Derby, Horizontal Falls and Broome

(Magyar összefoglaló a végén)


Wednesday, 4 July, Derby - Today we spent the whole day on the cleaning job, despite the sign at the entrance to the caravan park specifically warning not to wash cars and caravans. But there are no other options available in the whole town and we cannot tolerate this dirt any more. We were careful and did it in an environmentally friendly way, without using a hose. The most difficult part was the roof of the caravan, as we don't have a ladder. Anyway the details are not important, the main thing is that by the evening both the van and the car were reasonably clean - from the outside (and the emphasis is on reasonably). There will still be a lot of work to do inside in both, but that will have to wait.

The Prison Boab Tree

After lunch, just for a break, we went out for another little tour of the attractions in and around Derby: the old gaol, the pioneer cemetery, another look at the jetty at high tide (this place is famous for its very high tidal difference, around 11 metres), and the Prison Boab Tree a few kms outside town, which is even bigger than the one we saw near Wyndham. Then we went back to work on the van and the car until darkness.

The mudflats from the plane

Thursday, 5 July, Horizontal Falls, Talbot Bay - In the morning we did some work in the van, Kate cleaning some drawers, while I worked on the blog. Then by 10 am we packed up the van and left the caravan park. We had another tour of the town and the jetty, this time in low tide, then we went in the parking area of King Sound Resort, to set up the van while we are away on an overnight tour. We had lunch there, and then we were picked up by a bus and taken to Derby airport.

Horizontal Falls, the houseboat in the left corner

The tour is called the Horizontal Falls Seaplane Adventures. We were taken by a 12-seater turbo-prop seaplane directly to a brand new houseboat in Talbot Bay, just beside the Horizontal Falls. The plane ride was very interesting over the mudflats with meandering waterchannels. On the housebouat we were placed in small cabins. 

A speedboat going through the outer gap of the falls

The first entertainment was feeding the sharks, some kind of nurse sharks about 2-3 m long, that were circling the boat all the time. Then came the main attraction: in a very fast boat (600hp twin engines) first we went for a discovery ride around the side creeks of Talbot bay, then we rode through the horizontal falls several times. This is two strips of long and narrow rock ranges that retain the water in a small bay behind as the tide goes up and down, and the water is rushing through a narrow gap in each of thses ranges. 

Going through the outer gap

The outer one is about 20 m wide between the vertical rock walls and 40 m deep, this is the one we could go through several times. It was really a thrill ride as the brochure says. The gap in the inner range is only 7.5 m wide, and the water going through there was too dangerous for the boat to get through. But we went pretty close to experience the amazing force of the water as it rushes out. All around it is like in a washing machine, the water is so turbulent.  It was a unique experience indeed. We thought the boat driver (Christian) enjoyed the ride just as much as we did, he went back and forth so many times. 

The water level drops about 4 m at the inner gap

After returning to the boat, we could relax on the deck we pre-dinner drinks (BYO) then had a nice Barramundi dinner (is it true or just an illusion that Barramundi tastes much better up here than back in Sydney?...), and a quiet evening in the still waters of Talbot Bay with clear moonlight, sharks circling around the boat all the time.

The planes arrived to take us back to Derby

Friday, 6 July, Broome - We woke up around 6 am with the first lights of the day, and soon we had breakfast on the main deck. The around 7 am we again boarded the jet boat, for another round of thrill ride across the outer gap. It was quite different in the early morning light, but just as beautiful as the evening before. We checked again the inner gap, but it was still more dangerous to ride through. Then it was time to go back to the houseboat and board the seaplane for the trip back to Derby. 

The Buccaneer Archipelago

This time we were taken on a longer route, flying low above the many small islands of the Buccaneer Archipelago, an amazing and magnificent landscape. We touched down in Derby around 8.30 am. This was a quite expensive but truly worthwhile experience, we saw some very interesting and beautiful spots of the Earth.

A pearl farm from the air

Cable Beach, Broome

We were driven back to our caravan, then hitched up the van and left Derby. We had a 200 km easy ride to Broome. We were lucky to be able to pre-book a spot in a caravan park, as everything is full in Broome at this time of the year. We wanted to stay for a few days, but we could only get two nights, after some insistence. After setting up the van and having lunch, we went for a discovery tour of the town. First we had a quick stop at Cable Beach, the most famous feature of the town, a 23-km stretch of white sand, where interested tourists can go for a camel ride, and cars are allowed to go down on the beach. Then a walk around Chinatown, a stop at the Visitor Centre, and the nearby Court House, previously the Cable House. We finished the tour at the Town Beach and Old jetty.

After dinner we went out to the Golf Course car park, to experience what is called the "Staircase to the Moon". This is an event that occurs at full moon every month, when the moon comes up and its reflection in the waters and/or mudflats of Roebuck Bay gives an impression of a staircase reaching up to the moon, at least by some opinions. The moon came up at 8.05 pm, and for about half an hour its rising face and its shiny reflection really gave a pretty photo opportunity that many people tried to capture. We got a few nice photos as well, although I fail to see the staircase but never mind.


Saturday, 7 July, Broome - After breakfast I sat down and finished the blog on the Gibb River Road. In the morning the mobile reception is always better than in the evening, I guess there are less people using it, so I could upload all the photos and publish the blog. 

The replica of dinosaur footprints

Then we went out and visited the deep-water port in Roebuck Bay, and the Entrance Point to the bay. From there we went to Gantheaume Point. There was an old lighthouse here, now it's only a steel tower but the light is still operating. The main interest here is the 120 million old dinosaur footprints embedded in the sandstone at the base of the cliff. They are only visible at very low tide, so we could only see the replica cast in concrete at the top of the cliff for the benefit of tourists, an interesting sight. 

Gantheaume Point

But the most beautiful are the sandstone cliffs and rock formations eroded by the sun and the sea, and the vibrant colours of red rocks and light-blue sea, the view back to the white sand of Cable Beach in the background. I think the Indian Ocean has a much lighter blue colour than the Pacific at the East coast, not sure why.

A bit of action at Gantheaume Point (it's not me!)

Sunset at Cable Beach

We came back to the camp to have lunch and a bit of rest, then went to Cable Beach. We sat down on the beach, and I went for a swim. The water is quite fresh, around 20 degrees, a bit too cold for me, but I would not want to miss the opportunity to have a plunge in the Indian Ocean at this famous spot. We spent the whole afternoon at the beach in crisp sunshine but the air was not too hot, we had to put on our clothes by 4 pm. Still it was very enjoyable to sit on the beach, watch the people and the scenery or read. Later we up a bit further North to check out the camel riders, we saw them in the distance but they were too far. We stayed on to watch the sun going down into the ocean, together with lots of other people, glasses in hand - a nice way to finish the day (although it was just half past five).
On the way home we went shopping, then back to the camp for dinner, and another round of blog writing, but now I am almost back on track with the diary.


