Uluru and Kata Tjuta

(Magyar összefoglaló a végén)

Curtin Springs Station

Tuesday, 4 Sep, Curtin Springs Station, NT - Today again we travelled all day, 630 kms, from Coober Pedy to Curtin Springs, which is just outside the Uluru-Kata Tjuta National Park on the Lasseter Hwy. It was a hot and very windy day, 34 degrees in the afternoon; I like hot better than cold, but it is too much of a good thing, and a bit hard to get used to after the cold days and nights down South. Even now, at 8 pm it is 30 degrees in the van. But I am not complaining, I prefer this to the cold. 

Attractive decoration at Kulgera Pub

The landscape has changed quite frequently on the way, some flat a bare sections alternated with more dense bush and even high trees, undulating small hills. We crossed back to the Northern Territory again, stopped for refuelling at Kulgera Roadhouse, quite an interesting sight. As we approached Curtin Springs, we saw the white-grey smoke clouds in the distance ahead of us, and they got closer and closer; we had a bad feeling about this. It was good luck we did not want to go further today, as the road was closed just at the station. 

This was the view at Curtin Springs

The bushfire front was 7 kms further West. Fortunately the wind was blowing South so we did not smell much smoke, but the view was not very promising. But by around 7 pm the road was reopened, and hopefully we can continue to Uluru without further delay.

After the fire

Wednesday, 5 Sep, Yulara resort campsite - We woke up to a clear, sunny morning, with little wind, but the smoke could still be felt in the air. We travelled the remaining 100 km to Uluru, crossing the area on fire yesterday; mostly just the grass and low bush were burnt down, the trees seemed intact. Yulara is a resort township built to serve the international tourist industry just outside the National Park itself, with some big hotels, supermarket, services, cafes, and there is a caravan park as well. We set up camp and had an early lunch, then spent the afternoon at Uluru. 

 The "rock" was already well visible from the road 40 kms away, then from a lookout at the campsite, and we all saw it many times on photos and on tv, but still it was a shock to see it close. It is enourmously big and magnificent as suddenly emerging from a flat country. Although it is called desert, there is plenty of vegetation around it, grey-blond grass, bush and even tall trees, mostly "desert oak". We went to the Cultural Centre first, introducing the aboriginal history of the area. Then we stopped at the base of the rock itself, at the point where the path to the top starts, but climbing was not allowed due to strong winds at the top. We did not want to climb anyway so we did not mind. But we went on the circular path around the base, a track of 10.6 kms, to view every side and view it from every angle. There are lots of interesting details around it. The vegetation is also quite beautiful and the two together, the rock and its surroundings, make a perfect combination. We were pretty tired by the end, but it was a worthwhile experience. 

After a bit of rest, we finished the day with what "must" be done by everybody: watched the changing colours of Uluru in the sunset lights. One more addition to our collection of memorable sunsets on our journey...

Various views and details of Uluru

Sunset viewing

Flowers in the "desert"
(called 'Bacon and eggs')

Thursday, 6 Sep, Yulara resort campsite - Kate went out to the lookout to see the sunrise over Uluru and the Olgas, I was too lazy to go. Then after breakfast we drove back to the base of Uluru and went along a guided tour with a ranger. It was a very good tour, the ranger turned out to be a very good talker. 

He explained a lot about the local aboriginal culture, the plants, the sites along the base of Uluru, how each site was (and still is) used by the people. He also explained briefly the geology of the rock as well as that of Kata Tjuta, how they were formed and what they are made of. Uluru is of sandstone, once an inland sea floor, broken up and turned almost vertical by tectonic pressure. The most amazing part is that what we see of this monolith is only about 10 % of the whole, the rest is below, down to 6.5 kms! It was a very interesting and enjoyable talk. 

The climbers

Today was another quiet sunny day, the rock was open to climbers, and we saw a lot of people going up and down, like ants on the rock face. We came home for lunch and spent the afternoon at the camp resting and reading.

Kata Tjuta and desert oaks

Friday, 7 Sep, Yulara resort campsite - Today we went to see the other main attraction in this national park, Kata Tjuta (aka The Olgas). Kata Tjuta means "many heads" in the local language; it is a fitting name to this collection of magnificent domes with vertical walls emerging from the desert plain. We went there quite early and did both walks available. 

The Valley of the Winds

 In the morning we did the Valley of the Winds which leads to two lookout points and connected by a 7.4 km circuit track. True to its name, the valley was very windy and cold, we had to put on warm winter jumpers despite the full and strong sunshine. The walk gave us plenty of opportunities to view some domes close-by and others from various angles. They are just as amazing as Uluru. And again, the surrounding vegetation with the grey-blond-green colours fitted very well with the dark red-ochre of the rocks. 

