NSW Central West Tour - 3: Parkes, Peak Hill and back home

(Magyar változat a végén)

Grain silos outside Forbes

On Saturday, 19 May, we went further North, to Parkes. Again it is just a short drive of about 50 kms. Parkes is quite a big town of about 12,000 population, which also started up as a gold mining settlement in 1862. At that time it was called Currajong, then in 1873 the name was changed to Parkes in honour of Sir Henry Parkes, then Prime Minister of NSW, who showed interest in the district by visiting the diggings. Mining is still an important industry around Parkes, together with agriculture and tourism. It is also famous for the CSIRO Radio Telescope, about 20 kms further North from Parkes.

Memorial Hill, Parkes

View of the centre from the Hill

As there are more things to see a bit further North, we did not want to camp in Parkes, but we stopped to visit some of the interesting sites. We drove up to the Memorial Hill, a small hill just beside the town centre, with a 33 metre high Shrine of Remembrance on the top. The Australians are very proud of their war efforts over the past, every town has its own war memorial where the names of the local people lost in the various conflicts are listed. In this town, there is a commemorative walk around the shrine with a series of little gardens, one for each war conflict, with plant and flower varieties corresponding to the region of the war. The hill top also provides magnificent views all over the town and the surrounding farmlands.

Aboriginal art, Henry Parkes Museum

Then we went over to the Henry Parkes Centre, which includes a visitor info centre and several museums, including the Henry Parkes museum, which I wanted to visit. From its name I thought it is a museum about the person, an important figure in the history of Australia, but as it turned out, it was similar to the one in Forbes. An eclectic collection of all kinds of old stuff, photos, clothes, household items and so on. Outside in the courtyard, old farm machinery, trucks, tools, an old railway carriage. Not what I expected.

Henry Parkes Museum

Peak Hill gold mine

We drove another 50 kms to the North to Peak Hill, a small but very neat little village where we settled in a caravan park for two nights. The main reason to come here was to visit the open cut gold mine site, just outside the town. In the afternoon we went out to see it. Gold was discovered here in 1893 and miners worked the site by hand and small machinery until 1917. Then Alkane Exploration company re-excavated the site from 1996 till 2002. While the big open cuts consumed most of the old workings, some small holes are still visible. We followed the walking trail and looked in to the big pits from the viewing platforms. Later we heard that the company is planning to re-open the mine using underground mining technology as there is still a lot of gold down there.

The big pit, Peak Hill

Caloma Trig lookout

On Sunday we went for a tour of the nearby Goobang National Park. This park includes the westernmost lines of the coastal dividing ranges, as a border zone before the drier inland coutryside. A narrow gravel road goes along the ranges bordered by thick forest on both sides, including a few grass trees. We followed the road and climbed up to the Caloma Trig lookout, where we saw extensive views of the ranges and the vast agricultural plains to the West. It would have been nice to enjoy the views for a while but the strong cold wind got us moving pretty quickly.

The big fish

Back in Peak Hill in the afternoon, we had a look at the "Big Fish Fossil Hut", a little building in the caravan park. This exhibition displays a small range of fossil specimens. The star of the collection is the largest fossil fish, about 4.5 m long, called Xiphactinus, which lived during the time of the dinosaurs. It looked interesting, but looking at the descriptions we found that these are not real fossils but "replicas moulded, cast, painted and finished by Michael Durrant", and that the specimens were collected all over the world, like the big fish in Kansas, USA.

The Dish

In the discovery centre

Monday morning, 21 May, we started our trip back to Sydney, but we stopped for a visit at the Parkes Radio Telescope. The big Dish, featured in the film of the same name, is visible from a distance in the middle of large flat grain fields. It is a 64-m diameter parabolic dish used for radio astronomy. It was built in 1961, but only its basic structure has remained unchanged. All other parts have been upgraded to keep it state of the art. It played an important role at the time of the Moon landing in the Apollo program in 1969. The dish itself can only be seen from a distance, but at the visitor and discovery centre we saw a description of its history, a lot of technical details about how it works and what it does, and what kind of knowledge we gained from its observations.

We stopped again at the Henry Parkes Centre, to visit the other two little museums. The King's Castle Elvis Exhibit contains a collection of personal memorabilia and large info tables with photos and newspaper clippings summarising the life and exploits of Elvis Presley. I wondered what was his connection to Parkes, but I could not find anything about that in the museum. Later on we found that it was just the collection of a local enthusiast, Greg Page.