Sunday, 8 July, Broome - This morning we had to move to another place in the park, this was the only way to stay here for another night. Although it was just a distance of about 30 metres, it meant that we had to pack up everything and close the van, hitch it up to the car, move it to the new place, and then unhitch and unpack again. It took about an hour of work, not counting the other hour of wait for the new place to be vacated by the previous occupant. That hour we spent doing a bit more house- and car-cleaning, of which we have still plenty to do. 

Part of the shell collection

We were ready with all this by 10.30, then went to the town sight-seeing. First the History Museum of Broome, an interesting display of old photos, and descriptions of the various phases of the pearling industry, the WW2 air raid and its losses, and the list of cyclones that devastated the town many times (the last one was in 2000). The most interesting and beautiful was a fantastic shell collection, collected and donated by an old local lady. 
The next stop was at the Sunday market near the Court House, a colourful display of local artifacts and the usual interesting characters offering all kinds of handmade jewelry, hats, tee-shirts and food. We then stopped at the Streeters Jetty up in Roabuck Bay, but it turned out to be uninteresting and desolate.

Camels resting on Cable Beach

Around noon we went back to Cable Beach, by far the most beautiful part of Broome. We had lunch at a take-away outlet, then settled down on the beach for a few hours. It was quite a hot day at that time, with very little breeze, and it was high tide, so I tried the water again, but it did not get any warmer since yesterday. Still I had a good, but short, swim. Later on, when the tide went further down, we went for a walk at the water's edge up to the part of the beach where the camel tours operate, and this time we were lucky. There was a group just about starting their riding tour, so we got a few good shots of this curiosity as well. With this I think we have ticked off all what's there on offer in this town, so we can leave tomorrow with a good conscience.


Our itinerary can be seen at the following Google Map:
http://g.co/maps/wcwv8 
(Note that to see the route after Bowen, you need to move down to the bottom of the right panel, and select the following pages!)


Szerdán, jul. 4-én Derby-ben voltunk, és majd az egész napot a kempingben töltöttük, a lakókocsi és az autó külso takarításával. Ugyan a kempingben nagy felirás volt hogy nem szabad a lakókocsit és az autót lemosni, de semmi más lehetoség nem volt a városban, és nem bírtuk tovább a piszokban élést. Igyekeztünk környezet-barát módon csinálni, csak kis lavórból, kevés vizet használtunk. Nem volt könnyu, foleg a lakókocsi tetejét, mert létránk az nem volt, de valahogy csak felértük. A lényeg az, hogy estére az autó és a lakókocsi is viszonylag tisztának látszott kívülrol (de a hangsúly a viszonylag-on van...) Aztán még lesz sok munka a belsoket is kitakarítani, de ennyit bírtunk egy nap.
Közben azért ebéd után egy kis pihenésképpen elmentünkegy kicsit körülnézni, megnéztünk a régi börtön maradványait, az elso ittlakók temetojét, mégegyszer a kiköto mólót a legnagyobb dagály idején (itt van a világon az egyik legnagyobb ár-apály különbség, 11 méter fölött, ami érdekes látvány), és a városon kívül egy másik többezer éves boab fát, amit szintén arra használtak régen hogy aboriginal foglyokat dugtak bele éjszakára. 


Csütörtökön, jul 5-én, reggel kicsit dolgoztam a blog-on, amíg Kati egy pár fiókot portalanított. Aztán tíz óra felé felpakoltunk és elhagytuk a kempinget. Mégegyszer megnéztük a mólót, ezúttal apály idején, aztán beállítottuk a lakókocsit a King Sound Resort (hotel féle) parkolójába. Itt megebédeltünk, és 2 után vártuk a buszt, ami újabb nagy kalandra vitt minket, a Horizontal Falls-hoz.


Ez egy különleges természeti jelenség, a nagy ár-apály különbség okozza. Derby-tol párszáz km-re észak felé egy tengneröbölben (Talbot Bay) van két hosszú sziklaborda ami kiemelkedik a vízbol, és mindketto közepén egy keskeny rés, ahol ki-be folyik a víz. De mivel a rés keskeny, a víz megreked, hol kívül, hol belül, és óriási erovel zúdul keresztül ezen a lukon, idonkét több méteres vízszint különbségen keresztül. Ezt hívják "vízszintes vízesésnek". Ezt mentünk meglátogatni, egy majd egésznapos túra keretében. 


Derby repülotéren szálltunk tíz-személyes "seaplane"-be (vízre leszálló repülo) délután fél 3 körül, az vitt minket Talbot Bay-be. Az odaút is nagyon érdekes volt, az árapály-járta lapos iszapos terület fölött, aztán meg az északi szigetvilágon keresztül. Kb fél óra után értünk oda, és eloször a repülorol láthattuk a két "vízesést", amint éppen a napközbeni turistacsoport száguldott rajtuk keresztül. Leszálltunk a vízre, és kikötöttünk a társaság itt lehorgonyzott úszóháza mellett. Itt kaptuk kis kétágyas kabinokat éjszakára. Aztán kezdodött a szórakoztatás. Eloször cápa-etetés volt, az úszóház melletti acélhálós súllyesztett kalickából. Négy 2-3 méter hosszú "nurse shark" ágaskodott körülöttünk, még a fejüket is meg lehetett simogatni. Aztán beültünk a "leggyorsabb" motoros hajóba (2 600 lóeros Honda motorral), és elobb az öböl környezo mellékágaiban néztünk körül, meredek repedezo sziklafalak között, teljesen érintetlen elhagyatott környezetben, aztán mentünk a vízszintes vízeséshez. Már a közelébe menni is elég veszélyesnek tunik, a víz csak úgy forrong, örvénylik körülötte. Az ár-apály közepe táján mentünk, amikor a legnagyobb a kiáramló víz ereje, és kb 2-3 m szintkülönbség volt a külso és belso vízfelület között. Többször oda-vissza át is mentünk a külso sziklaborda résén, ami kb 20 m széles, és a víz benne 40 m mély. A belso sziklaborda rése csak 7 és fél m széles, és túl veszélyes volt éppen akkor ahhoz hogy átmenjünk rajta, de egészen a közelébe mentünk, láthattuk a kb 4 m-es szintkülönbséget ahogy zúdul ki a víz, alatta meg forr mint egy mosógépben. Fantasztikus élmény volt. 
Aztán mikor a hajónkat vezeto fiatal srác is megelégelte a játszadozást (láthatólag o legalább annyira élvezte, mint mi), visszamentünk az úszóházhoz. Az este többi része is kellemes volt, italok, beszélgetés a fölso fedélzeten, aztán finom hal-vacsora, friss helyi Barramundi halból, további beszélgetés és iszogatás a holdfényben, csodás környezetben, miközben a cápák úszkáltak körülöttünk.
Éjszaka sajnos nem a legjobban aludtunk, de péntek (jul. 6) reggel már 6 elott fel kellett kelni. A felkelo nap fényében kaptunk reggelit a fedélzeten. Aztán mégegszer beültünk a gyors motorcsónakban, és még egy párszor átmentünk a vízszintes vízesés külso résén, megnézhettük a környéket a reggeli napfényben is, most is legalább olyan különleges volt. Aztán már jött a repülo, hozta a következo nappali csoportot, és vitt vissza minket. Visszafelé hosszabb kitérovel mentünk a Buccaneer szigetvilág fölött egész alacsonyan repülve, csodás látvány volt a rengeteg kis sziget a tenger kékjében. Láttunk egy gyöngy-tenyészto telepet is. Fél 9 tájban értünk vissza Derby-be. JÓ drága, de egészen különleges élményben volt részünk, megérte a ráfordítást.
Visszavittek minket a lakókocsinkhoz, felpakoltunk, és tovább indultunk Broome felé. Ez kb 200 km, dél tájban ide is értünk, és volt elore foglalt szállásunk, ami nagy szó, mert ilyenkor van itt a fo szezon, és nagyon nehéz helyet kapni. Eredetileg nekünk is csak egy éjszakára volt, de sikerült még egyet kiharcolni. Broome ennek a régiónak a turista-központja, innen indul (vagy itt fejezi be) mindenki a Kimberley túráját. Emiatt aztán minden kétszer annyiba kerül, mint máshol. De azért nem akartuk kihagyni, ezt is meg kell nézni. 
Elso utunk a Cable Beach-re vezetett, ez a leghíresebb látnivaló itt, egy 23 km hosszú fehér homokos tengerpart (egyesek szerint a világ 5 legszebb tengerparti strandjainak egyike), ahol pl. a tengerparti homokban lehet tevegelni a lenyugvó nap fényében, és a terepjárók lejöhetnek a homokra. Valóban szép hely, de az öt legszebb között?... Aztán sétáltunk a régi kínai városrészben (Broome a gyöngyhalászatra épült a 18. szd-ban, foleg ázsiai búvárokat dolgoztattak), és megnéztük a Cable House-t, a város egyik legrégebbi épületét. 
Vacsora után még egy érdekes természeti jelenséget néztünk meg a golf klub teraszáról. Úgy hívják hogy "staircase to the moon". Ez teliholdkor látható, amikor a felkelo hold fénye visszatükrözodik a belso tengeröböl vizén és foleg apálykor a visszamaradó iszap nedves felületén, és a ketto együtt úgy néz ki, mint egy ezüst-híd (vagy lépcso) a holdra. A hold 8.05-kor jött fel, ezt tudtuk elore, és a következo félórában tényleg szép látvány volt, amit sok más nézelodovel együtt mi is igyekezetünk lefotózni, valamennyire sikerül is.


