Mary River National Park

(Magyar változat a végén)

We left Darwin on Friday 24 June and soon after leaving the town we turned off the Stuart Hwy to the Arnhem Hwy towards Kakadu National Park. In 2012 we spent a week in the Kakadu(http://ph-kr-aus-adventure.blogspot.com.au/2012/06/kakadu-national-park.html), visiting most of the main attractions, but passed through another smaller and less famous region, the Mary River National Park. The park has several unconnected sections, our destination today was Couzens Camp, a free camp site along the river. The turn-off to the park was only about 150 kms from Darwin, then about 20 kms to the North, still on sealed road, followed by about 15 kms of gravel in very good conditions. 

We arrived around mid-day, in high heat. We drove around the camp, which was completely empty and dusty, not very attractive. We were not sure if we wanted to stay here. The only reason we wanted to come here was a wetland cruise operated by the Point Stuart Wilderness Lodge that was supposed to start from the nearby Rockhole. In 2012 we went on a similar cruise on the Yellow Waters in Kakadu NP, which we enjoyed so much, we wanted to have another go. We drove up to the Rockhole, where we found the boats and a phone number on a sign, but nobody around. It seemed quite a crazy idea to leave a phone number in the middle of nowhere, but to my surprise, there was phone reception. We found out that there will be a cruise starting at 4pm, so we decided to stay.

Back at the camp ground, we set up our van in the shadiest spot, but even there it was very hot, 34-35 degrees inside the van. We had lunch inside because it was impossible to stay outside because of the flies and the dust. It was about 2 hours not very comfortable wait before we returned to the boat ramp, where we found the tour guide and a few other people and started the 2-hour cruise.

But it was worth the wait. The Mary river stops flowing during the dry season, leaving large sections of wetland and as these gradually shrink in size, all the animals and birds concentrate at the remaining areas. One of them is the Rockhole Billabong, about a 7-km permanent section of the river. We have seen an amazing concentration of wildlife, at least 20-25 large saltwater crocodiles, some as close as a few metres only from the boat. Plenty of birds, egrets, darters, a huge sea eagle, jabiru, whistling ducks etc. The tropical vegetation on and around the water was also wonderful, water lilies, lotus lilies, groups of pandanus palms, paperbark forests. Our guide has explained all the details and got the boat frighteningly close to some of the big crocs - but they did not care about us. Sometimes he stopped the engines and we could listen to the birds in the silence (apart from the chit-chatting of two little children in the boat...) The cruise was officially for 2 hours, but our guide made a bit of overtime with us, to show us the evening lights and the sunset on the river. It was a truly amazing experience, perhaps even better than the Yellow Waters.

The slide-show below shows a selection of what we saw on the cruise. Although we selected the best pictures, it is always a disappointment to see how little they can reflect from the reality we had seen with our own eyes...

Back at Couzens Camp, we celebrated our 40th wedding anniversary with a bottle of champagne. What cannot be seen from the picture is the zillions of tiny flying insects that we were unable to keep outside the van in the heat (still 32 degrees in the evening) which was terribly annoying. But despite all these discomforts, this was a very memorable afternoon and evening, fit for such an important event.

Slideshow:
(If you can't see the slideshow from here, try this link


Június 24-én pénteken indultunk tovább Darwin-ból, és a várost elhagyva hamarosan elfordultunk a Stuart Highway-ről az Arnhem Highway-re a Kakadu Nemzeti park felé. 2012-ben eltöltöttünk egy hetet a Kakadu NP-ben (http://ph-kr-aus-adventure.blogspot.com.au/2012/06/kakadu-national-park.html), végigjártuk az összes fő látványosságot, de nem álltunk meg a kisebb és kevésbé híres Mary River Nemzeti Parkban. Ez a park több önálló részből áll, most mi a Couzens Camp nevű szabad táborhelyre tartottunk a Mary folyó partján. A lejárat a parkhoz csak 150 km-re van Darwintól, aztán kb 20 km burkolt út észak felé, majd még 15 km földút nyugat felé, ezúttal nagyon jó állapotban.