The adjacent Motor Museum shows a collection of heritage motor vehicles from 1914 to 1986. The vehicles are privately owned, most are in working order, and some days they are taken out for a ride.

By the time we finished with the museums it was lunchtime, so we stopped in the centre of Parkes and had lunch in a local hotel. Then continued to Orange where we stopped for the night. It was much colder in Orange than in Parkes. We did not realise that Orange is almost at 900 m elevation. Fortunately we could warm up inside the van for the night.

Parkes town centre

Lunch at the back of the car

Tuesday morning, 22 May, after breakfast we continued our trip back to Sydney. Around 10 am we were about to leave Bathurst, when we felt a sudden wobbling movement in the car. I got out to check the wheels. First I could not find anything, so we drove on. But the wobble did not stop, so I stopped again, and this time, I found a big problem with the right wheel of the caravan: somehow we lost 4 of the 6 wheel nuts and the bolts sheared off the axle hub. Only two bolts kept the wheel in place but it was disaligned. It was obvious that we cannot go on like this and it is not something that can be repaired here. I called the NRMA, and asked for help. Fortunately we have cover also for the caravan, so they have organised towing it back to Sydney, directly to our repair service centre. It took a long time for the tow truck to arrive. 

In the meantime, we unpacked everything we could from the van to the car, we had our picnic lunch at the back of the car, then we went into the nearby McDonalds for coffee and waited for the truck. Finally it came around 4 pm, it took our van away, and we could continue our way back to Sydney. 

Hauling up the van

We arrived home around 7 pm - without the van, but at least safe and intact. This was not the ideal end of this tour, but it could have been much worse. That wheel could have fallen of while driving in the middle of the road. Or we could have broken down somewhere in the middle of nowhere, where it would have been more difficult to get help. So ultimately we had a lot of good luck together with the bad luck, if it had to happen.

Our itinerary

You can see more photos here.

PS. On Saturday, 26 May, the caravan came home repaired, on its own wheels. So we are ready for the next adventure - some time in the future!

-------

Szombaton, május 19.-én továbbmentünk észak felé, Parkes-ba. Ez is csak 50 km volt. Parkes elég nagy város, 12 ezer lakossal, ami szintén aranyásó településként indult 1862-ben. Akkor még Currajong-nak hívták. 1873-ban változtatták meg a nevét, az akkori NSW miniszterelnök Sir Henry Parkes tiszteletére, aki érdeklődött a terület iránt, többször eljött látogatóba. Még most is folyik bányászat a környéken, de a mezőgazdaság és a turizmus már fontosabb. És a közelben van a CSIRO rádió-teleszkópja, 20 km-re északra.

A görög emlékkert, Memorial Hill, Parkes

A városközpont Memorial Hill-ről

Még több látnivaló van északabbra, ezért nem akartunk itt éjszakázni, de megálltunk egy kicsit nézelődni. Felmentünk a Memorial hegyre, ami közvetlenük a központ mellett van, egy 33 m magas emlékművel a tetején. Az ausztrálok ngyon büszkék a héborús múltjukra, minden városban van egy emlékmű ahol a különféle konfliktusokban elesett helyi hősök neve fel van sorolva. Itt az emlékmű mellett egy sétány mentén egy-egy kis kertecske a megfelelő világrész növényeivel emlékeztet a jelentősebb háborúk helyszínére. A hegy tetejéről szép kilátás nyílik a városra és a környező mezőkre.

Aranybánya makett

Innen a Henry Parkes központba mentünk, ahol a turista iroda mellett több múzeum is van, köztük a Henry Parkes múzeum, amire kíváncsi voltam. A nevéből azt gondoltam, hogy a múzeum Henry Parkes életével és munkásságával foglalkozik, de nagyot tévedtem. Egy hasonló régiségek gyűjteménye volt, mint Forbes-ban. Fotók, ruhák, eszközök, mindenféle koncepció nélkül. Az udvarában régi gazdasági gépek, eszközök, régi járművek, egy vasúti kocsi. Nem sok köze volt Henry Parkes-hoz.

Továbbmentünk 50 km-t északra Peak Hill-be. Ez egy kicsi de nagyon szépen rendezett tiszta kis városka (nagyságát és párszáz fős lakosságát tekintve inkább falu, de kinézésre inkább város). Itt szálltunk meg két éjszakára egy barátságos kis kempingben. Egy nagy nyíltszini bánya van mindjárt a település mellett, ezért akartunk idejönni. Délután elmentünk megnézni. 