Szombaton (jul. 7) reggel én nekiültem és sikerült befejezni és feltölteni a következo blog részletet a Gibb River Road-ról. Szerencsére itt elég jó a vétel, foleg reggel, mikor kevesebben használják, elég gyorsan ment.
Aztán délelott elmentünk tovább nézelodni a város környékén, megálltunk a mélyvizi kikötonél és a Roebuck öböl bejáratánál. Aztán a Gantheaume Point-nál, egy kiugró sziklanyúlvány, ahol egy világítótorony van, de a fo érdekesség az hogy a homokko szirt tövében 120 millió éves dinoszaurusz lábnyomok láthatóak - sajnos csak egészen alacsony apály idején, úgyhogy mi csak a cementbe öntött másolatukat láthattuk a szirt tetején, de az is elég erdekes volt. De a legszebb maga a sziklaszirt külöleges omló-bomló, tengerbe hanyatló alakzatai, sárgás-vöröses-barnás színei a tenger valószínutlenül világos kékje fölött. Az Indiai óceán itt sokkal világosabb kéknek látszik mint a Csendes óceán a keleti parton.
Ebédre visszajöttünk a táborba, és egy kis pihenés után ujra kimentünk a Cable Beach-re, kicsit strandolni. Az ido gyönyöru napos, meleg, de nincs hoség egyáltalán, 26 fok körül. Kellemes volt üldögélni a homokban és nézni az embereket meg olvasni. Én meg is fürödtem, de csak röviden, mert a víz csak húsz fokos, nekem túl hideg. De nem lehetett kihagyni a lehetoséget, hogy az Indiai óceánt is kipróbáljam. Végül ottmaradtunk napnyugtáig, ami szintén egy fo attrakció itt, rengetegen összegyulnek a parton a nagy eseményre. Mi is kiültünk, pohárral a kézben, és néztük ahogy lebukik a nap az óceánba, szép látvány volt.


Ma, vasárnap (jul 8) reggel át kellett települnünk egy másik helyre, csak így tudtunk ittmaradni még egy napig. Ugyan csak kb 30 m-el arréb, de ehhez is mindent össze kellett pakolni, lecsukni a lakókocsit, felcsatolni az autóra, arrébbvinni, aztán ujra vissza az egészet. Beletelt egy óra mire kész lettünk vele, nem számítva azt a másik órát amit vártunk hogy az elozo lakó elinduljon az uj helyünkrol. De nem volt elveszett ido, közben kicsit folytattuk a takartgatást.
Fél 11 tájban indultunk újabb városnézésre. Eloször a város történeti múzeumba mentünk, ahol rengeteg régi fénykép és leirás van a város gyöngyhalászati múltjáról, a 2. világháborús bombázásról, meg a gyakori ciklonok okozta károkról. A legérdekesebb egy kagyló-gyujtemény volt, egy helybéli no világhíres kollekciója. Aztán a vasárnapi piacnál álltunk meg nézelodni, az ilyen helyen szokásos tarka forgatag, mindenféle kézmuves és helyi muvészeti termékek, ékszerek, trikók, sapkák-kalapok, enni és innivalók.
Déltájban megint kimentünk a Cable Beach-re, megebédeltünk egy gyorsétkezdénél, megint finom Barramundi-t, aztán letelepedtünk a homokon egy pár órára. Jó meleg nap volt, tiszta napsütés de nincs hoség, olyan 26 fok körül. Az ár-apály legmagasabb pontján volt, én megint fürödtem egyet, de a víz nem lett melegebb tegnap óta. Azért kellemes volt. Elüldögéltünk egy darabig, néztük az embereket meg olvastunk. Késobb, mikor lejjebb ment a víz, elgyalogoltunk a vízparton fölfelé oda ahol a tevegelo program indul és most szerencsénk volt, éppen indulóban volt egy csoport. Jól megnéztük, lefotóztuk ahogy felülnek, és elindulnak, érdekes látvány volt. Ezzel nagyjából Broome minden érdekességének a végére jártunk. Holnap indulhatunk tovább dél-nyugat felé a tengerpart mentén.


Az útvonalunk a következo Google Map-on látható:
http://g.co/maps/wcwv8
(A Bowen utáni szakaszokhoz le kell menni a jobboldali panel aljára, és a következo oldalakra kattintani!!)