Déltájban érkeztünk meg és nagyon meleg volt. Körüljártuk a táborhelyet, sehol egy lélek, nagy por mindenütt. Nem látszott túl csalogatónak, gondolkodtunk hogy itt maradjunk-e. Amiért ide akartunk jönni, az egy hajótúra volt a Mary folyó lápvilágán, amit a Point Stuart Wilderness Lodge üzemeltet, és a közeli Rockhole nevű helyről indul. 2012-ben voltunk egy hasonló hajótúrán a Yellow Waters-nél a Kakadu NP-ben, amit nagyon élveztünk, azt szerettük volna megismételni. Felmentünk a Rockhole-hoz, megtaláltuk a hajókat, és egy táblát egy telefonszámmal, de itt sem volt senki. Elég furcsa ötletnek tűnt egy telefonszámot hagyni az Isten háta mögött, de meglepetésünkre kiderült hogy van vétel, és megtudtuk, hogy a következő hajótőra délután 4-kor indul - úgyhogy elhatároztuk hogy maradunk.

Visszamentünk a Couzens Camp-hez, tábort ütöttünk a legárnyékosabb helyen, de itt is nagyon meleg volt, 34-35 fok a lakókocsiban. Muszáj volt bent ebédelni, lehetetlen volt kintmaradni a por és a legyek miatt. Egy elég kellemetlen 2 óra várakozás után mentünk vissza a hajókikötőhöz, ahol már ott volt a túravezető és még egy pár utitárs.

De a túra megérte a várakozást. A Mary folyó a száraz évszakban leapad és nem folyik, de hosszú szakaszai megmaradnak állandó vízfelületként körülöttük elöntött mocsár és lápvilág. Ahogy csökken a vízszint az állatok és madarak a megmaradó felületek körül koncentrálódnak. Az egyik ilyen állandó vízfelület ez a Rockhole Billabong (aboriginal szó amit átvett az ausztrál angol, állandó vízfelületet jelent), egy kb 7 km hosszú folyószakasz. Bámulatra méltó állat- és madár-sokaságot láttunk a hajóút folyamán, legalább 20-25 nagy sósvizi krokodilt, többet egész közelről, alig pár métrenyire a hajótól. Rengeteg kölönféle vízi- és ragadozó madarat. A trópusi növényzet is fantasztikus a vízen és körülötte, vízi-liliomok, lótusz, pandanusz pálmák, eukaliptuszok. A túravezető sok érdekes részletet mondott el, és igyekezett egész közel menni a parton pihenő krokodilokhoz. Néha leállította a motort, hallgattuk a madárhangokat a csendben (leszámítva két kisgyerek zsivajgását a hajóban...) Hivatalosan két órás túra volt, de a vezetőnk túlórázott velünk egy kicsit hogy a naplementét is láthassuk a folyó felett. Csodálatos élmény volt, talán még jobb, tartalmasabb, mint a Yellow Waters-nél.

A csatolt album mutat egy válogatást abból amit láttunk. Igyekeztünk a legjobb képeket kiválogatni, de ujra nézve mindig csalódás, hogy milyen keveset tudnak visszaadni a képek abból amit valóban láttunk... (Ha nem látszik az album innen, próbáld meg ezt a linket!)

A táborhlyre visszaérve a lakókocsiban egy üveg pezsgővel ünnepeltük a negyvenedik házassági évfordulónkat. Ami nem látszik a képen az a kismillió repkedő kis rovar amiket képtelenek voltunk kirekeszteni a lakókocsiból a hőségben (még mindig 32 fok volt este is), ezeket elég nehéz volt elviselni. De minden kellemetlenség ellenére ez egy nagyon emlékezetes délután és este volt, méltó ehhez a fontos alkalomhoz.

Darwin and Tiwi Islands

(Magyar változat a végén)

We have spent 6 days in Darwin, from Saturday 18 June till Friday 24 June. The main reason to come up here was to get our car serviced as we have travelled close to 10,000 kms since we left Sydney and this is the only trustworthy place where they can deal with a Land Rover. But we also wanted to rest here a bit just to enjoy this nice city.

Christ Church Anglican Cathedral

St Mary's Catholic Church

The weather was hot and humid, around 32-34 degrees every day, but again we had a nice big pool in the caravan park where we could cool down a bit whenever we wanted. On the down side, again we've got quite a few nasty sandfly bites in the camp, despite all our efforts to protect ourselves.  

While the car was in the service, we also managed to complete our civic duty: as we will be travelling somewhere up around here still on the 2nd of July, the day of the Federal Election, we found an interstate early voting centre and handed in our vote - not that it counts much but we did what we could.

NT Art Gallery

Apart from that, we walked around the centre and the Waterfront, we visited the NT Museum and Art Gallery, the Chinese Temple and Museum, we spent a few hours at Mindil Beach, to see another beautiful sunset.