Nyíltszíní bánya, Peak Hill

Egy múltszázadi bányagödör

1893-ban találtak aranyat itt, és 1917-ig folyt itt földalatti bányászat kisipari módszerekkel. Hosszú szünet után egy Alkane Exploration nevű társaság kezdte ujra a bányászatot 1996-ban nyíltszini fejtéssel, ami 2002-ig tartott. A fő látnivaló az öt hatalmas nyílt gödör, de néhol még láthatók a száz évvel korábbi bányászat nyomai is. Végigmentünk a területen körbevezető gyalogösvényen, megcsodáltuk a hatalmas gödröket, és a régi földtúrásokat. Később hallottuk, hogy a társaság tervezi hogy ujrakezdik a bányászatot földalatti technológiával, mert még sok érc van ott lent.

Goobang NP

Vasárnap meglátogattuk a közeli Goobang nemzeti parkot. Itt húzódik a partmenti vízválasztó hegylánc legnyugatibb vonulata, a hegyes-dombos partvidék és a belső száraz síkság határa. Egy keskeny kanyargós földút vezet végig a park gerincén sűrű erdős bozót között. Követtük az utat, fel a Caloma Trig kilátóhoz, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a hegyláncra és a nyugati síkság mezőire. Szívesen maradtunk volna még a kilátást élvezni, de a jeges hideg szél hamar elzavart onnan.

Látkép a Caloma Trig kilátóból

Délután a kempingben meglátogattuk a "Big Fish Fossil Hut" nevű kis kiállítást. A gyűjtemény sztárja néhány kisebb fosszil mellett egy 4.5 m hosszú hal csontváza, ami a dinoszauruszok idejében élt. A feliratokat olvasva kiderült, hogy ezek nem valódi fosszilok, hanem másolatok amiket egy közeli híres gyűjtő, Michael Durrant készített, hogy nem innen, hanem a világ más részeiből származnak. 

A "nagy tányér"

A látogató központban

Hétfő reggel, május 21.-én elindultunk visszafelé, de megálltunk a Parkes rádióteleszkópnál egy látogatásra. Ez a nagy "tányér" ahogy becézik, már messziről látható az út mellett, magában áll a sík legelők és gabonaföldek közepén. 64 máter az átmérője. 1961-ben épült, de azóta folyamatosan modernizálták, csak az alapszerkezete eredeti. Az 1969-es holdraszállás idején fontos szerepe volt a holdjárművel való kapcsolat-tartásban. Erről készült a "The Dish" című nagysikerű ausztrál film. A tányért magát csak messzirő lehet látni, de a látogató központban olvashattunk a történetéről, a felépítéséről, a működéséről, és az általa gyűjtött megfigyelések felhasználásáról.

Elvis múzeum, Parkes

Parkes-ban megint megálltunk a Henry Parkes központban, hogy megnézzük a másik két kis múzeumot. A "King's Castle Elvis Exhibit" Elvis Presley életét mutatja be fényképekkel, ujságkivágásokkal, nagy tablókkal, és személyes tárgyakkal és emlékekkel. Kíváncsi voltam, hogy mi köze van Elvisnek Parkes-hoz, de ez nem derült ki a kiállításból. Később megtudtam, hogy a kiállítás anyaga egy helyi rajongó, Greg Page gyűjteménye, ez minden. 

Motor múzeum, Parkes

A szomszédos Motor múzeumban régi autókat láttunk, a legkorábbit 1914-ből, az utolsó 1986-ból. Az autók magántulajdonban vannak, működő állapotban, időnként elviszik őket egy kicsit megjáratni.

Mire végeztünk a két múzeummal, ebédidő volt. Bementünk a városközpontba és megebédeltünk egy kis bisztróban. Délután tovább mentünk Orange-ig, ott álltunk meg éjszakára. Orange-ban sokkal hidegebb volt mint Parkes-ban. Akkor jöttünk rá, hogy Orange csaknem 900 m magasan fekszik. Szerencsére a lakókocsiban be tudtunk fűteni.

