Halls Creek to Broome

(Magyar változat a végén)

Halls Creek town centre

We arrived to Halls Creek on Thursday 19 May, and stayed there for two nights. It is not a particularly interesting place, but we needed a bit of rest after the Tanami Road. Thursday afternoon we had the two new tyres fixed, then we went shopping in the local IGA and was surprised how well it was supplied. We also had a look at the town centre, around a nice green park with a memorial to some local heroes. It is a well maintained town, again impressive public buildings and a large visitor centre. Most of the inhabitants are local aboriginals. They had a different character from other people we saw elsewhere.

The pool in Halls Creek

The caravan park was not very particularly nice, quite dusty, no grass anywhere, but it had a large pool that we had enjoyed several times. The water was a bit cold for our liking, but very refreshing in the 33 degree heat.







Friday morning we drove out to where the original Halls Creek settlement was located. It was about 16 kms from the current town, along the Duncan Highway, another gravel road that goes up North towards Kununurra. It is the site of the very first gold discovery in Western Australia in 1885. During the gold rush Old Halls Creek was a town of makeshift tents, but it did not last long. Later the site became a small centre of commerce and trade. Some public buildings were erected from mud bricks, including a post office, hospital and police station. In the 1950s the town was relocated to its current site due to lack of water. 

Cemetery, Old Halls Creek

The ruins of the post office, Old Halls Creek

Very little can be seen from the original town. The ruins of the post office are protected under a big roof and high fences. There is a "Lodge" beside the ruins, which from the outside looks also more like ruins, with many old rusting trucks, and machinery, not a very welcoming sight. The old cemetery is just beside, surrounded by high walls made of local rocks. We wandered around the graves and show some interesting headstones.

An interesting tree

On the way back we made a detour to Caroline pool, a permanent waterhole in the creek, in between high rock walls. It is a free camping site and swimming is allowed, but did not look very appealing.







Two kms from the town we found the "China Wall", a natural vein of vertical white quartz rising up to 6 metres above the ground for several kms. A very interesting sight, not just the rock wall, but the surrounding vegetation.

The China Wall

In the afternoon we had a little walk around the town centre, checked out the "totem" of the local identities, then again enjoyed the freshness of the pool in the caravan park.

Saturday morning we left Halls Creek and by lunchtime we arrived to Fitzroy Crossing. The name of the town refers to the fact that this was the best place to cross the Fitzroy river, the largest in the Kimberleys and one of the longest rivers in Australia. The river has some impressive statistics: during the wet season it can rise up to 26 m higher than in the dry season, inundating everything around it.

The Fitzroy river

The visible centre of the town is very small, just a few public buildings, again a huge and well supplied IGA supermarket, most of the residents are aboriginal people living outside in the bush. 

We set up camp in the very elegant Fitzroy Crossing Lodge, which offers a range of accommodation, including motel, safari tents and a caravan park. Everything was lush and green, large grassed areas, very surprising after the red and grey stones and dust in Halls Creek. The climate became also much more humid, along the Tanami and in Halls Creek the humidity was at or below 20%, here it was above 60%. 

The pool in the Lodge

We went shopping again, then spent some time in the very nice pool area surrounded by tropical vegetation. Dinner outside the van under the awning. It would have been a very nice evening, but it was ruined by a large group of people who set up an industrial fridge just behind our van that made a terrible noise all evening.

Geikie Gorge

Sunday morning we got up early and by 7.30 we were at the Geikie Gorge, 18 km to the North of the town. This is the only really interesting site around here, but it is really amazing. The gorge is made by the Fitzroy river cutting through the limestone of the ancient Devonian reef. About 300 million years ago this area was at the bottom of a shallow sea, full of coral reef. Later, the sea level subsided, and the reef now towers above the river. We went on a 1-hour boat tour up and down the river, to appreciate the scenery. We saw something similar 4 years ago in Windjana gorge, but every gorge is unique, it was still very interesting and impressive.

Walking in the gorge

After the boat tour we went on a short walk in the valley to look at the limestone rocks. It was very hot and humid, we could not stay very long in these conditions. We went back to the lodge, and enjoyed the rest of the day around the pool.

A huge boab tree

Monday (23 May) morning we packed up and continued Westward towards Broome. Along the way we saw the first boab trees, indicating that we really arrived into the heart of the Kimberleys. To our surprise it started to rain and it rained quite heavily for about an hour. The temperature dropped to 20 degrees. Then it stopped and warmed up again, but a thunderstorm was forecast for the afternoon in Broome. 
We arrived around 2 pm in full sunshine, but there was no sign of the thunderstorm, other than quite strong winds. We had a site booked in a caravan park just behind Cable Beach, we set up camp, and headed to the beach. It is still as impressive as it was 4 years ago.