Chinese Temple

Sunset at Mindil Beach

The Wave Lagoon

We spent a whole day at the Wave Lagoon on the Waterfront. This is a large swimming pool with artificial waves, surrounded by deck chairs and large umbrellas, the ideal place to be in the heat. We had lunch at the nearby Stokes Hill Wharf.

In the Wave Lagoon

Smoking ceremony

The last day we went on an organised tour to the Tiwi Islands. These are two islands about 80 kms North of Darwin, a 2.5 hour ferry ride each way. The Tiwi people are a  group of coastal island Aboriginals, their culture and artwork are quite different from other groups on the mainland. 

Tiwi artist at work

On arrival we had to go through a smoking ceremony, to get rid of the bad foreign spirits coming with us, that was followed by a few local dances. We visited the art centre where artists were busy painting and carving various artworks. 

In the Museum

We walked through to the Museum and visited the Catholic Church - the Tiwis became catholic more than 100 years ago, while still keeping their own customs and culture. 

Catholic Church

Catholic Church, Altar

After lunch, back in the art centre, everyone could make their own T-shirt using the original Tiwi design patterns.

Making our T-shirts

It was an interesting day, although I always have some doubts about how much of what we saw was indeed original Aboriginal culture and how much was just made up for the sake of the tourists...

-------------

Hat napot töltöttünk Darwinban, jun. 18. szombattól jun. 24. péntek reggelig. Elsősorban azért kellett ide jönnünk, hogy az autót szervizbe vigyük, mivel már közel tízezer km-t mentünk mióta elindultunk Sydney-ből, és a környéken ez az egyetlen megbízható hely ahol Land Rover-rel foglalkoznak. De egyébként is szeretjük ezt a várost, jól esett itt pihenni egy kicsit.

A Northern Territory Parlament épülete

St Mary's Katolikus templom

Az idő továbbra is jó meleg és párás volt, 32-34 fok körül minden nap, de megint volt egy szép nagy medence a kempingben ahol tudtunk hűsölni egy kicsit naponta többször is. Ami kevésbé volt jó, hogy megint összeszedtünk jó pár sandfly-csípést a kempingben, minden védekezés ellenére.

Amíg az autó a szervizben volt, sikerült eleget tenni állmpolgári kötelességünknek is: mivel még a federális választások napján, július 2.án is valahol itt fönt fogunk utazgatni, kerestünk egy olyan választó-irodát, ahol leadhattuk a szavazatunkat már most - nem mintha sokat számítana a végeredményben, de mi megtettük amit tehettünk.

Pandanusz pálmából készült szőttes, NT Művészeti Galéria

Ezen kívül sétáltunk a központban, megnéztük a NT Múzeumot és Művészti Galériát, a Kínai templomot és múzeumot, és töltöttünk egy pár órát a Mindil Beach-en, ahol újabb szép naplementét láttunk.

Mindil Beach

A Wave Lagoon-ban

Egy egész napot a Wave Lagoon-ban töltöttünk a belváros előtti tengerparti szakaszon. Ez egy jó nagy strand-medence mesterséges hullám-fürdővel, körülötte sok nyugágy hatalmas napernyők alatt - ideális hely ilyen meleg időben. Délben a közeli Stokes Hill Wharf (móló)-n ebédeltünk.

Stokes Hill Móló

Partraszállás a Tiwi szigeteken

Az utolsó nap egy szervezett túrával kimentünk a Tiwi szigetekre. Ez a két sziget kb 80 km-re északra van Darwin-tól, egy 2 és fél órás hajóút visz oda. A Tiwi aboriginal népcsoport kultúrája és művészete elég különböző a szárazföldön élő népcsoportokétól. 

Tánc-bemutató

Megérkezés után egy füstölő-ceremónián kellett átmennünk, hogy megszabaduljunk a magunkkal hozott rossz szellemektől. Aztán helyi nők és férfiak egy csoportja táncbemutatót tartott. 

Meglátogattuk a művészeti központot, ahol a helyi művészek dolgoztak, festettek és faragtak. 

Tiwi művész munkában

A fő kép az oltáron a katolikus templomban

A plébánia épülete a templom mellett

Elsétáltunk a múzeumba, majd a katolikus templomba - a Tiwi-k már több mint száz éve felvették a katolikus vallást, de mellette megtartották a saját szokásaikat és kultúrájukat. Ebéd után, a művészeti központban mindannyian elkészíthettük a saját pólónkat, eredeti Tiwi nyomó-mintákat használva.

