a vízpart mentén. Több mint 800 sátor és lakókocsi fér el benne. Nem foglaltunk előre helyet, remélve hogy biztos kapunk helyet egy ekkora kempingben. Kicsit megijedtünk amikor odaértünk, mert úgy nézett ki, teljesen tele van. De végül nem volt gond, kaptunk helyet. Három éjszakát fizettünk, azzal, hogy majd meghosszabbítjuk később ha akarjuk.

Délután körbesétáltuk a kempinget. A földnyelvet egy hatalmas sekély belső tó veszi körül, amit egy keskeny homokpad választ el a tengertől. A szűk bejárat helyét és mélységét állandóan változtatja a ki-be járó ár-apály. Ez az Alsó tó (Bottom Lake), beljebb van egy Felső tó, egy szűk csatornával (the Narrows) elválasztva. Ideális hely csónakos és horgász nyaralóknak.

Éjszaka feltámadt a szél, egyre erősebb lett, egyfolytában csattogott a lakókocsink előtetőjén. Éjfél után fel kellett kelnünk hogy becsukjuk, nem akartuk hogy letépje a szél.

Quarry Beach

Feb. 9, csütörtök. Reggelre elállt a szél, és szép napos meleg, de nagyon párás reggelre ébredtünk. Reggeli után elautóztunk dél felé a tengerparton. Megnéztük a Quarry Beach-et (Kőbánya), ahol a tengeri üledékes kőzet fantasztikus szines rétegekben rakódott le. Tovább dél felé lemásztunk a Secret (Titkos) Beach-hez, ahol egy félig vízalatti barlangot emlegettek. Mint kiderült, majdnem teljesen betemette a homok. 

Aztán  visszajöttünk a Betka Beach-hez, azt ajánlották ott jól lehet pihenni és fürödni. Ekkor már nagyon meleg volt, kb. 36 fok és 80% fölötti páratartalom. A délelőtt többi részét ott töltöttük a part mögötti fák árnyékában, de még az árnyékban is túl meleg volt. Többször bementem fürdeni, de nagyon messze kellett gyalogolni a vízhez, mire visszaértem, már megint izzadtam.

Megebédeltünk a lakókocsiban, de olyan kellemetlen meleg volt, hogy kávézni inkább elmentünk a városba egy hűtött kávézóba, és ott maradtunk zárásig.

Gyalogtúrán

Feb. 10, péntek. Borús, hűvösebb idő, néha csöpörgő eső, de megint nagyon párás. Délelőtt csináltunk egy gyalogtúrát a Bottom Lake és a Narrows partja mentén. Elég könnyű út volt, sűrű eukaliptusz erdőn keresztül, szép kilátással a két tó felé. Sok kis motorcsónak és horgász volt a vizen.

Délután befizettünk egy kétórás hajótúrára, ami a városi kikötőből felvitt a Narrows-n keresztül a Top Lake-be és vissza. Kellemes túra volt, ugyan sok érdekeset nem láttunk, egyedül egy hatalmas tengeri sast, amint felkapott egy döglött halat a hajó mellől, amit a kapitányunk dobott be neki. A kapitány sok érdekeset mesélt a városról meg a környékről, sajnos csak a felét értettük.

Este meghívott minket egy teára egy házaspár aki ugyanolyan lakókocsival utazott mint mi. Velük volt még egy házaspár, mindannyian nyugdíjas ált. iskolai tanárok, és ötven éve barátok és kollégák. Sok érdekeset meséltek, egyikük részt vett egy humanitárius projektben Indiában, amit a Rotary klubjuk szervezett. Mi is meséltünk magunkról, jó sokáig beszélgettünk a sötétben.

Feb. 11, szombat. Tovább akartunk volna maradni, de kiderült, hogy a hétvégére nincs több "powered site" (ahol a lakókocsit rá tudjuk kapcsolni az áramra). Kaptunk egy "unpowered" helyet ami közel volt az addigi helyünkhöz, de reggel át kellett költöznünk oda. Ahhoz viszon előbb meg kellett várnunk, amíg az előző lakó eltakarodik onnan.

Egy fóka a kikötőben

Megint egy szép napos meleg nap volt, de nem olyan hőség mint csütörtökön. Kimentünk a Bastion Point-hoz, közel a kempinghez dél felé, már a szabad tegnerparti részen ahol egy csónak-leeresztő rámpa van. Egy ideig figyeltük ahogy a csónakokat beeresztik meg kihúzzák. A rámpa mellett volt egy kis viszonylag védett homokos tengerpart, ott töltöttük a délelőttöt. Jól lehetett fürdeni, finom volt a víz.

Délután megint sétáltunk egyet a kemping és a város körül. A kikötő mellett láttunk egy fókát, ami meglepő volt. Valószínűleg eltévedt a sekély vízben és nem találta a kivezető utat.