Kedd reggel folytattuk az utat hazafelé. Tíz óra körül Bathurst-ben voltunk, mikor hirtelen furcsa döcögő rezgést éreztünk az autóban. Kiszálltam megnézni a kerekeket, de nem láttam semmi rendkívülit. Próbáltam továbbmenni, de a döcögés nem szűnt meg, meg kellett állni. Megnéztem mégegyszer jobban, és megtaláltam a hibát a lakókocsi jobb kerekénél: a 6 keréktartó csavarból valahogyan elvesztettünk négyet, már csak 2 tartotta a kereket, de az már nem ült pontosan a helyén, kicsit el volt csavarodva. Nyilvánvaló volt, hogy így nem mehetünk tovább, és ezt itt helyben nem lehet megjavítani. Felhívtam az NRMA-t (a helyi autóklub) és segítséget kértem. Szerencsére a lakókocsink is rajta van a tagságunkon, úgyhogy az NRMA megszervezte a lakókocsi bevontatását Sydney-be, egyenesen a szerelőnkhöz. Persze jó sokat kellett várni amíg megjött a vontató. Közben átpakoltunk mindent a lakókocsiból az autóba, megebédeltünk az autó hátsó csomagtartóján, aztán a közeli McDonalds-ban kávéztunk és vártuk a vontatót. Végül megérkezett du. 4 felé, felvonszolta a lakókocsit a platóra és elvitte. Mi meg indulhattunk tovább.

Búcsú a lakókocsinktól

Este 7 felé értünk haza - a lakókocsi nélkül, de épen és egészségesen. Nem volt egy tökéletes befejezése a túrának, de sokkal rosszabbul is végződhetett volna. Az a kerék menet közben is leeshetett volna az út közepén, ki tudja, milyen következményekkel. Vagy történhetett volna valahol messze minden várostól, ahol sokkal nehezebb lett volna segítséget kapni. Úgyhogy végül is sok jó szerencsénk is volt a balszerencse mellett, ha már így kellett történnie.

Még több fotót láthatsz itt.

Utóirat: szombaton, május 26.-án a lakókocsi is hazaérkezett megjavítva, a saját kerekein. Úgyhogy minden készen áll a következő kalandra - majd valamikor a jövőben!

NSW Central West Tour - 2: Forbes

(Magyar változat a végén)

On Thursday, 17 May we continued on to the next town, Forbes. It was a short drive, only about 70 kms. We set up camp in a caravan park at the bank of the Lachlan River. It looks more like a small creek, but in fact, it is the third longest river in the country (after the Murray and the Darling). At this point it has a narrow bed, with steep banks on both sides. There was quite a lot of fast flowing water in it, surprising in this dry country. 

Lunch beside the Lachlan river

We got a nice spot just beside the water and the weather was warm and sunny around midday. We put out our chairs and table, and enjoyed the opportunity to be outside for a short while. Even had lunch outside, followed by our usual siesta in the van.

In the afternoon our first stop was again at the visitor centre, to pick up some local brochures. The centre is located in the abandoned railway station; although the rail line is still in use, but only for freight. From there, we went for a tour of the historic town centre.

Town Hall

Forbes is a much bigger town, with a population of about 8,000 people. It is an agricultural centre these days, where wheat and similar crops are grown, but as many other settlements in Australia, started out as a goldfield. Gold was discovered around here in 1861, and in the first rush, about 30 thousand people moved to the goldfields, but by 1863 this had declined to about 3,500 because of the difficult mining conditions.

The town's other claim for fame is its connection to Ben Hall, one of Australia's most renowned bushrangers. Hall and his gang carried out a range of daring hold-ups between 1862 and 1865, when he was ambushed and shot dead just outside the current town. He is buried in the Forbes Cemetery.

The central park with the War Memorial

In the town centre we found a few nice old buildings, the Town Hall, the Court House, a few old churches and pubs. There are also nicely maintained parks, and some funny artworks. We walked along the edge of the semi-circular Lake Forbes, which looks more like a river but it is not connected to the nearby Lachlan river, its level is maintained by bore water.

We also went out to the cemetery to look at some of the famous people. Ben Hall's grave is well maintained - interesting how a criminal can become a local hero, although he is not the only bushranger who became a legend in the country. There was even a full-feature film made about his story, which we could borrow from the caravan park and watched it as an evening entertainment. It was quite a sad entertainment.

