Back to Sydney

(Magyar változat a végén)

Saturday, 28 Jun 2014

Memorial to Dorothea Mackellar, Australian poet,
author of  "My country", in Gunnedah.
In the background, one of the places
we looked for koalas unsuccessfully.

 Thursday morning we had another enjoyable plunge in the hot thermal pools of the Moree caravan park, then we packed up and left, starting slowly back towards home. By lunchtime we reached Gunnedah. This town is said to be "the koala capital of Australia" which sounded exciting enough to spend the afternoon and  night here. During the 23 years we had spent in Australia we travelled a lot, we saw lots of native animals in the wild, but only one koala back in 2001 on Philip Island, from very far, a small dark blob at the very top of a big tree. In the afternoon we went to the visitor centre to inquire where to go to find some. We got several suggestions, we went to each place, walked along, looked every tree, but there were no koalas.

Industrial landscape in the Upper Hunter Valley

Flying foxes invaded the
town square in Singleton.

Friday morning again we had a half-day drive back towards Sydney and a stop-over in Singleton. After lunch and siesta we went in to the town to look around, it was a nice sunny afternoon, we enjoyed the walk in the centre. But the night was pretty chilly, early morning it was 4 degrees inside the van - fortunately we could switch on the electric heater and wait in our sleeping bags until the air warmed up a bit in the van.

The Anglican Church, Singleton

Saturday morning we packed up and by lunchtime we were back at home in Sydney - The end of another short but enjoyable trip, that has proven that even winter-time may be worth travelling in our van if we stay in caravan parks with power supply.

                                                                         -- o --

Csütörtök reggel még egyszer kiélveztük a kemping termál-medencéit, aztán indultunk tovább, illetve lassan hazafelé. Délre Gunnedah-ba értünk, itt megszálltunk egy éjszakára. Ez a város úgy hirdeti magát, hogy "ez a koalák fővárosa", ami izgalmasan hangzott. A 23 év alatt amit itt töltöttünk, sokat utaztunk, rengeteg vadon élő állatot láttunk, de koalát eddig csak egyszer, még 1991-ben, akkor is egész messziről, egy magas fa tetején egy kis sötét csomó. Délután bementünk a turista-idrodába, megkérdeztük, hova menjünk koalát keresni, hát küldtek erre-arra, el is mentünk mindegyik helyre, végignéztük az összes fát, de koalát nem sikerült látnunk. Ettől eltekintve helyes kis város volt, sétáltunk egyet, nem bántuk meg.

Pénteken megint csak délelőtt autóztunk hazafelé, déltájban megszálltunk Singleton-ban. Ebéd és pihenés után megint bementünk a városba körülnézni, nagyon szép napos idő volt jól esett sétálni. Éjszaka viszont jól lehűl a levegő, reggelenként 4-5 fok van a lakókocsiban, de ilyenkor bekapcsoljuk a hősugárzót, és visszabujunk a hálózsákba, megvárjuk amíg kicsit felmelegszik.

Ma, szombat reggel hazaindultunk, és fél egy felé rendben ide is értünk. A házban mindent rendben találtunk, azóta már nagyjából kipakoltunk, elkezdtük a rendrakást, mosást, stb. de még maradt belőle bőven holnapra is. 

Moree

(Magyar változat a végén)

Wednesday, 25 June 2014, Moree

Our grandson, Linux

Monday morning we got the news: our grandson was born on 22nd Jun!! His name is Linux, 3.30 kg, 50 cm, mother and baby are doing well, everybody is happy, including us... It goes without saying he is the most beautiful child on Earth...

We spent Monday still in the Warrumbungle NP, doing two shorter easy walks near the campsite, the Wambelong Canyon and the Burbie Canyon tracks and enjoying our new grandparent status. We saw lots of birds, kangaroos and a few emus. We were looking for that koala again in the afternoon, going slowly from tree to tree, but could not find her. 

