NSW Central West Tour - 3: Parkes, Peak Hill and back home

(Magyar változat a végén)

Grain silos outside Forbes

On Saturday, 19 May, we went further North, to Parkes. Again it is just a short drive of about 50 kms. Parkes is quite a big town of about 12,000 population, which also started up as a gold mining settlement in 1862. At that time it was called Currajong, then in 1873 the name was changed to Parkes in honour of Sir Henry Parkes, then Prime Minister of NSW, who showed interest in the district by visiting the diggings. Mining is still an important industry around Parkes, together with agriculture and tourism. It is also famous for the CSIRO Radio Telescope, about 20 kms further North from Parkes.

Memorial Hill, Parkes

View of the centre from the Hill

As there are more things to see a bit further North, we did not want to camp in Parkes, but we stopped to visit some of the interesting sites. We drove up to the Memorial Hill, a small hill just beside the town centre, with a 33 metre high Shrine of Remembrance on the top. The Australians are very proud of their war efforts over the past, every town has its own war memorial where the names of the local people lost in the various conflicts are listed. In this town, there is a commemorative walk around the shrine with a series of little gardens, one for each war conflict, with plant and flower varieties corresponding to the region of the war. The hill top also provides magnificent views all over the town and the surrounding farmlands.

Aboriginal art, Henry Parkes Museum

Then we went over to the Henry Parkes Centre, which includes a visitor info centre and several museums, including the Henry Parkes museum, which I wanted to visit. From its name I thought it is a museum about the person, an important figure in the history of Australia, but as it turned out, it was similar to the one in Forbes. An eclectic collection of all kinds of old stuff, photos, clothes, household items and so on. Outside in the courtyard, old farm machinery, trucks, tools, an old railway carriage. Not what I expected.

Henry Parkes Museum

Peak Hill gold mine

We drove another 50 kms to the North to Peak Hill, a small but very neat little village where we settled in a caravan park for two nights. The main reason to come here was to visit the open cut gold mine site, just outside the town. In the afternoon we went out to see it. Gold was discovered here in 1893 and miners worked the site by hand and small machinery until 1917. Then Alkane Exploration company re-excavated the site from 1996 till 2002. While the big open cuts consumed most of the old workings, some small holes are still visible. We followed the walking trail and looked in to the big pits from the viewing platforms. Later we heard that the company is planning to re-open the mine using underground mining technology as there is still a lot of gold down there.

The big pit, Peak Hill

Caloma Trig lookout

On Sunday we went for a tour of the nearby Goobang National Park. This park includes the westernmost lines of the coastal dividing ranges, as a border zone before the drier inland coutryside. A narrow gravel road goes along the ranges bordered by thick forest on both sides, including a few grass trees. We followed the road and climbed up to the Caloma Trig lookout, where we saw extensive views of the ranges and the vast agricultural plains to the West. It would have been nice to enjoy the views for a while but the strong cold wind got us moving pretty quickly.

The big fish

Back in Peak Hill in the afternoon, we had a look at the "Big Fish Fossil Hut", a little building in the caravan park. This exhibition displays a small range of fossil specimens. The star of the collection is the largest fossil fish, about 4.5 m long, called Xiphactinus, which lived during the time of the dinosaurs. It looked interesting, but looking at the descriptions we found that these are not real fossils but "replicas moulded, cast, painted and finished by Michael Durrant", and that the specimens were collected all over the world, like the big fish in Kansas, USA.

The Dish

In the discovery centre

Monday morning, 21 May, we started our trip back to Sydney, but we stopped for a visit at the Parkes Radio Telescope. The big Dish, featured in the film of the same name, is visible from a distance in the middle of large flat grain fields. It is a 64-m diameter parabolic dish used for radio astronomy. It was built in 1961, but only its basic structure has remained unchanged. All other parts have been upgraded to keep it state of the art. It played an important role at the time of the Moon landing in the Apollo program in 1969. The dish itself can only be seen from a distance, but at the visitor and discovery centre we saw a description of its history, a lot of technical details about how it works and what it does, and what kind of knowledge we gained from its observations.

We stopped again at the Henry Parkes Centre, to visit the other two little museums. The King's Castle Elvis Exhibit contains a collection of personal memorabilia and large info tables with photos and newspaper clippings summarising the life and exploits of Elvis Presley. I wondered what was his connection to Parkes, but I could not find anything about that in the museum. Later on we found that it was just the collection of a local enthusiast, Greg Page.







The adjacent Motor Museum shows a collection of heritage motor vehicles from 1914 to 1986. The vehicles are privately owned, most are in working order, and some days they are taken out for a ride.

By the time we finished with the museums it was lunchtime, so we stopped in the centre of Parkes and had lunch in a local hotel. Then continued to Orange where we stopped for the night. It was much colder in Orange than in Parkes. We did not realise that Orange is almost at 900 m elevation. Fortunately we could warm up inside the van for the night.