Ben Hall's grave

On the town map we saw a sign showing "Botanical Gardens", very near to our caravan park. We love botanical gardens, so on Friday morning we went to check it out. It was a disappointment: we found the sign beside the road, but all that was there was a large sports field with several soccer fields and other sports installations. No idea why that was called botanical gardens.

Then we drove out towards Condobolin along the Newell Highway, where just outside town there is a wetland called Gum Swamp. A bird hide was built beside the swamp where one can watch the wildlife. We got in the concrete building, but it was cold and damp and there was nothing nearby to see, so we rather walked along the water's edge and after a while we saw some more interesting birds among the many ducks: a white egret, a heron, some cormorants, although they were quite far away. On the other side of the swamp we found a large group of pelicans. 

An egret in Gum Swamp

In the afternoon we visited the Forbes Historical Museum. A small building full of various items collected from old houses in the region. Clothes, sewing machines, kitchen and household utensils, farming machinery and tools, photos, etc. A room dedicated to the wars in which local people participated. And of course: Ben Hall... His life in detail, with photos and pictures, newspaper clippings. More than we ever wanted to know about him. Amazing... But he was a good-looking guy, that's for sure. I guess that might have had something to do with his becoming a legend.

Wooden wheel from the 19. century

You can see more photos here.

-------

Csütörtökön, május 17.-én továbbmentünk a következő városba, Forbes-ba. Csak 70 km volt, gyorsan odaértünk és még délelőtt letelepedtünk egy kempingben a Lachlan folyó partján. Ránézésre inkább csak egy kis pataknak tűnik, de ez a harmadik leghosszabb folyó az országban (a Murray és a Darling után). ezen a helyen elég szűk a medre, meredek oldalak között, de meglepően bővízű és gyors folyású volt a környező száraz vidékhez képest.

A Lachlan folyó a kemping mellett

Közvetlenül a vÍzparton kaptunk helyet, és megint meleg, napos idő volt déltájban. Kihasználtuk a lehetőséget, kitettük a székeinket meg az asztalt, élveztük a szép időt és környezetet. Az ebedet is kint ettük meg, aztán a lakókocsiban kipihentük a délelőtt fáradalmait.

A vasutállomás, ma turista iroda

Délután az első utunk megint a turista irodába vezetett, ami a felhagyott vasutállomás épületében van. Ugyan a vasútvonal még működik, de csak teherforgalom használja, az állomásra már nincs szükség. Innen aztán körbejártuk a város központját.

Forbes egy nagyobb város, mintegy 8 ezer lakossal. Mezőgazdasági központ, ahol most főleg búzát és más gabonafélét termelnek, de mint sok más város Ausztráliában, ez is az aranyláznak köszönheti a létét. 1861-ben találtak aranyat a környéken, és az első hullámban 30 ezer ember lepte el a vidéket, de két évvel később már csak 3 és fél ezren maradtak a nehéz körülmények miatt.

A város másik hírneve Ben Hall nevéhez kapcsolódik, aki Ausztrália egyik leghíresebb rablója-betyárja (bushranger) volt. Hall és bandája egy sor merész rajtaütést hajtott végre 1862 és 65 között, amikor elárulták és lelőtték a mai város közelében. 28 éves volt. A városi temetőben van a sírja. 

A bíróság épülete

Köztéri szobor

A városközpontban láttunk egy pár szép régi épületet: városháza, bíróság, néhány régi templom és hotel-kocsma. Több szépen rendben tartott park is van, néhány furcsa szoborral. Végigsétáltunk a félkör alakú Forbes tó partján, ami inkább folyónak néz ki, de nem folyik és nincs összekötve a Lachlan folyóval. Artézi kutakból táplálják.

Kimentünk a temetőhöz is, megnéztünk néhány hírességet. Ben Hall sírja szépen rendben van tartva, művirágokkal díszitve - érdekes hogy lesz egy bűnözőből helyi hős, bár nem ő az egyetlen itt akiből legenda lett. Még egy filmet is csináltak a történetéből. A kempingben kínálták hogy kikölcsönözhetjük, este meg is néztük, de nem volt nagyon szórakoztató.

Forbes tó

A város térképén láttunk egy feliratot hogy "Botanical Gardens", egész közel a kempinghez ahol laktunk. Mivel nagyon szeretjük a botanikus kerteket, péntek reggel elmentünk megnézni. Nagy csalódás volt: megtaláltuk a táblát az út mellett a Botanical Gardens felirattal, de ott csak egy nagy füves sport-terület volt, több futball-pálya és hozzátatozó épületek. Rejtély hogy ezt miért hívták botanikus kertnek.

