Middle Lagoon

(Magyar változat a végén)

Middle Lagoon is a family operated fishing and holiday retreat on the Dampier Peninsula, 170 km North of Broome. It is advertised as a "tropical paradise". The inlet is surrounded by a wide beach and protected by a huge rock bar. The water is shallow and free of stingers and crocodiles, so it's a great place for swimming and snorkelling. 

Middle Lagoon

There are several types of accommodation available, some cabins, but most people come with caravans or campervans. We booked in here for a week from Broome. This was our main purpose: to spend some time right on the beach in the tropical climate. Well - we got a bit more than we bargained for...

The Cape Leveque Road

What the tourist brochures do not say is that it is almost as difficult to get in to this "paradise" as for the rich person to the biblical Paradise. One has to come up North on the Cape Leveque road for 130 km, out of which about 90kms is a terribly corrugated red sand track in a basin with a lot of water damage. Then after the turn-off towards Middle Lagoon, there is another 33 kms more soft, bumpy and narrow sand track with more corrugations and undulations and more water damage. 

The access road to Middle Lagoon

We came up last Thursday, 26 May, and it took more than 3 hours to get through. As we got to the dirt section, I lowered the tyre pressure as recommended, but was worried many times if our car and van can get through. It was a very inconvenient drive, I think if we knew it was that hard, we would not have come. But finally we got here safe and sound.

It was also not easy to find a spot for our van, as the one originally allocated to us was too small, and it took more than an hour to drive around and pick a site that was suitable and available. But finally we settled down to a nice little spot beside a group of pandanus trees about 50 m-s from the beach.

Our camp spot at Middle Lagoon

Morning on the beach

Since then we spent all week on the beach or near the van. The beach is indeed a little paradise. Clear and sandy and almost deserted. The water is around 30 degrees, clear and very salty, much saltier than the Pacific Ocean. One can float on the surface without moving, caressed by gentle waves. Each day we came down around 9 am and settled down on the beach in the shade of our beach umbrella, reading books and relaxing, and going for a plunge in the water from time to time. 

Around lunchtime we went back to the van, took a shower, had lunch, then spent the afternoon in the shade beside the van, again reading and relaxing. After sunset, which is very early here at this time of the year, around 5.30 pm, we cooked, had our dinner, then sat outside reading and/or chatting, and looking at the bright starry sky, an amazing view that one can't see in Sydney.

Evening lights

It was very hot during the day, up to 34-35 degrees, and what made it even more difficult that it was very humid, some mornings up to 95%, which was surprising. Fortunately there was always a bit of breeze that made it bearable. The evenings were very nice, cooler but still warm enough to sit outside in a short and a T-shirt.

The other thing the brochures failed to mention was the sandflies. These tiny, almost invisible creatures have a nasty bite that stings and burns for days or weeks. By the second day we were full of bites and suffered a lot, especially Kati who has an allergic reaction to such bites, each one develops into large red and painful bumps on her skin. We talked to some regulars who come here every year and they said it has never been as bad as this year. I guess it might be related to the unusually humid conditions. We suffered so much that sometimes we thought about heading back to Broome early - but we persevered...

We moved only once during the week. On Monday we went up to the top of the peninsula to see what's out there. It meant to go through again the 33-km torture of the sandy access road out and back, but it was a bit easier without the caravan. Once back on the main road, it is sealed up to the top, and the places to visit are close to the main road.

Lombadina town centre

Lombadina is a small indigenous community about 50 km further North from the Middle Lagoon turn-off. It is one of the few communities on the peninsula that welcomes visitors and offers accommodation and tours (most others are only accessible for tourists by permit). There is a small entry fee, but it is worth every cent. It is a beautifully maintained, clean and well organised place. The public buildings - school, store, health centre - are located around a large green oval square, with lots of lush tropical trees. There is a bakery, we bought a freshly baked loaf of bread - although white only -, still warm from the oven. There is a craft gallery and a proper shop for basic supplies. We saw a few local people mowing the grass on the centre lawn. Everybody works here, nobody takes government handouts. The people are good looking a friendly. The school was full of children. It is an amazing place, very surprising after what we have seen before in other (not-)similar places.

