Along the Waterfall Way

(Magyar összefoglaló a végén)

The statue of Captain Thunderbolt In Uralla
He was a famous bushranger, shot dead in 1870
and buried in Uralla. 

Wednesday, 5 March. From Nundle we travelled Northbound and after a short stop-over in Uralla to replenish our stocks we turned East from Armidale on the Waterfall Way towards the coast. 

Camping at Dangars Falls

Our first stop was just 19 km from Armidale, at Dangars Falls. It is part of the Oxley Wild Rivers National Park, another wide and deep gorge with a 100 m plus waterfall, which was also dry right now. But the gorge was beautiful, the camping place well developed and we had the whole place to ourselves. We spent 3 nights at this very enjoyable place. 

Dangars Falls

The first afternoon we walked around the rim of Dangars gorge, checked out the view of the non-falling falls and the gorge from several lookouts. The second morning we did a walk to the adjacent Mihi falls, also dry, but just as enjoyable.

Visitors at our camp

The Mihi gorge

The Anglican Church, Armidale

The third day we left the van at the camping ground, and spent the whole day in Armidale.  Armidale was a pleasant surprise. It is a very nice town, everything is neat and tidy, the streets are clean, as if all the roads were just recently re-surfaced, beautiful green gardens, lots of well maintained old buildings and public parks.  

The Mall, Armidale

Inside the historic Booloomonbah mension,
now part of the University of New England

 The whole town had a very "English" character, true to its role as the centre of the New England region. The people at the tourist information office  were also very helpful. In the morning we walked around the town centre following the heritage trail. We had lunch in a cafe at the city mall, then drove around the town to visit some more heritage interests further from the centre.
  

St Patrick Orphanage, Armidale, now a private residence

The Wollomombee river

Saturday, 8 March. We followed the Waterfall Way to the East. Our next stop was  Wollomombee Falls, about 50 km from Armidale. This is the tallest waterfall in NSW, more than 200 m - that is, when there is any water in it, which was not the case now. But the gorge was amazing enough even without water. We walked around the rim to several lookouts to appreciate the views from every possible angle. 

Wollomombee Falls on the left, Chandler Falls on the right

There is also a camping ground here, but following the advice we got at the Armidale tourist centre, we continued on another 20 kms to the New England National Park, and settled for the night at the Little Styx campsite. This is a popular free site just outside the national park, at the bank of the Styx river. It stands at 1320 m elevation, at the foot of a hill, where the weather is often foggy and always pretty cold. This was our first really cold and wet night on this trip.

The Styx river

In the Antarctic Beech forest

Sunday morning we crossed the Styx river, into the national park (rather than into the underworld, as in Greek mythology...:) and drove up to the Point Lookout at the top of the mountain that has no name (or we just could not find it). The cliffs of the plateau are the result of basalt lava flows from the Ebor volcano, active until about 18 million years ago. There is no waterfall here for a change, but at 1564 m elevation it is supposed to have a wonderful view of the surrounding area, as far as the ocean, 70 km away. That might be the case in clear weather, but all we could see was the clouds surrounding us in the dripping rain. But the vegetation more than compensated for the lack of views: we made a walk in the Antarctic Beech forest, the remnants from the ancient Gondwana supercontinent, scrambled along the escarpment, and enjoyed very much this fantastic environment despite the wet and cold weather. 

We also caught sight of a pair of lyrebirds in courtship dance and managed to get a short video of the event.

Ebor Falls

We went down to the camp for lunch, and in the afternoon we visited two other national parks close-by. The Guy Fawkes National Park is just 11 kms away, and just a km away from the main road on the North side we saw Ebor Falls, where the Guy Fawkes river takes its first plunge off the Northern Tablelands. This is a high rainfall area, so this was the first falls we saw with water actually flowing in it. 

Upper Ebor Falls

The way to to top

On the way back to the camp we made a detour to the Cathedral Rock National Park. The rock is actually a circular granite outcrop hill, and a track rises around it through sub-alpine woodland. We went along half-way, then scrambled up the boulders to the top at 1560 m above sea level, it was a challenging climb, but the view of the surrounding tablelands was the reward.

Cathedral Rock

Back in the Little Styx campground it started raining and we had another cold and wet night.

Dangar Falls

Monday 10 March, we packed up the van in cold rainy weather, and continued our descent along the Waterfall Way. On the way out of the camp, we stopped at the trout hatchery to buy some smoked trout. Our next stop was at Dorrigo.  We stopped at Dangar Falls, 2 kms to the North of the town. Then we spent a few hours at the Rainforest Centre, walking around another pocket of Gondwana rainforest, and enjoying the views of the rainforest canopy from the short elevated "skywalk". 