Aztán kiautóztunk Condobolin felé, ahol a város mellett egy nagy mocsaras terület van, Gum Swamp. Mellette építettek egy madárleső házacskát ahonnan a víz feletti életett lehet észrevétlenül megfigyelni. Megtaláltuk a házikót, de nagyon hideg és nedves volt belül, és nem sok madár volt a közelében, úgyhogy inkább a mocsár mellett sétáltunk végig és figyeltük a madarakat. Sok mindenféle kacsa úszkált a vizen, de láttunk néhány érdekesebb madarat is, egy kócsagot (egret), egy gémet (heron), pár kormoránt. Sajnos elég messze voltak, de távcsővel jól láttuk őket. A mocsár másik végén meg egy nagy csapat pelikánt láttunk.

Pelikánok a mocsárban

A háborús emlékszoba a múzeumban

Délután a Forbes történeti múzeumot látogattuk meg. Ez egy kis épület, tele mindenféle régi kacattal amit a környéken gyűjtöttek. Ruhák, varrógépek, konyhai és egyéb háztartási eszközök, fotók, szerszámok, kerti gépek. Egy külön szoba a különféle háborúkban résztvett helyi lakosok emlékének. És persze, Ben Hall... A részletes élettörténete képekkel és ujság-kivágásokkal. Már elegünk volt belőle. De az igaz, hogy jóvágású legény volt. Gondolom, ez is hozzájárult hogy legenda lett belőle.

Ilyen szekerek jártak régen a főutcán

Még több fotót láthatsz itt.

NSW Central West Tour - 1: Canowindra

(Magyar változat a végén)

It has been almost six months since we returned from our last caravan tour in South Australia, and we were itching to go again. For various reasons we  could not go earlier, and even now we only have time for a short trip. Our first idea was to go up to Tumut and spend a week driving-walking around in the north Snowy Mountains region. But then we looked at the weather forecast and we did not like what we saw: temperature around zero during the night and no more than +10 maximum. Change of plan: let's go to the Central West region, an area that we have not seen before. Although the nights would be almost as cold as in Tumut, but we can expect sunny days with 18-19 C maximum. So free camping is out of the question this time, we need to spend the nights in caravan parks where we can get power for our little electric heater in the van.

We left Sydney on the morning of Monday, 14 May. After a few days of cold, rainy days, it was a bit warmer, sunny day. As we climbed up the flanks of the Blue Mountains and crossed down on the other side, we enjoyed the bright autumn colours of the many European trees along the road. 

After a short lunch break, we reached Canowindra, our first destination, around 4 pm, still in the warmth of full sunshine. We got pretty good camp site in a small caravan park at the edge of town. By the time we set up the van and had a hot shower, the sun went down - the days are very short here at this time of the year - and the air became pretty cold, but we could make it warm and cosy for the evening inside with the heater.

Next morning around 6 am it was 4 degrees inside the van - the heater was off for the night and we had to put on a few more layers during the night to keep warm in our sleeping bags. So we switched on the heater half an hour before we dared to get out of the bed. Soon the sun was up and helped to warm up the van.

Our campsite in Canowindra

The abandoned homestead

After breakfast we dropped in the visitor centre to get some information about the region, then we drove out to the nearby Nangar National Park. It is a small park in a hilly region surrounded by the flat pastoral country. Plenty of sheep and some cattle grazing in the large paddocks and grain fields. A narrow dirt track leads into the park, passing beside the remains of an abandoned homestead. A sad sight: some people tried to make their living in this area a hundred years ago, and failed. 

The road went on following a dry creek bed between steep wooded hills, until we reached one of the main features of the park called Dripping Rock. It is a flat rock formation off the hill side where water may be seeping down the eroded surface to the creek bed below. Although it was not dripping this time, the rock was interesting and the weather was nice and warm. We had lunch at the picnic spot beside the rock. Two wedge-tail eagles made the rounds above us. We watched them for a while but they did not come close enough to take a picture. There was a lookout at another 15 kms further at the top of the 770 m high cliff of Mount Nangar, but the road was too rugged to go on.