The Gibb River Road

(Magyar összefoglaló a végén)


Tuesday, 26 June, El Questro campsite - We left the Cockburn rest area quite early and headed to the Gibb River Road turnoff. There we stopped to reduce the tyre pressure by 10 psi both in the car and the van as recommended. And so we started off the Gibb River Road, for our first stop at Emma Gorge, 25 km further down. The road is quite wide and easy but fairly corrugated. The lower tyre pressure helped a bit, but there was still a lot of noise and resonance in the car. We'll just have to get used to this for the next 6-800 kms if we want to do this - and we do want to. And hope our car and van will be up to the challenge...

Emma gorge

Emma Gorge is part of the El Questro wilderness park, so first we had to buy a permit at the resort to have the privilege to access the gorge. In the car park we had to open up the van and switch the fridge to gas, then we went on the gorge walk. It is a 1.6 km trek along the creek bed up to a huge circular waterhole among 120 m high vertical rock cliffs and a waterfall. It was quite a difficult walk, clambering through big fallen rocks and loose gravel, but it was worth the effort. The view and the vegetation all along and especially at the end is spectacular. The weather was clear and sunny but the air was not very hot so we did not feel like plunging in the pool, just had a bit of rest and appreciation of the surroundings then turned back.


From there it was another 11 kms to the turnoff to El Questro, and another 16 kms to the Station, on similar corrugated gravel road, with a few water crossings, including the Pentecost river, the first "real" water crossing with our van, even if the water was no more than 20-30 cm - it went without any problems. At the station we booked into the campsite and booked an afternoon boat tour to Chamberlain Gorge. We felt quite tired after the morning walk, so this seemed a better activity for the afternoon than another gorge walk. Then we set up the van, had lunch and a bit of rest, and by 3 pm we were at the jetty for the boat tour. 

Chamberlain gorge

The tour was not bad, but not a big deal either. The Chamberlain gorge is beautiful, but after Ketherine Gorge, it is hard to get excited about it. Especially after cyclone Ingrid devastated the whole area in 2005 and destroyed the vegetation along the water edge. The boat trip was a relatively short upstream run and back, but the lack of substance was compensated by the amount of champagne and fruit offered. There was also a bit of fish feeding at the turn-back. 
Overall, this El Questro wilderness park is far too commercial, profit oriented in every respect. We paid $40 for the permit (for 2 persons) and then another $40 for the campsite, where neither power, nor water are provided, only the site and amenities. Compared with other caravan parks and national parks it seems highly overpriced for what it provides. It was not a surprise, we knew what to expect, I am just confirming what we read in our guidebook. And it seems that there are plenty of customers who are happy (or at least, willing) to pay these prices, including ourselves... We had to come here because "you never-never know if you never-never go"!

Zebedee Springs

Wednesday, 27 June, Ellenbrae Station - We got up early and by 7 am we were at the Zebedee Hot Springs, only a few kms from the El Questro campsite. The water is about 30 degrees, flowing through several small pools in a beautiful palm jungle among the towering rock cliff faces. The pools are quite small and it is a very popular spot, but at early morning it was still not too busy. The water felt very good in the chilly morning, when the air is about 10 degrees. Coming out though is a bit of a shock, but it was worth it. Then we went back to the camp, had breakfast, packed up and left. There would have been many more attractions to visit at El Questro, but we had enough of this place. 

The Gibb River road

We crossed the Pentecost River

We travelled along the Gibb River road. The road was not too bad, quite wide and dusty, some sections fairly corrugated, but with the lower tyre pressure it was more bearable, though we had to get used to the rattling and dust from oncoming cars. Fortunately there was not too much traffic, about 2-3 cars per hour. The first real obstacle was the Pentecost River crossing, quite wide and bumpy rock bed, but the water was no more than about 30-40 cm, we got through easily.

We made a quick detour to Home Valley Station, just to look around. On the way out we were held up by a group of horsemen herding some cattle to a holding paddock, one of the tourist attractions offered by the station. 

Then stopped at a lookout a few kms further West. There is a nice view from here to the Cockburn Ranges. The other "attraction" is that if you climb up at a big rock and hold your arm up high, you can get mobile reception. Not very strong but good enough to send a few SMS messages to our children. 

The outdoor bathroom at
Ellenbrae Station

Around noon we found a parking spot and stopped for lunch, and by 3 pm we reached Ellenbrea station. We had enough of the driving for one day, so we booked into the campground. The station is a small but interesting place if one prefers more natural, down-to-earth environment rather than a tourist resort. The facilities are very basic and unusual, built by hand from bush materials. The campground is huge, and there was only one other camper on the site when we arrived, and one more came later in the evening. There is a swimming hole nearby, we had a look but did not feel like going in. Rather, we had a good hot shower heated by firewood, in the half-open bathroom-toilet. In the evening the 3 camping families came together around a campfire and we had a good chat with a couple from Perth and another from Austria.


Thursday, 28 June, Manning Gorge campsite - The night at Ellenbrae stn was even colder than before. At sunrise there was 7 degrees in the van. We have enough clothes and sleeping bag for the night, but it is not very comfy to get out of bed, and it takes about 2 hours to warm up to a more acceptable temperature. Unfortunately we have no facilities for heating without electricity. So the evenings and mornings are very chilly even inside the van.

Wandering cattle on the Gibb River Road

This morning, after long deliberation we changed our plan. We wanted to go up to the Mitchell Plateau, but it would take 4 days, one to Drysdale Stn, one to the Mitchell Plateau campsite, one to do the walk to Mitchell Falls, and one to get back to Drysdale stn, and we sould have to spend two nights in a tent, and the evening and morning outside where it would be even colder than in the van. Also, the travel on these gravel roads is anything but enjoyable, we will have enough of that on the 680 kms of the Gibb River road itself without detour. We have seen the Mitchell Falls from the air on our scenic flight last Thursday. Still, I know it would be much more interesting to do the walk and see it from ground level, but on balance, we though it would not worth all the inconvenience and hassle for 4 more days.

The van in the water

So we headed South-West on the Gibb River road. The road quality was very variable, some sections are almost as good as a sealed road, other parts are terribly corrugated. The landscape around the road is not particularly interesting. There were a few more water crossings but nothing serious. We got to the Kalumburu road junction by midday, where se stopped at the rest area for lunch and a little rest. Then we went on towards Derby for another 100 kms, including a few terribly rough sections. We got to the Mount Barnett Roadhouse around 3 pm, filled up the tank and booked into the Manning Gorge campsite, which is 7 kms up North from there. It is a nice wide area under big boab trees. There are a lot of people here, but enough place for everybody. We found a good site, made up the van, had a hot shower, cooked dinner and had a nice evening.

The Manning gorge campsite

Crossing the river

Friday, 29 June, Manning Gorge campsite - This morning we did the walk to the gorge itself. It was quite a difficult walk. The guide says it is 2 kms one way, but it felt much longer. First we had to cross the Manning river, which is about 50 m wide and deep, clear and very cold water. According to the guide the only way to cross is by swimming, and using the styrofoam boxes provided to take our gear across. We were prepared to do that but there was no need. There was a tin dinghy for everyone to use that could be pulled across on a rope and pulley. Then the walk took us across open stone country, up and down 3 little hills and valleys. It took more than an hour to get to the gorge in soaring heat. 