Érdekes élmény volt, ugyan bennem mindig van egy kis kétség, hogy mennyi lehet az igazi eredeti aboriginal kultúra abban amit nekünk mutatnak, és mennyi amit csak a turisták kedvéért csinálnak...

Litchfield National Park

(Magyar változat a végén)

Farewell to the boab trees

We left Keep River Np on Wednesday 15 June, and drove all day along the Victoria Highway, with a lunch break at the Victoria River Roadhouse. Along the way we bid farewell to the beautiful boab trees which disappeared after Timber Creek. But it is a nice scenic route even without them, among the towering cliffs of the Victoria River escarpment and glimpses of the wide river itself. 

The Victoria river

We spent the night at a caravan park in Katherine, where the Victoria Highway meets the Stuart Highway, the main road crossing the continent from Adelaide to Darwin. We did some shopping and Thursday morning turned North on the Stuart Hwy. By around lunchtime we turned off towards Litchfield National Park.

Wangi Falls

Litchfield is one of the most popular parks in the NT. Its main attractions are the  waterfalls and natural pools with crystal clear water that are safe for swimming in the dry season. The park is easily accessible from Darwin, and all the roads to the main sites are sealed. While it is an advantage for tourists, its downside is that this park is always crowded. Tour operators bring busloads of tourists every day, the parking areas and camp sites are crammed.

We had been here in 2012 and visited all the main attractions, but we had such good memories, we wanted to stay here again for two nights. The only place for camping with caravans is at Wangi Falls at the Western end of the park. By the time we got there, around 2 pm, all the designated camp spots were full, we had no place to stay. A bit further, just outside the national park, we found the Litchfield Safari camp. It is a private caravan park, but fairly run-down. There was everything you expect from a caravan park, powered sites, amenity blocks, etc. but all the amenities were in a desolate state. As we had no other option, we stayed there for two nights. In the evening we also found out that this place was teaming with mosquitos, it was impossible to hide from them. We had almost fully recovered from our sandfly and mosquito bites from the Middle Lagoon, now we got the next instalment. Part of the fun of travelling at the Top End...

Wangi Falls

In the monsoon forest

Apart from these minor inconveniences, we enjoyed very much the one and a half days in the park. Some of the sites were closed for renovation and improvement works, but there remained enough for us to chose from. We spent Thursday afternoon at Wangi Falls, in and around the large basin, enjoying the water and the scenery.

Friday morning, back at Wangi, we did the 2 km circuit walk that leads up to the top of the falls, across the lush monsoon forest, crossing the Wangi creek then back down on the other side. It was very hot and humid, but an interesting walk.

Florence Falls

Then we drove up to Florence Falls, about 20 kms up on the tableland. These falls never dry out, the fall all year round, because the sandstone rock stores a lot of water in underground cracks during the wet, and then the water slowly seeps out during the dry season feeding the creeks and the waterfalls. Florence Falls is just as popular as Wangi Falls, if not more, so there are even more people around here. There is a lookout platform to get a nice view of the waterfall and the small plunge pool below, surrounded by tall, fern covered cliffs and dense rainforest. A steep descent leads down to the pool which we visited 4 years ago, but this time we only had a look down from the viewing platform. Then we went back to the nearby Buley Rockholes, about 3 kms backwards.

Buley Rockholes

Buley Rockholes

The Buley Rockholes are a series of rapids, small waterfalls and small pools along along Florence Creek, a bit further upstream of Florence Falls. Maybe not as photogenic as the falls, but much more fun. Rock slides, ledges to jump off, whirlpools and spas... You can't really swim in any of these small pools, but it is very enjoyable to plunge in to any of them and just float in the crystal clear refreshing but not cold water. The water is so clear, good enough to bottle, it has very few of the nutrients and mineral salts that plants rely on. We have spent a few hours splashing in and out of several small pools here. It was very refreshing during the hottest part of the day. 

After lunch and coffee in the picnic area we drove back to Wangi Falls, and spent the rest of the afternoon again in and around the pool.

Around 6 pm, just before sunset, we drove back to the Safari camp, and we were frightened by the large smoke clouds coming just from that area. It turned out that the block just a few hundred metres behind the camp was burning. There were police cars and several volunteer firefighters working on it, and in about an hour, they managed to put it out. For us it was a bit scary, but for them it was part of everyday life.