Parkes town centre

Lunch at the back of the car

Tuesday morning, 22 May, after breakfast we continued our trip back to Sydney. Around 10 am we were about to leave Bathurst, when we felt a sudden wobbling movement in the car. I got out to check the wheels. First I could not find anything, so we drove on. But the wobble did not stop, so I stopped again, and this time, I found a big problem with the right wheel of the caravan: somehow we lost 4 of the 6 wheel nuts and the bolts sheared off the axle hub. Only two bolts kept the wheel in place but it was disaligned. It was obvious that we cannot go on like this and it is not something that can be repaired here. I called the NRMA, and asked for help. Fortunately we have cover also for the caravan, so they have organised towing it back to Sydney, directly to our repair service centre. It took a long time for the tow truck to arrive. 

In the meantime, we unpacked everything we could from the van to the car, we had our picnic lunch at the back of the car, then we went into the nearby McDonalds for coffee and waited for the truck. Finally it came around 4 pm, it took our van away, and we could continue our way back to Sydney. 

Hauling up the van

We arrived home around 7 pm - without the van, but at least safe and intact. This was not the ideal end of this tour, but it could have been much worse. That wheel could have fallen of while driving in the middle of the road. Or we could have broken down somewhere in the middle of nowhere, where it would have been more difficult to get help. So ultimately we had a lot of good luck together with the bad luck, if it had to happen.

Our itinerary

You can see more photos here.

PS. On Saturday, 26 May, the caravan came home repaired, on its own wheels. So we are ready for the next adventure - some time in the future!

-------

Szombaton, május 19.-én továbbmentünk észak felé, Parkes-ba. Ez is csak 50 km volt. Parkes elég nagy város, 12 ezer lakossal, ami szintén aranyásó településként indult 1862-ben. Akkor még Currajong-nak hívták. 1873-ban változtatták meg a nevét, az akkori NSW miniszterelnök Sir Henry Parkes tiszteletére, aki érdeklődött a terület iránt, többször eljött látogatóba. Még most is folyik bányászat a környéken, de a mezőgazdaság és a turizmus már fontosabb. És a közelben van a CSIRO rádió-teleszkópja, 20 km-re északra.

A görög emlékkert, Memorial Hill, Parkes

A városközpont Memorial Hill-ről

Még több látnivaló van északabbra, ezért nem akartunk itt éjszakázni, de megálltunk egy kicsit nézelődni. Felmentünk a Memorial hegyre, ami közvetlenük a központ mellett van, egy 33 m magas emlékművel a tetején. Az ausztrálok ngyon büszkék a héborús múltjukra, minden városban van egy emlékmű ahol a különféle konfliktusokban elesett helyi hősök neve fel van sorolva. Itt az emlékmű mellett egy sétány mentén egy-egy kis kertecske a megfelelő világrész növényeivel emlékeztet a jelentősebb háborúk helyszínére. A hegy tetejéről szép kilátás nyílik a városra és a környező mezőkre.

Aranybánya makett

Innen a Henry Parkes központba mentünk, ahol a turista iroda mellett több múzeum is van, köztük a Henry Parkes múzeum, amire kíváncsi voltam. A nevéből azt gondoltam, hogy a múzeum Henry Parkes életével és munkásságával foglalkozik, de nagyot tévedtem. Egy hasonló régiségek gyűjteménye volt, mint Forbes-ban. Fotók, ruhák, eszközök, mindenféle koncepció nélkül. Az udvarában régi gazdasági gépek, eszközök, régi járművek, egy vasúti kocsi. Nem sok köze volt Henry Parkes-hoz.

Továbbmentünk 50 km-t északra Peak Hill-be. Ez egy kicsi de nagyon szépen rendezett tiszta kis városka (nagyságát és párszáz fős lakosságát tekintve inkább falu, de kinézésre inkább város). Itt szálltunk meg két éjszakára egy barátságos kis kempingben. Egy nagy nyíltszini bánya van mindjárt a település mellett, ezért akartunk idejönni. Délután elmentünk megnézni. 

Nyíltszíní bánya, Peak Hill

Egy múltszázadi bányagödör

1893-ban találtak aranyat itt, és 1917-ig folyt itt földalatti bányászat kisipari módszerekkel. Hosszú szünet után egy Alkane Exploration nevű társaság kezdte ujra a bányászatot 1996-ban nyíltszini fejtéssel, ami 2002-ig tartott. A fő látnivaló az öt hatalmas nyílt gödör, de néhol még láthatók a száz évvel korábbi bányászat nyomai is. Végigmentünk a területen körbevezető gyalogösvényen, megcsodáltuk a hatalmas gödröket, és a régi földtúrásokat. Később hallottuk, hogy a társaság tervezi hogy ujrakezdik a bányászatot földalatti technológiával, mert még sok érc van ott lent.

Goobang NP

Vasárnap meglátogattuk a közeli Goobang nemzeti parkot. Itt húzódik a partmenti vízválasztó hegylánc legnyugatibb vonulata, a hegyes-dombos partvidék és a belső száraz síkság határa. Egy keskeny kanyargós földút vezet végig a park gerincén sűrű erdős bozót között. Követtük az utat, fel a Caloma Trig kilátóhoz, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a hegyláncra és a nyugati síkság mezőire. Szívesen maradtunk volna még a kilátást élvezni, de a jeges hideg szél hamar elzavart onnan.