Dripping Rock

On the way back we turned towards Eugowra and passed by the site of the largest armed gold robbery. In 1862 a bushranger gang ambushed and robbed an escort coach on its way from Forbes to Bathurst. The robbers got away with a total haul worth about $5 million in today's money. A memorial plate and information sign shows the location near a huge rock boulder now called Escort Rock.

Main street, Canowindra

Back in Canowindra, we walked along the historic main street, flanked by old buildings on both sides, restored guest houses, country pubs and shops filled with old wares, galleries and cafes. The whole street is a protected heritage conservation area. The town was developed around 1820 as a frontier village at the Belubula river ford due to the fertile lands around the river. The rail arrived in 1910, followed by rapid growth in the town. The rail services stopped around the 1980s and now the town of about 2,000 people is searching for new functions as a service centre and tourism is increasingly important. 

We planned to stay only for two nights here, but the caravan park had a policy of "stay for free after two nights", so we took advantage of that offer. On Wednesday, a beautiful sunny morning after another very cold night, we drove up to the Blue Jacket lookout just outside to the East of the town, and enjoyed the views all around. The trees along the road clad in beautiful autumn colours, gave also a very nice view.

Then we visited the main interst of the town: the "Age of Fishes" museum, built on the site of the old railway station. In 1956, during roadworks a huge fossil site was found, then in 1993 a major excavation of the same site extended the collection. It contained well preserved remains of thousands of bizarre, long extinct fishes encased in bony armour, other fishes with lungs and huge predators with crocdile like jaws, many of them new to science. Some of these treasures are now on display in this museum. 

Fish and trilobite fossils

The fossils are dated from the Devonian Period, 360 million years ago when all backboned animals lived in water. At that time, a large "billabong" existed in this area, which, for some reason, suddenly dried out and all the animals living in it died. Then they were covered by dust and sand, and gradually became fossilized. The museum includes some of the slabs showing thousand of fish-like imprints, supplemented by aquarium displays and many very interesting information about that time of the Earth history. It was indeed well worth the visit.

In the afternoon we went for a walk along the flood plains of the Belubula river, and another part of the town, then enjoyed the warmth inside our van in the evening. 

More photos can be seen here.

------

Majdnem hat hónap telt el a legutóbbi túránk óta, és már régen nagyon mehetnékünk volt megint. De eddig nem tudtunk elmenni több okból, és most is csak egy rövid útra van időnk. Először azt terveztük, hogy felmegyünk Tumut-ba és a Havas Hegység északi részében kalandozunk egy hétig. De mikor megnéztük az időjárás előrejelzést, kiderült, hogy ez most nem nekünk való: éjszaka nulla fok körül, és nappal is csak 10 fok körüli maximum várható. Újabb tervünk a Central West régió, ahol eddig még nem jártünk. Ugyan az éjszakák ott is majdnem olyan hidegek, de nappal legalább 18-19 fokot várhatunk napsütéssel. Tehát szabad kempingezés most nem jöhet szóba, az éjszakákat kempingben kell töltenünk, ahol be tudjuk fűteni a lakókocsit a kis elektromos fűtőtestünkkel.

Hétfőn, május 14-én indultunk Sydney-ből, szép napos meleg időben. A Kék Hegyeken keresztül vezetett az utunk. Ahogy feljebb értünk, majd lefelé a mások oldalon, szép látvány volt a sok őszi színpompás európai fa az út két oldalán.

Legelésző birkanyájak az út mentén

Egy rövid ebéd-pihenő után, délután 4 óra felé értünk Canowindra-ba, első állomáshelyünkre, még szép meleg napos időben. Mire letelepedtünk egy jó kis kempingben a város szélén, és egy forró zuhannyal felfrissítettük magunkat, lement a nap és lehűlt az idő. A napok elég rövidek itt már májusban, öt óra felé sötétedik. Jól esett a fűtött lakókocsiban melegedni.

Másnap reggel 6-kor 4 fok volt a lakókocsiban - éjszakára ki szoktuk kapcsolni a fűtést és jól felöltözünk a hálózsákban hogy ne fázzunk. Aztán bekapcsoljuk a fűtést fél órával felkelés előtt, és hamarosan a nap is feljön és segít felmelegíteni a levegőt.