Saturday, 18 June, we packed up and drove up North to Darwin. On the way out, before leaving the Litchfield NP, we stopped at the Termite Mounds, to admire the fantastic constructions these tiny creatures are able to build.

A Cathedral termite mound, about 5 m high

-----

Búcsú a boab fáktól

Szerdán, június 15-én indultunk tovább a Keep River nemzeti parkból. Egész nap utaztunk, végig a Victoria Highway-n, egy ebédszünettel a Victoria River Roadhouse-nál. Útközben búcsút vettünk a gyönyörű boab fáktól, Timber Creek település után már nem lehet többet látni. De a táj nélkülük is szép és változatos a Victoria folyó meredek sziklafalai között.

A Victoria folyó meredek sziklafalai

Az éjszakát Katherine-ben töltöttük, ahol a Victoria és a Stuart Highway találkozik. Bevásároltunk, és reggel tovább indultunk észak felé a Stuart Highway-n. Déltájban értük el a Litchfield Nemzeti Park felé vezető elágazást.

Litchfield az egyik legnépszerűbb park a Northern Territory-ban. Fő vonzereje a vízesések és kirstálytiszta vízű természetes vízmedencék ahol a száraz évszakban mindig szabad fürödni. Ide könnyű eljutni Darwinból, alig 110 km, és végig burkolt utakon lehet megközelíteni a fő attrakciókat. Ez nagy előny a Darwinból jövő turistáknak, a hátránya viszont hogy emiatt a park mindíg tömve van. Nagy buszokkal hozzák a turistákat minden nap, nehéz parkolót és táborhelyet találni.

Wangi Falls

Voltunk itt 2012-ben, végigjártuk az összes nevezetességet, de olyan jó emlékeink voltak, szívesen jöttünk vissza mégegyszer. Két éjszakát akartunk maradni, de nem egészen úgy sikerült ahogy terveztük. Az egyetlen hely ahol lakókocsival lehet táborozni, a Wangi Falls mellett, a park nyugati végében. Mire odaértünk, délután 2 óra felé, minden táborhely foglalt volt, nem kaptunk helyet. Kicsit tovább menve, már a nemzeti parkon kívül eljutottunk a Lichfield Safari parkba. Ez egy privát kemping, de nagyon lerobbantnak nézett ki. Minden meg volt benne ami egy kempingtől elvárható, áram, víz, mosdó-helységek, csak éppen minden nagyon ócskának és rendetlennek látszott. De nem volt jobb választásunk, itt maradtunk két éjszakára. Esta aztán még az is kiderült, hogy az egész terület hemzseg a szúnyogoktól, sehol nem voltunk biztonságan tőlük. Már éppen kezdtünk felépülni a Middle Lagoon-ban összeszedett sandfly- és szunyogcsípéseinkből, most megkaptuk a következő adagot. Ez is hozzátartozik a trópusi utazáshoz...

A Wangi patak a vízesés fölött

Ezektől az apró kellemetlenségektől eltekintve kellemes másfél napot töltöttünk itt. A park néhány nevezetessége éppen zárva volt felújítás miatt, de maradt elég hely amiből választani lehetett. A csütörtök délutánt a Wangi Falls-nál töltöttük, fürödtünk a tavacskában, üldögéltünk a partján az árnyékban és élveztük a környezetet.

Pénteken megint a Wangi Falls-nál kezdtük a napot. Végigmentünk egy 2 km-es gyalogúton, ami felvezet a vízesés tetejére, keresztül a dús trópusi dzsungelen, átmegy a Wangi patak felett, aztán visszavezet az alsó vízmedencéhez a másik oldalon. Nagyon meleg és párás volt az idő, folyt rólunk a víz, de érdekes séta volt.

Florence Falls

Aztán felautóztunk a Florence Falls-hoz, kb 20 km-el feljebb a felföldön. Ezek a vízesések soha nem száradnak ki, mert a homokkő az esős évszakban rengeteg vizet eltárol a repedéseiben, ami aztán lassan kiszivárog a száraz évszak folyamán, táplálva a patakokat és a vízeséseket. Florence Falls legalább olyan népszerű mint a Wangi, és még közelebb is van, itt általában még több az ember. Van egy kilátó ahonnan szép rálátás van a vízesésekre és az alatta fekvő, páfránnyal borított függőleges sziklafalakkal körülvett kis tavacskára. Egy meredek lépcsős úton le lehet jutni a tavacskához és ott is lehet fürödni. Négy éve lent voltunk, de nem fürödtünk mert éppen meg voltam fázva. Most csak a kilátóig mentünk, körülnéztünk, megcsodáltuk a vízesést, aztán tovább mentünk a Buley Rockholes-hoz.

