Thursday, 24 May 2018

NSW Central West Tour - 1: Canowindra

(Magyar változat a végén)

It has been almost six months since we returned from our last caravan tour in South Australia, and we were itching to go again. For various reasons we  could not go earlier, and even now we only have time for a short trip. Our first idea was to go up to Tumut and spend a week driving-walking around in the north Snowy Mountains region. But then we looked at the weather forecast and we did not like what we saw: temperature around zero during the night and no more than +10 maximum. Change of plan: let's go to the Central West region, an area that we have not seen before. Although the nights would be almost as cold as in Tumut, but we can expect sunny days with 18-19 C maximum. So free camping is out of the question this time, we need to spend the nights in caravan parks where we can get power for our little electric heater in the van.

We left Sydney on the morning of Monday, 14 May. After a few days of cold, rainy days, it was a bit warmer, sunny day. As we climbed up the flanks of the Blue Mountains and crossed down on the other side, we enjoyed the bright autumn colours of the many European trees along the road. 

After a short lunch break, we reached Canowindra, our first destination, around 4 pm, still in the warmth of full sunshine. We got pretty good camp site in a small caravan park at the edge of town. By the time we set up the van and had a hot shower, the sun went down - the days are very short here at this time of the year - and the air became pretty cold, but we could make it warm and cosy for the evening inside with the heater.

Next morning around 6 am it was 4 degrees inside the van - the heater was off for the night and we had to put on a few more layers during the night to keep warm in our sleeping bags. So we switched on the heater half an hour before we dared to get out of the bed. Soon the sun was up and helped to warm up the van.
Our campsite in Canowindra
The abandoned homestead
After breakfast we dropped in the visitor centre to get some information about the region, then we drove out to the nearby Nangar National Park. It is a small park in a hilly region surrounded by the flat pastoral country. Plenty of sheep and some cattle grazing in the large paddocks and grain fields. A narrow dirt track leads into the park, passing beside the remains of an abandoned homestead. A sad sight: some people tried to make their living in this area a hundred years ago, and failed. 

The road went on following a dry creek bed between steep wooded hills, until we reached one of the main features of the park called Dripping Rock. It is a flat rock formation off the hill side where water may be seeping down the eroded surface to the creek bed below. Although it was not dripping this time, the rock was interesting and the weather was nice and warm. We had lunch at the picnic spot beside the rock. Two wedge-tail eagles made the rounds above us. We watched them for a while but they did not come close enough to take a picture. There was a lookout at another 15 kms further at the top of the 770 m high cliff of Mount Nangar, but the road was too rugged to go on.
Dripping Rock

On the way back we turned towards Eugowra and passed by the site of the largest armed gold robbery. In 1862 a bushranger gang ambushed and robbed an escort coach on its way from Forbes to Bathurst. The robbers got away with a total haul worth about $5 million in today's money. A memorial plate and information sign shows the location near a huge rock boulder now called Escort Rock.


Main street, Canowindra
Back in Canowindra, we walked along the historic main street, flanked by old buildings on both sides, restored guest houses, country pubs and shops filled with old wares, galleries and cafes. The whole street is a protected heritage conservation area. The town was developed around 1820 as a frontier village at the Belubula river ford due to the fertile lands around the river. The rail arrived in 1910, followed by rapid growth in the town. The rail services stopped around the 1980s and now the town of about 2,000 people is searching for new functions as a service centre and tourism is increasingly important. 

We planned to stay only for two nights here, but the caravan park had a policy of "stay for free after two nights", so we took advantage of that offer. On Wednesday, a beautiful sunny morning after another very cold night, we drove up to the Blue Jacket lookout just outside to the East of the town, and enjoyed the views all around. The trees along the road clad in beautiful autumn colours, gave also a very nice view.

Then we visited the main interst of the town: the "Age of Fishes" museum, built on the site of the old railway station. In 1956, during roadworks a huge fossil site was found, then in 1993 a major excavation of the same site extended the collection. It contained well preserved remains of thousands of bizarre, long extinct fishes encased in bony armour, other fishes with lungs and huge predators with crocdile like jaws, many of them new to science. Some of these treasures are now on display in this museum. 
Fish and trilobite fossils

The fossils are dated from the Devonian Period, 360 million years ago when all backboned animals lived in water. At that time, a large "billabong" existed in this area, which, for some reason, suddenly dried out and all the animals living in it died. Then they were covered by dust and sand, and gradually became fossilized. The museum includes some of the slabs showing thousand of fish-like imprints, supplemented by aquarium displays and many very interesting information about that time of the Earth history. It was indeed well worth the visit.

In the afternoon we went for a walk along the flood plains of the Belubula river, and another part of the town, then enjoyed the warmth inside our van in the evening. 

More photos can be seen here.


------

Majdnem hat hónap telt el a legutóbbi túránk óta, és már régen nagyon mehetnékünk volt megint. De eddig nem tudtunk elmenni több okból, és most is csak egy rövid útra van időnk. Először azt terveztük, hogy felmegyünk Tumut-ba és a Havas Hegység északi részében kalandozunk egy hétig. De mikor megnéztük az időjárás előrejelzést, kiderült, hogy ez most nem nekünk való: éjszaka nulla fok körül, és nappal is csak 10 fok körüli maximum várható. Újabb tervünk a Central West régió, ahol eddig még nem jártünk. Ugyan az éjszakák ott is majdnem olyan hidegek, de nappal legalább 18-19 fokot várhatunk napsütéssel. Tehát szabad kempingezés most nem jöhet szóba, az éjszakákat kempingben kell töltenünk, ahol be tudjuk fűteni a lakókocsit a kis elektromos fűtőtestünkkel.