Cable Beach at low tide, Broome

We have spent a few days in Broome in 2012, and visited most local interests. This time we had nothing much else to do in Broome than spend time on Cable Beach and watch the sunset and the arrival of the camels, exactly at the time of sunset. 

Sunset at Cable Beach

We spent 3 days in Broome, and did that dutifully every day. We also had a little walk around town, did some shopping and made a booking for a place in Middle Lagoon, on the Dampier peninsula, 170 km to the North of Broome. We are moving up there tomorrow morning for a week.

---

Csütörtökön, május 19-én érkeztünk Halls Creek-be, két éjszakát ott mradtunk. Nem különösebben érdekes hely, de szükségünk volt egy kis pihenésre a Tanami sivatag után. Csütörtök délután kicseréltettük a két kipukkadt kereket, vásároltunk egy kicsit a meglepően jól ellátott helyi boltban. Körülnéztünk a városka központjában, egy szép zöld park körül több szinte uj kinézetű középület, és egy jó nagy turista központ. A helyi lakosok többsége aboriginal, egész más karaketerűek mint máshol. 

A kemping nem valami jól nézett ki, elég poros és köves, sehol semmi fű, de volt egy szép nagy vízmedence, amit kihasználtunk többször is. A vize ugyan elég hideg volt nekünk, de jó frissítő a 33 fokos melegben.

Péntek reggel kimentünk az eredeti Halls Creek település helyszínére. Kb. 16 km-re a mostani várostól a Duncan Highway mentén fekszik. Itt találtak aranyat először Nyugat-Ausztráliában 1885-ben. Az aranyláz idején a régi Halls Creek település többnyire hevenyészett sátortábor volt, de az aranyláz nem tartott sokáig. Később egy kis kereskedelmi és üzleti központtá alakult. Készült néhány középület agyagtéglából, postahivatal, korház, rendőrség. Víz hiánya miatt az 1950-es években a városkát áttelepítették a jelenlegi helyszínére. Nagyon kevés látható az eredeti településből. A postahivatal romjait magas kerítés védi egy magas tetőzet alatt. Mellette van egy ún. "lodge", ami kívülről szintén inkább romnak néz ki, a szerteszét heverő rozsdás teherautó- és egyéb gazdasági gépek romjai között. A régi temető a lodge mögött fekszik, kőfallal körülvéve. A sírok között láttunk néhány érdekes és megható feliratú kőtáblát.

Hazafelé eltértünk a Caroline pool-hoz, egy állandó vízmedence egy patak medrében, magas sziklafalak között. Itt szabadon lehet kempingezni és fürödni, de a helyszín nem volt nagyon csalogató.

Két km-el a várostól találtuk az ún- "China wall"-t, a Kínai falat. Ez egy természetes szikla-képződmény, fehér kvarc-ér függőlegesen kimagaslik 5-6 m-re a környező talajból több km hosszában. Nagyon érdekes, nem csak a szikla maga, de a környező növényzet is.

Délután mégegyszer sétáltunk a városküzpontban, megnéztük az innen származó hírességek totem-oszlopát, aztán hazamentünk hűsölni a kemping vízmedencéjébe.

Szombat reggel tovább indultunk Halls Creek-ből, és déltájban megérkeztünk Fitzroy Crossing-ba. A város onnan kapta a nevét, hogy itt volt a legalkalmasabb hely átkelni a Fitzroy folyón, ami a legnagyon folyó a Kimberley régióban és egész Ausztráliában az egyik leghosszabb. A nyári esős évszak alatt (december-március) a folyó szintje 26 méterrel magasabbra tud emelkedni, mint a téli száraz évszak idején. Ilyenkor hatalmas területeket eláraszt maga körül, és a főút is járhatatlan.

A régi átkelő a Fitzroy folyón

A városka látható központja elég kicsi, csak néhány középület, megint egy jó nagy és jól ellátott mindenes üzlet. Az aboriginal lakosság nagyrászt a városon kívül szétszórva lakik a környéken.

A nagyon elegáns, nagystílű Fitzroy Crossing Lodge-ban szálltunk meg, ami egyben hotel, motel és kemping. Az egész terület gyönyörű zöld, nagy füves területek, meglepő a Halls Creek szürke és vörös poros környezete után. Az éghajlat is nagyon megváltozott, Halls Creek-ben 20% alatt volt a páratartalom, itt meg 60% fölött.

Ebéd a Lodge kempingjében

Megint vásároltunk egy kicsit, aztán a délután többi részét a lodge gyönyörű úszómedencéjében töltöttük, trópusi növényzet között. Este kint vacsoráztunk a lakókocsi mellett. Nagyon kellemes este lett volna, de sajnos egy nagy társaság érkezett és pont mögöttünk felállítottak egy nagy ipari hűtőgépet ami borzasztó zajt csinált egész este.