The mission church, Lombadina

Lombadina mission church

Then there is the old mission church building, an ingenious design and construction, built in 1934 by the local people, made from bush timbers and paperbark roof covered with corrugated iron sheets. The inside decoration is also made by local craftsmen, wood carving reliefs and large sea shells are used as holy water containers.

According to the tourist guide, "behind the community grounds is the most stunning beach you can imagine", but we did not feel like driving through the high sand dunes, so we missed that.

Our next stop was the Kooljaman resort at Cape Leveque, at the Northern tip of the peninsula. Another 5 km of bad sandy track leads to it. It is jointly owned by the Cape Leveque aboriginal communities, every member is a shareholder. They offer a wide range of accommodation and tours. The place is mostly famous for its white sand beaches. Again there is an entry fee, but we did not want to stay here, so just had a quick look around to take a few photos, then headed back to the main road.

The hatchery

Ardyaloon (One Arm Point), another aboriginal community of about 400 people, is located at the very end of the Cape Leveque road. Again, we had to pay an entry fee, quite high for my liking, but a note at the office tries to justify it by stating that they do not receive any government subsidies any more. This place is nothing like Lombadina, more like what we have seen elsewhere in Western Australia and the Northern Territory. Most of the town is inaccessible for tourists. The only interesting place is the aquaculture hatchery at the top end of the peninsula. Here they are breeding juvenile trochus shells and other fish and molluscs of commercial value. A local aboriginal woman led us around the tanks and explained the various species we saw. The hatchery is located at the entrance of the King Sound, a vast, almost closed bay. This place has the second highest tidal movement on the Earth, about 10-12 m between high and low tide. We had a look at the mouth of the King Sound, the tide was just moving in at an amazing speed.

The tide flowing into King Sound

Cygnet Bay 

Our last stop was at the Cygnet Bay Pearl Farm. This was the first pearl farm established in Australia in 1946 by Dean Brown and his family. It is still a fully commercial pearl farm, offering tours and accommodation, but our only interest this time was the restaurant. There is a bistro at the top floor of the building with beautiful views to the bay. We had a good meal, then a refreshing plunge in the adjacent pool, followed by coffee. After that we headed back to Middle Lagoon.

The last two days we had the same program as before: beach in the morning, resting in the shade beside the caravan in the afternoon, reading, cooking, and suffering from the sandfly bites. This is our last evening here, we already started to pack up. Tomorrow morning we plan to get up early and head back to Broome with a bit of apprehension. If you read this on our blog, you'll know that we made it!

-----

Middle Lagoon

Middle Lagoon egy családi vállalkozásban működő horgász- és üdülő-központ a Dampier félszigeten, 170 km-el északra Broome-tól. A turista ismertetőkben "trópusi paradicsom"-ként emlegetik. Az öblöt egy sziklazátony védi a nyílt tengertől, vize viszonylag sekély és védett a krokodiloktól és más szúró és mérgező tengeri állatoktól. Itt félelem nélkül lehet fürödni és búvárkodni.

Többféle szállás-lejetőséget kínálnak, de legtöbben a saját lakókocsijukkal vagy kemping-felszerelésükkel és hajójukkal jönnek. Mi még Broome-ból foglaltunk itt helyet a lakókocsinknak egy hétre. Ez volt a fő célunk: közvetlenül a tengerparton táborozni a trópusi klímában. Hát ez sikerült, csak azt nem tudtuk, hogy ez mivel jár...

Amit a turista-ismertetők nem említenek az az, hogy majdnem olayn nehéz ide eljutni, mint a gazdag embernek a bibliai paradicsomba. Broom-ból a Cape Leveque úton kell fejönni 130 km-t, amiből kb. 90 km borzasztóan bordázott vörös homokos földút egy teknőben, tele kiszáradt pocsolyákkal. Aztán a Middle Lagoon-hoz levezető út egy újabb 33 km keskeny, puha, hullámos homok-út, amit még jobban tönkretett az eső és a víz-elvezetés hiánya.