Látkép a Caloma Trig kilátóból

Délután a kempingben meglátogattuk a "Big Fish Fossil Hut" nevű kis kiállítást. A gyűjtemény sztárja néhány kisebb fosszil mellett egy 4.5 m hosszú hal csontváza, ami a dinoszauruszok idejében élt. A feliratokat olvasva kiderült, hogy ezek nem valódi fosszilok, hanem másolatok amiket egy közeli híres gyűjtő, Michael Durrant készített, hogy nem innen, hanem a világ más részeiből származnak. 

A "nagy tányér"

A látogató központban

Hétfő reggel, május 21.-én elindultunk visszafelé, de megálltunk a Parkes rádióteleszkópnál egy látogatásra. Ez a nagy "tányér" ahogy becézik, már messziről látható az út mellett, magában áll a sík legelők és gabonaföldek közepén. 64 máter az átmérője. 1961-ben épült, de azóta folyamatosan modernizálták, csak az alapszerkezete eredeti. Az 1969-es holdraszállás idején fontos szerepe volt a holdjárművel való kapcsolat-tartásban. Erről készült a "The Dish" című nagysikerű ausztrál film. A tányért magát csak messzirő lehet látni, de a látogató központban olvashattunk a történetéről, a felépítéséről, a működéséről, és az általa gyűjtött megfigyelések felhasználásáról.

Elvis múzeum, Parkes

Parkes-ban megint megálltunk a Henry Parkes központban, hogy megnézzük a másik két kis múzeumot. A "King's Castle Elvis Exhibit" Elvis Presley életét mutatja be fényképekkel, ujságkivágásokkal, nagy tablókkal, és személyes tárgyakkal és emlékekkel. Kíváncsi voltam, hogy mi köze van Elvisnek Parkes-hoz, de ez nem derült ki a kiállításból. Később megtudtam, hogy a kiállítás anyaga egy helyi rajongó, Greg Page gyűjteménye, ez minden. 

Motor múzeum, Parkes

A szomszédos Motor múzeumban régi autókat láttunk, a legkorábbit 1914-ből, az utolsó 1986-ból. Az autók magántulajdonban vannak, működő állapotban, időnként elviszik őket egy kicsit megjáratni.

Mire végeztünk a két múzeummal, ebédidő volt. Bementünk a városközpontba és megebédeltünk egy kis bisztróban. Délután tovább mentünk Orange-ig, ott álltunk meg éjszakára. Orange-ban sokkal hidegebb volt mint Parkes-ban. Akkor jöttünk rá, hogy Orange csaknem 900 m magasan fekszik. Szerencsére a lakókocsiban be tudtunk fűteni.

Kedd reggel folytattuk az utat hazafelé. Tíz óra körül Bathurst-ben voltunk, mikor hirtelen furcsa döcögő rezgést éreztünk az autóban. Kiszálltam megnézni a kerekeket, de nem láttam semmi rendkívülit. Próbáltam továbbmenni, de a döcögés nem szűnt meg, meg kellett állni. Megnéztem mégegyszer jobban, és megtaláltam a hibát a lakókocsi jobb kerekénél: a 6 keréktartó csavarból valahogyan elvesztettünk négyet, már csak 2 tartotta a kereket, de az már nem ült pontosan a helyén, kicsit el volt csavarodva. Nyilvánvaló volt, hogy így nem mehetünk tovább, és ezt itt helyben nem lehet megjavítani. Felhívtam az NRMA-t (a helyi autóklub) és segítséget kértem. Szerencsére a lakókocsink is rajta van a tagságunkon, úgyhogy az NRMA megszervezte a lakókocsi bevontatását Sydney-be, egyenesen a szerelőnkhöz. Persze jó sokat kellett várni amíg megjött a vontató. Közben átpakoltunk mindent a lakókocsiból az autóba, megebédeltünk az autó hátsó csomagtartóján, aztán a közeli McDonalds-ban kávéztunk és vártuk a vontatót. Végül megérkezett du. 4 felé, felvonszolta a lakókocsit a platóra és elvitte. Mi meg indulhattunk tovább.

Búcsú a lakókocsinktól

Este 7 felé értünk haza - a lakókocsi nélkül, de épen és egészségesen. Nem volt egy tökéletes befejezése a túrának, de sokkal rosszabbul is végződhetett volna. Az a kerék menet közben is leeshetett volna az út közepén, ki tudja, milyen következményekkel. Vagy történhetett volna valahol messze minden várostól, ahol sokkal nehezebb lett volna segítséget kapni. Úgyhogy végül is sok jó szerencsénk is volt a balszerencse mellett, ha már így kellett történnie.

Még több fotót láthatsz itt.

Utóirat: szombaton, május 26.-án a lakókocsi is hazaérkezett megjavítva, a saját kerekein. Úgyhogy minden készen áll a következő kalandra - majd valamikor a jövőben!