Manning gorge

There are several wide pools of water among the rock walls, and a pretty cascading waterfall at the end, a very picturesque place. We tried the water, but it was icy cold, I could not stand it for more than 30 seconds. But it was good to cool down. Then we just sat on a sandy bank for a while and enjoyed the scenery. Then it was time to go back, another one and a half hour trek in the midday heat. But the gorge was really beautiful, it was worth the effort. 


We had a late lunch in the van - in 32 degrees; these are the usual conditions here, freezing cold in the evening, night and morning, and baking hot over the day, no other option; if you don't like it, you should not come here - and a nice lazy afternoon resting and reading. In the evening we celebrated Kate's birthday in style, with some champagne. A nice day overall.


Saturday, 30 June, Bell Gorge campground - Today we drove another 100 km along the Gibb River Road Westward, and got to the Silent Grove campgorund. On the way we stopped at the Imintji store, just to have a look. This area is part of the Leopold Ranges National Park. The campgound is about 20 km to the North of the Gibb River Road, a wide, shaded and well managed area with some showers and toilets. We picked a good-looking site - it was good to arrive early, before 11 am, as this is a very popular place, it fills up quickly - set up the van, then immediately went on to visit Bell Gorge. 

Swimming in Bell gorge

The Bell Gorge car park is 10 km further up. Then it's a short walk to the top of the falls. It was a much easier walk than yesterday, although the track was rocky, uneven. According to some guides this is the most beautiful gorge along the Gibb River road - it is hard to rank them, but definitely this is a wonderful place. After looking around from the top, we took off our shoes and crossed the creek, then climbed down to the bottom part of the falls. There are several large waterholes down there among the smooth and slippery rock platforms, with lots of people swimming and sitting around. We also had a few good swims; the water is pretty cold, but not as freezing as Manning Gorge was. After the refreshing plunge, we had our picnic lunch there. Then we climbed back up and came back to the camp around 3.30 pm. By that time the camp has filled up well, we got a few neighburs a bit close for comfort. We still had some time for resting and cooking and hope to have a nince evening.

At the top of Bell Gorge

Windjana gorge campground

Sunday, 1 July, Windjana Gorge campground - Windjana Gorge is again about 100 kms further West on the Gibb River Road, then another 21 kms to the South to get to the campground. The Gibb River road section was quite good, with a few sections just re-graded in front of us. But then the access road to the gorge was pretty heavily corrugated in the first few kms. At the entrance we met the couple from Perth, Mark and Judy, whom we had an evening together at Ellenbrae stn. We got to the campsite early again, so we could pick a nice shady spot and set up the van. We had lunch and a rest. 

Windjana gorge

After 3 pm, when the heat abated a bit, we went to the gorge itself. It is an amazing place. Each time I think, another gorge, how boring, but when we got there, it turns out that it is soo totally different from the others we have seen. This one is a Devonian reef, 360 million years ago it was a coral reef under the sea. It is still very easy to see the same formations as what we have seen when snorkeling at the Great Barrier Reef. And the river going through the gorge, the Lennard river, is full of "freshies", we saw a lot of them resting along the water edge. 

Freshies in Windjana gorge

We came back to the campground around 4.30 pm, had a shower, then our firends, Mark and Judy invited us over for a bit of a chat and pre-dinner drinks. At the same time we had a chance to enjoy the sunset lights on the towering limestone walls behind the campground.

With Mark and Judy at the camp, the reef cliff in the background

Inside Tunnel Creek Gorge

Monday, 2 July, Windjana Gorge campground - This morning we left the van at the campground and went to visit Tunnel Creek National Park. It is 35 kms to the East, on fairly good gravel road, still part of the same Devonian Reef range. As the name suggests, Tunnel creek has carved a tunnel across the limestone of the Napier Range. It is about 750 m long tunnel that one can walk through, or rather scramble through slippery rocks and wade along the creek itself in darkness, using your own torch. The entrance is quite impressive with the walls of the Napier Range towering above. Inside we got into a big hall where there is still some daylight, with high ceiling and some stalactites. The path further in would go through a knee-deep pool of water and behind that the complete darkness, but we felt we had seen enough. We don't like caves, we did not have very good torches and my wet shoes filled up with gravel and became quite uncomfortable. So we turned back and came out only after a few minutes. Still it was interesting, it was not a waste of time.
On the way back we stopped at a historic site, the ruins of Lillimooloora Homestead, later a Poice Outpost. This was the place where the aboriginal freedom fighter (or outlaw by the settlers) Jandamarra shot a policemen and started his 3-year war against the police, finally having been shot at the entrance of Tunnel Creek. There is not much remaining from the building, only a few walls, but the story is interesting enough to attract visitors.
Back in the campsite we found a bad surprise. We have left the awning out on the van and by the time we got back, a strong windblow has damaged it. Someone in our absence has put a rope and tied the edge to the ground. The curved roof rafter was bent over, and one end where the awning is attached to the van was broken. The case of the awning was also bent a bit. I managed to realign it so that we could close it but it dose not look very safe. I fitted a rope around that end, hope it wont fell off on the road. The awning still looks usable but not sure how long. We will have to have it checked out by someone in Derby or Broome.
In the afternoon we had a second walk in Windjana Gorge. It is such a wonderful place, it was worth a second look. 

At the end of the Gibb River Road

Tuesday, 3 July, Derby - In the morning we packed up and left Windjana Gorge, and got to the end of the Gibb River road. It was an interesting trip, with many great places we were able to see, but we were glad to be back on the tarmac. No more dirt and corrugations! We had enough of that for a while. Our car worked very well, apart from the electric park brake that hated the dirt and often complained about it with screeching noises and refused to work. Our van coped also quite well with the difficult conditions, except for the dust intake which we were unable to stop. I would expect an off-road caravan should be better insulated.


We reached Derby and by midday we booked into a caravan park close to the centre of town. And we had mobile connection and email, and some radio stations, although not our favourite (ABC Classic). Back to the civilized world. After lunch and coffee we went for a tour of the town, the jetty, the main street lined with beautiful boab trees, and did some shopping. We also visited the visitor centre, and booked a luxury tour to the Horizontal Falls for Thursday.


Now we have the monumental task of cleaning everything, the van and the car in and outside, and all our clothes and belongings, as everything is full of red dirt. It will take a few days to get through it, but that is part of the experience.


Our itinerary can be seen at the following Google Map:
http://g.co/maps/wcwv8 
(Note that to see the route after Bowen, you need to move down to the bottom of the right panel, and select the following pages!)