The Wambelong Canyon

Sandstone Caves, Pilliga Nature Reserve

Tuesday morning we left the Warrumbungles, stopped in Coonabarabran for some shopping and filling up with fuel and water, then headed North towards Moree. Along the way we stopped at the Sandstone Caves in the Pilliga Nature Reserve, about 33 km North of Coonabarabran. This is an Aboriginal site for the local Gamilaraay people, but apart from some grindig grooves and a few rock engravings most of the art here was created by nature itself, an amazing cavalcade of colours and forms carved into to soft sandstone walls by heat, wind and water. A 1.7 km circuit leads around the sandstone hill through the numerous caves. 

Sandstone Caves, Pilliga Nature Reserve

Sandstone Caves, Pilliga Nature Reserve

Sandstone Caves, Pilliga Nature Reserve

The Thermal Bath in the caravan park

We reached Moree around 4 pm, just in time to get one of the last available spare places in the caravan park. Moree is famous for its hot mineral baths, discovered by accident in 1895 when, searching for irrigation water, wells were sunk into the Great Artesian Basin from which 41 degree hot mineral water came up. We were surprised to find the place full of, dominantly elderly, people crammed into the caravan park, as well as to the many hotels and motels of the town. The caravan park itself has its own thermal baths, which we had to try immediately. The hot (37-39 degree) water is very enjoyable indeed in the chilly winter air, but the pools were a bit too crowded for our liking.

A Queen Ann style building from the 1920s in Moree

Today, we went to the town centre in the morning, and as usual, after a brief stop at the visitor centre, we dutifully walked along the heritage trail to discover some historic buildings. Then we went to the recently renovated Aquatic Centre to enjoy a bit more of the main attraction of Moree. It is a very nice complex, with several pools of different temperature, from 28 in the Olympic swimming pool to 40.5 in the hottest sitting basin. We enjoyed the clear sunny day with relatively few other people in the various pools. 

The Olympic pool in the Aquatic Centre

Enjoynig the thermal waters

We went back to camp for lunch and spent the afternoon in the van, exhausted from the morning exercise. After that very nice aquatic centre we did not feel like sitting again in the crowded baths in the camp.










Hétfő reggel kaptuk a hírt, hogy (brüsszeli idő szerint) jun. 22-én vasárnap délután megszületett az unokánk!! Neve Linux, 3.30 kg, 50 cm, mama és fia jól vannak, mindenki boldog, minket is beleértve. Mondanom sem kell, hogy a világ legszebb kisbabája...

A hétfői napot még a Warumbungle NP-ben töltöttük, két könnyebb túrát tettünk a tábor közelében. Láttunk sok kengurut, madarat meg néhány emut. Délután megint kerestük a koalát, fától-fáig jártunk lassan szemlélődve, de nem láttunk semmit.

Kedden tovább indultunk a Warrumbungles-ből, előbb Coonabarabran-ban bevásároltunk, feltankoltunk, aztán észak felé vettük az irányt. Kb 33 km-re Coonabarabran-tól tettünk egy kis kitérőt a Pilliga Nature Reserv-ben a Sandstone Caves-hez (homokkő barlangok). Ez  a helyi Gamilaraay Aboriginal törzs szent helye, de néhány sziklavéset mellett a legtöbb művészeti alkotást itt a természet készítette, a nap-víz-szél eróziója alakított csodálatos színes  rétegeket-alagzatokat. Körülsétáltuk a sziklahegyet, megcsodáltuk a barlangokat és alig tudtuk abbahagyni a fényképezést-filmezést.

Délután 4 felé értünk be Moree-ba, éppen idejében hogy még helyet kapjunk a kempingben. Moree a termál-vizéről híres, amit 19895-ben véletlenül fedeztek fel, mikor öntözővíz után kutatva lefúrtak az artézi medencébe, ahonnan 41 fokos termélvíz tört fel. Nem számítottunk rá, hogy ilyenkor télidőben is minden hotel-motel-kemping tele van a fürdőzésre vágyó többnyire idősebb tömegekkel. A kempingnek is megvannak a saját termál-fürdői, amit mindjárt este ki is próbáltunk. A meleg (37-39 fokos) víz valóban nagyon kellemes a csípős (6-8 fokos) esti levegőben, de a tömeg a medencében kevésbé. 

