Litchfield National Park

(Magyar változat a végén)

Farewell to the boab trees

We left Keep River Np on Wednesday 15 June, and drove all day along the Victoria Highway, with a lunch break at the Victoria River Roadhouse. Along the way we bid farewell to the beautiful boab trees which disappeared after Timber Creek. But it is a nice scenic route even without them, among the towering cliffs of the Victoria River escarpment and glimpses of the wide river itself. 

The Victoria river

We spent the night at a caravan park in Katherine, where the Victoria Highway meets the Stuart Highway, the main road crossing the continent from Adelaide to Darwin. We did some shopping and Thursday morning turned North on the Stuart Hwy. By around lunchtime we turned off towards Litchfield National Park.

Wangi Falls

Litchfield is one of the most popular parks in the NT. Its main attractions are the  waterfalls and natural pools with crystal clear water that are safe for swimming in the dry season. The park is easily accessible from Darwin, and all the roads to the main sites are sealed. While it is an advantage for tourists, its downside is that this park is always crowded. Tour operators bring busloads of tourists every day, the parking areas and camp sites are crammed.

We had been here in 2012 and visited all the main attractions, but we had such good memories, we wanted to stay here again for two nights. The only place for camping with caravans is at Wangi Falls at the Western end of the park. By the time we got there, around 2 pm, all the designated camp spots were full, we had no place to stay. A bit further, just outside the national park, we found the Litchfield Safari camp. It is a private caravan park, but fairly run-down. There was everything you expect from a caravan park, powered sites, amenity blocks, etc. but all the amenities were in a desolate state. As we had no other option, we stayed there for two nights. In the evening we also found out that this place was teaming with mosquitos, it was impossible to hide from them. We had almost fully recovered from our sandfly and mosquito bites from the Middle Lagoon, now we got the next instalment. Part of the fun of travelling at the Top End...

Wangi Falls

In the monsoon forest

Apart from these minor inconveniences, we enjoyed very much the one and a half days in the park. Some of the sites were closed for renovation and improvement works, but there remained enough for us to chose from. We spent Thursday afternoon at Wangi Falls, in and around the large basin, enjoying the water and the scenery.

Friday morning, back at Wangi, we did the 2 km circuit walk that leads up to the top of the falls, across the lush monsoon forest, crossing the Wangi creek then back down on the other side. It was very hot and humid, but an interesting walk.

Florence Falls

Then we drove up to Florence Falls, about 20 kms up on the tableland. These falls never dry out, the fall all year round, because the sandstone rock stores a lot of water in underground cracks during the wet, and then the water slowly seeps out during the dry season feeding the creeks and the waterfalls. Florence Falls is just as popular as Wangi Falls, if not more, so there are even more people around here. There is a lookout platform to get a nice view of the waterfall and the small plunge pool below, surrounded by tall, fern covered cliffs and dense rainforest. A steep descent leads down to the pool which we visited 4 years ago, but this time we only had a look down from the viewing platform. Then we went back to the nearby Buley Rockholes, about 3 kms backwards.

Buley Rockholes

Buley Rockholes

The Buley Rockholes are a series of rapids, small waterfalls and small pools along along Florence Creek, a bit further upstream of Florence Falls. Maybe not as photogenic as the falls, but much more fun. Rock slides, ledges to jump off, whirlpools and spas... You can't really swim in any of these small pools, but it is very enjoyable to plunge in to any of them and just float in the crystal clear refreshing but not cold water. The water is so clear, good enough to bottle, it has very few of the nutrients and mineral salts that plants rely on. We have spent a few hours splashing in and out of several small pools here. It was very refreshing during the hottest part of the day. 

After lunch and coffee in the picnic area we drove back to Wangi Falls, and spent the rest of the afternoon again in and around the pool.

Around 6 pm, just before sunset, we drove back to the Safari camp, and we were frightened by the large smoke clouds coming just from that area. It turned out that the block just a few hundred metres behind the camp was burning. There were police cars and several volunteer firefighters working on it, and in about an hour, they managed to put it out. For us it was a bit scary, but for them it was part of everyday life.

Saturday, 18 June, we packed up and drove up North to Darwin. On the way out, before leaving the Litchfield NP, we stopped at the Termite Mounds, to admire the fantastic constructions these tiny creatures are able to build.

A Cathedral termite mound, about 5 m high

-----

Búcsú a boab fáktól

Szerdán, június 15-én indultunk tovább a Keep River nemzeti parkból. Egész nap utaztunk, végig a Victoria Highway-n, egy ebédszünettel a Victoria River Roadhouse-nál. Útközben búcsút vettünk a gyönyörű boab fáktól, Timber Creek település után már nem lehet többet látni. De a táj nélkülük is szép és változatos a Victoria folyó meredek sziklafalai között.

A Victoria folyó meredek sziklafalai

Az éjszakát Katherine-ben töltöttük, ahol a Victoria és a Stuart Highway találkozik. Bevásároltunk, és reggel tovább indultunk észak felé a Stuart Highway-n. Déltájban értük el a Litchfield Nemzeti Park felé vezető elágazást.

