The Nullarbor to SA

(Magyar összefoglaló a végén)

Norseman town centre

Sunday, 26 Aug, Norseman - I felt much better this morning, so we left Kalgoorlie and drove to Norseman, 200 km South. This is a little mining town, about 1000 population, and a mine just beside the town. We drove around the town, some nice old houses, and lots of bright wild flowers. Did a bit more shopping before we go on the Nullarbor tomorrow, then spent the afternoon resting in the caravan park.

Wildflowers in Norseman

The Nullarbor with trees and
mirage above the road

Monday/Tuesday, 27/28 Aug - We travelled through the Nullarbor Plain along the Eyre Highway. We did about 350 km in the morning each day, leaving early and setting up camp around lunchtime, then resting and looking around a bit in the afternoon. Monday night we spent at Caiguna Roadhouse, today we are at Eucla Motor Inn. 

The Nullarbor as it should be

The road was interesting, the vegetation frequently changing. I expected the Nullarbor to be completely treeless (as its name indicates), and there were indeed sections like that, but there were many sections with quite dense bush and even high trees. Some patches of colourful wildflowers. Very few animals alive, only two emus grazing along the roadside, but far too many dead kangaroos on and at the side of the road. 

One "highlight" was the longest stretch of straight road in Australia. 

The ruins of the old Telegraph station

Eucla is situated at the edge of the Hampton Tablelands looking down on the coastal plains and the Southern Ocean in the background, a nice location for our overnight stay. We drove down to see the ruins of the old Telegraph station built in 1877, now almost totally covered by the sand.

Flowers blooming on the Nullarbor

The "true" Nullarbor

Wednesday, 29 Aug, Nullarbor Roadhouse - Just after leaving Eucla we crossed over to South Australia and reached the "true" Nullarbor plain: there was not a tree in sight, just very small bush covering the landscape on both sides of the road. 

The Bunda Cliffs

The road runs here much closer to the coast, and there were 3 lookout stops where we could see the near vertical walls of Bunda Cliffs dropping into the ocean from 40 to 80 m height; very impressive sights.

The boardwalk at Head of Bight

We got to the Nullarbor Roadhouse quite early, but we had to move our clocks forward by 1.5 hours to SA time, which is a bit difficult to get used to. 

After lunch we left the van at the roadhouse, and went further East 14 kms, to the "Head of Bight" whale observatory. This is the Northernmost point of the Bight, where many Southern Right Whales congregate at this time of the year, mating and giving birth and waiting for their calves to grow and get storng enough for the journey back South to the Atlantic waters. Finally once on our trip we are at the right place at the right time. 

Mother and calves

There were about a dozen or more whales, mostly mothers with their calves, very close to the shore, we watched them playing, turning round and around, mothers on their back upside down and the babies suckling, 

A big tail

... a group of dolphins circling around two females with calves, not sure if just for curiosity or for any more serious intent... We could not leave the observation platforms for more than 2 hours despite the strong cold wind blowing into our faces. The cliffs and the sand dunes further East gave a wonderful beckdrop to this fantastic show.

Whales and dolphins

Thursday, 30 Aug, Streaky Bay - Not much to report. Very cold, cloudy grey unfriendly day. Travelled from Nullarbor to Ceduna, passed the SA Quarantine inspection, then on to Streaky Bay, a small fishing village on the West side of the Eyre Peninsula. The caravan park is at the beach, but we did not benefit much from it in this cold, it was better to stay in the van.

Murphy's Haystacks

Friday, 31 Aug, Streaky Bay - This is such a pretty quiet place we decided to stay here for the day. We bought a freshly caught flounder at the seafood shop in town, then went for a round trip to see the local attractions. Murphy's Haystacks is a bunch of "inselbergs", 1.5 billion year old granite pillars and boulders at the top of a little hill, an amazing sight.

The key attraction was Point Labatt, about 50 km further south, a lookout high on a cliff looking down on a secluded little beach where a colony of sea lions (similar to seals but a different species) live in peace. 

Sea lions and birds at Point Labatt

From the viewing platform we could observe as they play and frolick at the shoreline, pups suckling or mostly just lay in the sand and on the rocks doing nothing; some looked doubtful to be alive, but then they moved. There were more than 50 animals on the beach and rocks, and lots of seabirds as well. The colours of the rock and the sea were also beautiful.

Spring flowers at the Eyre Peninsula

On the way back we made a detour on a coastal scenic route with pretty views of the high cliffs, the Granites beach, a popular surfing spot, and the snow-white sandhills around Yanerbie.
Back in the camp in the afternoon we enjoyed a walk along the calm beachfront and the fresh flounder for dinner.

On the way to Whyalla we passed
the half-way across the continent

Saturday, 1 Sep, Whyalla - This town is on the other side of the Eyre Peninsula, facing the Spencer Gulf, 370 km from Streaky Bay. We came here because there is a Harvey Norman store here. In February in Sydney I bought a video camera with replacement warranty, and it stopped working. I was hoping to get a replacement here; I was half successful: they took away my camera, but I only got a promise that they will send the replacement after me wherever I am. We'll see... 

The steel works, Whyalla

Apart from that, Whyalla is an old town based on the steel industry, the iron ore coming from the mines around the Iron Knob, 50 km further NW. There is a steel works which still seems to be operating, although the mines at Iron Knob are not, but there are other mines in the area. There was also a ship building yard, important in WW2 but closed in the 70s. There is a good view of the steel works, the port and the township from the Hammock Hill lookout.

Tomorrow we are turning North again, starting the next phase of our journey: the Red Centre!