Fitzroy River Lodge

Vasárnap reggel korán reggeliztünk, és fél nyolckor már kint voltunk a Geikie Gorge-ban, 18-km-re a várostól. Ez az egyetlen igazi érdekesség itt, de ez valóban fantasztikus. A szakadékot a Fitzroy folyó vágta keresztül a Devoni korszakból itt maradt korall-zátony mészkő szikláiba. Kb. 300 millió évvel ezelőtt ez a vidék egy korall-borította sekély tengerfenék volt. Később a tengerszint lesűlyedt, és a korall-sziklákból hegy emelkedett. Befizettünk egy egyórás hajóútra ami felvitt a sziklafalak közé, nagyon érdekes, különleges látvány. Négy éve láttunk hasonlót a Windjana gorge-ban, de mindegyik helyszín különböző, most is nagyon élveztük.

Geikie Gorge

Utána még elmentünk egy rövid gyalogútra is a korall-sziklák között, de nagyon meleg és párás volt, nem sokáig bírtuk. Visszamentünk a lodge-ba, és a nap többi részét a medencében és körülötte töltöttük.

Hátfőn, május 23-án tovább indultunk nyugatnak, Broome felé. Útközben megjelentek az első boab fák, amik olyan jellemzőek a Kimberley régióra. Meglepő módon eeleredt az eső, és zuhogott vagy egy órát, a levegő is lehűlt 20 fokra. Később elállt és ujra melegedni kezdett, de Broome-ra is vihart jeleztek délutánra.

Két óra tájban értünk Broome-ba, az Indiai Óceán partjára, teljes napsütésben, a viharnak semmi jele nem volt az erős szelet leszámítva. Volt előre foglalt helyünk a Cable Beach mögötti kempingben, letáboroztunk és kimentünk a tengerpartra. Most is olyan csodás látvány, mint 4 éve.

Megjött a teve-karaván

Amikor itt jártunk 2012-ben, végigjártuk a város nevezetességeit. Most nem volt más dolgunk, mint élvezni a tengerpartot, megnézni a naplementét és a turistákkal megrakott teve-karaván érkezését a Cable Beach-en, pontosan naplemente idején. Három napja vagyunk itt, minden nap szorgalmasan végigcsinltuk ezt a programot. Ezen kívül bevásároltunk, és lefoglaltunk egy helyet a Middle Lagoon-ban a Dampier félszigeten, 170 km-re északra innen. Holnap reggel megyünk oda egy hétre.

The Tanami Road

(Magyar változat a végén)

Halls Creek, Thursday, 19 May 2016

Monday morning, 16 May, we came back to Alice Springs from the East MacDonnell ranges, to get ready for the next section of our trip, across the Tanami desert. The road goes from Alice Springs to Halls Creek in Western Australia, a distance of 1070 km, of which about 800 kms is gravel road. There are a couple of small aboriginal communities along the way, but very few where food and/or fuel can be bought. So we went shopping, replenished our supplies, filled up the tank plus two 20-l fuel cans, checked our mail and sent a few messages, had lunch in our van, then left Alice Springs around 3pm.

Tilmouth Well campsite

The Tanami road turn-off is 20 km North from Alice Springs, then the first section is still sealed road, narrow but in good condition. That afternoon we drove to Tilmouth Well Roadhouse, 169 km from the turn-off. We spent the night at the campground beside the roadhouse.

According to our map the bitumen should have ended just after Tilmouth, but when we left on Tuesday morning, the sealed road continued almost until Yuendumu, a small aboriginal settlement, and the last place with a fuel station. 

Chatting with the Dutch man in Yuendumu

We went in to refill. The guy who filled up our tank was an interesting character. A European of about 60-odd years, in dirty clothes but very friendly and talkative. We learnt that he was Dutch, grew up in Argentina after the war, then came to Australia with his parents. He was a geologist working in the outback, his wife got a job as a schoolteacher in this place, and he gave up his job to be closer to his family. He lived in this town for more than 30 years.

Yuendumu streetscape

 After filling up the tank, we drove around the town just to have a look. An interesting combination of old unkempt houses, dirt and rubbish, and some well-built public buildings, police station (which the guy at the station said it costed 6.5 million and nobody wanted it), sport complex, school, administrative centre. It seems the government has spent a lot of money on this community.

The administrative office in Yuendumu

The Tanami Road

Leaving Yuendumu was the start of the "real" adventure, on the gravel out in the desert, but there were a few surprises. The road turned out much easier than we thought. It was wide and flat, in reasonably good conditions most of the time. We saw the traces of the recent big rain, but apart from a few muddy patches in the middle of the road that we could bypass on the side, it was completely dry. Some parts were heavily corrugated which made driving quite unpleasant, but we were counting on that. 