Kedden, 26-án indultunk el a Gibb River Road-on. A tanácsokat követve leengedtünk a keréknyomásból 10 psi-t, remélve hogy a földút bordázata így elviselhetobb lesz. Ezen a napon nem mentünk messzire, csak kb 50 km-t, de így is eléggé megszenvedtük a bordázatot. Volt egy elég nagy patak is amin keresztül kellett menni, ez volt az elso "igazi" vízkeresztje a lakókocsinak, minden simán ment. Elso uticélunk az Emma Gorge volt, itt elgyalogoltunk a gorge-ba, nem hosszú de elég nehéz úton, sokat kellett patakmederben, nagy köveken csúszni-mászni. A végén eljutottunk egy kerek katlanba, vagy 120 m magas függoleges falak között, egy szép vízesés az oldalán, alján meg jó nagy vízmedence, gyönyöru hely. Sokan fürödtek, mi megkóstoltuk a vizet, és ennyi elég volt, jéghideg. De a látvány megérte a fáradságot.
Aztán továbbmentünk az El Questro Station kempingtáborába, oda is elég nehéz bevezeto földúton, néhány patakon átkelve. Itt megszálltunk, és délután befizettünk egy hajótúrára a Chamberlain Gorge-ba. Úgy elfáradtunk a délelotti mászkálásban, jobban esett kényelmesen nézelodni. A Chamberlain Gorge jóval szélesebb, és nem volt olyan érdekes, mint amiket eddig láttunk, de azért jól elnézelodtünk. Ami hiányzott a látvány különlegességébol, azt pótolták gyümülccsel, pezsgovel, nem bántuk. Volt egy kis hal-etetés is a végén, még egy teknost is láttunk.
Másnap (szerda, jun 27) reggel korán felkeltünk, és elmentünk autóval a közeli Zebedee Hot Springs-hez, hoforrásokhoz egy szép suru pálmaligetben. Több kisebb természetes vízmedencén folyik keresztül a patak, ezekben lehet fürödni. Elég kicsi az egész, és nagyon népszeru, jó korán mentünk, így még elviselheto volt. Bemenni nagyon kellemes, kijönni a reggeli 10-12 fokba nem annyira. Utána vissza a kempingbe, reggeli, pakolás, indulás. 
Tulajdonképpen még rengeteg látnivaló lett volna az El Questro station területén, de azokat inkább kihagytuk. Nem volt egy szimpatikus hely. Nagyon kommerciális, és ahhoz képes amit nyújtanak, nagyon drága. A kemping alapszolgáltatásaiért kétszer annyit fizettünk, mint máshol, és jóval kevesebbet kaptunk érte. Viszont remek a nemzetközi propagandájuk, áradnak hozzájuk a gazdag ázsiai és európai turisták, mindig sokan vannak, megtehetik hogy sokat kérnek.
Tovább a Gibb River road-on (GRR). Ez a szakasz nem volt olyan rossz, jó széles és viszonylag egyenes, néha rövidebb szakaszok erosen bordázottak, de az alacsonyabb keréknyomással jobban elviselheto. A zaj és vibráció mellett a szembejövo autók porfelhoje is elég kellemetlen, és jól le kell lassítani, mert teljesen láthatatlanná válik az út egy idore. Szerencsére nem volt nagy forgalom, óránként talán 3-4 autó jött szembe, és 1-2 meg is elozött, mert nem mentem gyorsabban 60 km-nél, így biztonságosabb. Nem sokkal az indulás után kereszteztük a Pentecost folyót, ez a legnagyobb vízfolyás amin keresztül kell menni, elég széles, jó köves az alja, de most a víz nem volt több mint 30-40 cm, így könnyen átjutottunk.
Útközben tettünk egy kitérot a Home Valley Station-hoz, csak éppen körülnézni, mert errol is azt olvastuk, hogy nagyon kommersz lett. Egy kicsit tovább volt egy kilátópont ahol megálltunk egy rövid idore, megcsodálni a környezo Cockburn hegyláncot, no meg gyorsan küldeni egy SMS-t a gyerkeinknek. Az egész GRR mentén ez az egy pont ahol mobil vétel található, de csak úgy, ha a telefont feltatom amilyen magasra csak birom.
Délután elértünk Ellenbrae Station-hoz, itt szálltunk meg éjszakára. Ez egy muködo marha legelteto telep, de van kempingjük is. Érdekes hely, minden ház, épület, mellékhelyiség helyi anyagokból van elég kezdetleges de ötletes módon összetákolva, nem ötcsillagos hely, de nekünk jobban tetszett, mint az El Questro. Itt alig van látogató, csak 3 pár volt velünk együtt, este összeültünk egy kis tuz mellett, jót beszélgettünk egy perth-i és egy ausztriai házaspárral. Az éjszaka nagyon hideg lett, reggel 7 fok volt a lakókocsinkban napkeltekor. Alvás közben nem fáztunk, jól fel tudunk öltözni, de az este meg foleg a reggel nagyon kellemetlen. Aztán 1-2 óra alatt jól felmelegszik megint, déltájban meg már harminc fok van vagy több is, de azt jobban viseljük mint a hideget. Sajnos csak egy kis elektormos hosugárzónk van, ami áram nélkül nem sokat ér. Ezekben a GRR melletti táborhelyeken nem lehet sem áramot sem vizet kapni a lakókocsihoz, csak WC és zuhany van általában, de meleg víz már nem mindig, az is csak délután, estére kifogy a napelemmel melegített víz.
Másnap reggel (csüt, 28 jun), részben a hideg éjszaka hatására is, megváltoztattuk az utitervünket. Eredetileg azt terveztük, hogy felmegyünk a Mitchell Plateau-ra, ami egy 4 napos kitéro lenne az GBR-ról, és abból kettot sátroban kellene tölteni, mert oda nem jutna föl a lakókocsi. Nehéz volt lemondani róla, de úgy érzetük, hogy nem érné meg a kellemetlenségeket, a nehéz, rossz, döcögos uton kb 500 km plusz vezetést (borzasztó távolságok vannak itt), a még hidegebb estéket-éjszakákat, nem is beszélve arról ha valami baj történik az autóval azon a méginkább elhagyatott környéken. A fo látványosságot, a Mitchell vízesést már egyébként is láttuk a repülorol múlt csütörtökön.
Így hát tovább mentünk délnyugat felé a GRR-en, változó minoségu útszakaszokon, de változatlan állandó nagymennyiségu porfelhoben. Megint kb du. 3 felé értünk az aznapi végcéunkhoz, Mount Barnett Roadhouse-hoz, ahol megtankoltunk és 7 km beköto úton bejutottunk a Manning Gorge táborhelyre. Ez egy szép tágas terület, sok boab fával. Jó helyet találtunk, és pihentünk, foztünk, kellemes esténk volt. 