Nangar nemzeti park

Reggeli után benéztünk a turista irodába egy kis helyi információért, aztán elmentünk a közeli Nangar Nemzeti Parkba. Ez egy viszonylag kis hegyes-völgyes park, sík legelős vidékkel körülvéve. Sok birkát és néhány tehent láttunk legelészni a földeken. Egy keskeny földút vezet a parkba, mellette egy felhagyott tanya romjai. Szomorú látvány: száz évvel ezelőtt egy család itt próbált életet teremteni magának, sikertelenül. Egy száraz patakmeder mellett vezetett az út tovább meredek sziklás erdős hegyoldalak között, míg elértünk a park egyik fő látványosságához, úgy hívják hogy Dripping Rock (csepegő szikla). Egy lapos sziklaorom a völgy oldalában, ahol esős idő után a víz még sokáig csepeg lefelé a szikla függőleges erodált felületén. Most éppen nem csöpögött, de a szikla érdekes volt, az idő szép napos és meleg. Megebédeltünk a szikla melletti piknik helyen és még nézelődtünk egy kicsit. Láttunk két sast körözni a levegőben, elég sokáig figyeltük őket de nem jöttek elég közel hogy fénykéezni lehessen. 

A "Csepegő szikla"

A másik látványosság egy kilátó lett volna a Mount Nangar 770 m magas tetejéről, de ahhoz még 15 km-t kellett volna autózni a hepehupás földúton, amiről inkább lemondtunk.

Visszafelé Eugowra felé jöttünk, útközben megálltunk a legnagyobb fegyveres aranyrablás helyszínén. 1862-ben egy rablóbanda feltartóztatott itt egy rendőrökkel kísért aranyszállító kocsit. A rendőrök elmenekültek, a rablók mintegy 5 millió dollár értékű aranyat zsákmányoltak. Egy emléktábla és leírás jelzi a helyet ahol az eset történt egy nagy szikla mellett amit most Escort Rock-nak hívnak.

Délután Canowindra-ban a városka régi főutcáján sétáltunk. Az egész utca műemlékileg védett terület, régi házak mindkét oldalon, vendégházak, fogadók, kocsmák, régi üzletek, néhány kávéház, de nem sok élet van bennük. A város 1820 körül keletkezett ahogy újabb telepesek érkeztek a Belubula folyó művelhető földjeit birtokba venni. A vasút 1910-ben ért ide, és gyors fejlődést hozott magával. De 1980-ban felszámolták a vasutat, és most a kétezer lakosú városka új funkciót próbál találni mint a térség kiszolgáló és turisztikai központja.

Canowindra a kilátóból

Eredetileg két éjszakát akartunk itt maradni, de a kempingben azt hallottuk, hogy két éjszaka után a harmadik ingyen van, úgyhogy kihasználtuk ezt a lehetőséget. Szerdán, egy újabb szép tiszta napos délelőtt, felmentünk a Blue Jacket kilátóhoz, mindjárt a város mellett Keletre. Valóban szép látvány volt körbe-körbe, és a kivezető út melletti színpompás fasor is jól nézett ki.

Aztán megnéztük a város fő nevezetességét: a "Halak Kora" múzeumot, ami a régi vasutállomás helyén épült. 1956-ban egy közeli útépítés során egy hatalmas fosszil leletet találtak, majd 1993-ban egy régészeti feltárás gyarapította a gyűjteményt. Halak és egyéb vizi élőlények ezreit találták kőbe szilárdulva. Rég kihalt fajtákat, halakat kívül csontos páncéllal, másokat tüdővel, hatalmas ragadozókat krokodil-szerű fogazattal, sok közülük még ismeretlen fajta. A gyűjtemény egy része itt van kiállítva. 

A fosszil múzeum

A lelet a Devoni korszakból származik, 360 millió évvel ezelőtt, mikor az összes gerinces állatfaj vízben élt. Egy nagy édesvizű tó volt akkor itt, ami valami miatt hirtelen kiszáradt, és az összes benne élő állatok egyszerre elpusztultak. A kiszáradt tavat betemette a homok és a tetemek lassan megkövesedtek. A múzeumban jónéhány kőtábla van kiállítva amiben halak és hasonló élőlények lenyomata látható. Rengeteg érdekes információ is van arról a földtörténeti korszakról. Nagyon jól rendezett kis múzeum, érdemes volt megnézni.

Egy új halfajta: Mandageria fairfaxi

Délután még sétáltunk egyet a Belubula folyó árterületén és a város másik részeiben. Aztán sötétedéskor megint bebújtunk a jó meleg lakókocsinkba.

Több fénykép látható itt.