Litchfield az egyik legnépszerűbb park a Northern Territory-ban. Fő vonzereje a vízesések és kirstálytiszta vízű természetes vízmedencék ahol a száraz évszakban mindig szabad fürödni. Ide könnyű eljutni Darwinból, alig 110 km, és végig burkolt utakon lehet megközelíteni a fő attrakciókat. Ez nagy előny a Darwinból jövő turistáknak, a hátránya viszont hogy emiatt a park mindíg tömve van. Nagy buszokkal hozzák a turistákat minden nap, nehéz parkolót és táborhelyet találni.

Wangi Falls

Voltunk itt 2012-ben, végigjártuk az összes nevezetességet, de olyan jó emlékeink voltak, szívesen jöttünk vissza mégegyszer. Két éjszakát akartunk maradni, de nem egészen úgy sikerült ahogy terveztük. Az egyetlen hely ahol lakókocsival lehet táborozni, a Wangi Falls mellett, a park nyugati végében. Mire odaértünk, délután 2 óra felé, minden táborhely foglalt volt, nem kaptunk helyet. Kicsit tovább menve, már a nemzeti parkon kívül eljutottunk a Lichfield Safari parkba. Ez egy privát kemping, de nagyon lerobbantnak nézett ki. Minden meg volt benne ami egy kempingtől elvárható, áram, víz, mosdó-helységek, csak éppen minden nagyon ócskának és rendetlennek látszott. De nem volt jobb választásunk, itt maradtunk két éjszakára. Esta aztán még az is kiderült, hogy az egész terület hemzseg a szúnyogoktól, sehol nem voltunk biztonságan tőlük. Már éppen kezdtünk felépülni a Middle Lagoon-ban összeszedett sandfly- és szunyogcsípéseinkből, most megkaptuk a következő adagot. Ez is hozzátartozik a trópusi utazáshoz...

A Wangi patak a vízesés fölött

Ezektől az apró kellemetlenségektől eltekintve kellemes másfél napot töltöttünk itt. A park néhány nevezetessége éppen zárva volt felújítás miatt, de maradt elég hely amiből választani lehetett. A csütörtök délutánt a Wangi Falls-nál töltöttük, fürödtünk a tavacskában, üldögéltünk a partján az árnyékban és élveztük a környezetet.

Pénteken megint a Wangi Falls-nál kezdtük a napot. Végigmentünk egy 2 km-es gyalogúton, ami felvezet a vízesés tetejére, keresztül a dús trópusi dzsungelen, átmegy a Wangi patak felett, aztán visszavezet az alsó vízmedencéhez a másik oldalon. Nagyon meleg és párás volt az idő, folyt rólunk a víz, de érdekes séta volt.

Florence Falls

Aztán felautóztunk a Florence Falls-hoz, kb 20 km-el feljebb a felföldön. Ezek a vízesések soha nem száradnak ki, mert a homokkő az esős évszakban rengeteg vizet eltárol a repedéseiben, ami aztán lassan kiszivárog a száraz évszak folyamán, táplálva a patakokat és a vízeséseket. Florence Falls legalább olyan népszerű mint a Wangi, és még közelebb is van, itt általában még több az ember. Van egy kilátó ahonnan szép rálátás van a vízesésekre és az alatta fekvő, páfránnyal borított függőleges sziklafalakkal körülvett kis tavacskára. Egy meredek lépcsős úton le lehet jutni a tavacskához és ott is lehet fürödni. Négy éve lent voltunk, de nem fürödtünk mert éppen meg voltam fázva. Most csak a kilátóig mentünk, körülnéztünk, megcsodáltuk a vízesést, aztán tovább mentünk a Buley Rockholes-hoz.

Buley Rockholes

Ez a Florence patak egy szakasza a vízesés fölött, ahol egy sorozat kis vízesés, csobogó és tavacska követi egymást a felföld vörösbarna homokkő sziklájába vájva. Talán nem olyan látványos, mint a vízesés, de sokkal szórakoztatóbb. Úszni ugyan nem lehet, ahhoz túl kicsik a medencék, de lehet csúszkálni a sima homokkő sziklákon, beugrálni a partról, üldögélni a kis vízesések alatt, vagy csak lebegni a kristálytiszta, frissítően hűvös de nem túl hideg vízben. A víz olyan tiszta, hogy palackozni lehetne. Itt töltöttünk egy pár órát, végigpróbáltunk jó pár kis medencét, nagyon üdítő volt a nap legmelegebb szakaszában.

Buley Rockholes

Megettük a magunkkal hozott ebédet, megittuk a magunkkal hozott kávét, aztán visszamentünk a Wangi Falls-hoz. A délutánt megint itt töltöttük, fürödtünk, pihentünk, olvastunk.

Hat óra felé, napnyugta előtt mentünk hazafelé a Safari camp-hez, amikor hatalmas füst-felhőket láttunk pontosan a tábor felett. Kiderült, hogy a kemping mögötti telken ég a tűz, pár száz méterrel a kemping mögött. Jöttek rendőr-autók, önkéntes tűzoltók, és egy óra alatt megfékezték a tüzet. Nekünk egy kicsit ijesztő volt a dolog, a helybelieknek ez a mindennapi élet része.

Szombaton, június 18-án felpakoltunk és továbbjöttünk Darwin-ba. Kifelé menet még megálltunk a Termesz Váraknál, hogy ujra megcsodáljuk a fantasztikus építményeket amiket ezek az apró lények készítenek maguknak.

"Magnetic" termesz-várak, kb másfél méter magasak
és mind pontosan észak-délre van tájolva