The dust cloud of an oncoming truck

A bigger problem was the dust beaten up by oncoming vehicles, but fortunately we met very few vehicles, maybe about 30 all day. Some of them were huge road trains, a bit scary, but they always drove very carefully, moving as far to the side as possible. 

Passing the big trailer

Even scarier was when we had to overtake two big oversize trucks carrying prefabricated houses to one of the mine sites. They went very slowly. We had to drive into their huge dust cloud with lights on, until the driver noticed us, then he slowed down even more and pulled aside to let us pass. These were the most difficult moments. Apart from that it was an easy and uneventful drive.

Traces of the rain

Nevertheless, I was a bit worried all the time. Information booklets always say, "you should carry at least two spare tyres" on such isolated gravel roads, and we only have one for the car and one for the caravan. We simply have no space to carry another spare. In 2012 we travelled 30,000 kms including close to 1,000 km dirt road without a flat tyre. But of course it is no guarantee that it won't happen this time, and if it did, we would be very far from help, and it could cost a small fortune.

The Tanami "desert"

The other surprise was the scenery, the "desert": there was much more vegetation than we thought should be in a desert. Thick bush, large tufts of spinifex, some larger trees and lots of termite or other ant mounds. We found the explanation in the information booklet about the Tanami road: by definition, a desert is an area where the yearly precipitation is less than the yearly evaporation. So it has little to do with the amount of vegetation, but of course there is a limit of how much can grow under these dry conditions. 

Cattle on the road

One thing we have not seen though was animals. Not even a kangaroo or an emu. The only animals I have seen, apart from birds and cattle, were two snakes passing across the road in from of the car. Fortunately both have survived this encounter...

Different types of ant mounds

We travelled 415 kms on Tuesday and spent the night in the bush beside the road near the Rabbit flat roadhouse, now closed. A group of people from Melbourne, 3 couples travelling together camped there already, and after dinner we joined them for a chat around their campfire. It was a nice warm night under a clear moonlit sky.

Wednesday we continued under similar conditions. We passed a huge open-cut mining site, then the Western Australia border. After another 100 km further we went passed Billiluna, the first place where fuel was available but we had enough remaining for the rest of the way to Halls Creek.

Wolfe Creek Crater from the air (captured from a calendar)
The parking and the campground in the bottom left corner

Inside of the crater from the rim

Early afternoon we reached the Wolfe Creek Crater where we wanted to stay for the night. This is the only really interesting sight along the Tanami: the second largest meteorite crater (the largest is in Arizona, USA) on the Earth. It was created 300,000 years ago by a 50,000 tonne meteorite plunging in the Earth, punching a huge hole in the ground, pulverising the rocks underneath. The remaining crater has a diameter of 880 m, originally it was about 120 m deep, by now it has gradually filled up to no more than 20 m. 

Rocks blasted by the impact

We set up camp in the nearby campground, then went up to the crater. We climbed up and walked a section of the rim. Very impressive sight. One can see the traces of the impact on the rocks around the rim. Inside there is a deep basin, sometimes filled with water, keeping more vegetation. 

After dinner we sat outside and had a good chat with a friendly couple from Adelaide. Both they and us were happy to camp together at that place made famous by the Australian film, Wolfe Creek, that neither of us have seen, but heard enough of the story to be scared to stay here alone...

Thursday morning we packed up, said good by to our friends from Adelaide and went on the last 130 kms of the Tanami towards Halls Creek. We did not know, but soon found out that we had the most difficult part of the trip. The road conditions became worse, more water damage, more rutting, sometimes we could not go faster than 20 km/h. Then came a long section of rough, rocky section, and 15 kms from the sealed road, we got a flat tyre on the right rear wheel.

Ready to change the tyre

I had changed a tyre on this car before, I knew how difficult it was, I knew I can do it, but I was not looking forward to the task. I was prepared for such eventualities, I brought some old clothes for this reason. I changed into that, we unhitched the caravan, and was preparing to start the work, but then...

A car passed by, slowed down and the driver asked if we can manage, I said yes, and he went on. Then another car came, again it slowed down, a young man asked if I can do it, I said yes, but obviously I did not sound very convincing, because he stopped and got out, a second car stopped behind also, it turned out they were two brothers and their parents travelling together. Without any further discussion they got to work and changed the tyre. I was just looking and smiling and trying to help but they did not let me much to do. As they finished, they got back to their car and went on, we could hardly say thank you. This is the true aussi spirit and character.

We went on and reached the main sealed road, and in half an hour we pulled into the first service station in Halls Creek to fill up the tank, when someone told me "you have a flat tyre" - the same right rear, that we have just changed...

So we had no more spare to use, and I had no idea what to do in such a case. There was a tyre service further up in town, but how to get there with a flat tyre? 