Buley Rockholes

Ez a Florence patak egy szakasza a vízesés fölött, ahol egy sorozat kis vízesés, csobogó és tavacska követi egymást a felföld vörösbarna homokkő sziklájába vájva. Talán nem olyan látványos, mint a vízesés, de sokkal szórakoztatóbb. Úszni ugyan nem lehet, ahhoz túl kicsik a medencék, de lehet csúszkálni a sima homokkő sziklákon, beugrálni a partról, üldögélni a kis vízesések alatt, vagy csak lebegni a kristálytiszta, frissítően hűvös de nem túl hideg vízben. A víz olyan tiszta, hogy palackozni lehetne. Itt töltöttünk egy pár órát, végigpróbáltunk jó pár kis medencét, nagyon üdítő volt a nap legmelegebb szakaszában.

Buley Rockholes

Megettük a magunkkal hozott ebédet, megittuk a magunkkal hozott kávét, aztán visszamentünk a Wangi Falls-hoz. A délutánt megint itt töltöttük, fürödtünk, pihentünk, olvastunk.

Hat óra felé, napnyugta előtt mentünk hazafelé a Safari camp-hez, amikor hatalmas füst-felhőket láttunk pontosan a tábor felett. Kiderült, hogy a kemping mögötti telken ég a tűz, pár száz méterrel a kemping mögött. Jöttek rendőr-autók, önkéntes tűzoltók, és egy óra alatt megfékezték a tüzet. Nekünk egy kicsit ijesztő volt a dolog, a helybelieknek ez a mindennapi élet része.

Szombaton, június 18-án felpakoltunk és továbbjöttünk Darwin-ba. Kifelé menet még megálltunk a Termesz Váraknál, hogy ujra megcsodáljuk a fantasztikus építményeket amiket ezek az apró lények készítenek maguknak.

"Magnetic" termesz-várak, kb másfél méter magasak
és mind pontosan észak-délre van tájolva

Kununurra and Keep River NP

(Magyar változat a végén)

We arrived to Kununurra on Thursday, 9 June, and stayed for 3 nights. By chance, we got one of the best places in the Kimberleyland caravan park, in the first row, with beautiful views of Lake Kununurra. We have been here before, but this is a nice place, worth a second visit. We did some shopping, cooking, visited a few sights, and spent a lot of time just resting and enjoying the view from beside the van. The weather was very nice, not too hot, and quite dry, a relief after the humid days in Broome. There is also a swimming pool, but there were always enough very noisy children in it to stay there for too long.

The sandstone domes of Mirima NP

One morning we got up early and went for a walk in Mirima National Park, also called Hidden Valley, which is located right on the edge of the town. The parks main feature is its sandstone formations, similar to the domes of the famous Bungle Bungles. They were formed at the same time, around 350 million years ago, through the same weathering conditions. The short walk climbs up to a lookout with great views of the surrounding domes and the Kununurra Valley.

Ivanhoe Crossing

We drove out South to the Zebra Rock Gallery, where various artefacts and jewellery made of zebra rock, a special hard rock made up of differently coloured sediment, are exhibited and sold. We went up North to the Ivanhoe Crossing, where the Ivanhoe road, once the main road to Wyndham, crosses the Ord river. Four years ago it was closed due to the high water level; this time it is open, but still quite a lot of water flowing on it. We haven't seen anyone crossing it, but there are always quite a few people fishing at the two sides of the river.

Free entertainment right from our van

Friday afternoon we had free entertainment in the park. A solo guitarist played and sang on a little podium just in front of our van. His name was Steve Case, he had a good voice, and played many nice old songs from the 1960-70s, a mixture of rock and country songs, including some of our old favourites, like "The House of the Rising Sun", "I'm a believer", "Helpless, Helpless...". It was a very enjoyable afternoon.