Hétfőn, május 14-én indultunk Sydney-ből, szép napos meleg időben. A Kék Hegyeken keresztül vezetett az utunk. Ahogy feljebb értünk, majd lefelé a mások oldalon, szép látvány volt a sok őszi színpompás európai fa az út két oldalán.
Legelésző birkanyájak az út mentén
Egy rövid ebéd-pihenő után, délután 4 óra felé értünk Canowindra-ba, első állomáshelyünkre, még szép meleg napos időben. Mire letelepedtünk egy jó kis kempingben a város szélén, és egy forró zuhannyal felfrissítettük magunkat, lement a nap és lehűlt az idő. A napok elég rövidek itt már májusban, öt óra felé sötétedik. Jól esett a fűtött lakókocsiban melegedni.

Másnap reggel 6-kor 4 fok volt a lakókocsiban - éjszakára ki szoktuk kapcsolni a fűtést és jól felöltözünk a hálózsákban hogy ne fázzunk. Aztán bekapcsoljuk a fűtést fél órával felkelés előtt, és hamarosan a nap is feljön és segít felmelegíteni a levegőt.

Nangar nemzeti park
Reggeli után benéztünk a turista irodába egy kis helyi információért, aztán elmentünk a közeli Nangar Nemzeti Parkba. Ez egy viszonylag kis hegyes-völgyes park, sík legelős vidékkel körülvéve. Sok birkát és néhány tehent láttunk legelészni a földeken. Egy keskeny földút vezet a parkba, mellette egy felhagyott tanya romjai. Szomorú látvány: száz évvel ezelőtt egy család itt próbált életet teremteni magának, sikertelenül. Egy száraz patakmeder mellett vezetett az út tovább meredek sziklás erdős hegyoldalak között, míg elértünk a park egyik fő látványosságához, úgy hívják hogy Dripping Rock (csepegő szikla). Egy lapos sziklaorom a völgy oldalában, ahol esős idő után a víz még sokáig csepeg lefelé a szikla függőleges erodált felületén. Most éppen nem csöpögött, de a szikla érdekes volt, az idő szép napos és meleg. Megebédeltünk a szikla melletti piknik helyen és még nézelődtünk egy kicsit. Láttunk két sast körözni a levegőben, elég sokáig figyeltük őket de nem jöttek elég közel hogy fénykéezni lehessen. 
A "Csepegő szikla"
A másik látványosság egy kilátó lett volna a Mount Nangar 770 m magas tetejéről, de ahhoz még 15 km-t kellett volna autózni a hepehupás földúton, amiről inkább lemondtunk.

Visszafelé Eugowra felé jöttünk, útközben megálltunk a legnagyobb fegyveres aranyrablás helyszínén. 1862-ben egy rablóbanda feltartóztatott itt egy rendőrökkel kísért aranyszállító kocsit. A rendőrök elmenekültek, a rablók mintegy 5 millió dollár értékű aranyat zsákmányoltak. Egy emléktábla és leírás jelzi a helyet ahol az eset történt egy nagy szikla mellett amit most Escort Rock-nak hívnak.

Délután Canowindra-ban a városka régi főutcáján sétáltunk. Az egész utca műemlékileg védett terület, régi házak mindkét oldalon, vendégházak, fogadók, kocsmák, régi üzletek, néhány kávéház, de nem sok élet van bennük. A város 1820 körül keletkezett ahogy újabb telepesek érkeztek a Belubula folyó művelhető földjeit birtokba venni. A vasút 1910-ben ért ide, és gyors fejlődést hozott magával. De 1980-ban felszámolták a vasutat, és most a kétezer lakosú városka új funkciót próbál találni mint a térség kiszolgáló és turisztikai központja.

Canowindra a kilátóból
Eredetileg két éjszakát akartunk itt maradni, de a kempingben azt hallottuk, hogy két éjszaka után a harmadik ingyen van, úgyhogy kihasználtuk ezt a lehetőséget. Szerdán, egy újabb szép tiszta napos délelőtt, felmentünk a Blue Jacket kilátóhoz, mindjárt a város mellett Keletre. Valóban szép látvány volt körbe-körbe, és a kivezető út melletti színpompás fasor is jól nézett ki.

Aztán megnéztük a város fő nevezetességét: a "Halak Kora" múzeumot, ami a régi vasutállomás helyén épült. 1956-ban egy közeli útépítés során egy hatalmas fosszil leletet találtak, majd 1993-ban egy régészeti feltárás gyarapította a gyűjteményt. Halak és egyéb vizi élőlények ezreit találták kőbe szilárdulva. Rég kihalt fajtákat, halakat kívül csontos páncéllal, másokat tüdővel, hatalmas ragadozókat krokodil-szerű fogazattal, sok közülük még ismeretlen fajta. A gyűjtemény egy része itt van kiállítva. 
A fosszil múzeum
A lelet a Devoni korszakból származik, 360 millió évvel ezelőtt, mikor az összes gerinces állatfaj vízben élt. Egy nagy édesvizű tó volt akkor itt, ami valami miatt hirtelen kiszáradt, és az összes benne élő állatok egyszerre elpusztultak. A kiszáradt tavat betemette a homok és a tetemek lassan megkövesedtek. A múzeumban jónéhány kőtábla van kiállítva amiben halak és hasonló élőlények lenyomata látható. Rengeteg érdekes információ is van arról a földtörténeti korszakról. Nagyon jól rendezett kis múzeum, érdemes volt megnézni.
Egy új halfajta: Mandageria fairfaxi
Délután még sétáltunk egyet a Belubula folyó árterületén és a város másik részeiben. Aztán sötétedéskor megint bebújtunk a jó meleg lakókocsinkba.

Több fénykép látható itt.

No comments:

Post a Comment