The rainforest from above

One of the "skywalks"

After lunch in the afternoon we continued our descent towards the coast, and spent the night at a 5-star caravan park in Nambucca Heads. We enjoyed the return to the warm sunny summer weather, had a plunge in the very salty water of the lagoon, and a nice walk on the Break wall along the Nambucca River.

Sunrise at Nambucca Heads

Tuesday, 11 March, After another early morning walk along the river, we packed up and started our journey towards Sydney on the Pacific Highway. Early afternoon we reached Hawks Nest, and settled in a caravan park just behind the ocean dunes. Another clear and warm sunny day, we went down to the beach, I had a plunge in the water. 

Sunrise at Hawks Nest

Wednesday, 12 March, We spent the morning on the beach. A beautiful late summer day, blue sky, sunshine, blue water, white sand, we enjoyed a relaxing few hours on our last day. Then, after lunch, we drove back to Sydney. We reached Hornsby at around 4.30pm, and it took almost another 2 hours to get through the worst of the peak hours down to home, but we got home safely.

On the beach, Hawks Nest

So this was the end of this journey. We travelled about 2,500 kms, visited 10 national parks and 2 state forests, camped for free on 11 of the 25 nights, saw many waterfalls without, and a few with, water, and found many amazingly beautiful places that we had never heard about before. But we already decided that we have to go back to this region once more, when there is more water in the falls. 

A map showing our route and places we visited can be seen at the link below:
https://mapsengine.google.com/map/edit?mid=zQ8zxb0MhjcQ.kpVanEZB15uI