Feb. 12, vasárnap. Megint egy hűvös, esős nap, és az előrejelzés szerint további esős napok várhatóak. Úgy döntöttünk hogy nem maradunk tovább, elindulunk vissza észak felé. Esőben kellett felpakolni és útközben is volt egy pár nagy zápor. Délután 1 óra felé értünk Merimbula-ba, letáboroztunk a Sapphire Valley kempingben.

Délután sem javult sokat az idő, nem mentünk sehova, csak bevásárolni.

Este lassan eltűntek a felhők, és éjszaka teljes holdfény lett, szokatlanul hideg éjszaka. Reggel csak 7 fok volt a lakókocsiban.

Séta a tóparton

Feb. 13, hétfő. Tiszta napfényes idő, reggel jó hideg, de hamar felmelegedett. Reggeli után elmentünk sétálni a tó partján. Merimbula is egy nagy belső tó mellett fekszik, annak a partján vezet egy fapallókból épített gyalogút. Egyszer már végigjártuk 2010-ben amikor itt nyaraltunk a barátainkkal, de jól esett ujra megtenni. Kb. 2 km hosszú, a másik végén vagy egy kis kávézó, ott megpihentünk egy kávéra mielőtt visszafordultunk.

Aztán kimentünk autóval a Mitchies Jetty-hez, ami közvetlenül a tengerparti homokdombok mögött van a belső tó partján, nem messze a bejárattól. fürödtünk egy jót a finom hideg, frissítő tiszta nyugodt vízben.

Ebéd előtt a kempingben is kipróbáltuk a fedett úszómedencét és mellette a spa-t, az is finom volt.

Délután sétáltunk a városközpontban, majd kiautóztunk a tó északi oldalára. Ott van a Bar Beach, egy védett homokos partszakasz közvetlenül a tó bejárata mellett. Itt is jó fürödtünk. Apály volt éppen, a víz sebesen ömlött kifelé a tóból a csatorna közepén, és visszafelé közelebb a parthoz. Jól oda kellett figyelni hogy hol merre visz, de nem tűnt veszélyesnek. Nagyon kellemes hely volt.

Bar Beach

Feb. 14, kedd. Az idő megint felhősre fordult, de nem volt kellemetlen. Tovább indultunk észak felé a pertmenti úton (Saphhire Coast drive). Sokkal kisebb volt a forgalom mint a főúton, szép erdős-mezős dombok között, de itt is fel-le, mint a hullámvasút. Egy rövid megállót tartottunk Bermagui-ban. 

Látogatók a házunknál

Jó késő ebédidőben értünk az újabb cél-állomásunkhoz. Depot Beach kemping a Murramarang nemzeti parkban fekszik, közvetlenül a tengerpart mögött egy magas eukaliptusz erdőben. Pont egy évvel ezelőtt is itt voltunk és nagyon jól éreztük magunkat. Jó volt visszajönni erre a csodás helyre.

Jó soká tartott mire felállítottuk a lakókocsit és nagyon későn ebédeltünk. Deélután még lesétáltunk egy kicsit a tengerpartra körülnézni.

Feb. 15-18, szerda-péntek. Végre egyszer három nap folyamatosan jó idő volt, meleg de nem túl meleg, napos és nem túl párás. Minden délelőtt a tengerparton üldögéltünk az ernyő alatt, néztük a madarakat, olvastunk, fürödtünk többször a finom friss tiszta tengerben, élveztük a környezetet, meg az egyedüllétet. Alig pár ember volt rajtunk kívül, azok is jó távol tőlünk.

Délután a lakókocsi mellett az előtető alatt csináltuk ugyanazt. Sok különféle madár mászkált keresztül a "nappalinkon", és kenguruk legelésztek a közelünkben. Ideális nyári szabadság.

Napfelkelte

Pénteken felkeltünk reggel 6-kor, kimentünk a tengerpart déli csúcsán a sziklákhoz megnézni a napfelkeltét. 6.25-kor jött fel a nap a tengerből, sűrű szürke felhők közül a tiszta égboltra. Szép látvány volt.

Feb. 19, szombat. Már az előjelzésből tudtuk, hogy ez egy esős nap lesz, és további esős napokat jósoltak. Nem volt értelme tovább maradni. Szerencsére már előző este öszepakoltunk mindent a lakókocsin kívül, a többit szemerkélő esőben fejeztük be és elindultunk hazafelé.

Útközben volt egy pár heves zápor, de mire hazértünk déltájban, ujra kisütött a nap és meleg volt.

A hazaérkezés jutalma: saját főzésű gluténmentes sör

Így ért véget ez a déli tengerparti túra, kicsit előbb mint terveztük. Az időjárás nem volt a legjobb, nagyon változékony, hőség egy nap, hűvös, esős másnap. Másik csalódásunk az volt, hogy az új autónk kb. 1 literrel többet fogyaszt vontatáskor, mint a régi, ami ellentmond minden logikának. Talán majd sikerül változtatni rajta. ettől eltekintve megint élveztük a lakókocsis életet, és reméljük, hogy előbb-utóbb megint útra kelhetünk.

Több kép látható ezen a linken.