Our camp site at Gurrandalng

On Sunday, 12 June, we left Kununurra, passed through to the Northern Territories, and just 3 km-s after the border, we turned into the Keep River National Park. This is a relatively small park compared with the famous ones like Kakadu NP, but the scenery and the landforms are just as spectacular. The East side is lined by the dramatic escarpments of the Victoria River, while the west is marked by the sandstone ranges of the Kimberleys. We drove up North to the Gurrandalng camp site, 18 km from the entrance on a well maintained, easy but still very dusty gravel road. It is a very nice camp site, with a huge rocky outcrop in the middle.

One of the peaks at Gurrandalng

Keep River NP

We stayed here for 3 nights, and completed all the walks in the park. One starts directly from this camp site, a 2 km circuit weaving through various interesting sandstone formations and beautiful flora. 

Galahs on the boab tree

The sandstone domes at Jarnem

Next morning we got up very early, just after 6 am, still in the dark (as we passed to the Northern Territory, we moved back in time by 1.5 hours, which means that the sun is rising after 7 am and sets around 6.30 pm), had breakfast and drove up to the other camp site called Jarnem, about 20 km further North. A 7 km loop track starts from here, including a lookout and a site where some ancient rock art can be seen. 

At the lookout

The views from the lookout were indeed stunning in the early morning lights. The red ochre rock paintings were a bit disappointing after what we had seen in the Kakadu NP in 2012. But the scenery and the varied vegetation are splendid, a very pleasant walk overall.

Decorative Livistona palms

... and pandanuses

At the midden, Jinumum

Today we did the Jinumum walk, a 3 km return track following the bed of the Keep river into a narrow valley between steep rock walls. It leads to a site once used by the local aboriginals as a wet season shelter. Under a rocky overhang there is a midden containing the remains of many meals over thousands of years, mussel shells, bones and tools. Some rocks on the ground have hollows where seeds were ground in preparation of damper-like bread. On the overhanging rock face there were also a few ancient ochre paintings.

Rock painting at Jinumum (not sure what it is)

The bird catching structure

Then we drove down South to visit the Ginger's Hill, with an interesting ancient stone structure, typical of many built by aboriginals through this region. According to the info sign, it was used to catch birds of prey. 

Cockatoo Lagoon

Finally we walked around Cockatoo Lagoon, which has permanent water throughout the dry season, and as such, large numbers of water birds find refuge here. We saw a little egret and a cormorant among the water lilies, and heard a lot of other birds around. The vegetation around the lagoon is beautifully lush, with pandanus and kapok trees among the eucalyptuses.

Water lilies in the lagoon

We enjoyed very much this little park, and wondered why it is not as famous as the Bungle Bungles or the Kimberleys. In any other country this would be a major tourist destination - although we did not mind having so few people around...

--------

Csütörtökön, június 9-én értünk Kununurra-ba, és ott maradtunk 3 napig. Szerencsénk volt, az egyik legjobb helyet kaptuk a Kimberleyland kempingben, az első sorban, szép kilátással a Kununurra tóra. Jártunk már itt, de szivesen jöttünk vissza erre a kellemes helyre. Kicsit vásároltunk, főztünk, ellátogattunk néhány szép helyre, és főleg pihentünk, üldögéltünk a lakókocsi mellett az árnyékban. Az idő nagyon kellemes volt, nem túl meleg és száraz, nagy megkönnyebbülés a párás napok után Broome-ban. Van egy úszómedence is a kempingben, de sajnos mindig volt elég zajos gyerek benne ahhoz hogy ne maradjunk túl soká.

Séta a Mirima nemzeti parkban

Egy reggel felkeltünk jó korán és elmentünk a Mirima nemzeti parkba, ami közvetlenül a város mellett van. A park homokkő formái nagyon hasonlóak azokhoz amiket a Bungle Bungle parkban lehet látni. Egyidőben keletkeztek, kb 350 millió évvel ezelőtt, hasonló időjárási ciklusok alakították őket. Egy rövid séta felvezetett egy kilátó ponthoz, ahonnan szép kilátás nyílt a környező sziklahegyekre és Kununurra város völgyére.

Pelikánok Ivanhoe Crossing-nál

Kiautóztunk dél felé a Zebra Rock galériába, ahol mindenféle ékszereket és dísztárgyakat árulnak, amik az errefelé található színes erezetű üledékes sziklából készültek. Elmentünk észak felé az Ivanhoe crossing-hoz, ahol a Wyndham-ba vezető régi főút keresztezi az Ord folyót egy gázlón. Négy éve le volt zárva a magas vízllás miatt, most nyitva volt, de most is elég sok víz folyt rajta keresztül jó gyorsan, nem láttunk senkit aki átment volna. De sokan járnak ide horgászni a folyó mindkét oldalán.