Again, the true aussi spirit and character came to my help, in the form of a young guy filling up at the other pump. I asked him what I should do. He found out that I had all the necessary tools and equipment needed: with his guidance, first we pumped up the flat tyre with my 12-V air compressor. He laid down beside the wheel and directed me to move forward until he found the hole with his hand on the tyre surface. I had the tyre repair kit that I had never used and totally forgotten. He picked it up and put a patch in the hole, it took no more than a minute. then I could pump up the tyre to normal pressure and was ready to go again. He said such a patch can last quite a long time, once he travelled more than 10,000 kms with such a tyre. I only had to go a km further to the tyre repair service. But both tyres were damaged beyond repair so I had to buy two new tyres.

That was the end of our Tanami adventure. Should we call it lucky or unlucky? Of course it would have been better not to have any punctures. But if we had to have some, it was much better to have it at the very end of the section rather than in the middle of nowhere. And we had a lot to thank for the helpful and generous character of true aussi blokes. 

On the other hand, this episode has somewhat diminished our self-confidence and put some question marks on our abilities to deal with such situations on our own. However, we also learnt a few lessons that may be useful in the future...

-----

Hétfõ reggel visszajöttünk Alice Springs-be és a délelõttöt a következõ útszakaszra - a Tanami sivatag átszelésére - felkészüléssel töltöttük. Alice Springs-bol a Nyugat-Ausztráliai Halls Creek-be 1070 km az út, amibõl kb 800 km földút. Van néhány kis aboriginal település az út közelében, de nagyon kevés olyan hely ahol élelmiszert és üzemanyagot lehet venni. Hétfõ délelott bevásároltunk, feltöltöttük a készleteinket, meg a tankot plusz két húsz-literes kannát Diesel-lel, küldtünk egy pár üzenetet, megebédeltünk, aztán elindultunk Alice Springs-bol du. 3 felé.

A Tanami út 20 km-el északra indul Alice Springs-tõl nyugat felé. Az elsõ szakasz még burkolt, jó állapotú aszfalt út. Hétfo délután csak a Tilmouth Well roadhouse-ig mentünk, 169 km-re az elágazástól. Az éjszakát a roadhouse melletti táborhelyen töltöttük. 

A térképünk szerint itt kellett volna kezdõdnie a földútnak, amikor tovább indultunk kedd reggel, még tovább tartott a burkolat majdnem egészen Yuendumu-ig. Ez egy kis aboriginal település, az utolsó hely ahol még tankolni lehet. Bementünk tankolni, és a férfi aki feltöltötte a tankot nagyon érdekes alak volt. Európai kinézetû hatvan körüli férfi, ócska koszos ruhában, de nagyon barátságos és beszédes. Megtudtuk hogy holland származású, Argentinában nõtt fel, és fiatalon jött Ausztráliában a szüleivel. Geológus lett, és ezen a környéken dolgozott az "outback"-ben, a felesége pedig itt kapott állást mint tanitónõ. Õ feladta a munkáját, hogy közel lehessen a családjához, és már több mint 30 éve ebben a kis településben élt. 

Sportcsarnok Yuendumu-ban

Kicsit körülautóztunk a városkában. Érdekes egyveleg, sok régi lerobbant ház, sok szemét, piszok, rendetlenség mindenfelé, de közben igen jó állapotú középületek, rendõrség (ami a benzikutas szerint 6.5 millióba került és senkinek nem volt szüksége rá), sportcsarnok, iskola, adminisztratív központ. Úgy látszik, a kormány jó sok pénzt áldozott erre a közösségre.

Yuendumu után kezdõdött az "igazi" kaland, a földúton a sivatagban, de várt ránk néhány meglepetés. Az út sokkal könnyebb volt, mint gondoltuk. Széles és lapos, álatalában jó állapotban. Láttuk a nyomait a nemrégi nagy esõnek, de néhány kisebb tócsát leszámítva amiket könnyû volt kikerülni a szélén, teljesen száraz volt az út. Sok szakasz erõsen bordázott volt, amin nagyon kellemetlen vezetni a zörgés és rázkódás miatt, de erre számítottunk. Még kellemetlenebb volt a szembejövõ autók által felvert porfelhõ, de szerencsére nagyon kevés autó jött szembe, talán 30 a nap folyamán. Ezek közül jó pár óriási ún. "road train", hatalmas vontató 3 vagy 4 pótkocsival, több mint 50 m hosszú, ezek elég ijesztõek, de mind nagyon óvatosan hajott, és lehúzódott amennyire csak lehetett. 

A ház-szállító kamion mögött

Még ijesztõbb volt amikor nekünk kellett megelõzni két óriási vontatót amik elõregyártott házakat szállítottak az egyik bányatelepre. Ezek nagyon lassan haladtak, muszáj volt megelõzni õket. Ehhez bele kellett hajtani majdnem vakon az általuk keltett porfelhõbe felkapcsolt lámpákkal, amíg a vezetõ észrevett, még jobban lelassított és lehúzódott hogy meg tudjuk elõzni. Ezek voltak a legnehezebb pillanatok. Ezt leszámítva viszonylag könnyû és eseménytelen volt a vezetés.