Ma délelőtt bementünk a városba, végigjártuk a városi műemléki séta fontosabb állomásait, aztán bementünk a nemrég felújított Aquatic Centre-be, még egy kicsit élvezni a város fő nevezetességét. Több nagy és kisebb medence van itt, különböző hőfokú vízzel, 28 fokos az olimpiai méretű úszómedence, az ülőfürdőkben a legmelegebb 40.5 fokos. Másfél órát úszkáltunk, üldögéltünk felváltva a medencékben, és jól kifárdava jöttünk vissza a kempingbe ebédelni. Délután meg csak a lakókocsiban pihentük a fáradalmakat, már nem volt kedvünk visszaülni a kemping zsúfolt termálfürdőjébe.                                                            

The Warrumbungles

(Magyar összefoglaló a végén)

Sunday, 22 Jun 2014. On the road again! This will be a short trip, just 8-9 days, mostly to get our van moving a bit, but also to enjoy travelling again, as much as possible to enjoy during winter time. 

Our campsite at the Warrumbungles

Our first target was the Warrumbungles National Park. We have been here once before, in 2001 with our children, when Marty was doing his research work at the Siding Spring Observatory. But it was a long time ago and we had good memories of this wonderful area, we thought it was time to have a second look.
And it did not disappoint. We left Sydney on Thursday afternoon, and spent the night at a small caravan park in Lithgow. The night was pretty cold, around 4-5 degrees outside, but with power connection we could enjoy comfortable conditions inside with our little electric heater. Friday morning we left Lithgow around 9.30 am, and travelled almost all day (days are short here this time of the year), through Mudgee, Gulgong, Dunedoo, Mendooran, Coonabarabran, to the Warrumbungle NP. We arived around 4 pm, just in time to set up camp still in daylight. The camping is managed by the National Park, very nice, well maintained and supplied with all necessary amenities, hot shower, power connection and very good mobile reception. This was also quite important for us now, as our daughter is expecting her first child any day now. In the evening we talked to her and heard the news that there is no news yet, just waiting for the big moment... 

The Belougery Spire and Crater Bluff from the campsite

After the cloudy and periodically rainy Friday, we woke up to clear blue sky and beautiful sunshine on Saturday. It was still pretty cold of course, around 3-4 degrees, but the sun has soon started to warm up the air. We went on a long walk, up to the Breadknife and Grand High Tops, the most exciting rock formations in the park. It was about 14 km return, with 450 m up-and-down, a reasonably difficult walk for us, but the path is very well developed, some steeper sections brick-paved, and about 250 steps at the base of the Breadknife. Unfortunately the top section along the East side of the cliff was closed, damaged during the 2013 bushfire, so we had to take the longer and less interesting route on the West. 

At the top, 980 m elevation

But the view from the top was well worth the effort. We were very lucky with clear blue skies, only as much cloud around the horizon to make it more picturesque. We had lunch and coffee at the top, a bit of rest to take photos, then it was time to leave.  

Looking down to the Breadknife from the top

Sunset at the campsite

By the time we got back to the car park, we felt every bit of joint and muscle in our body hurting - we are not used to this much walking, but despite the pain, it was a beautiful day, followed by a hot shower and dinner in our well heated caravan.
Today again the sky was sunny in the morning, but soon clouds moved in and it stayed cloudy until lunchtime. In the morning we got an SMS fom Eszter on the way to hospital, to say that she is going into labour. Exciting!!... 

The Anglo-Australian Telescope

We still felt the effects of yesterday's walk, and planned to have an easy relaxing day. We went up to the Siding Spring Observatory and visited the ANU exhibition, lots of interesting information about all aspects of astronomy, interesting but soon it was too much for us... We took a tour of the Anglo-Australian Telescope (AAT), the largest of them all, an impressive construction. 