Our itinerary can be seen at the following Google Map:
http://g.co/maps/wcwv8 
(Note that to see the route after Bowen, you need to move down to the bottom of the left panel, and select the following pages!)

Múlt vasárnap (aug 26) jobban éreztem magam, továbbindultunk Kalgoorlie-bol, de csak a legközelebbi településbe, Norseman-ba. Innen indul kelet felé a foút, itt még egyszer megpihentünk, kicsit vásároltunk, mivel mondták, hogy a következo 1500 km-en erre nem sok lehetoség lesz.
A hét elso felében áthaladtunk a Nullarbor síkságon. A név azt jelenti hogy fa nélküli, ez egy többszáz km-es tömör mészko fennsík, csak apró talajmenti növényzet marad meg rajta. Ennek ellenére elég sok olyan szakasz volt ahol suru bozótot, még magas fákat is láttunk, de voltak teljesen kopár, asztal-sima szakaszok is. Délelottönként utaztunk, déltájban letáboroztunk, délután pihentünk, és nézelodtünk ha volt mit. 2-300 km-enkánt vannak ún. roadhouse-ok, ahol tankolni lehet, meg enni, van motel és a lakókocsit is fel lehet állítani. Volt néhány érdekesség, pl a leghosszabb egyenes útszakasz (145 km). Szerda reggel átértünk Dél-Ausztrália államba, innentol az út egész közel halad a tengerparthoz, ahol 80-90 m magasból függoleges sziklafal szakad le a vízhez (Bunda Cliffs), nem egy barátságos part, de nagyon látványos, több kilátóponton is megcsodáltuk.
A legnagyobb látványosság a "Head of Bight" volt, egy tengerparti kilátópont, ahonnan bálnákat lehet megfigyelni. Ez a hely a Great Australian Bight (nagy lapos déli tengeröböl) északi csúcsánál van, az öböl legvédettebb és legmelegebb része, ahol minden évben júniustól októberig összegyulnek a bálnák, itt szülnek, itt nevelgetik a kicsinyeiket amíg eléggé megerosödnek hogy újra le tudnak menni délre az Antarktisz vizeire. Fantasztikus látvány volt, egész közel jöttek a parthoz, alig 10-20 m távolságból tudtuk figyelni oket ahogy úszkálnak, játszanak, a kicsik szopnak, vagy csak lebegnek a vízben. Vagy 2 órát nézelodtünk ott, legalább 2 tucat bálnát láttunk, alig tudtuk otthagyni, pedig jó hideg szél fújt, nem volt kellemes, bár sütött a nap. Nagy élmény volt, már nagyon régen vágytunk "bálna-lesre", próbáltuk is egy párszor, de nem sok sikerrel.
Csütörtökön értünk ki a Nullarbor síkságból az Eyre félszigetre és 2 napot Streaky Bay-ben töltöttünk, ez egy kis halászfalu a félsziget nyugati partján. A kemping egy csendes öböl partján volt, nagyon kellemes helyen, de többnyire olyan hideg volt, hogy nem sokat tudtunk kint tartózkodni. Pénteken elmentünk egy kis körútra a környéken, volt néhány érdekes látnivaló. Murphy's Haystacks: egy csomó érdekes formájú és színu szikla egy kis domb tetején, másfél-millárd éves lekopott gránit oszlopok, nagyon érdekes látványt nyújtanak, mintha emberkéz alkotta volna oket, Henry Moore-t juttatták eszünkbe. Point Labatt: egy kilátópont egy meredek sziklaorom tetején, ahonnan egy teljesen megközelíthetetlen kis homokos partszakaszra lehet lelátni, ahol egy "sea lion" (oroszlán-fóka magyarul, bár nem fóka igazán, más faj csak hasonló) kolónia él. Remekül meg lehetett figyelni oket onnan fölülrol ahogy henteregnek a homokban, játszanak, vagy csak hasalnak mintha nem is élnének. Jó sokáig elnézelodtünk, maga a környezet is nagyon szép volt a színes kövekkel és hullámokkal. Hazafelé még jópár szép kilátóponton megálltunk körülnézni, és sok színes vadvirágot is láttunk itt-ott, itt a tavasz (mégha hideg is van).
Ma, szombaton (szept. 1) továbbjöttünk a félsziget másik oldalára, Whyalla városkába, 370 km-re. A fo célunk egy Harvey Norman üzlet volt. Februárban vettem egy video kamerát Sydney-ben, és olyan 3-éves garanciát vele, hogy ha elromlik, kicserélik egy újra. Hát most elromlott, és reméltem, hogy itt ki tudom cseréltetni. Félig sikerült: beadtam a kamerát, de csak egy ígéretet kaptam, hogy a cserét utánam fogják küldeni, akárhol is leszek. Hát, úgy legyen...
Miután ezzel megvoltunk, kicsit körülnéztünk. Ez a kisváros a vasmure épült a 20. szd elején. A vasérc a közeli Iron Knob melletti bányákból jött, amik már nem muködnek, de a vasmu az muködik, nem tudom most honnan hozzák az ércet. Volt itt egy hajógyártó telep is a 2.VH idején, de a 70-es években bezárták. Van egy kiköto is, elég nagy városka, 22 ezer lakossal, nem tudm, mibol élnek, de elég élettelinek tunik. Van egy jó meredek domb a vízparton (Hammock Hill), szép kilátással a vasmure, kikötore és a városkára. 
Holnap továbbindulunk észak felé, utunk következo szakasza az ország közepébe vezet, a Red Centre-be.

Az útvonalunk a következo Google Map-on látható:
http://g.co/maps/wcwv8
(A Bowen utáni szakaszokhoz le kell menni a baloldali panel aljára, és a következo oldalakra kattintani!!)