Azért mégis egyfolytában izgultam egy kicsit. Az ilyen elhagyott földutakról mindig azt írják, hogy "vigyen magával legalább két pótkereket", de nekünk csak egy van az autóhoz, és egy a lakókocsihoz. Egyszerûen nem tudnánk hová tenni még két pótkereket. 2012-ben utaztunk 30 ezer km-t, benne több mint ezer km földuttat, egyetlen defekt nélkül. De persze ez nem biztosíték arra, hogy most is így lesz, és ha itt baj történne, nagyon nehéz és költséges lenne segítséget szerezni.

A Tanami "sivatag"

A másik meglepetés a "sivatagi" táj volt: sokkal több volt a növényzet, mint amire egy sivatagban számítottunk. Sûrû bozótos, nagy spinifex fûcsomók, néhány nagyobb facsoport és rengeteg termesz- vagy más hangya-vár-építmény. A Tanami útról kapott ismertetõben megtaláltuk a magyarázatot: a hivatalos definíció szerint minden olyan terület sivatagnak számít, ahol az évi csapadék mennyisége kevesebb, mint az évi kipárolgás. Tehát a növényzet mennyisége közvetlenül nem számít, bár persze van egy határ hogy mennyi tud megélni ilyen klímában. Állatokat viszont egyáltalán nem láttunk, se kengurút, se emut. Madarakon kívül összesen két kígyót láttam átcsúszni az úton az autó elõtt. Szerencsére mindkettõ túlélte ezt a találkozást.

Kedden 415 km-t haladtunk, az éjszkát az út mentén a bozótban töltöttük a Rabbit Flat roadhouse közelében, ami most nem üzemel. Egy melbourne-i társaság már ott táborozott mikor odaértünk. Vacsora után mi is odaültünk a tábortüzükhöz kicsit beszélgetni. Nagyon kellemes meleg este volt a tiszta csillagos holdsütötte égbolt alatt.

Szerdán hasonló körülmények között haladtunk tovább. Elmentünk egy óriási nyíltszíni bánya mellett, aztán átértünk Nyugat-Ausztráliába. Újabb 100 km után értünk Billiluna aboriginal településhez, ahol megint vehettünk volna üzemanyagot, de nem volt rá szükségünk.

Kiégett szikla-maradvány Wolfe Creek kráter mellett

Koradélután elértünk a Wolfe Creek Kráter-hez, itt akartuk tölteni az éjszakát. Ez az egyetlen igazán érdekes látnivaló a Tanami út mentén: a második legnagyobb meteorit kráter a földön (a legnagyobb Arizona-ban van, USA). 300-ezer évvel ezelõtt keletkezett, amikor egy 50-ezer tonnás meteorit becsapódott a földbe. A kráter átmérõje 880 m, eredetileg 120 m mély volt, de mostanra feltöltõdött kb 20 m-re.

Táborhelyünk a Wolfe Creek kráternél

Letáboroztunk, aztán felmásztunk a kráter peremére. Nagyon érdekes az egész. Lehet látni a becsapódás nyomait a környezõ szikla-maradványokon. A belseje egy mély medence, amiben néha összegyûlik a víz, dúsabb a növényzet.

Vacsora után kint üldögéltünk egy szimpatikus Adelaide-i házaspárral. Õk is, mi is örültünk hogy egymás mellett táborozhatunk ezen a helyen, amit a pár évevel korábbi ausztrál film, Wolfe Creek, tett híressé. Egyikünk sem látta a filmet, de eleget hallottunk a történetrõl ahhoz, hogy nem szivesen maradtunk volna egyedül ezen az ijesztõ helyen.

Tank-feltöltés légy-invázióban

Csütörtök reggel felpakoltunk, búcsút mondtunk Adelaide-i barátainknak és tovább indultunk. Már csak 130 km volt hátra a Tanami útból Halls Creek-ig. Hamarosan megtudtuk, hogy ez volt a legnehezebb része az útnak. Egyre rosszabb lett, a víz helyenként egészen elmosta, mély keréknyomok, néhol csak egész lassan tudtunk haladni. Aztán egy hosszú száraz de erõsen köves szakasz következett, és már csak 15 km-re voltunk a fõúttól, amikor defektet kaptunk a jobb hátsó keréken.

Cseréltem már kereket ezen a nagy nehéz autón, tudtam hogy milyen nehéz, tudtam, hogy meg tudom csinálni, de nem örültem a feladatnak. Fel voltam készülve, hoztam magammal ócska ruhát szereléshez. Átöltöztem, lekapcsoltuk a lakókocsit, már éppen nekiláttam a munkának, amikor...