Másnap (péntek, jun 29) is ittmaradtunk. Reggel elgyalogoltunk a gorge-hoz, ami egy elég nehéz túra volt. Eloször át kellett jutni egy jó széles (több mint 50 m) és mély patakon. Az utikünyvünk szerint át kell úszni, a holmit meg a parton odakészített hungarocell dobozokban áttólni, de végül erre nem volt szükség (szerencsére, mert késobb megtapasztaltuk, hogy a víz jéghideg), mert volt egy kis csónak két csiga között kötélen kifeszítve, abba beülve át tudtuk húzni magunkat szárazon. Aztán jött egy jó hosszú és elég nehéz gyalogút, míg végül eljutottunk a gorge-hoz, ami nagyon látványos volt, megérte a fáradságot. Lehetett volna fürödni is, én meg is próbáltam, de fél percnél tovább nem bírtam, olyan hideg volt a víz. Úgyhogy csak üldögéltünk és élveztük a látványt egy ideig, aztán mentünk vissza, ugyanazon az úton. Délután kipihentük a fáradalmakat, este pedig megünnepeltük Kati születés- és az én névnapomat egy üveg pezsgovel.
Szombaton (jun. 30) továbbmentünk kb 100 km-t a GRR-on, és még 20 km-t a beköto úton a Bell Gorge táborhelyéhez.  Ez egy nemzeti parkban van, de nagyon rendes kis hely. Jó hogy korán érkeztünk, így jó árnyékos helyet tudtunk választani. Miután felállítottuk a lakókocsit, még 10 km-t kellett autózni a gorge-hoz. Onnan már elég rövid volt a gyalogút, és gyönyöru szép a gorge, ez az egyik legszebb a sok közül. Megnéztük fölülrol, aztán lemásztunk az aljához, és itt jót fürödtünk is mindketten, jobb volt a víz, bár itt is elég hideg, de kibírható. Itt ettük meg az ebédünket, aztán mentünk vissza a táborba.
Vasárnap (jul 1) újabb kb 100 km után fordultunk el a Windjana Gorge táborhelyhez. Ez is hasonló volt az elozohöz, itt is jó helyet találtunk, és megszálltunk két éjszakára. Elso délután besétáltunk a Windjana Gorge-ba, ez tényleg könnyu séta volt az elozo napokhoz képest, és megint egészen különlegesen szépet láttunk. Minden alkalommal úgy indulunk, hogy na megint egy gorge, milyen unalmas, és mindig kiderül, hogy teljesen másmilyen mint az elozo, össze sem lehet hasonlítani oket. Ez a gorge egy 360 millió évvel ezelott (Devon) egy tengerparti korall-zátony vonulat része volt, aztán a  tenger visszahúzódótt, a terület felemelkedett, és a Lennard folyó lassan keresztülvágta magát a kanyonon. Jó széles, a kétoldalán vagy 120 m magas függoleges sziklafalak, amiken tisztán kivehetoek a korall-alakzatok, hasonlóak ahhoz, amit a Great Barrier Reef-en a vízalatt búvárkodva láttunk. A másik érdekessége hogy a Lennard folyóban rengeteg édesvizi krokodil él, láttunk vagy egy tucatot a parton sütkérezni, meg sem mozdulnak, és nem félnek az embertol, egész közel lehet menni hozzájuk. Nagyon érdekes hely volt. 
A táborhelyen megint összeakadtunk a perth-i házaspárral akikkel korábban Ellenbrae-ben már találkoztunk. Most is összeültünk egy kis beszélgetésre, szimpatikus emberek. Hívtak, hogy keressük meg oket ha eljutunk Perth-be.
Másnap (hétfo, jul 2), csak autóval elmentünk a közeli (35 km) Tunnel Creek-hez. Ez is annak a Devoni korallzátonynak a része, de itt a folyó a föld alatt vágott alagutat magának a korallon keresztül. Bele lehet menni, és végigmészni a majd egy km-es szakaszán, de nagyrészt vízben kell gázolni, és elemlámpát vinni mert sötét van. Vittünk lámpát, és vízbe való cipot is, de végül csak a kezdeti szakaszába mentünk bele, mert nem volt kedvünk a sötétben vízben botorkálni, a lámpánk meg nem volt elég eros ahhoz, hogy bármit is lássunk. De ez a kezdeti szakasza és a bejárata is elég érdekes volt, azért nem bántuk hogy megnéztük.
Visszafelé megálltunk egy történelmi emlékhelynél, a Lillimooloora Homestead, késobb rendorörs romjainál. Az 1880-as évek vége felé itt nagy kegyetlen véres küzdelem folyt az európai telepesek és az aboriginal oslakók között, és egy helyi szabadságharcos vagy bandita (nézopont kérdése), Jandamarra 3 évig bujkált a rendorök elol, míg végül megölték. A romok nem olyan érdekesek, de a történet sok turistát ide vonz.
A táborba visszaérve kellemetlen meglepetés várt. A A lakókocsink oldalán az árnyékoló elotetot kinyitva hagytuk, és amíg el voltunk, feltámadt a szél és egy szélroham kifordította és megrongálta az egészet. Valaki észrevette és lekötözte a végét a távollétünkben, de így is elég nagy bajt csinált. Egy középso merevíto rúd teljesen eldeformálódott, és a tartószerkezet egyik vége eltörött. Sikerült valamennyire visszahajlítgatni, úgyhogy be  lehet csukni, és talán még használni is lehet majd, de nem lesz tökéletes. Majd meglátjuk hogy muködik, és mit lehet tenni vele késobb.
Kedden, jul 3-án felpakoltunk Windjana Gorge-ban, és továbbindultunk a GRR-on, és délre visszaértünk a burkolt útra! Az oldal-kitéroket beleszámítva kb 900 km-t utaztunk földuton, nagyon érdekes volt, sok szépet láttunk, de örültünk, hogy ujra aszfalt van alattunk. Most egy ideig nem vágyunk újabb földútra, elég volt a porból és rázkódásból.
Déltájban beértünk Derby-be, és megszálltunk egy kempingben. Ujra van áramunk és vizünk, mobil és rádió vételünk. Szeretjük az exotikus kalandokat, de jó dolog egy kis civilizáció is. Most egy ideig ezt fogjuk élvezni.
Amit nem fogunk élvezni, de azért meg kell csinálni, az a tisztogatás ami most következik. Az autó is meg a lakókocsi is tele van porral, sárral kívül-belül, a ruháink és egyéb használati cikkeink is jó piszkosak, ez lesz a következo program.