Itt is lehet szép naplementét látni

Múlt csütörtökön, május 26-án jöttünk fel, több mint 3 órát tartott az út. Ahogy elértük a homokos részt, leengedtem a kerekekben a nyomást ahogy elő van írva, de végig izgultam hogy átjutunk-e baj nélkül. Nagyon kellemetlen út volt. Azt hiszem, ha tudjuk, hogy ilyen nehéz, nem vágtunk volna neki. De végül is ideértünk minden baj nélkül.

Helyet találni sem volt könnyű, mert amit először kijelöltek nekünk az túl kicsi volt, nem fértünk bele. Vagy egy órát jártunk körbe mire sikerült egy megfelelő helyet kiválasztani. Végül egész jó helyet találtunk egy kis pandanus-facsoport mellett, kb 50 m-re a tengerparttól.

Jelek a homokban

A kezdeti nehézségek után a hét nagy részét a tengerparton és a lakókocsink mellett töltöttük. A tengerpart valóban paradicsomi, szép tiszta homok, alig néhány ember. A víz kb 30 fokos, tiszta és nagyon sós, sokkal sósabb mint a Csendes Óceán. Lehet mozdulatlanul lebegni a felszínén, ringatózni a csendes hullámokban. Minden nap reggel 9 tájban letelepedtünk a parton az ernyőnk alatt, olvastunk, nézelődtünk, fürödtünk.

Déltájban visszamentünk a lakókocsihoz, lezuhanyoztunk, megebédeltünk, és a délutánt a lakókocsi mellett az árnyékban töltöttük, olvastunk, pihentünk. Napnyugta után, ami itt nagyon korán van, fél 6 körül, megfőztük a vacsorát, ettünk, aztán még üldögéltünk kint, beszélgettünk, és néztük a csillagos eget, ami egy fantasztikus látvány ilyen helyen, messze a városi fényektől.

Napközben nagyon meleg volt, 34-35 fok és ráadásul nagyon párás, reggelenként néha 95%-ra is felment. Szerencsére legtöbbször volt egy kis enyhe szél a tenger felől, így könnyebb volt elviselni. Esténként nagyon kellemes volt az idő, kicsit lehűlt, de még elég meleg maradt hogy egy szál trikóban lehetett kint üldögélni.

A másik dolog amit a turista magazinok nem említettek, a homoki legyek (sandfly). Ezek az apró, alig észrevehető kis szárnyasok nagyon kellemetlenül csípnek, és a csípésük még napokig, sőt, hetekig égnek-fájnak. A második napra már tele voltunk csípésekkel, és azóta is sokat szenvedünk tőlük, különösen Kati, aki allergiás az ilyen csípésekre. Beszélgettünk néhány rendszeresen ide járó családdal, ők azt mondták, még soha nem volt ilyen sandfly-invázió mint idén. Valószínűleg a szokatlanul párás idő miatt lehet. Nagyon szenvedtünk tőlük, néha már fontolgattuk, hogy korábban visszamegyünk Broome-ba, de végül maradtunk...

Csak egyszer mozdultunk ki egész héten. Hétfőn felmentünk a félsziget végéig körülnézni. Ehhez persze megint át kellett menni a 33-km tortúrán hogy kijussunka főútra és aztán vissza, de a lakókocsi nélkül azért egy kicsit könnyebb volt. A főút maga az végig burkolt innen a végéig, és a helyek amiket meglátogattunk, közel vannak a főúthoz.