Érdekes növényzet a kráter oldalán

Jött egy autó, lelassított, a vezetõ megkérdezte mi baj, kell-e segítség, mondtam hogy nem, köszönöm, továbbment. Jött egy másik autó, az is megállt, egy fiatal srác kérdezte hogy meg tudom-e csinálni, mondtam, hogy igen, de nem lehettem valami meggyõzõ, mert kiszállt, mögötte egy másik autó is megállt, kiszállt a testvére, együtt utaztak négyen a szüleikkel. Szó nélkül nekiálltak és kicserélték a kerekünket. Én csak álltam és mosolyogtam, próbáltam hasznossá tenni magam. Amint kész lettek, visszaültek és mentek tovább, épp hogy meg tudtuk köszönni nekik. Ilyenek az igazi "aussi"-k.

Továbbmentünk, elértük a burkolt utat, és fél órán belül beértünk Halls Creek-be. Beálltam a benzinkúthoz tankolni, amikor valaki szólt, hogy "kiipukkadt a hátsó kereked" - ugyanaz a jobb hátsó, amit elõbb cseréltünk le.

Naplemente Wolfe Creek kráter mellett

Több tartalék kerekünk nem volt, és fogalmam se volt mit lehet tenni egy ilyen helyzetben. Megtudtuk, hogy van egy gumi-szerviz kicsit messzebb a városban, de hogy jutunk oda lapos kerékkel?

Megint egy igazi "aussi" jött a segítségemre. Mellettem tankolt egy fiatal férfi, megkérdeztem, hogy van-e valami ötlete. Kérdezgetett, és kiderült, hogy megvolt minden felszerelésem a megoldáshoz: az irányításával elõbb felfujtuk a kereket a nálam lévõ 12-voltos kompresszorral. Aztán lefeküdt a kerék mellé, mondta hogy guruljak elõre, a kezével simította a gumi felületét, amíg megtalálta a lukat ahol fújt ki a levegõ. Volt olyan javító készletem is, amivel egy perc alatt beletett egy dugót a lukba. Aztán fel tudtam fujni a kereket normál nyomásra, és ujra menetkész voltam. Mondta hogy õ már járt ilyen dugaszolt kerékkel több mint 10-ezer km-t is. Nekem csak 1-2 km-t kellett mennem, és ott voltam a gumi-szervíznél. De mind a két gumi javíthatatlan volt, vennem kellett két újat - szerencsére volt nekik a szükséges méret.

Így ért véget a Tanami kalandunk. Szerencsések voltunk vagy balszerencsések? Persze jobb lett volna defektek nélkül megúszni, de ha nem lehetett, sokkal jobb volt, hogy csak az út legvégén történt, mint az út közepén, távol mindentõl. És hálásak lehetünk az ausztrálok barátságos, segítõkész karakterének.

Másrészt, ez az epizód kicsit letörte az önbizalmunkat és megkérdõjelezte a képességeinket hogy mennyire tudunk ilyen helyzetekkel megbirkózni a magunk erejébõl. Viszont tanultunk is egy pár dolgot, ami hasznos lehet a jövõben...

The East MacDonnell Ranges

(Magyar változat a végén)

Alice Springs, 16 May 2016

Friday (13 May) morning we had to pack up very quickly and by 8 am we were at the auto-electrician workshop. It took more than two hours, but finally they found the problem - a burnt-out fuse in a hidden place - and fixed it, for another nice sum, but we hope it will be really the end of this long and expensive story. 

Trephina Gorge

Walk on the West rim

Then we headed out Eastward from Alice Springs on the Ross Highway. It was an easy drive on a good sealed road, and after about an hour we turned into Trephina Gorge Nature Park. About 8 km from the turn-off (4 km gravel and a few creek-crossings) we reached the campground. It is a very nice spot, beside the dry river-bed, between towering impressive rock hills. We settled down and spent the next 3 nights here. 

After lunch and a bit of rest, we went to have a look in the gorge itself. About an hour-long walk led us first up the West-side rim, then down to the gorge and back along the river-bed. 

In the evening we did some cooking and had dinner and played outside under the awning. The sun went down pretty early, by 6pm it was almost completely dark, but it was quite warm, a welcome change after the cold evenings in Alice Springs, very enjoyable under the clear starry sky.

Trephina Gorge, from the West rim

Saturday at daybreak we climbed up again on the Western rim for a view of the surroundings in the morning sunshine. 

Rock carvings in N'Dhala Gorge

After breakfast we drove out to N'Dhala Gorge Nature Park, on a 11-km quite difficult 4WD track with several water crossings. A short walk leads across the gorge, where many aboriginal rock carvings, called petroglyphs, can be seen. They are said to be between 2 to 10 thousand years old. We saw some of them, they were not as interesting as what we have seen in the Kakadu NP, but the landscape itself and the vegetation were impressive enough.