Az útvonalunk a következo Google Map-on látható:
http://g.co/maps/wcwv8
(A Bowen utáni szakaszokhoz le kell menni a jobboldali panel aljára, és a következo oldalakra kattintani!!)

Purnululu (The Bungle Bungles)

(Magyar összefoglaló a végén)


[We were out of mobile reception in the last 12 days, travelling to the Bungles and then on the Gibb River Road. Now we are back in civilzation, but it will take a few days to catch up with the blog. I will split it up to several parts. There is a lot to report...]


Friday, 22 June, Warmun - As the first step towards the Bungles, this morning we drove down to Warmun, about 200 kms South from Kununurra, and checked into the campsite at the Roadhouse. We will leave the van here tomorrow when we go into the Bungle Bungles, that is Purnululu National Park. We got here before midday and set up the van in a nice, shady but quite small space. There is nothing much to do here, the only attraction is an Aboriginal Art Centre, which we wanted to visit, but we found it closed. So we had an easy relaxing afternoon in the camp, doing some cooking and preparations for tomorrow. This will be our first night away from the van, using the tent, so we need to do a bit of thinking and repacking.

Creek crossing on the way to the Bungles

Sunday, 24 June, Warmun - We have just returned from a two-day trip to Purnululu, so now I have to summarise the last two days. Saturday morning we left the van in Warmun, and drove down to the NP. It is 53 km dirt road to reach the park, quite hard at some places but not really dangerous, just lots of tight curves, blind crests, quite a few water crossings and of course, dust and corrugations. Following the advice at the turn-off, I reduced the tyre pressure by 10 psi, and it did make the corrugations less uncomfortable indeed. The roads inside the NP are easier but still corrugated and dusty, and there are quite long distances to reach the various attractions.

Echidna Chasm

On Saturday we went to the North section of the park. We got to the car park at 11 and did the first walk, to Echidna Chasm. This is a narrow gorge going deep into a fault line in between 200 m high vertical rock walls with varying colour hues. Towards the end the two walls are no more than a metre apart. 

Mini Palms Gorge

After lunch we did the other walk on the North side, to Mini Palms Gorge. This one is a bit longer, to another narrow gorge with lots of palms and a large circular amphitheatre at the end. At some sections we had to squeeze through narrow gaps between large fallen rocks, fortunately we are thin enough to make it. I don't have the language skills to do justice to the scenery that we saw, all I will say is that it is amazing. Even the photos and videos we took can only show very little of the whole panorama. 

Our campsite

After the second walk we had to rush to the Kurrajong campground to set up our tent before sunset. We have not used this tent before so it took a while to do it and we missed the sunset walk. The evening was pretty cold, but we were well prepared. By 8 pm we finished dinner and we were happy to go to bed early. 

Sunday morning we got up as soon as the sun rose, around 6 am, had breakfast and packed up everything, which took about 2 hours, but just after 8 am we were on our way to the Southern part of the park, about 35 km away. We got to the car park around 9 am, and went on a walking tour including all the attractions around here. This is the most famous area of the park, all the pictures and commercials about the Bungle Bungles show these characteristic behive rock formations. 

Cathedral Gorge

We went around the Domes, to the Cathedral Gorge - my favourite of all we saw, a large amphitheatre with amazing acoustics - and then to a lookout to see more domes. By lunchtime we finished all the walks apart from the Piccaninny Gorge walk which is a several-day hike with bush camping, not our cup of tea. So after lunch and coffee we bid farewell to the Bungles and drove back to Warmun, the same way as we came. It took most of the afternoon, a pretty tiresom drive. In fact, the whole two days of the Bungles were pretty intense, but it was worth it, a wonderful experience. When we got back to our van at Warmun, we had a quick dinner after packing and rearranging all our gear and cleaning the car as much as we could from all the dust, then we went to bed early as we were dead tired.


Monday, 25 June, Cockburn Rest Area - This morning we went to check out the Art Centre in Warmun, but we did not find anything interesting. Then we left Warmun and drove back North, to the junction of the Great Northern and the Victoria Hwy, to this nice Cockburn Rest Area. We set up the van and had lunch and a bit of rest. 
Then we drove back to Kununurra, another 45 km back, to stock up before we embark on the Gibb River Road trip. We also visited an art gallery where I found what I was looking for: a large selection of engraved boab nuts. We saw some of these in the Kalumburu museum and I thought they would be a nice souvenir for this part of Australia. It was hard to chose one, but finally I picked one. We also dropped into the Argyle Diamonds shop, just to see what's on offer; there is plenty of nice gems but it was not hard to leave without buying anything...
By 5 pm we were back at the van, for a quiet evening. Tomorrow morning we head to the Gibb River Road!


Our itinerary can be seen at the following Google Map:
http://g.co/maps/wcwv8 
(Note that to see the route after Bowen, you need to move down to the bottom of the right panel, and select the following pages!)


[Az elmúlt 12 napban olyan helyeken jártunk ahol nem volt internet kapcsolat. Tegnap érkeztünk vissza "civilizált" környezetbe, és most egy ideig itt is maradunk a környéken, de bele fog telni egy pár napba amíg behozom a lemaradást. Több részletben fogom küldeni mert sok a mondanivaló és egyszerre nincs olyan sok idom írni.]


Múlt pénteken, jun. 22-én felszedtük a sátorfánkat Kununurra-ból és továbbmentünk dél felé a foúton kb 150 km-t egy Warmun nevu kis helyre. Itt megszálltunk egy kempingben 3 napra, legalábis a lakókocsit itt hagytuk, és másnap (szombat) reggel csak az autóval mentünk a közeli Purnululu nemzeti parkba, jobban ismert nevén a "Bungle Bungles"-hez. Ez az egyik leghíresebb nevezetesség ezen a vidéken, egy érdkes természeti képzodmény, sok-sok kúp vagy kaptár alakú sziklaformák, szuk kanyonok közel 200 m magas függoleges sziklafalak között, pálmaligetek,...


A parkhoz eljutni nem könnyu, 50 km földút, keskeny, erosen kanyargós, sok beláthatatlan bukkanóval, néhány patakon is át kell kelni. Ezért hagytuk a lakókocsit kint, ezt nem bírta volna. Maga a park is óriási terület, egy nap alatt nem tudtuk volna megnézni az összes látnivalót. Vittünk sátrat, gázfozot, minden szükséges felszerelést, és ott töltöttük az éjszakát sok más látogatóval együtt. Nem lett volna rossz, csak estére-éjszakára jó hideg lett, biztos tíz fok alatt. Alvás közben nem fáztunk, de az este meg a reggel nem volt kellemes. Azért túléltük, megfázás nélkül, és a látnivalók megérték a kellemetlenséget. Jó sokat kellett gyalogolni is, többnyire kiszáradt patakmederben, laza kavicson vagy nagyobb sziklákon mászni-kapaszkodni, jól elfáradtunk bele, de nagy élmény volt. Rendben vissza is értünk a foútra és az otthagyott lakókocsinkhoz vasárnap estére, jól esett ujra a kényelem. 


Másnap, hétfon reggel ujra felpakoltunk és visszamentünk északra, a Kununurra útelágazásig. Itt egy pihenoben meg lehet aludni egy éjszakára. Felállítottuk a lakókocsit, megebédeltünk, aztán itthagytuk a lakókocsit, és bementünk Kununurrába bevásárolni a "nagy útra". Másnap reggel elindultunk a Gibb River Road-on, egy majd 700 km hosszú földút a Kimberley régió közepén, ami felfuzi a környék legtöbb érdekes és híres nevezetességét. Ezt mondják Ausztrália utolsó igazi természetes vadonságának, ez volt az egész tervezett utunk legfobb célja. De ezt az utazást majd a következo beszámolóban írom le (hamarosan).


Az útvonalunk a következo Google Map-on látható:
http://g.co/maps/wcwv8
(A Bowen utáni szakaszokhoz le kell menni a jobboldali panel aljára, és a következo oldalakra kattintani!!)