The rock formations from the AAT terrace

There were beautiful views of the National Park from the terrace of the AAT, and some nice little artworks, perhaps created by the astronomers in their free time during the day when they are not observing.

We came back to the camp for lunch and rest. Still no news from Eszter... Later, we went for a little walk to find a koala that was saved from the fire by the park rangers, nursed back to life and recently released nearby. We walked around for about half an hour in the area but could not see anything.
We got a message from Sebastian, Eszter's partner, that she is still in labour, it is going very slowly. All we can do is just wait and hope everything will be all right...

Csütörtökön indultunk az újabb lakókocsis utunkra. Az estét Lithgow-ban töltöttük egy kis kempingben. Jó hideg volt éjszaka odakint, 4-5 fok körül, de volt áramunk, így tudtunk fűteni a lakókocsiban, nem fáztunk.

Pénteken utaztunk tovább, nagyjából egész nap, délután 4 tájban értünk ide az első tervezett fő célpontunkra: a Warrumbungle nemzeti parkba. Ez Sydney-től kb 500 km-re van észak-nyugat felé, egy szép hegyes völgyes vidék érdekes vulkáni kúpokkal és szikla-alakzatokkal. Egyszer már jártunk itt 2001-ben, amikor Marci idejárt csillagászati megfigyeléseket végezni, mert itt van az egyetemi csillagvizsgáló is. Nagyon kellemes kemping van itt, tágas, nyugodt (persze ilyenkor télen, nincsenek sokan), de itt is van áram, tudunk fűteni és melegvizes zuhanyozó.

A tegnapi kellemetlen felhős-esős idő után ma, szombaton gyünyrű tiszta napsütéses reggelre ébredtünk. Persze most is jó hideg volt, 4-5 fok, de a nap hamarosan felmelegített. Ma nagy gyalogtúrát tettünk, felmásztunk az ún. Breadknife (kenyérvágó kés) melletti csúcsra. Jó hosszú út volt, kb 14 km oda-vissza, és 450 m szintkülönbség, de elég jól bírtuk egész hazáig, most viszont nyögünk mindketten, minden tagunk fáj. De megérte, nagyon szép túra volt, gyönyörű kilátás, szép idő. Este nyalogattuk a sebeinket, jót vacsoráztunk, pihentünk.

Szerencsére ez egy nagyon jól közművesített park, van jó mobil-vételünk is, úgyhogy anyukámmal és Eszterrel is tudtunk beszélni. Izgatottan várjuk az unoka érkezését, Eszter is örülne már neki, de egyelőre úgy látszik, a kisfiú jól érzi magát odabent. Hát, most már bármikor jöhet, csak rajta múlik.

Ma, vasárnap reggel 6 felé kaptuk a hírt Esztertől, hogy útban van a korházba, 4-perces fájásai vannak - megkezdődött!! Izgatottan várjuk a további fejleményeket. 

Délelőtt elmentünk a Siding Spring Observatory-ba, megnéztük az Australian National University kiállítását, mindenféle csillagászattal kapcsolatos tudományos információ, érdekes, de egy idő után kicsit túl sok nekünk, nem tudunk ennyit egyszerre befogadni. Felmentünk az Anglo-Australian Telescope épületébe is, óriási, 3.9 m-es tükör van az aljában, érdekes látvány. A teraszáról nagyon szép kilátás nyílik a nemzeti park különféle sziklaképződményeire. Az oldalában meg van egy pár jópofa szobor, talán a napközben unatkozó csillagászok alkotásai.

Ebédre visszamentünk a kempingbe, délután meg koala-vadászatra mentünk. Állítólag egy a tűzből megmentett koalát nemrég engedtek szabadon itt a közelben, körbejártuk jópárszor a jelzett területet, de nem láttunk semmit sajnos.

Közben meg várjuk az újabb híreket Eszterről, de eddig csak annyit tudunk, hogy még mindig a szülőszobában van, lassan megy a folyamat. Kívánjuk a legjobbakat, és reménykedünk!...