Ross River Resort

We had our picnic lunch at the gorge after the walk, then on the way back we made a short detour to Ross River Homestead. It functions now as a resort, but the old furniture and many old photographs still show the old lifestyle of the original owners.










We started Sunday with another walk, this time on the Eastern side of the gorge, called Panorama circuit, but we did only half of it. Then the main program of the day was a visit to

Old machinery at Arltunga

Arltunga Historical Reserve, another 33 km gravel road, but this was well maintained and easy. Arltunga was the first European settlement in Central Australia, established in 1887 when gold was discovered in the area. The gold rush ended in 1917, but some residents remained in the town until the 1950s. 

The police station, Arltunga

There is an impressive visitor centre, with a lot of information, old tools and machinery, photographs and personal items. We drove around the large area where once the town was scattered, saw the old (now reconstructed) police station, some other ruins, mine sites and an old cemetery. It is hard to imagine how these people could survive in this very isolated, hot and dry environment.

A "Ghost Gum" in Trephina Gorge

After 3 very enjoyable days in the East MacDonnell ranges, on Monday, 16 May, we packed up and came back to Alice Springs to prepare for our trip through the Tanami Desert.

------

Május 13 péntek reggel gyorsan felpakoltunk és nyolckor már az autó-elektromos szervizben voltunk. Kétórai keresgélés után végül sikerült megtalálni a hibát, egy rejtett biztosítékot ami félig kiégett, amit aztán egy újabb szép összegért kicseréltek. Reméljük, hogy most már valóban ez lesz a vége ennek a hosszú és igen drága históriának.

A Ross Highway-n hagytuk el Alice Springs-t kelet felé, és alig egy órával késobb megérkeztünk a Trephina Gorge Nature Park-ba. A táborhely egy száraz folyómeder partján van, kétoldalt magasra tornyosuló sziklafalak között. Letáboroztunk és itt töltöttük a kovetkezo 3 éjszakát.

Trephina Gorge

Ebéd és pihenés után elmentünk körülnézni a szakadékban. Felmásztunk a nyugati oldal peremén, majd le a szakadék túloldalán, aztán vissza a folyómederben.

N'Dhala Gorge

Este foztünk, kint vacsoráztunk és játszottunk a lakókocsi elott. A nap nagyon korán lement, 6 óra felé már majdnem teljesen sötét volt, de kellemes meleg este, váratlan meglepetés az Alice-ben töltött hideg éjszakák után. Gyönyöru csillagos égbolt, holdfény...

Szombaton napkelte táján ujra felmásztunk a nyugati fal tetéjre, szép látvány volt a korai napsütésben. Reggeli után elautóztunk a N'Dhala Gorge Nature Park-ba, 11 km igen nehéz földúton. Ebben a szakadékban osi, öt-tízezer éves szikla-vésetek, ún. petroglyph-ek láthatók. Láttunk is egy párat, én nem találtam olyan érdekesnek mint amiket a Kakadu nemzeti parkban láttunk négy éve. De a környezet, a növényzet maga is elég érdekes volt.

Ross River Homestead, ebédlő

Hazafelé tettünk egy kitérot a Ross River Homestead (kb. farm-ház) felé. Ez egy régi család lakóhelye és gazdasági központja volt, ma szálloda-étterem üdülo-központként funkcionál. De a régi családi épület belso berendezése még látható, sok régi fényképpel együtt az eredeti birtokosok életérol.   

 

Trephina Gorge from the East

A vasárnap reggelt egy újabb sétával kezdtük, ezúttal a szakadék keleti oldalán másztunk fel kb félútig az ún. Panoráma túra vonalán. 

Temető, Arltunga

Reggeli után a fő program az Arltunga Historical Reserve látogatása volt. Ide is 33 km földút vezetett, de ez egy könnyű, jól karbantartott szakasz volt. Artlunga volt az első európai település Ausztrlália középső részén. Aranybányászok alapították 1887-ben, de már 1917-re végetért az aranyláz. Néhány lakos még maradt az 1950-es évekig. Találtunk egy nagyon impresszív látogató központot, ami rengeteg információt, képet, használati tárgyakat, szerszámokat, gépeket mutatott be. Körülautóztunk az egykori város területén, láttuk az egykori rendőrség valamikor lerombolt de mára ujjáépített épületét, néhány másik romot, pár magán-bánya helyszínét és egy régi temetőt. Nehéz elképzelni hogy tudtak emberek élni ebben az elhagyatott, forrő száraz környezetben.

Három nagyon kellemes nap után felpakoltunk és visszamentünk Alice Springs-be, hogy felkészüljünk a következő útszakaszra a Tanami sivatagon keresztül.