Saját páholyból hallgatjuk az előadást

Péntek délután ingyenes szabadtéri előadás volt a kempingben. Egy szóló gitáros játszott és énekelt egy kis színpadon, közvetlenül a mi táborhelyünk előtt. Steve Case-nek hívták, jól énekelt és sok jó régi slágert játszott az 1960-70-es évekből, vegyesen rock és country dalokat, mint pl. a "House of the Rising Sun", "I'm a believer", "Helpless, helpless", és mások. Nagyon kellemes délután volt.

Itt is voltak szép boab fák

Vasárnap, június 12-én hagytuk el Kununurra-t, átléptünk a Northern Territory-ba, és 3 km-el a határ után befordultunk a Keep River nemzeti parkba. Ez egy viszonylag kisméretű (mindössze 700-valahány négyzetkilométer...) park a híres nagyokhoz képest, de a táj, a növényzet, a szikla-formák itt is olyan látványosak. A keleti oldalán a Victoria folyó sziklafala határolja, a nyugati fele még a Kimbeley régió homokkő-formáira emlékeztet. Egy 18 km-es jól karbantartott, viszonylag sima de jó poros földút vezetett föl a Gurrandalng nevű táborhelyre. Nagyon kellemes hely egy hatalmas sziklatömbbel a közepén.

Itt táboroztunk három napig, és végigjártuk a park összes túráit. Az első mindjárt erről a táborhelyről indul, egy 2 km-es körút érdekes homokkő képződmények és gyönyörű növényzet között.

Jarnem-i sziklafalak

Másnap reggel felkeltünk már 6 óra felé, még sötét volt (ahogy átjöttünk a Northern Territory-ba, vissza kellett állítani az órát másfél órával, ami azt jelenti, hogy itt 7 után kel fel a nap és este fél 7 körül lesz sötét), megreggeliztünk, és felautóztunk még 20 km-t a Janrem nevű táborhelyre. Innen indult egy 7 km-es körtúra, amiben volt egy kilátó pont és egy hely ahol ősrégi sziklarajzokat lehetett látni. A látvány a kilátó pontról valóban csodálatos volt a kora reggeli fényekben. Az okker-vörös sziklarajzok viszont közelébe sem jöttek azoknak amiket korábban a Kakadu NP-ben láttunk. De a táj és a változatos növényzet megérte a fáradságot, nagyon élvezetes túra volt.

Egy ősrégi sziklarajz (emu)

Egy boab fa a sziklafalon

Ma reggel a Jinumum túrát csináltuk, egy oda-vissza 3 km-es útvonalat a Keep folyó medre mentén egy szűk völgyben meredek sziklafalak között. Az út egy valamikori aboriginal táborhelyre vezetett amit az esős évszakban használtak. Egy kiugró sziklafal tövében van a táborhely, ahol méternyi vastagon lehet régi étkezések nyomati találni: kagylókat, csontokat, eszközöket. Néhány sziklában félgömbölyű bemélyedések vannak, ahol kölönféle magokat őröltek kenyér-sütés előtt. A sziklafalon itt is találtunk néhány okker-vörös rajzot.

Régi kagyló-maradványok a homokban

Utána leautóztunk délre a Ginger domb-hoz, ahol egy érdekes kőépítmény látható. Állítólag errefelé több hasonló építményt találtak. Az információs tábla szerint ezekről a helyekről ragadozó madarakra vadásztak. 

Végül elsétáltunk a Cockatoo Lagoon mellett. Ebből általában nem szárad ki a víz a száraz évszakban sem, így sok vízimadár talál itt menedéket. Láttunk néhányat a vízi liliomok között, és még többet hallottunk a közelben. A lagüna körüli növényzet is gyönyörű dús, sok pandanus és kapok-fa látahtó az eukaliptuszok között.

Szárítkozó kormorán a lagúna partján

Nagyon jól éreztük magunkat ebben a kis nemzeti parkban, és csodálkoztunk rajta, hogy miért nem olyan híres, mint a Bunge Bungles vagy a Kimberleys. Bármely más országban egy hatalmas turista-attrakció lehetne - ugyan azt egyáltalán nem bántuk, hogy itt most kevesen voltak...

Virágzó kapok fa a terméseivel