Lombadina volt az első, egy kis helyi közösség kb 50km-el északabbra Midlle Lagoon-tól. Ez egyike a kevés olyan aboriginal településeknek aelyiket turisták szabadon meglátogathatnak, a legtöbbet csak külön engedéllyel lehet megnézni. Belépődíjat kell fizetni, de megéri. Az egész település szépen rendben van tarva, tiszta és jól működik. A középületek - iskola, üzlet, egészségügyi központ - egy széles ovális züldterület közül helyezkednek el, trópikus fák között. Van egy pékség, vettünk friss, még meleg kenyeret, sajnos csak fehér kenyér volt, itt csak ezt szeretik. Van egy kézműves bolt, egy élelmiszer bolt alapvető cikkekkel. Láttunk néhány helybélit a központi téren dolgoztak, vágták a füvet, kertészkedtek. Állítólag itt mindenki dolgozik, senki nem él munkanélküli segélyből. A helybeliek mind jóképű, barátságos, mosolygós emberek. Az iskola tele volt helybéli gyerekekkel. Érdekes, meglepő hely volt, nagyon különböző mindattól amit korábban másfelé láttunk. De jó látni, hogy ilyen is van.

Lombadina templom

Van itt egy régi missziós templom, 1934-ben építették a helybeliek, teljesen helyi anyagokból, fa gerendákból és fakéreg fedéssel, amit később hullámbádoggal borítottak. A belső dekorációt, fa domborműveket, is helybeli kézművesek készítették. Nagy tengeri kagylókat használnak szenteltvíz tartónak.

A turista ismertető szerint, "a közösségi központ mögött fekszik a legszebb tengerpart amit el tudsz képzelni", de nem volt kedvünk keresztül autózni a magas homokdűnéken, így ezt nem láttuk.

Következő állomásunk a Kooljaman resort volt a félsziget északi csúcsán. Ide is 5 km elég rossz állapotú homokos földút vezetett. A resort (üdülőhely) a helyi aboriginal közösség tulajdonában van. minden helyi lakos részvényes. Sokféle szállást és túrákat ajánlanak. Itt is van belépődíj, de nem akartunk itt maradni, úgyhogy csak gyorsan fényképeztünk egy párat és továbbálltunk.

A hal-keltető mdencék

Ardyaloon (One Arm Point) a Cap Leveque út legvégén, egy kb. 400 fős aboriginal település. Itt is kellett belépődíjat fizetni, jóval többet, mint az előző helyeken, de egy kiírás azzal indokolta ezt, hogy ez a település nem kap semmi támogatást a kormánytól. Ez  a hely egész másképpen néz ki mint Lombadina, inkább azokra hasonlít, amiket korábban láttunk Western Australia-ban és a Northern Territory-ban. A város nagy részébe nem mehetnek be idegenek. Az egyetlen érdekesség itt a hal-keltető, ahol különféle kagylókat, halakat és más tengeri állatokat tenyésztenek. Egy helyi aboriginal nő kísért végig minket a vízmedencék során és elmagyarázta hogy mit látunk. A hal-keltető a félsziget csúcsán fekszik, egy hatalmas, majdnem zárt öböl, a King Sound, bejáratánál. Itt az ár-apály különbsége 10-12 m körül van, a második legmagasabb a földön. Éppen a dagály kezdete volt, nagy sebességgel áramlott a víz befelé a szűk torkolaton.

Exotikus lények

Utolsó állomásunk a Cygnet Bay Pearl Farm volt. Ez volt az első gyöngy-termelő üzem Ausztráliában, 1946-ban alapította Dean Brown és családja. Ma is jól menő kereskedelmi vállalkozás még mindig a Brown család tulajdonában. A gyöngy-termelés mellett szállást és különféle túrákat is ajánlanak, de minket ezúttal csak az étterem érdekelt. Az épület felső szintjén üzemel egy bisztró, ahonnan szép kilátás nyílik a King Sound kék vizére. Itt ebédeltünk, aztán jót fürödtünk az épület melletti úszómedence hűs vizében. Kávé után indultunk vissza Middle Lagoon-ba.

Egy keveset magunkkal vittünk a homokból

Az utolsó két nap ugyanaz volt a program, mint korábban: délelőtt a tengerparton, délután a lakókocsi mellett az árnyékban olvasás, pihenés, este főzés, vacsora - és egyfolytában szenvedés a sandfly csípésektől. Ez az utolsó esténk itt, már elkezdtünk pakolni. Holnap korán fel akarunk kelni és indulunk vissza Broome-ba. Kicsit tartunk tőle, de ha olvassátok ezt az interneten, az azt jelenti, hogy túléltük!