                                                              ------------ o --------------
                              
Március 5-én szerdán Nundle-ből észak felé folytattuk az utat, és egy rövid megálló után Uralla-ban, ahol feltöltöttük a készleteinket, Armidale-nél keletnek fordultunk az ún. Waterfall Way úton.
Elso megállónk a Dangars Falls-nál volt, 19 km-re Armidale-től. Ez is az Oxley Wild Rivers nemzeti park része, egy újabb széles és mély szurdokvölgy egy vízeséssel, ami szintén száraz volt éppen. De a völgy és a környezet így is nagyon szép, és egy jól kiépített táborhely van mellette, ahol teljesen egyedül táboroztunk 3 napig. Az első délután körbesétáltunk a szurdok peremén, megnéztük a kiltást mindegyik kilátó pontról. A második nap délelőtt tettünk egy hosszabb gyalogtúrát a szomszédos Mihi Falls-hoz, ami szintén száraz volt éppen, de a környék és a völgy megérte a fáradságot. A harmadik napon a lakókocsit a táborhelyen hagytuk, és az egész napot a közeli Armidale-ben töltöttük.
Armidale kellemes meglepetés volt. Nagyon szép kisváros, minden rendes és tiszta, mintha az összes utcákat frissen burkolták volna, gyönyörű zöld kertek, sok jól karbantartott régi épület, és városi park hatalmas európai fákkal. Az egész városnak nagyon "angolos" karaktere van, híven a szerepéhez, mint a New England régió központja. A turista központaban is nagyon kedvesek és szolgálatkészek voltak. Délelőtt gyalog körülsétáltuk a városközpontot, vágigjártuk a "müemléki" épületeket. A gyalogos utcában ebédeltünk egy kerthelységben, délután meg autóval jártuk körbe a távolabb eső nevezetességeket.  
Márc. 8-án szombaton folytattuk az utat kelet felé a Waterfall Way-en. Következő megállónk a Wollomombee Falls-nál volt, kb 50 km-re Armidale-től. Itt van a leghosszabb vízesés NSW-ben, több mint 200 m mélységbe zuhog a víz - már ha éppen zuhog, mert most ez is ki volt száradva. De a szakadék így is csodás látványt nyújtott a peremen körben található kilátó-pontokról. Itt is van egy táborhely, de az Armidale-i turista központban kapott tanácsot követve tövábbmentünk még kb 20 km-t a New England nemzeti parkhoz, és ennek a tövében táboroztunk le a Styx folyó partján. Ez a hely 1300 m fölött van, egy még magasabb hegy lábánál, gyakran ködös és hideg, mint éppen most is az volt. Ez volt az első kellemetlenül hideg nedves éjszakánk az út során.
Vasárnap reggel átkeltünk a Styx folyón, a görög mitológiai alvilág helyett felfelé a hegyre, aminen nincs neve (vagy csak mi nem találtuk meg), csak a kilátó pontnak a tetején, nagyon leleményesen Point Lookout-nak hívják, 1564 m magasságban. Itt a változatosság kedvért nincs vízesés, viszont jó időben gyönyörű kilátás lenne a környező hegyek-völgyekre le egész a tengerig légvonalban 70 km-re. Mi persze megint benne voltunk a ködben-felhőben, alig 10-20 m-re lehetett látni a csepergő esőben. De amit a közelben láttunk a növényzetből, az bőven kárpótolt a kilátás hiányáért: besétáltunk az Antarctic Beech erdőbe, a valamikori Gondwana kontinensről megmaradt ősi erdőrészletbe, kicsit fel-le-másztunk a szakadék oldalában, nagyon élveztük ezt az elvarázsolt környezetet, mintha egy mesebeli film díszlete lenne. A szakadék a hajdani, 18 millió évvel ezelőtti Ebor vulkán bazalt-lávafolyam maradványa. Láttunk egy szerelmi táncát járó lyrebird párt, és sikerült is egy kicsit lefilmezni belőle.
Ebédelni visszamentünk a táborhelyre, és délután meglátogattunk két másik közeli nemzeti parkot. Előbb az Ebor Falls-nál álltunk meg, ahol a Guy Fawkes folyó indul lefelé az északi felföldről. Ez a rész már a vízválasztótól a tenger felé van, ahol sokkal több eső esik, így ez volt az első vízesés amiben víz is volt.
Visszafelé tettünk egy kitérőt a Cathedral Rock nemzeti parkba. A "rock" egy magas, meredek gránit sziklahegy, amit félig körüljártunk és felkapaszkodtunk a tetejáre 1560 m magasra. Elég nehéz volt fel- és lemászni, de szép kilátás volt a tetejéről.
Este a Styx folyó mellett megint esett és jó hideg volt az éjszaka.
Márc. 10-én hétfőn csurom vizesen pakoltunk össze és indultunk tovább. Kifelé jövet megálltunk a szomszédos pisztráng-keltető telepen, vettünk egy pár füstölt pisztrángot. Aztán a következő állomásunk Dorrigo volt. Itt is meg kellett nézni egy vízesést, Dangar Falls, alig 2 km-re a városkától. Aztán a közeli Rainforest Centre-ben töltöttünk egy pár órát. Itt is az őskori Gondwana esőerdő maradványai a látványosság, amit szépen kiépített gyalogutakról lehet megnézni. Van néhány magasra felépített állványzat is ahonnan az erdőség koronája látható felülről.
Körülsétáltunk, aztán ebéd után továbbindultunk a tengerpart felé. Estére Nambucca Heads-nél értünk le a partra, itt töltöttük az éjszakát egy szuper kemping és üdülő-telepen. Jól esett visszatérni a kellemes meleg nyári időbe, még fürdötünk is egyet a kemping előtti lagúnában, este meg vigisétáltunk a Nambucca folyó gátján egészen a torkolatig.
Kedden, márc. 11-én mégegyszer elsétáltunk a folyó gáton, megnéztük a napfelkeltét, aztán továbbindultunk hazafelé. Kora délután értünk Hawks Nest-be, itt szálltunk meg egy közvetlen a parti dűnék mögötti kempingben. Ekkor is kellemes nyárias idő volt, lementünk a partra, én fürödtem is. 
Szerdán, márc. 12-én a délelőttöt a tengerparton töltöttük. Nagyon szép nyár végi tiszta napos meleg idő volt, alig pár ember volt a parton, jól esett lustálkodni az utolsó délelőttünkön. Aztán ebéd után felpakoltunk és továbbindultunk hazafelé. Fél 5 körül értük el Sydney északi végét, de még majdnem 2 óráig tartott mire átvergődtünk a legnagyon csúcsforgalmi időszakon, de szerencsésen hazaértünk.
Így ért véget ez az utazás. Kb. 2500 km-t utaztunk, jártunk 10 nemzeti parkban és 2 állami erdőségben, a 25 éjszakából 11-et ingyen táboroztunk, számtalan vízesést láttunk szárazon, és egy párat vízzel együtt, és sok olyan csodálatos helyet találtunk amiről még sosem hallottunk. De azt már elhatároztuk hogy erre a vidékre vissza kell mennünk majd ha víz is lesz a völgyekben.