This is the better-known view of Kata Tjuta

Walpa Gorge

After lunch we went on the other, shorter walk into the Walpa Gorge. This easy walk goes in between two almost vertical high walls in a wide valley at the start but gradually narrowing to the end. The air has warmed up a bit by the afternoon but still it was cool enough for a comfortable walk.
On return from Kata Tjuta we made a detour to Uluru, just to have a final look at this unique place and bid farewell to it. 

Our itinerary can be seen at the following Google Map:
http://g.co/maps/wcwv8 
(Note that to see the route after Bowen, you need to move down to the bottom of the left panel, and select the following pages!)

Következő állomásunk Uluru volt, vagy 750 km-el arrébb, amit mésfél napi utazással értünk el, közben ujra visszaértünk Dél-Ausztráliából az "Északi Terület"-re (Northern Territory) és kedden megaludtunk egy Curtin Springs Station nevű helyen. Nem is tudtunk volna továbmenni kedden, mert bozóttűz miatt le volt zárva az út pont ezen a helyen. Szerda reggelre lecsitult a tűz, továbbmenve áthaladtunk a 30-40 km széles megégett területen, de csak az aljnövényzet égett el, a fák megmaradtak épen.
Uluru, más néven Ayers Rock, egy hatalmas monolit kőtömb, 300 m magasra emelkedik ki a lapos, sivatagos környezetéből, már 30-40 km-ről látható de egész közelről megdöbbentő hogy milyen óriási. A környezetét sivatagosnak hívják, de ahhoz képest meglepően sok és dús változatos növényzet borítja, necsak sűrű fű (spinifex), de magasabb fák is, a szürke-szőke és zöld árnyalatok nagyon szép szín-kompozíciót képeznek a szikla vöröses alapszínével (ami a vasoxid-tartalomtól van).
Szerda délután előbb a nemzeti park kulturális központját látogattuk meg, elolvastuk az itt élő népek történetét és hogy mit jelent nekik az Uluru, aztán megcsodáltuk a sziklát közelről, körülgyalogoltunk a tövében, ami egy 10 és fél km-es séta, jól megnéztük minden oldalról minden kis részletét, nagyon érdekes. Aztán kicsit távolabbról megvártuk a naplementét, egy kihagyhatatlan alkalom nézni a szikla változó színeit az esti fényekben.
Csütörtökön délelőtt visszamentünk Uluru-hoz, egy kétórás túravezetésre a szikla oldalánál. Egy park alkalmazott (ranger) tartotta és nagyon jól beszélt, rengeteg érdekes dolgot mesélt a helyi aboriginek életéről és hiedelmeiről, amit most már nagyon tiszteletben tartanak itt, a környező növényzet, fák-bokrok használatáról, a különböző kultikus-vallási szertartásokról amiket a szikla egyes helyein tartottak, és a hely geológiai múltját is röviden elmagyarázta. Tőle tudtuk meg pl. hogy a föld feletti rész csak kb tíz százaléka a tömb teljes méretének, 6 és fél km mélyre nyúlik le az egész, egy valamikori tengerfenéken lerakódott mészkő, amit a földrétegeli erők majdnem függőlegesre állítottak. Nagyon érdekesen és jól beszélt, végre megértettünk sok mindent amit már olvastunk-hallottunk erről a helyről, élvezetes délelőtt volt. Ezen a napon szabad volt a sziklára is felmászni, amit elég sokan kihasználtak, az aboriginelek kifejezett kérése ellenére, akiknek a szikla szent hely ahova nem szabadna felmászni - de nem tiltják meg kategorikusan. Érdekes volt alulról nézni a felmászó embereket, mint apró hagyák, ilyenkor még jobban látszik a szikla hatalmassága.  Délután aztán csak pihentünk a kempingben.
Pénteken egésznapos kirándulásra mentünk a terület másik nevezetességéhez, a Kata Tjuta-hoz, európai neván "the Olgas". Kata Tjuta a helyi nyelven azt jelenti hogy "sok fej", találó név erre a hatalmas felül lekerekedett dóm alakú sziklahegy-együttesre. Kb 50 km-re van az Uluru-tól, korán odaértünk, és végigmentünk a két jelzett gyalogút vonalon. Az első a "Szelek völgyébe" vezetett, egy 7.5 km-es hurok, több kilátóponttal ahonnan több oldalról megcsodálhattuk a hegységet. Ezek is nagyon érdekesek, ugyan egész másmilyen mint az Uluru. Nevéhez híven, jó szeles és hideg volt az út az erős napsütés ellenére. Ebéd után mentünk a másik túrára a Walpa Gorge-ba, egy folyamatosan szűkülő völgyben két magas dóm-hegy föggőleges falai között. Hazafelé mégegyszer megálltunk Uluru-nál egy búcsú-pillantásra. 

Az útvonalunk a következo Google Map-on látható:
http://g.co/maps/wcwv8
(A Bowen utáni szakaszokhoz le kell menni a baloldali panel aljára, és a következo oldalakra kattintani!!)